Megnyugtató, kellemesen meleg, bizsergető érzés tudni, hogy nehéz munkámmal előteremtett adóm egy részét arra fordítja az állam, hogy finanszírozza a nemváltoztató műtétek bizonyos %-át!
Szóval, a nap híre, hogy Dávid, aki Szilvinek született, kapott végre péniszt. Félreértés ne essék, én nem tiltanám meg, hogy egy transzszexuális nemet váltson, ez az ő dolga. De hogy ennek bármennyi százalékát fizesse a TB? Ne már! Amikor rengeteg betegséget nem, vagy éppen hogy fedez? És ilyen luxusra mégis telik?
A transzszexualitásról azt írja a bulvár honlap: "Már az anyaméhben eldől
A transzszexualitás az anyaméhben eldől, nem nevelési, genetikai identitászavar
– magyarázza Csides Kata szexuálpszichológus. – A transzszexuális kis korában tudja, hogy testileg és lelkileg különböző nemű. Megpróbál a társadalmi normáknak megfelelően viselkedni, de tudja: ez nem ő. Ezért közülük sokan súlyos depresszióban szenvednek."
Én meg azt mondom: míg homo és biszexualitás mindig is volt, mindig is létezett, addig ilyen problémák évszázadokig, de talán évezredekig nem kerültek elő! És fogadjuk el, hogy ez már az anyaméhbe eldől?
Persze, kényelmes dolog lenne így vélekedni, csak tudnám, hogy akkor a Gender-t miért reklámozzuk annyira nagyon? Hiszen ha ez az anyaméhbe eldől?
De szerencsére erre is megkapjuk a választ Szilvia Dávid lányától, és magától a szerencsés nemváltottól:
"– Először azt hittem, anyukám leszbikus, mert csak barátnői voltak. Tizenegy éves voltam, amikor mindent elmondott – emlékszik vissza anyja kálváriájára Dávid 14 éves lánya. Dávid szerint sokan élnek elcserélt testben ma Magyarországon, akiknek azt javasolja, bátran vállalják fel másságukat, ne szégyelljék azt."
Egyszer írtam a A fiuk nem sírnak című filmről. Elfogadom és tolerálom a transzszexualitást. De egyrészt ezt ne kezeljük természetesnek, és mindennaposnak (mint a Bors újságírói, akik könnyes szemmel remegnek, vajon tud-e majd g*cit spiccelni ennek az értelmes akárkinek a pénisze...), mert nem az!
Másrészt, ne kezeljük fontos hírnek. Ne legyen szenzáció. Ne legyen címlapon. És főleg, ne legyen követendő példa! Ugyanis, elárulok egy szörnyű titkot:
NEM, BASSZUS, EZ NEM NORMÁLIS!
Bezzeg a leukémia kezelése a mai napig megoldhatatlan gond, erre telik az államkasszából.
Utolsó kommentek