Szerintem, ha valaki kereszténynek vallja magát, az nem hagyhatja figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy egyszer a távoli (vagy nem is olyan távoli) jövőben vértanúhalált kell haljon Krisztusért.
Ha ez szóba kerül egy beszélgetés során, általában kétféle reakció létezik: az egyik, aki bepánikol, ez a ritkábbik eset. A másik, aki nem veszi komolyan.
Így belegondolva, itt vagyunk a 21. század elején, egy fejlett, európai (vagy annak mondott) civilizáció részeként. Teljesen szabadon választhatja meg mindenki a nézeteit, a vallását, gyakorlatilag mindent. A szabadság itt van, és élhetünk, avagy visszaélhetünk vele.
Úgy gondolom, hogy nem kell rettegni, hogy "jaj, mi lesz velünk", hiszen nem lehet félelemben élni. De nem is zárhatjuk ki teljesen a vértanúság lehetőségét.
Miből gondolom ezt?
Egyrészt ott vannak a nyílt támadások, erre legjobb példa Schakal volt. Ő ugye említett is valami ilyesmit egy kiadványról, idézem:
"Maradjunk egyelőre a kiadvány megnevezésnél, írott lesz és ingyenesen terjesztett nyomtatva és a neten is. Jelenleg szerkesztés alatt sok ember önkéntes munkájával, de meg fog jelenni, pontosan akkor, amikor annak meg kell jelennie. Sokan dolgoznak azon - többek között te is közvetve, de tudomásod nélkül - hogy megjelenhessen és olyan népharagot válhasson ki, ami zsigerből söpri el az egész álszent bandát. Szent Bertalan éjszakája és az azt követő események egy könnyed és békés vasárnapi pikniknek fognak tűnni utána."
Persze még ide sorolhatnék sok mindent, hiszen nem is régen, 1993-ban is történt egy sátánista indíttatású gyilkosság.
Aztán, ugye ott van az is, hogy ha valaki a Katolikus egyházat nagy nyilvánosság előtt negatív fényben tünteti fel, az könnyen arat nagy sikert. Jó példa erre a DaVinci kód, vagy az Angyalok és Démonok Dan Brown-tól. Vagy a pedofil papokról szóló hírek, aminek 1% sem igaz talán, de elég valakire nagy hangosan kiabálni, hogy pedofil, és sokan csak azért elhitték, mert pap.
Aztán ott vannak a napjainkban is folyamatosan zajló keresztényüldözések, pl. Észak Korea, vagy Kína, illetve bizonyos arab vidékeken, vagy Izraelben.
Legfontosabb dolog pedig, Jézus szavai a szentírásból:
"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az õ uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd..."
(Jn:15,18-20)
És ugye itt a lehetőség, hogy nem is Isten ellen akarnak majd tenni ezek az üldözők, pl. Schakal:
"A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik."
(Jn: 16, 2)
Hangsúlyoznom kell, hogy nem az a célom, hogy bárki rettegésben élje le életét, vagy minden sarok mögé gyilkosokat lásson.
Van egy mondás, miszerint úgy kell élni minden nap, mint ha ez a nap lenne az utolsó.
Ha tudnánk, hogy holnap eljön az Úr, a második eljövetellel, és ítéletet mond felettünk, biztosan próbálnánk minél kevesebb bűnt elkövetni, minél több jót tenni.
Nos, ez az, amire a keresztény embernek törekednie kell! Minden nap, hisz lehet, hogy ez az utolsó napunk az életben. Hisz elüthet egy autó, ránk eshet egy házról a vakolat, megölhet egy rabló, kerülhet méreg a kajámba, elkaphatok ritka, de halálos kort, stb. Gyakorlatilag bármi megtörténhet. És bár nem vagyunk bűntelenek, de folyamatosan törekednünk kell a tökéletesség felé.
Úgy kezdtem a bejegyzést, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyszer majd talán vértanúságot kell vállaljunk az Úrért. De a legfontosabb gondolatom erről:
Előbb élni Jézusért - csak utána meghalni érte...
Jól hangzik: egyenes út a Mennybe, bátran szembenézni a fegyver csövével, és kimondani: én hiszek benne is fogok is!
De erre méltóvá kell válni.
Utolsó kommentek