Nem tudom megállni...

VAN BARÁTNŐM!

Részleteket nem fogok közölni a blogomon, mivel egyrészt szerintem a Kedvesem nem annyira rajongana a nyilvános szereplésért, másrészt ez azért mégsem blogba való... de akit érdekel, annak személyesen mesélek.

Mikor kishúgomnak meséltem a dolgot, azt mondta: "De jó! Onnan látom, hogy ez most tényleg valami komoly, mert ilyen aranyosan még soha nem viselkedtél ezelőtt." Lehet. És örülök neki!

Pedig nemrég még bevállaltam volna akár a nőtlenséget is a papságért... és nem is értettem (bár elfogadtam, de értetlenül), miért kap ennyi akadályt az esetleges papságom... és ilyenkor persze kiderül, hogy valóban az Isten tudja jobban.

Amikor kijelentettem magamnak a tavaszi cserkésztáborban, hogy én át akarom engedni életem kormányát Krisztusnak, nem sejtettem, hogy ez tényleg ennyire nehéz. Minden erőmmel el akartam fogadni, hogy okkal nem kapok lehetőséget arra, hogy nőtlenül bár, de görögkatolikus pap legyek.

És mostanra kiderült, amit a Szentírás is ír: "Minden utamat már előre láttad..."  Hálát adok az Istennek, hogy a saját medrébe terelte az életemet, és így kinyílhattam a Kedves felé, aki közben kinyílt felém.

Ha bárki értetlenül megkérdezné: "Mégis hogy történt ez? Miért pont ő? Miért pont én?", nos, annak egy Szent Pál idézettel felelnék:

"Mert úgy tetszett annak, ki már anyám méhétől fogva kiválasztott!"