Mostanában egyre kevésbé van energiám írni. Fárasztó a munka, fárasztó az a teljes végkimerültség, amit látok hozzám nagyon közelálló emberek szemében, és fárasztó, hogy a liturgikus életem nem elégíti ki a lelki igényeim.
Egyre inkább észrevettem, hogy az ember legnagyobb gátja az örökös aggódás. Félünk a holnaptól, és éppen emiatt nem tudjuk jobbá tenni az életünket.
Akkor is a helyén marad sok ember, ha a munkája elviselhetetlenül szar. Ezért nem lépnek ki sokan egy rossz kapcsolatból, és ezért nem vállalnak mások kapcsolatot. Megint mások pedig nem mernek gyereket vállalni, vagy nem mernek több gyereket vállalni. Vannak akik az érzelmeiket nem képesek kimutatni, és a lista még hosszan folytatható.
Jelenleg olyan világot élünk, amelyben mindenkinek van oka aggódni. Hisz a fizetések csökkennek, az árak nőnek, a stressz óriási... ilyen lelkiállapotban nem is lehet igazán imádkozni sem... legalábbis ezt mondják. Ez szerintem inkább kísértés, ekkor kell csak igazán imádkozni!
Azt mondom, hogy a holnap baja legyen a holnapé. Ha tényleg elfogy a pénz, ha ezt nem lehet megakadályozni, akkor előbb-utóbb szembesülünk ezzel, és amikor a rémkép aktualitássá, jelenné válik, mindenképpen reagálunk majd rá valamit. Előtte két nap aggódás csak megbénít!
Páran azt hiszik, már-már felelőtlenül állok a dolgokhoz. Pedig bennem is van aggódás, bennem is van félelem a jövő iránt, stb. Viszont az életemet ráhelyeztem egy nagyon egyszerű gondolatmenetre. Ez amúgy egy tökéletesen letisztult összefoglalása is annak, amit megpróbáltam összehordani ebben a kis írásban:
"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."
(Máté 6,25-34)
Utolsó kommentek