Ha megigértem, had menjen, íme itten van az Új Bejegyzés!
Igazság szerint, rohadt nehéz helyzetben vagyok, mert nem akarok mindig teológikus tartalmat belevinni az írásaimba, de mostanság szinte mindenhez a hitet tudom kötni. Viszont ez szigorúan nem vallási blog.
Na szóval...
Történt egy kis átalakulás az életemben, és ennek az átalakulásnak a következménye, hogy sok ember kiesett az életemből. Volt osztálytársak, haverok, stb.
Miután sokszor megkaptam a kritikát, hogy nem törődöm a barátaimmal, úgy gondoltam, reagálni fogok:
Srácok, lányok, kik alaposan besértődtetek rám!
Elöszőr is: nincs veletek a világon semmi bajom. A gond inkább az, hogy nincs rátok annyira sok időm se. Mert az nálam bizony nem működik, hogy felhívtok, hogy ma ráérek-e. Mert valószínüleg nem. Amit ti is pontosan tudtok.
Meg kell értenetek: ha egy fél éve nem találkoztunk, akkor a mi viszonyunk megváltozott. Már nem olvasok minden rezdülésetekből, ti pedig konkrétan félreolvassátok minden mozdulatom. Ezért hihetitek azt, hogy én olyan nagyon megváltoztam. Pedig semmi nem történt, csak komolyabban veszem az életemet. És, már meg ne haragudjatok, de ha van egy megbeszélt programom valakivel, aki évek óta elfogad olyannak, amilyen vagyok, azt nem fogom lemondani, mert kaptam egy telefont, hogy legyek ITT és OTT egy órán beül...
Ti, akik valaha életem mindennapjaiba benne voltatok, és most nem vagytok, több nagy csoporthoz tartoztok.
Volt olyan, aki egyszerűen használt, ahogy neki kényelmes voltam. Aztán ha éppen nem volt rám szükség, le se szart. Mert volt olyan, akihez mehetett. Azt mondta nekem a napokban egy lányismerősöm, hogy túlságosan kiszolgáltatom magam másoknak. Hogy könnyű visszaélni a jószándékommal, és könnyű kihasználni. Én azt feleltem: nincs helye olyannak a barátaim között, aki képes ezt kihasználni. És igen, a puding próbája az evés. Nos, akik ide tartoztok: elbuktatok a puding próbáján.
Van köztetek olyan, akik komoly bűnt vagy bűnöket követett el ellenem, és úgy gondolta, én majd úgyis megbocsájtok. Ti a mértéktelenségbe buktatok el a szemembe. Mert amikor elárulnak, és még bocsánatot se kérnek utána... nem, nem megy ezek után minden úgy, ahogy egykor.
Aztán akad olyan is, aki szimplán rám se bagózott fél évig, majd úgy jött oda hozzám, mintha tegnap váltunk volna el. Ha ide tartozol, fogadj meg egy jó tanácsot: ha valaki nem fontos neked, ne várd el, hogy te fontos leszel neki...
Olyan is van, akinek elege lett belőlem ezért vagy azért. Aki ide sorolható, csak annyit fogadjon meg: ha nem tudsz elfogadni olyannak amilyen vagyok, nyugtasson meg a tudat: nem is leszek másmilyen. Bocsika...
Aztán vannak páran, akik semmi rosszat nem tettek ellenem, csak én fáradtam bele a bulizásba. Nekik üzenem: vénember vagyok, egy fiatal testben. Nekem már nem megy a tempó... én kiestem a versenyből.
És vannak mások is. Meg olyanok, akik több kategóriában is előkelő helyezést értek el.
Leszögeznék valamit: én nem utállak titeket. Nem haragszom rátok. Nem gondolok rólatok rosszat.
Az életemben változtak a főbb szerepek, és kialakult az a pár stabil ember, akiknek jó vagyok nyűgösen is, eliselik ha ittas vagyok, de eltűrik, ha nem akarok inni. Aki mellet nem csak hülyülni, és nem csak komolykodni lehet. Azok az emberek, akik nem végletekben gondolkodnak.
Szóval, tényleg, nincs harag részemről. Nem ártottatok nekem semmit. Vagy azt már megbicsátottam. Csak elsodort minket az élet. Nem tragdia, csak tény.
Utolsó kommentek