XINAF - Az én világom

Nem nekem való ez a társadalom...
Visszatértem a "civilizációba" Pest remekbe szabott kis városába, és rámszakadt a világ.
Most aztán alaposan szembe kellet nézni tetteink következményével. Hogy egy konkrét példát említsek: Morelight barátom esküvője. Amire nem mentem el, ahogy írtam is.
Ezzel érthető módon megbántottam.
Valószínüleg, fordított esetben, nekem sem esne jobban a dolog. És én sem tudnék mást csinálni, mint beletörődni.
Jó volt ez a 8 nap, mert alaposan mérlegre tettem sok mindent. Átértékeltem pl. önmagam, és másokat is.
Egyszer azt mondta egy olvasóm: amikor személyesen találkozik velem, az olyan, mintha más ember írná azokat a bejegyzéseket. Hát, igen. Nem szoktam nagyon lelkizni, arra valók pl. az ilyen oldalak.
A megoldás nagyon egyszerű (tudom, hogy olvasod :D ), én általánosan egy melankólikus alak vagyok. Nem depresziós. Mármint már nem depresziós. Az is voltam, ma már csak inkább gondolkodó, merengő, filozófikus természetnek mondanám magam. Örökkön örökké kérdések gyötörnek, aggódom a szeretteim miatt, és véleményt formázok.
Olyan dolgok mozgatnak, foglalkoztatnak, pörgetnek fel, amik a legtöbb embert a legkevésbé nem érdekli.
Tudom én, hogy könyebben emészthető az a Xinaf, aki jópofa poénokat szór, lehet vele hülyéskedni, és vibrűl az élettől. Ezért is tartom ezt a melankólikus Xinafot a blogon belülre.
Nagy örömmel tölt el, hogy jövő héttől újra le tudok (elvileg) menni edzeni. Na, az nagyon hiányzik.
Addig nosztalgiázzunk együtt a cserkésztáborról, itt egy kép, ahol Quelle kapitány, a gonosz kalózvezér éppen a Ki-Mit-Tud? műsorvezetőjeként tetszeleg, és civilben Xinafnak hívják. Ottan vagyok, a gyerekek és nem gyerekek gyűrűjében.