Elnézést a kimaradásért, de annyi minden történt velem, hogy blogolni esélyem se volt.
Voltam egy kis túrán, egy gyerekcsoporttal. Velük semmi gond nem volt, de a kisérő egy kicsit idegbajos volt... túl könyen akadt ki olyan dolgokon, ami úgymond természetes, pl.: igen, 12-13 éves gyerekek bizony nyávognak, ha egyszercsak vissza kell fordulni, mert eltévesztettük az utat.
Aztán elmentem Newsee cégénél tartott bulira, amiről külön bejegyzés kéne, hogy írjak egyszer. Érdekes volt.
Elhelyezték az egyik papunkat, akit az elmúlt egy év alatt eléggé megkedveltem. Gábor atya, hiányozni fogsz! Azért fogunk még találkozni!
Eddig ez csak amolyan gyors "mindentleírokpárszóval" eszmefutatás volt. Nézzük a tegnapot, kicsit részletesebben, azaz 2008. augusztus 20.-át...
Reggel korai kelés, kaja, és mehetünk is a templomba, az ünnepi liturgiára. Utána a már említett céges összejövetel, kicsit részletezve: ez egy szociális segítőközpont. Igazából elsősorban fogyatékosokkal foglalkozik. Nagyon megrázó volt látni tehetséges, jó képességü embereket, akik az egész életüket rászánták fogyatékos gondozásra. Néhány "ápolt" pl. zenekart alapított, és fel is léptek. Nem mondom, hogy nem volt szörnyű a zene, mert az volt. Viszont tényleg készültek... és ez nekik NAGYON nehéz lehetett! A gondozónőjük, aki viszont énekelt... belőle híres énekes is válhatott volna... de nem lesz az, mivel más útat választott!
És amiről alapvetően írni akartam: láttam az új, Társulatos István a királyt.
A színészi játékkal, az énekek színvonalával semmi baj nem volt. Mindenki nagyon toppon volt, kivéve talán Feke Pált (ezt leírni is rossz...). Így utólag átgondolva ő ennél sokkal többet tud. Ki kell emeljem Derzsi Györgyöt Asztrik apát szerepében, aki fantasztikus volt, és Herczeg Flórát. A tisztelt olvasók talán emlékeznek ERRE a bejegyzésemre... Nos, én nem írom azt, hogy "ha Szikora ezt látta benne, akkor minden megvan bocsájtva", mert ez nem lenne igaz. Torma Emesével szemben nagyon gerinctelen lépés volt ez... de akkor is messze Flóra alakította a legjobban a szerepét, messze ő volt az egész legjobbja. Kalapomat emelem elötte, és minden esetben bocsánatot kérek, többek között a fenti bekegyzésem miatt is. Megérdemelten játszotta a szerepet, neki külön gratulálok!
Szikora János rendező úr már más tészta. Sok jó ötlete volt, sok minden tetszett a rendezésben, de sajnos a hibák (igen, ezek bizony hibák) nagy tüskét hagytak bennem:

Amikor Koppány elküldi Tordát ("Menj hát, és tudd meg az istenek szándékát!") Torda el is megy. Majd valahova eltűnik, és az áldozatot a Táltos asszony végzi el, miközben Koppány esik delíriumba. Ebbe a delíriumba jön a Koppány-Réka-István hármas dal ("Jó atyám, álmodtam múlt éjszakán"), amelynél Koppány fejében játszódik le az egész. Amikor magához tér, a valahonnan előkerülő Torda fejezi éppen be az áldozatot, majd jön az ő dala, maga a csata ("Véres kardot hoztam"), amit odaad a vezérnek, majd a dal közepén kikapja ismét a kezéből... a csatajelenetet egy az egyben kihagyták, egyszerűen nyernek a keresztény hadak. Késöbb István dalánál ("Oly távol vagy tőlem") a változatosság kedvéért István lát viziót, Koppánnyal, Laborrccal, és Gizellával, majd Gizella megszűnik viziónak lenni, és testileg is megjelenik, elénekli az ő részét, majd ismét vizió lesz...

Persze voltak nagyon jó megoldások, pl. amikor a regősöket halálra ítéli Sarolt, a követségbe érkező Laborc szúrja le az egyiket (miért ne teljesíteni Sarolt parancsát, hiszen éppen Koppány feleségének kéri!), az Istvánba szerelmes Réka kimondottan jól jött ki, a magyar urak MINDIG akkor jönnek, amikor István vagy Koppány asszonnyal (asszonyokkal) van, stb. Tele rakták történelmi utalásokkal, pl. vérrel gyászolják Géza fejedelmet a pogányok, István fejedelmként négy égtáj felé suhint, a táltosok vért isznak, Gézát pogányok is temetik (mielött Asztrik püspök el nem küldi őket pár lovag segítségével...)

Komoly gondba vagyok... néhány dolog fantasztikus, más dolgok viszont nagyon feldühítenek, mert vagy túl művésziek, vagy illogikus ostobaságok. Több kisebb színház, Csiksomlyó, az eredeti ősbemutató, és a Társulat verziója után is azt kell mondjam, hogy egyik sem közelíti meg az eredeti előadást. Ahogy mondom, nem közelíti meg a szintjét! Mindegyik jó a maga nevében, de nem adja ugyanazt a katarzist!
Szép volt, jó volt, de ennél én többet vártam.