Ne kergessünk illúziókat: József Attila határozottan a szélsőbal felé húzott. Komunista volt, aki olyan idealizált eszmének gondolta azt, hogy pofára is esett vele. Mert emberi eszme sosem lehet tökéletes.
A verseiben erre rengeteg utalás van. Vegyük például a Nyár című versének részletét:

"Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél."

Hogy mi ebben a komunista? Hogy ugyanennek a versnek ugyanez a versszak máshogy is papírra vetette a költő:

"Ily gyorsan betelik nyaram!
Ördögszekéren jár a szél -
csattan a menny és megvillan,
elvtársaim: a kaszaél."

De ez csak egy példa. Ha csak az 1931-ben megjelent Döntsd a tőkét, ne síránkozz című verseskötetére gondolunk, máris elárul valamit nekünk. A fenti versidézet is innen van (mármint a kaszaéles).

Az Ars Poetica című remekművében is felfedezhetjük az utalást a szovjetunióra:

"S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik
fölindulnak a testvéri tankok
szertedübögni rímeit."

Nem tudom, hogy a következő vers idézet, mely a Levegőt című alkotásából idézek, mit fejez ki: a csalódását a szocializmusban, vagy a csalódását a kapitalizmusban? Ötleteket várok!

"Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
      Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
      aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
      és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
      Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
      mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
      ezek idegenek."

Politikai nézetektől függetlenül a XX. század egyik legnagyobb költő óriása József Attila. Viszont a tények azok tények: legalábbis egy ideig határozottan szimpatizált Engels elvtárs nézeteivel!