XINAF - Az én világom

Először is: elnézést az elöző bejegyzésem hangvételéért. Az őszinteség, főleg ha düh és indulat is társul hozzá, nos, fájdalmas, dúrva, és sértő. Sajnálom. Talán hiba volt megírni, ebben a formában pedig biztos.
Ma bíróságon voltam. Érdekes volt. Igazából nem tudtam minden mondatomat végigmondani, ami valahol jó, valahol kicsit bántó. Éreztetve lett velem, mennyire nem számít amit mondok.
Kicsit furcsáltam, hogy a hangfelvételt rögzítő bírónő egy szót sem vett fel a tanuvallomásomból. Egy büdös szót sem. Egyszerüen kikapcsolta a masinát, mikor én beszéltem, majd bekapcsolta a végén (vagy a mondatom közepén, ilyen is volt), és visszamondta, úgy körübelülre. A végén egyetlen levegővel eldarálta, hogy további kérdések nem érkeztek hozzám, a visszahallgatást nem kértem, és mindent úgy mondtam, ahogy a szallagon szerepelt. Ha ez nem is fedi 100%-ban a valóságot... legaláb megközelíti.
Alisternek mindent köszönök. Hogy ott volt, hogy támogatott, hogy nem hagyta depreszióba sülyedni a napom, hanem végül is kellemes emlékké tette, jó beszélgetésekkel. A történelemtől a hard fantasy misztériumáig mindent átbeszéltünk.
Lelkiismeretem tiszta. Nem hazudtam egy szóval sem, bár az igaz, hogy nem kaptam teret végigmondani vagy kifejteni az igazságot. Nem tudom, mennyire voltam jó tanu...
Igazából úgy éreztem magam, mintha én ülnék a vádlottak padján, mint koncentrációstábor parancsnok nümbergben, és a bíróság alapvetően azt adja a számba, amit hallani akar...
De túl vagyok rajta. Látom már előre, vár rám a közeljövőben egy vagy több nagyon kemény beszélgetés, mert pár dolgot nagyon, nagyon sürgősen tisztázni kell!