Eredetileg a trollkodásról akartam írni, és fogok is, de ma, hazafele jövet fontosabb gondolat jutott eszembe, mint azok a személyek, akik pusztán szétzilálási célból vannak jelen egy-egy internetes felületen.
Kocsis Fülöp, püspöki jelmondatául a következőt választotta: "Erőm a gyöngeségben."
Bevallom, én ezt nem különösebben értettem. Kicsit ellentmondásosnak is tűnik, meg a kemény, férfias viselkedési normától el is tér. Miféle gyöngeség? Egyáltalán, ki beszélne szívesen saját gyöngeségeiről?
Ma, miközben a városban jártam, szembesültem egy komoly gyengeségemmel, melyről nem fogok a blogomon részletesebben írni (személyesen szívesen elmesélem). A lényeg, hogy nem volt meg bennem az erő, a bátorság, hogy cselekedjem. Imádkoztam, és az Úr mondhatni rekord időn belül reagált...
Nem először hallgatta meg az imádságom szavát, de ritkán cselekszik ennyire rögvest. Fordult már ilyen is elő, de nem ez a jellemző. Úgy tapasztalom, hogy ritkán találom el, mi valóban a helyes, de az Úr szerencsére ragaszkodik hozzá.
Azért jó az Egyházhoz, és ezáltal az Istenhez tartozni, mert mindig ott a biztos tudat, hogy az Úr szeret. Ez így nagyon közhelyesnek hangzik, pedig ha mögé nézünk, sokkal több van ebben, mint elsőre gondolnánk.
Nem kell mindig 150 fokon lobogjon a lelkemben a szent tűz! Lehetek fáradt, nyűgös. Lelkileg a padlón. Érezhetem távolinak az Istent magamtól. Ha kedvetlen vagyok, ha nem lelkesedem, ha rossz napom, vagy napjaim vannak, nem számít! Hiszen, ahogy erre püspökatya tökéletesen ráérzett, az Isten az erőnk a gyöngeségben!
Mi, emberek is képesek vagyunk tolerálni a szeretteink hibáit, hiányosságait. Mennyivel inkább az Úr, aki, velünk ellentétben, nem véges!
A szektákban megfigyelhető egyfajta "élményhajhász" magatartás. Amikor gyakorlatilag kötelező minden pillanatban lelkesnek lenni, és boldognak lenni, és érezni, hogy megérint a lélek, mert különben biztos nem vagy jó keresztény...
Ez így csak álszentség és önámítás. Az Istennek mi akkor is kellünk, ha úgy érezzük, Ő nem kell nekünk. Akkor is szól hozzánk, ha nem halljuk meg. Nem kell állandó lelki magasságokban lennünk, sőt! Talán még értékesebb is úgy imádkozni, szentírást olvasni, vagy elmenni egy Istentiszteletre. ha kedvetlenek vagyunk.
Akit érdekel, hogy maga, Fülöp püspök hogy választotta ezt a jelmondatot, és hogyan vélekedik róla, az megtekintheti a lent közölt videóban. Nálam sokkal bölcsebben, és sokkal nagyobb tisztánlátással nyilatkozik, magam helyett is őt ajánlom.
Konkrétan 01:30-04:00 között beszél erről a témáról, két és fél perc. Nem sok. De érdemes az egészet meghallgatni, tanulságos.
Utolsó kommentek