Hamarosan indulok (vasárnap délben) cserkésztáborba. Addig már csak egyetlen kötelező programom van: holnap (azaz ma, pénteken, 2009. július 17.-én), 18:00-kor lesz Csaba barátom, a 16 éves korában elhunyt cserkésztestvérem gyászmiséje. 5 éve távozott, találhattok róla írást a következő helyeken:
Írás 1
Írás 2
Írás 3
Kérek mindenkit, hogy aki ismerte, aki szerette, aki emlékszik rá, legyen ott ezen a szertartáson!
A cserkésztáborral gyakorlatilag lezárul a kötelességeim sora, és kiélvezhetem teljesen szabadon a nyár utolsó egy hónapját! Nem azt mondom, hogy ez a tábor pusztán kötelesség, és nem fogom magam jól érezni, de itt soha nem lazulhatok majd el teljesen. Aki gyerektábort vezet, annak ezzel számolnia kell. Hiszen felelős vagyok értük. Felelős azért, hogy a táborban jól érezzék magukat, és felelős azért, hogy majd évekkel késöbb olyan embert lássanak a tükörben, aki megérdemli a tiszteletet.
A cserkészet célja nem több, és nem kevesebb, mint jó és hasznos embert nevelni. Nőies nőket, és férfias férfiakat. És ezen sokkal késöbb még múlhat az egész haza, az egész nemzet, és az egész világ sorsa. Mert ezeké az embereké a jövő, amit jelenleg építgetünk. Avagy, ha jobban tetszik: éppen tönkrebarmolunk. Azért bízom benne, hogy lesz még értelme élni 40 év múlva is.
Mindenesetre ezek a 8-9-10-stb éves gyerekek még minden szempontból ártatlanok a társadalom mocskától. Ők még nem lépnek ki úgy az utcára, hogy közömbösek a szenvedés, az éhség és a nyomor látványától. Ők még keresik a választ azokra a kérdésekre, hogy mi miért történik. Ezek azok a kérdések, amik bennünk is élnek, csak mi már beletörődtünk abba, hogy sose tudjuk meg. Mi már nem akarunk valójában változtatni. Mi nem a megoldást keressük, csak egy elintézési módot.
Nos, vasárnap elindulok táborozni, és egy hétig nem leszek. Nem írok blogot, és nem lehet majd elérni telefonon. Hiszem, hogy az évem leghasznosabb programján fogok részt venni.

"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
(József Attila: Levegőt!, részlet)