Most éppen azon gondolkodtam, hogy belegondoltunk-e már abba, hogy folyamatosan agymosás alat vagyunk? TV, újságok, szinte más sincs bennük, csak mit igyál, mit hallgass, mit vegyél, mi tesz jót a száj P.H. értékének, és persze a fizetet politikai hírdetés. Közvetlenül a wc illatosító reklám után, úgy legaláb stílusos.
No, és akkor megkérdem, hogy mi van akkor, ha én ezt nem szeretném válalni? Mi van akkor, ha engem nem érdekel, melyik új slágerszámot játsza pár hónapig naponta nyolcszor a roxy és hányszor adja le a klipjét a viva? Mi van akkor, ha engem nem vonz jobban egy poló, mert rá van írva, hogy XY, és az most éppen nagyon nagy márka! Sőt, élből hordhatnék jó kis prémes kabátot, mint a nagyanyám korabeli vénasszonyok a piacon, és a diszkós srácok az idei télen!
Kicsit elragadott az indulat, ok, friss levegő, jót tesz testnek léleknek.
Én nem azért lettem/vagyok rocker, mert lázadni akartam a média elnyomása ellen, bár nagyon menő dolog lenne ezt mondani. Én azért lettem/vagyok rocker, mert megtetszett ez az öltözködési stílus, és megtetszett a zene. Meg a szövegek. A rockzene a legalkalmasabb a jó szövegek közvetítéséhez, szerintem.
Csak nem értem. Én senkibe mégcsak bele sem kötöttem azért, mert más fiatal szubkultúrális irányzathoz tartozott, mint én. Belém miért kötnek? Engem miért néznek le? Persze ezt ők sem tudják. Ha ők ettől érzik magukat keménynek, hogy beugatnak rockereknek, akkor hajrá:) Remélem majd pár év múlva visszaemlékeznek dicső hőstetükre, és elégedetten bologatnak.
Szánalmas lelki nyomorékok!
Kimegyek és elszívok egy cigit. Most máskép nem tudnék elaludni. Erről is le kéne szokjak.