Tegnap felhívott Lázas Bogos Moly nevezetű osztálytársam, hogy menjünk el majd este valahova. Mondom ok. Délután ismét hívott, hogy jövök-e? Mondtam, hogy rendben, rég láttalak, de hova? Mondta, hogy felmerült a Morrisons és kb. ennyi. Lemondó sóhaj: oké, menjünk. Furcsa mód, még kedvet is éreztem.
Végül abba maradtunk, hogy találkozó este nyolckor, a Jászain. Erről informáltam Stiegliz-t is. Aztán ez módosult negyed kilencre. Mondtam Lázas Bogos Molynak, hogy nem baj, elvileg ott lesznek a haverjaim, addig betársulok a sörözésükbe. A haverjaim azonban, mint kiderült, csak tíz-tizenegy magasságában jönnek, tehát magányosan várakoztam, kb. fél kilencig. Merthogy nem jött senki. Utána sem. Telefon, kiderült, nem Átokföldjére (Morrisons) megyünk, és talit tegyük át a Deákra, mert ők még a párjával bérletet kell vegyenek, és még csak a Fővámtérnél vannak.
Telefon Stiegliznek, akinek amúgy is szar kedve volt, meg nem is akart annyira lemenni az eredeti célállomásra. Akkor irány a Deák. Ott végre összefutottunk. Aztán kocsmáról kocsmára jártunk, de mind piszokdrága volt. Bővel este fél tíz után találtunk egy megfelelő beülős helyet, ahol kb. háromnegyed tízenegyig maradtunk. Utána gyaloglás ki az Oktogonra (földalati jó Stiegliznek is, nekem is), még elcsípjük az utolsó járatot.
Stiegliz bejelnti, hogy éhes. Sebaj, hátha nyitva a helyi Burger király, és láss csodát, tényleg nyitva. Bemegyünk, ő vesz magának kaját, megyünk ki, mikor egy nagyon ismerős hang zengi be a termet: "Jé, ez itt Xinaf! Xinaf és Stiegliz!"
A hang gazdája a nagyrabecsült Alister kollega volt, aki éppen most készült távozni Kyora-channal és Archaonnal. Nagy megörülés, óriási beszélgetés hullám. Végül úgy határoztunk, bár mindenki kialvatlan és kómás, sebaj, menjünk el a blogtalálkozó helyszínére, a Galéria pub-ba. És így is lett!
Helyszín a múltkor is jól szuperált, mezeinewsee és Malkáv kivételével mindenki ott volt a blogtaliról, így ez a pár perc (fél, háromnegyed óra) innentől hivatalosan is Spontán Blogtalálkozó rangra emeltetik!
Utána ki a Blahára az éjszakaihoz, majd mindenki a maga útjára. Én végül Alisternél kötöttem ki, ami csak azért volt rossz, mert reggel korán kellet kelni.
Végül szép nap volt...