Rájöttem, hogy az emberek valami perverz vágy miatt vágynak arra, hogy hősök legyenek. Ezért vált lassan divattá a tüntetés, ezért alakult a Magyar Gárda, és sok minden más is ezért történik. Én sem vagyok kivétel, én is hős akarok lenni.
Nekem is szükségem van valami magasztos célra, amiért küzdhetek. Csak éppen nálam nem a haza megmentése, a nemzetközi zsidóság megállítása, vagy a cigányság kiírtása a cél. Még csak nem is az összes szembejövő megtérítése.
Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, mit is akarok. Nekem a hősről mindig arctalan milliók jutottak az eszembe (na jó, nem mindig, csak az elmúlt pár évben), akikről nem emlékszik meg a történelem, de mégis nagyot alkottak. Segítettek, ahol kellet.
Valahol sejtem, hogy az én hősiességem valami úton-módon a vallásomhoz, a kereszténységhez kötődik.
Kis kitérő: akit idegesít, hogy sokszor az Istenhez lyukadok ki, hogy sokszor a Bibliával vagy a vallásom egyéb elemével példálózok, tehát hogy rengeteg témába beleviszem a teológiát, az alaposan gondolja át, hogy akar-e velem mostantól beszélgetni. Sajálom, de igenis bennem van a vágy, hogy megosszam másokkal azt, amit én az Istentől kaptam.
Tudom, sértő leszek, és bunkó is vagyok, de nekem határozottan rosszul esik, ha így zajlik le a beszélgetés:
- Mond példát valamire, ami tökéletes!
- Ilyen példát minden keresztény (tényleg keresztény) tud mondani.
- Nem hiszem.
- Pedig az Isten az. Ő tökéletes.
- Szerintem nem.
- Szerintem pedig az ék lila, de attól még kék marad. És nem csak a társadalomnak, hanem KÉK MARAD!
- Utálom, hogy mindenből Istent hozod ki. Szarok az Istenre. Nem értek hozzá, nem akarok róla beszélni.
- Ha határozottan kijelented, hogy nem tökéletes, akkor azért érdekelne, miért nem...
- Mondom, nem értek hozzá, nem akarok róla beszélni.
Figyelem, ez nem szó szerinti idézet, de a lényege ez volt. Nem nevesítem, hogy kivel beszéltem (szerencsére elég sok ismerősöm van hozzá, hogy a személye titok maradhasson). Ezúton is elnézést kérek az illetőtől, de hozzátenném: igenis megbántott, és igenis értelmesebbnek gondoltam ilyen reakcióknál. ha kijelentjük, hogy Isten nem tökéletes, érveket várok a miértre. Erre nem válasz, hogy nem értek hozzá, nem akarok erről beszélni. Ha nem értek valamihez, nem jelentek ki róla egyetemes igazságokat. Bocsánat, egyszerüen NAGYON szarul esett.
Most látom, hogy "kis kétérőm" hosszabb lett, mint a bejegyzésem eredeti témája. Egy dologban biztos vagyok: a jövőm és Isten személye összekapcsolódik. Valahogy nagy szerepet fog benne kapni, alakuljon akárhogy. És mivel magasztos célra, fontos küldetésre, vagy hasonlókra vágyom, bizok benne, meg fogja mutatni az utat!