XINAF - Az én világom

Ezt is megéltük: egy irományomra olyan kritikát kaptam, miszerint "borzalmas".
Őszinte leszek, bár nem esik jól, de valahol őszintén örülök neki. Mert kizárt dolognak tartom, és mindig is annak tartottam, hogy valakinek minden alkotása jó legyen. Legalább egy-két gyengébb eresztésnek léteznie kell mindenkinél! Senki sem tökéletes, na...
Bár én jelenleg tökéletes vagyok. Tökéletesen kedvetlen.
Nincs kedvem SEMMIT csinálni. Kivéve edzeni. Azt szeretek. Meg sok mást is szeretek, de most valahogy semmi, de semmi nem mozgatja meg bennem az érzést.
Nincs kedvem sörözni. Nincs kedvem emberekkel beszélgetni. Nincs kedvem bejárni a suliba. Nincs kedvem kártyázni. Tényleg, abszolút nulla hangulat.
Pedig mindegyiket csinálom.
Egy-két kivétel van. Egy-két ember, akinél örülök, ha látom.
Talán azért lettem mostanság ilyen fásult, mert ért pár rossz élmény. Külön-külön talán nem zavart volna, de együtt atombomba erejével hatottak rám.
Már a poénok terén sem vagyok formában. Megszaporodtak a kevésbé vicces beszólásaim.
Szóval ez egy ilyen kis merengős íromány lett.
1. Embereket féltek, több dologtól.
2. Félek, hogy nagyot kell csalódjak.
3. Kegyetlenül belémmart egy nem kimondott, de érzékeltetett visszautasítás.
4. Úgy érzem, át lettem verve.
Talán a szombat visszahoz az életbe. Ha jól sikerül.