Álmos! 8 évnyi barátsággal a hátunk mögött, úgy érzem, lehetek őszinte. A legjobban azon lepődtem meg, hogy nincs bennem harag. Csak szomorúságot, keserűséget, és fájdalmat érzek.
De akkor ne finomkodjunk, öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Az elmúlt időszakban egyre inkáb patkányként viselkedtél. Hogy erre a szintre magadtól, vagy kedves párod hatására jutottál el, nem tudom, és őszinte leszek, már nem is érdekel. Tippeim vannak.
A híres a költözés... én akkor is ugrottam, mint annyiszor ezelött.! Hullafáradt voltam, de mentem. Amikor mondtad, hogy leköltözöl Kecskemét mellé, akkor kértelek, szinte könyörögtem, hogy NE! Maradj édesanyád mellet, mert szüksége van rád!
De te nem. Kedves párod javaslatára elmentél Pestről. A sok utazás felélte az egészséged, és az idegeid is. Édesanyádra sokáig nem volt időd. Könyebb volt engem hívni, menjek már oda. Gyakorlatilag hónapokat vetetek el az életemből, teljesen feleslegesen, mivel soha nem történt semmi. Semmi olyan, amin változtathatott volna a személyem.
Szerintem elmondhatom, mindig melletted álltam. Aztán jött a pofon. Amikor rájöttem, hogy nem vagy velem őszinte. Hogy nem vagytok velem őszinték, kollektíve. Hogy hazudtatok. Nem értettem, miért? Miért nem mondtatok igazat?
Úgy használtál, mintha tárgy lennék, akinek egyetlen funkciója, hogy ott vagyok ha kellek. Kivétel ez alól párod névnapja.
És aztán megint eltüntél. Már nem is kerestél. Fogalmad sincs már hónapok óta, élek-e, halok-e? Már régen nem érdekellek. Kb. azóta, amióta megtagadtam az őrző-védő szolgálatot.
És eljött az esedékes tárgyalás előestéje. És akkor rámírtál msn-en. A pároddal együtt érzelmileg zsaroltatok, mert én az igazságot, a kendőzetlen igazságot képviseltem, és nem fogadtam be parancsra a szirupos álomvilágodat. Volt pofátok, hogy megpróbáltatok úgy hatni rám, hogy a Biblia egyik idézetével lelkiismeret furdalást idéztek elő nála. Nem szánalmas? A végén én lettem az áruló, aki nem áll ki a barátai mellet. Mindez az előzmények ismeretében még vicces is lehetne, ha nem velem játszod el.
Letiltottál msn-en. Gratula, férfias megoldás volt. És azóta is kerülsz! Álmos, gyáva vagy! Félsz szembenézni velem, félsz az arcomba mondani, amit gondolsz! Hihetetlen mód, mindig közbejön valami. Egyszer hírtelen munkát kapsz, máskor a párod esik a "legjobbkor" össze az utcán, és lesz 39 fokos láza, 30 fok melegben. 
Az az ember, akit megismertem, az férfi volt! Már nem vagy az. A családod megmentése akkor vált ilyen fontossá nálad, amikor már Andrástól nem igényelted a jóindulatát. Amikor elbuktad a lakásharcodat, hírtelen előtört belőled a Che Guevara, és rádöbbentél, hogy mártír vagy, aki az egész világ ellen küzd, és akit elhagytak a barátai. Azelött meghúztad magad, és befogdtad a szád.
Nem Álmos, nem a barátaid fordultak ellened. Te hagytad el a barátaidat! Alistert is, és engem is. Nem vagy mártír, csak szertenél azzá válni, hogy legyen indokod, miért nem működik az életed!
Kérlek, egyszer az életben, még utoljára légy férfi, és állj elém! Ha akarod, torold meg testileg az "árulásom", vagy vágd a pofámba az igazadat, de aztán hallgas meg! A viselkedésed szánalmas! Most utoljára, viselkedj férfiként, utána nyugodtan élheted tovább a papucsok nyugodt, mártírkodással teli életét...
A Testvérem voltál, és ez nálam nem csak frázis volt! Ha van még benned egy pici abból, akit megismertem, akkor ne bujkálj előlem! Ne játszd el, hogy nem vagy otthon, vagy ha nem vagy otthon, ne hazudd azt, hogy ott ápolod a párod! Ne nézz hülyének!
Nem tudom, mivel érdemeltem ki, hogy közelenség lettem.
"Beszélj, önmagad védd meg
Amig lehet, amig szépen kérlek!"