Tegnap részt vettem apám nyugdíjjas búcsuztatóján.
És rádöbbentem, hogy a renegeteg bejegyzésemben, a soktucatnyi téma közepette nem is vettem észre, hogy a legfontosabb dologról nem írtam. A családomról.
Nekem a családom óriási. Annyian vagyunk, mint egy kisebbfajta cigánycsalád. Éppen ezért én most a legszűkebb családot veszem elő. Anya, apa, 5 gyerek.

Kezdjük az anyámmal.
Az anyámnál jobban szeretni engem senki sem tud. Bár holnap betöltöm a 22. életévemet, én neki mindig a kis Bálintkája leszek. Folyamatosan agódik és félt. Természetes, hogy ezt az ember sokszor nyűgnek érzi, de a hiánya... na, az borzasztó lenne.
Ha húzom is a számat, amikor dédelget (ami valóban nem a kedvenc része a napomnak, mi tagadás, utálom ha hozzám érnek, ez van), nagyon fájna, ha nem tenné. Nem logikus, tudom. Őt mindig is zavarta, hogy talán nem szeret eléggé. Sose tudtam meggyőzni, milyen irigylésre méltó is, hogy ő az anyám.
Szeretem, és büszke vagyok rá. Vér vagyok a véréből. 9 hónapig hordott a szíve alatt.

"Az anyák halhatatlanok, csak testet, arcot, alakot váltanak.
Egyetlen halott sincs közülük, fiatalok, mint az idő.
Újra születnek minden gyermekkel, megöletnek minden halottal.
Harmadnapra föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját."
(Vikidál Gyula - Zsoltár)


Az apám az az ember, akinek a szava akkor is törvény, ha nem értek vele egyet. Ezt sokan nem értették meg. Ő a becsület szobra. Munkában szívós, megvesztegethetetlen, és büszke.
Ő mutatta meg, hogy mit is jelent az a szó: Férfi.
Nem mondhatom, hogy túl sokszor volt rám büszke. De az a néhány alkalom, amikor apám kihúzta magát büszkén, és egész létével sugalta: HÁT IGEN, AZ ÉN FIAM... na, akkor sírni tudnék.
Csak reménykedhetek benne, hogy leszek olyan nagy ember, mint ő. Nehéz róla írnom és beszélnem. Ő a Tartás, az Erő, a Becsület. Az én komunista apám tanított meg szeretni a hazámat, becsületesen és tartással élni. (Ne haragudj, hogy kárpátiát tettem be idézetnek, de erről a számról mindig Te jutsz az eszembe...)

"Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám"
(Kárpátia - Az én apám)

Az idősebb nővérem már nem lakik velünk, de mindig mehetek hozzá. Ma már saját családja van, sőt, ő már anyuka, az unokahugom anyukája.
Ő mindig védte a gyengéket. Mindig kiállt az igazáért. Akármikor ad tanácsot, nem tudok olyat kérni, hogy nemet mondjon. Ő egy igazi anyatigris. Akit szeret, azt foggal és körömmel védi, és jaj annak, aki bántani akarta a szerettét!
Ő mindig meghallgat, lehet akármilyen fáradt. Én ezt annyival tudtam meghalgatni, hogy igyekszem mindig mindenben ráérni, és segíteni neki.
Nála okosabb, kreatívabb, kedvesebb nő a világon nincs.
Elmondhatom, hogy a sógorom egy mázlista. Én hálás lennék, ha akár csak hasonló lányt hozna elém az élet.

"Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiér'
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'"
(Republic - Szeretni valakit valamiért)

A bátyám. Büszke vagyok rá, amikor azt mondják, nagyon hasonlítok a bátyámra. Ő a legkeményebb ember, akit ismerek. Kemény és nem durva. Ő a kifogyhatatlan tudás, az örök tanító. Úgy tud mesélni, hogy nem lehet rá nem figyelni. Olyan humora van, amit nem lehet űberelni.
Róla is meglepően nehéz írni. Sok témában csak hozzá tudok fordulni. És ő is mindig rámér. Talán tőle tanultam a legtöbb dolgot életemben. Ő vezetett be a biológia, a természet, a társadalom, a harcművészetek, a fantasy, a rockzene, a világ, és sok sok más dolgaiba.
Mondják, hogy fiatalított mása vagyok. Én azt mondom, boldog lennék, ha olyan lehetnék, mint ő. De ő nálam tisztább. És némely tekintetben jobb is. Olyan tartás van benne, ami mindenhol nyomot hagy. A legnagyobb, legjobb, legigazabb ember a földön.

"Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,
válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!

Adj reményt a férfinak, kit a sors már megpróbált,
és sok év után most kenyerét félti, úgy érzi, nincs tovább!
Mit tegyen, aki fiatal, túl van minden iskolán ?
Családot, otthont, jövőt tervezne, támaszt, mondd, hol talál ?

A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!
Ó, nézz le ránk! Hagyd most a szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!"
(MHV - Föld és ég gyermekei)

A fiatalabb nővéremet ismeritek. Ő is blogol.
Ő vezetett bele a kereszténységbe. Neki panaszkodom a legtöbbet. Ha lelki sérelem ér, elöbb-utobb tudni fog róla, mert az egész természete olyan hogy elötte az emberek ösztönösen megnyilnak.
A keresztény pedagógus mintaképe. Benne még a rasszizmus csírája sincs meg, pedig cigány környéken lakik.
Ő alapból minden embert szeret. Maximum az alany tudja ezt elrontani, ellentétben a legtöbekkel, akik késöbb szeretik meg a másikat.
Mit mondhatnék? Isten remek embert talált a nővérem személyében, aki mérhetetlenül büszke, és mégis meglepően alázatos. Ha minden tanító, tanár, pedagógus ilyen lenne, nem lenne ekkora szarban a világ, mert a tananyag mellé erkölcsöt is kapnának. És szeretetet. Ha tejjel nem is, de sok gyereket nevel fel, az anyjuk helyett. Akiket nem szeretnek eléggé.

"Én neveltem fel, szívvel, sőt tejjel is!
Csúf egy béka volt, hízelgõ kis hamis!
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnõtt!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Én nem vagyok más, csak egy dajka, egy társ!
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog!"
(Rómeo és Júlia musical - Szeme tűzben ég)


Az öcsém szintén blogolt egykor. Ő Malkáv. Nincs a környezetemben még egy testvérpár, akik ilyen közel állnának egymáshoz, mint öcsém és én. Hihetelen nagytudású, elképzelhetetlen kézügyességű, kreativitásban győzhetetlen srác ő!
A humora elsőrangú, a szókincse olyan bő, hogy néha kínosan feszengek, amiért én nem tudok ilyen választékosan beszélni.
Kiváló párost alkotunk, ha mi ketten vagyunk, az több mint kétszer egy fő!
Minden érdekli, soha nem unatkozik. Aki megismeri, megszereti. És nem ok nélkül.
Igazi művész, minden tekintetben. Ha valamibe belekezd, abban teljesen elkötelezetté válik, mindent elolvas a témában, és sikereket fog elérni.
Neki válogatás nélkül elmondhatok MINDENT.

"Amikor egy-egy percre felsejlett a holnap
Úgy hittem, mindent értek, s nagyon boldog voltam
Igazságosztó bírót játszott el a vágyam
Ilyenkor bűnök között Krisztus módra jártam

Ölelni úgy szeretnék, pont ahogyan régen
Hitessék el velem, hogy érdemes volt élnem
Nem baj, ha hazudják, csak élhessem a vágyam
Érezzem, fontos vagyok, s magam megtaláljam

Ezért mindent feladok...
Ember vagyok.

Mennyi furcsa kérdést tartogat az élet...
(...hidd el Isten majd vigyáz...)
Én még ifjú vagyok választ várok tőled
(...becsülettel élj tovább...)
Mondd el, milyen Isten vigyáz rád, ha félsz
(...érezned kell, ha majd lesz...)
És adsz-e új erőt, ha már nem bírom tovább?
(...lesz, lesz erőd...)"
(Vikidál Gyula - Kérdések)

Szerencsés vagyok. A családom olyan, amiről sokan csak álmodnak. Kérem, engem szeretnek!
Hálás vagyok Istennek, amiért ide születhettem. Nincs sok pénzem. Nem is lesz sok pénzem, mert azt a nevelést kaptam, ami meggátol abban, hogy gátlástalanul hajtsam a pénzt. Mégis gazdagabb vagyok rengeteg embernél. És nem cserélnék senkivel!
Köszönöm nektek!