Valami magasztosat kellene írnom most, hivatalosan is 23 évesen. Hiszen tavaly pl. szerintem tök jó kis versátiratot kreáltam...
Idén ez elmarad. Maradjunk annyiban, hogy többet vesztettem el idén, mint egész életemben. Mert elvesztettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Volt ki meghalt, volt ki csalódott bennem, és olyan is, aki szimplán csak nem becsül és lenéz. Annyi rossz történt idén, hogy volt egy hosszabb időszak, amikor konkrétan nem akartam élni. Persze nem kell semmit belelátni ebbe, pl. nem lettem volna soha öngyilkos. De azt tutira nem bántam volna, ha elüt egy autó, vagy a fejemre esik egy virágcserép, esetleg diagnosztizálják a tüdőrákot. Ez nem egészséges gondolkodás egy ilyen fiatalembertől, mint én. Azonban szerencsére nagyon sok jó is történt, és végül is ezért érzem most, ténylegesen 23 évesen úgy, hogy élni akarok!
És persze nem szabad elfeledkeznem azokról az emberekről, akik akkor voltak mellettem, amikor egyedül már tutira nem bírtam volna ki. Így is közel jártam a teljes őrülethez. Név szerint köszönöm tehát a következő embereknek:
- Nyuszinak, aki sok gyakorlati jótanácsot adott.
- Endrének, aki miatt férfi akartam maradni, és nem lettem egy remegő kocsonyakocka.
- Máténak, aki csak simán megért.
- Kiss László atyának, aki új fejezetet nyitott a keresztény életemben.
- Alisternek, aki képes volt mindig figyelni rám, meghallgatott, és nem baszogatott soha.
- Akheronnak, aki figyelt, alámnyúlt, és támogatott.
- Gwyddone-nak, akihez mehettem akár ténylegesen sírni.
- Ancsinak, aki nagyra tartott, amikor én utolsó féregnek éreztem magam.
- Sacinak, aki csak szimplán szeret nagyon.
- Fecónak, aki ezer és ezer tanácsot adott, és sose fáradt el ebben.
Aki nem látja a nevét, ne sértődjön, bántódjon meg. Sokakat szeretek még a felsoroltakon kívül. Akiket most leírtam, nos... ha ők nem lettek volna ott mellettem, talán már ténylegesen nem élnék. Vagy csak simán megőrültem volna.
Rajtuk kívül indoklás nélkül is köszönök sok mindent Patríciának, Balázsnak és Hentesnek.

Ez volt az az évem, ami normálisnak indult, boldogan folytatódott, mélydepreszióval végződött, és normálisan fejeződött be. Pontosan ott vagyok, ahonnan indultam, csak több bennem az emlék. A jó és a rossz is.