Nincsenek jó és rossz emberek. Legalábbis csak jók, vagy csak rosszak. A világ nem fekete és nem fehér. Az árnyalatok ugyebár néha fontosabbak, mint maguk a színek.
Mindenkiben van fény, és akad némi sötétség is.

Miért írom le ezt az alapvető igazságot, amit mindenki tud?
Átértékeltem ismét magam. Eddig, ha megkérdezték volna, jó ember vagyok-e, azt feleltem volna, igen. Ma már azt mondom: igyekszem jó ember lenni. De önmagam kevés vagyok hozzá.
Elmondhatom, aktív évem volt. Néha brutálisan nagyott csalódtam magamban, és újra, és újra, és újra... néha viszont felülmúltam önmagam. Olyan dolgokat tettem, amelyek miatt néha leköptem volna magam fél-egy éve, néha pedig csodálhatnám önmagam. De nem csodálom. És nem dicsekszem. Ezért is nem írok konkrét példát.
Hamarosan véget ér ez az iskola mizéria, és kezdődik a meló mizéria.