Sokan jelezték nekem, hogy az animeconról írt bejegyzésem fagyasztja a gépüket. Elhatároztam, hogy annyi bejegyzést (szám szerint 3 dabaot) kell írjak igen hamar, hogy ez a bizonyos írás eltünjön a kezdőoldalról, így visszanyerhessem gyengéb géppel mbíró olvasóimat is:)
De kis bevezetőm után jöjjön az írásom valódi tartalma:

Úgy határoztam, mostantól igyekszem kerülni az olyan programokat, ahol csak szerelmes pár(ok) és Xinaf van jelen. Nem, ez most nem féltékenység, hanem egyszerüen kényelmetlenül érzem magam ilyen közegben.
Nekem is volt barátnőm, én is csókolóztam vele, nade nem kétlépésenként... emberek, sajnálom ha most valakit megbántok, de ez engem kb. annyira idegesít, mintha valaki akkor akarna velem elmerülni egy filozófiai beszélgetésben, amikor pisálok! Mindenesetre határozottan érzem, hogy én piszokmód nem kellenék oda. Akkor sem, ha az illetékes pár(ok) minden egyes tagja kedvel engem, és örül a jelenlétemnek.
Szóval senki ne bántódjon meg, de kizárt dolog, hogy akárhova elmenjek tartani a gyertyát mostantól. Szeressétek egymást, csókolózzatok, tapogassátok egymást, komolyan egyetértek vele. Ez most nem irónia. Örülök, hogy megtaláltátok álmaitok párját. Csak ehez ne kelljen már nekem is aszisztálnom!
Persze ez nem azt jelenti, hogy ha valaki hozza valahova a pasiját/csaját, én nem leszek ott... ha Ádám elvtársam elhozza élete párját, azzal soha nem volt gondom. Ők elvoltak, én dumáltam valaki mással, sokan voltunk, je. Teljesen jó. De amikor vagyunk hárman vagy öten, és a páratlan tényező én vagyok... na nem! Ezt nem!
Ne haragudjatok, nem személy ellen szól, nem személyek ellen szól, de én ezt nem tudom elviselni.