Rólam írták:
"Amúgy az 'Én, az ortodox' nekem már sok volt. Tényleg annyit beszélsz itt ortodoxiáról, hogy nem értettem közben, hogy miért itt rontod a levegőt akkor a katolikusoknál?"
Igen, ez a kis részlet bezony rólam, Veszelszki Bálintról szól. Hogy ki írta, sajnos sosem tudtam meg, mert többszöri kérésre sem fedte fel előttem a kilétét. klp_78 néven írt, sajnos ennél sokkal többet nem tudok róla.
Úgy hiszem, mostanság van jogosultságom újra elővenni a témát. Ugyanis találkoztam az első nyugati gondolkodású görögkatolikus pappal, aki méltóztatott érveket is mondani, miért is NEM keleti hagyomány szerint végzi a liturgiát. És ez az ember Kruppa Levente volt. Mindenesetre élmény volt látni és megélni, hogy valaki nem utálkozik, nem vet meg, és nem néz le, mert máshogy gondolkodom.
Sokan, még szintén keleti lelkületű ismerősöm is hitte azt rólam, hogy olyan begyepesedett ortodox vagyok, hogy ami nem annyira keleti, hogy tanulhatna tőle egy pátriárka, az már nekem nem felel meg... pedig nem erről van szó. Soha nem is volt erről szó. Az más kérdés, hogy Istenhez csak a keleti rítus szerint elvégzett, teljes lélekkel átélt szertartás képes felemelni.
"Áldozat Istennek a kesergő lélek..."
Mindenesetre, igazat kell adnom azon véleménynek, hogy az alázat része elfogadni azt, ha valami nem úgy történik, ahogy nekünk tetszik. Így elkezdek felkészülni arra, hogy hamarosan újra el kell viselnem a gonoszkodó megjegyzéseket a sekrestyében ("inkább ne énekeljél öcsém, mert elég fals hangod van"), a kalácsból vágott antidort, és a népénekek dallamait...
"Az életemben a szerelem Isten,
és ami a testnek a szeretkezés,
az a léleknek a liturgia"
Eljött a pillanat, amikor a szerelemért le kell mondjak a szeretkezésről. Amikor a liturgiából mise lesz.
"Istenem, én Istenem, tekints le rám,
Miért hagytál el engem?"
De valójában tudom, hogy a javamra szolgál. Alázat, alázat, alázat. Aki nem képes annyit megtenni Krisztusért, hogy vállalja a lelkületének kevésbé megfelelő Istentiszteletet, az hogy lenne képes meghalni érte?
"Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat: * a te igéd szerint békességben * mert látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt, * kit rendeltél minden népek színe elé, * világosságul a pogányoknak, * és dicsőségül a te népednek. Izraelnek."
Hát legyen áldott a te neved öröktől fogva! Adj erőt nekem, gyarló szolgádnak, hogy méltósággal szolgálhassalak akkor is, mikor nehéz lesz! Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtam a csüggedés!
"A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja!"
Utolsó kommentek