Az van, ami van. Van, akinek összejönnek a dolgok, és van akinek nem. De ahogy Deák Bill Gyula is énekli: "Bűnön, bánaton, börtönön túl, talán megsegít az Úr..."
1. Itt ülök a semmi szélén, s az életemre nézek,
Rácsok, őrök, rozsdás évek, mi az ami éltet?
Utáltam magam, volt miért, feladtam volna az egészet,
Született vesztes voltam, kerestem a könnyebb véget.
Ref. ||: Bűnön, bánaton, börtönön túl,
Talán megsegít az Úr. :||
2. Mindenhonnan visszahoztak, bárhova is mentem,
Bódulat, bűn, börtön, bánat, elmaradt mögöttem.
Mindenki él valamiért, mindenkinek jár egy élet,
Megpróbálom keresni azt, amiért élek.
Ref. ||: Bűnön, bánaton, börtönön túl,
Talán megsegít az Úr. :||
Ebben az esetben a börtön egy nagyon érdekes metafora. Az én életemben, az én világomban legalábbis.
Utolsó kommentek