Sok kérdés felvetődik az emberben Istennel kapcsolatban. Ami nemrég jutott eszembe, de erőssen foglalkoztat, az, hogy voltaképpen miért teremtette az embert? Mint mindenható lény, nyilván tudta, hogy mennyi bánatot fog okozni neki a mi fajunk. Erre a Biblia ezt írja:
"Hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen ami a földön csúszik -mászik."
(Mózes, 1-26)
Ez megmagyarázza ugyan, mi a terve az emberrel, de nem ad választ az alapkérdésre. Mert szerintem mi nem nyújtunk sok hasznot... viszont annál többet ártunk. Aki meg ugye betartja a 10 parancsolatot, és a két főparancsot, az voltaképpen teljesíti az alapvető szabályokat, tehát a minimumot. És mégis, az ilyen ember már gyakorlatilag szent. Lenne. Ha nem Jézus Krisztus lett volna az egyetlen ilyen ember.
A Katolikus Egyház katekézise szerint "Isten a túlcsorduló szeretetéből teremtette a világot". Értem, mit értenek ezalatt, de szerintem megint nem valami pontos a dolog. Mert ugye egy mindenható lény gondolom nem tud "túlcsordulni"...
És így van még rengeteg és még több olyan kérdéssel, amit naponta feltesznek emberek. Miért van háború? Miért van szegénység? Miért van éhínség? Hogy lehet, hogy a jó emberek annyit szenvednek? És még ezer és egy hasonló.
Nos, lassan 10 éve élem tudatosan a kereszténységemet. Ez alatt az idő alatt rájöttem néhány dologra. Az első és legfontosabb: a hit. Én, aki megtapasztaltam Isten szeretetét, Isten csodáját, Isten gondoskodását, elfogadom, hogy nem érthetek meg mindent, és elhiszem, hogy bizonyos dolgoknak így kell lennie. Más dolgokra van ugyan válasz (mint a katekizmus), de a válasz láthatóan korlátolt és emberi. Az emberi maximum persze, de nekünk vannak határaink, amiket nem tudunk átlépni.
Szóval én arra a következtetésre jutottam, hogy Istennek mindenre megvan a maga logikus és átgondolt oka. Ha ez szenvedéshez kötődik, akkor szerintem egyszerűen nem szólt bele a világ folyásába, és nyílván erre is oka van. És én sem mindig értem. És bár próbálom és szerteném érteni, de el tudom fogadni, ha ehez kevés vagyok. Irónikus módon, Isten "működését" egy szellemi fogytékos, vagy egy egészen kisgyerek sokkal jobban átlátja, mint mi. Valószínüleg azért, mert őket nem kötik a realista gondolkodás láncai a földhöz.
Bár el tudnám érni, hogy nem hívő ismerőseim ne csak akkor mondjanak olyanokat, hogy van Isten, ha valami csapás éri őket, hanem akkor is, amikor valami jó, vagy amikor valaki segít. Amikor valaki olyat tesz, ami talán ostobaság, de a szeretetért teszi. Tehát, ha Isten nem csak negatív vonatkozásba kerülne elő.
Ha Isten létét elfogadjuk, és legalábbis megajánlunk neki egy emberfeletti erőt, akkor a jósága azért sem kizárható szerintem, mert senkit sem kényszerít arra, hogy higyjen benne, vagy szerencse. Ha nem fogadjuk el Isten létét, akkor nincs értelme vitázni. Mert az nem vita, hogy "Nincs Isten." "De van." "De nincs.", stb.
Utolsó kommentek