Tapasztalatból tudom, hogy az ember mennyi remek kifogást talál arra, miért nem tesz meg valamit, amit kellene, és miért tesz meg valamit, amit nem kéne. A lelkiismeret persze jelez, de ez egyrészt elnyomható, másrészt deformálható, torzítható, csonkítható.
Kicsit olyan ez, mint amikor a gyónó nem akar valami kellemetlen dolgot meggyónni a papnak, ezért hozzáteszi a "vállalható bűnök" után, hogy "hazudtam". (Persze ez azért is ostobaság, mert nem a papnak gyónunk. A pap hiába oldoz fel, ha Krisztus nem adja megbocsátását...)
Ez így van az élet minden területén, különösen a három, már régebben emlegetett bálvány, a pénz, a hatalom és a szex kapcsán. Elsősorban talán a szexualitásnál jön ez elő, hiszen remek magyarázatok tucatjai születnek, miért nem bűn mégsem a házasság előtti, vagy a házasságon kívüli szex.
Optyinai Vaszilij ezt mondta egy prédikációjában, a gadarai megszállottról szóló evangéliumi szakasz kapcsán:
"A disznók a mi szenvedélyeink, melyeket bűnös kívánságainktól elcsábulva óvunk, etetünk, itatunk. Csak akkor kezdjük el hívni Istent, mikor baj történik - mint ahogyan a félelmetes ördöngös képében a baj eljött a gadaraiakhoz is. Az irgalmas Úr megmutatja szeretetét és elküldi üdvözítő kegyelmét. Mi pedig, kihasználva az isteni irgalmat, újra a bűnök felé fordulunk. Sehogy nem akarunk megválni a mi "disznó" szenvedélyeinktől, hanem kishitűen azt kérjük az Istentől, hogy távozzon el, hadd vétkezzünk még, ezt mondogatva lelkünkben: Istenem, a Te parancsaid szerint fogok élni - csak nem most!"
Mindent meg lehet magyarázni. Lehet érveket hozni, miért szabad mégiscsak ölni. Vagy, miért nem baj, ha valaki nem böjtöl. Miért nem kell templomba járni. Miért nem kell szeressem az embereket... és így tovább. Az emberi kreativitás néha megdöbbentő. Pedig, ha azt az energiát, amivel a kiskapukat keressük, Isten megismerésére, és az ő igéinek megtartására fordítanánk...
Az idő telik, egyikünk sem lesz fiatalabb. Hogy tiszteld apádat és anyádat, hogy a szegényeké a mennyek országa, hogy szeressük egymást, és az Úr többi tanítása sürgetőbb, mint valaha.
Az Isten nem vár el tökéletességet, de törekvést igen!
(Optyinai Vaszilij atya)
Utolsó kommentek