Ennél az írásnál sokat gondolkodtam, melyik blogomra tegyem ki, mert bár vallásos téma is kicsit, de nagyon is világias, hétköznapi problémákat feszeget. Végül inkább ide tettem, mert lelki tartalma nem igen van, de szerintem érdekes. 

Néha nagyon sok érdekes, új, és igen meglepő dolgot olvashat az ember, ha nemzeti radikális hírportálokba is beleolvas. 

A vallásosság eléggé megosztja ezt az oldalt. Sokan vannak, akik alapvetően nem keresztények, vagy egyenesen keresztény ellenesek. Páran a régi, ősmagyar vallásossághoz kötik magukat, megint másik a "maguk módján keresztények", ami ilyenkor általában azt jelenti: nem zsidók, és van egy réteg, aki valamelyik történelmi egyházhoz tartozik.

Most én szigorúan csak azokkal a rétegekkel foglalkoznék, akik magukat kereszténynek nevezik, nemzeti radikális körökben, de az én elveimmel össze nem egyeztethető módon teszik mindezt. Nem konkrét személyekről szól ez a bejegyzés, hanem jelenségekről.

"Én elsősorban magyar vagyok, és csak másodsorban keresztény!"
Az ilyen szenvedélyes vallomás egyrészt jól hangzik, másrészt viszont gyorsan helyre teszi, mennyire is komolyan vallásos az illető. Fordítsuk le a mondat valódi értelmét: "Én első sorban magyar vagyok, és csak másod sorban Krisztus követője." Vagy még jobban belemélyedve: "Nekem fontosabb, hogy magyar vagyok (ami ugyan nem rajtam múlott, hanem Istenen), mint az Isten, akinek ezt köszönhetem. A származásom (ami csak annyira értékes, amennyire értékesen élem az életet) fontosabb, mint az, aki megváltott a bűneink alól." 
Az ilyen ember nagy veszélyben van, mert gyökértelen. Persze, neki magyar gyökerei vannak, igen, tudom. De hitének semmilyen gyökere nincs. Vallásosságának legfontosabb kulcspontja, hogy nem cigány, és nem zsidó. 

"Én elsősorban magyar vagyok, és csak másodsorban katolikus!"
Nekem, mint görögkatolikusnak ezt még rosszabb hallani. Hiszen a katolikus egyház nemzetközi, és a jelentése is az: "egységes". Az ide tartozó emberkékre minden igaz egyébként, ami az előző csoportra igaz, csak ők még szűkítik is a kört. Biztosan van ilyen más egyházakban is, de velük nem vagyok kapcsolatban. 
Ez a réteg az, aki ha meghallja, hogy a pápa, vagy valamelyik püspök, pap, diakónus, stb. szóval valamelyik egyházi személy zsidókkal találkozott, elkeseredett dühtől elvakultan, könnyeit nyeldesve kijelenti nagyon drámaian, hogy "márpedig ő kilép az egyházból!". 

Mindkét csoportra jellemző az elmélet, hogy a Vatikán (értsd: a katolikus egyház) a zsidók kezén van, és csak pár igaz ember mer kiállni az igazáért.

"Jézus magyar volt!"
Esetleg pártus. A lényeg, hogy nem zsidó. Ezt a másik blogomon ezerszer kiveséztük, van is ennek egy állandó zászlóvivője. Az elmélet abból fakad, hogy minden jónak a magyarok a forrásai, és a zsidók egyfajta ellenpólust képviselnek. Ezért volt Jézus magyar, és ezért ölték meg a zsidók, stb.

"Az ó-szövetség nem része Isten szavának!"
Sajnos ezt Jézus nem tudta amúgy, mert elég sokat idéz belőle. Most ezen biztos páran meglepődtetek, de létezik ez az elmélet. 

"A zsidók Jézus gyilkosai"
Ha nem lenne elég, hogy Jézus maga kérte, hogy "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudták mit cselekszenek!", akkor is gondok vannak ezzel a gondolattal. Ugyanis, ha Jézus meg akarta volna akadályozni a dolgot, megakadályozza. Mivel mindenható. Ez olyan, mint ha engem 5 centis fagallyakkal akarnának agyonverni óvodások, én ezt hagyom, és utána a barátaim és az ő leszármazottaik is utálnák az óvodásokat, mert agyonverték Xinafot...  

Biztosan van még, de szerintem ennyi éppen elég.
A magam részéről, mindenki abban hisz, amiben akar, joga van hozzá. Görögkatolikus vagyok. Elfogadom a katolikus egyház tanításait, és feltétel nélkül dogmáikat. Nem keresek kiskapukat, hogy a "Ne ölj!" miért nem vonatkozik arra, akiket éppen utálok, és leginkább: nem ellenségeket keresek az emberek között, hanem Krisztust az emberekben. És amikor elbukom (én is ember vagyok, hé! Nem olyan könnyű meglátni Krisztust egy bunkó, nagypofájú, kötekedő rohadékban ám!), akkor bűnbánatot tartok. Lehet persze ezt a dolgok könnyebbik végének a megfogásaként tekinteni. Tessék kipróbálni, meglátjuk menni fog-e. 

A kedvencemet majdnem kihagytam!

"Igaz, Krisztus azt mondta, bocsássunk meg ellenségeinknek, de én már nekik nem tudok!"
Ez konkrét idézet volt. Aki így gondolkodik, az jelenleg szerintem még annál is távolabb van Istentől, mint aki elkövette azt a vétket, amit nem tud megbocsátani. Mert nem derül ki, képes lenne-e rá, hiszen a kísérlet is elmaradt. De a vétke nagyobb, mert a másik lehet, nem tudja, mit tett, de ő pontosan tudja, mit vár el tőle az Úr, és még csak meg se próbálta teljesíteni.