Mostanság, ha plázába visz a balsorsom, mindig az jut az eszembe, mennyire hazug is ez a világ. Mármint amit jelképez, a pénz imádatát.
Persze nem a konkrétan imádják ebben a világban a pénzt. Hanem azt sugallják az emberek felé: KÖLTS!
És itt kezdődik a hamisság. Mert ha megnézünk egy átlagos plázacicát, vagy plázapasit, akkor jó eséllyel rendelkezik párdefektussal. Nagyképű, agresszív, buta alak, aki láthatóan elképzelhetetlenül büszke rá, milyen szép (pedig a felplasztikázott, megnövelt ajkak, vagy a dauerolt mellszőrzet szerintem pl. hányigert keltően undorító).
Meggyőződésem, hogy az itt felvázolt sztereotípia valójában sokkal kevésbé igaz, mint amennyire annak látszik. Úgy értem, valószínűleg a plázazombik többsége teljesen normális ember, mikor éppen nem kell megfeleljen a választott szerepének. Ezzel persze mind így vagyunk, de ennél a konkrét példánál ez jól megfigyelhető.
Az új időknek új bálványai vannak. Az egyik ilyen Baál pedig a pénz. A pláza pedig ennek a kolostora.
Természetesen önmagában a pénz nem rossz, hiszen fizetőeszközre szükség van. Sőt, alapvetően a plázák is jó dolgok, hiszen mindent meg lehet venni egy helyen. Én magam is vásárolok néha ilyen helyen. Csak sohasem szabad elfelejtenünk azt, hogy az ott látható dolgok nem feltételei a boldogságnak, maximum segítenek az elérésében. Ameddig mi rendelkezünk a pénzünkről, és nem a pénzünk velünk, nincsen baj.
Csak mostanság sok plázazombit látok, és úgy érzem, nem mehetek el szó nélkül a dolog mellett.
Utolsó kommentek