Sokan nem értik, miért is szerepjátékozik az ember. Vagy azt, hogy mi is az a szerepjáték.
Pedig ugyanazért csináljuk, amiért mások drogoznak, vagy wow-oznak, vagy isznak... Menekülés egy szebb, jobb, stb világba. Egy világban, ahol jobbak, szebbek, okosabbak, erősebbek lehetünk, mint a valóságban. Ahol szórhatjuk a pénzt, ahol szeretnek a nők, ahol tombolhatunk.
A témában kiváló írás található ITT, abból sokkal jobban érthető lesz ez az egész.
Amit sokan nem tudnak, az a szerpejáték bizonyított pozitív hatása. Egy jó szerpejátékos gyorsan és meglepően jól tudja kezelni a váratlan szituációkat. Könyebben megtalálja a közös hangot más emberekkel. Jó lesz a beszélőkéje. És persze nagy mértékben megnő a beleélési képesség.
Ezek nélkül nem lehet szerepjátékozni. Hiszen ott sok esetben nem csak más személyiséget, de más fajt, vagy más nemet alakít a kedves játékos. Szükség van nagyon erős képzelőerőre és felfogókészségre is.
Nem lényegtelen, hogy vannak persze negatív hatásai is.
Függőséget okozhat, főleg kezdőknél. A gyengébb vagy labilisabb idegrendszerűekre kimondottan veszélyes lehet (megtörtént, hogy valaki a játék után úgy gondolta, hogy képes repülni, és kiugrott az ablakon). Aki nem rendelkezik a fent leírt képességekkel, azoknak mind kudarcélmény. Sok szabály, és kiegészítés elvonhatja az ember energiáját más dolgok megtanulásától. És még sok más dolog.
Erre azt tudom mondani, hogy ez nem gyerekeknek való. Ide kell egy testi és lelki érettség. Anélkül az egész semmit sem ér.
Legyen ennyi mára, kedves olvasók. Hogy ne csak szomorú bejegyzések szülessenek.