Kedves olvasók!
Eleget tettem egy elhamarkodott egyezségemnek, most szombaton. Ép elmém teljes bírtokában ismét lementem a Morrisons 2 nevü szórakozóhelyre, és karaokiztam. Igen, oda, ahova írtam, hogy soha többé nem fogok lemenni. Azóta már amúgy is voltam lent egyszer. Akkor azt hittem, tényleg az lesz az utolsó.
Nos, lementem, és most elöszőr az elejétől a végéig jól éreztem magam. Daróczi és Ottó elvtársak mellé csapódva király este volt.
Nem hiszem, hogy túl sokat fogok ott lent lenni. Ez azért továbbra sem a nekem való hely. Nem is tudom, mi volt igazából a jó a dologban. Elnyomtuk Zoltánnal a Bikini örökzöld "Mielött végleg elmegyek" slágerét, nagy vigyorral fogadtuk a retro számokat (Csavard fel a szőnyeget; Csókkirály; Afrika; I need a hero; El kell, hogy engedj; stb), el tengtünk-lengtünk. Semmi extra.
Egyetlen dologban különbözött ez az este a többitől: most elöszőr nem volt velem lány. Kevéssé hiszem, hogy ez volt az oka, hogy ez az este király volt, bár tudja fene. Tény, hogy három srác, akik kb. egy rugóra járnak, nagyjából ugyanazt érzik, természetesen igyekeznek olyan programot választani, hogy az mindenkinek megfeleljen.
Szóval ez végre szép volt, jó volt... de valószínüleg egyszer volt Budán kutyavásár.
Utolsó kommentek