Boldog születésnapot!

"Készülő félben volt egy új, saját sablon a blogomhoz, amit az egykori "Lázas Bogos Moly" néven kommentelő olvasóm készítette volna el, mint vizsgafeladatát a saját sulijába. El is készült az alap, de volt vele némi probléma (konkrétan, minden bejegyzés alá rakott egy kb. 100 enter nagyságú üres teret). Közben a kapcsolat megszakadt közöttünk, így a kész sablon sosem készült el. (Pedig pofás, fekete, király sablon volt, de mindegy.)"
1: Nem készülő félben volt, hanem elkészült
2: Sosem voltam "kommentelő olvasód", a barátodnak tartottam magam
3: Egy probléma volt vele, hogy egyszer sem voltál képes időt szánni rá
4: A kapcsolatot megszakítottad, nem magától szakadt meg
Nem kell sem reagálnod, sem megkeresned, egyszerűen csak gondold újra. Ha nem siratnád állandóan az életed, talán odafigyelhetnél a döntéseidre, nem csak azoknak a hatásukra.

@Lázas bogos moly:
Jé, szia!

1. Amikor ezért találkoztunk, ott ültem veletek 2 órán át. Közben ment a laptopozás, röhögcsélés, stb. Bajom volt? Igen. Érdekelt icipicit is, mi az? Nem. Az zavart, hogy nem vagyok jófej, poénkodós, stb.

2. Barátomnak? Ejnye, nem én kezdtem el elhanyagolni a másikat. Értem, nagyon szereted a párod, ezért tűntél el az életünkből fél évre. Utána tényleg kerestél, és csodálkoztál, hogy nem lett minden olyan, mint régen.

3. No, és vajon miért?

4. Az igaz, te kerestél... egyszer, vagy kétszer.

Nézd, szerintem az, hogy a viszonyunk zátonyra futott, nem az én egyedüli hibám. Legalább annyira részese voltál te is.

"Ha nem siratnád állandóan az életed, talán odafigyelhetnél a döntéseidre, nem csak azoknak a hatásukra."
Siratom? Nem hiszem. Persze, megvannak a gondjaim, és emiatt a saját blogomon néha hangot is adok.
De őszintén, mit tudod jelenleg, milyen érzések vannak bennem? Mit tudod te, miben változtam amióta nem láttál? Honnan tudod, milyen ember vagyok most?

Te karrierista vagy, és sikeres akarsz lenni. Nagyot alkotni. Tele vagy ambícióval. Ezek jó dolgok. Én változtam, és azalatt a fél év alatt, amíg eltűntél, elvesztettem az igényemet is a "sikerre". Már nem vonzottak a bulik. Ez a folyamat mostanság ért el a csúcsára, mikor már nem dohányzom, és nem iszom. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tényleg lényegeset változtam. Viszont az életem jó irányba halad, mert az Úr vigyázza.
Az én döntésem, hogy legyen meg az Úr akarata az életemben, és ennek csak jó hatása van. És neked milyenek a döntéseid, milyenek a hatásaid?

Hű, ez már több, mint röhejes!
@Lázas bogos moly: nem tudom, ismerjük-e egymást, ha igen, akkor szia (Xinaf barátait ismerni szoktam). Miért vettél támadásnak valamit, ami nem az?
"1: Nem készülő félben volt, hanem elkészült" - nem mindegy? A lényeg, hogy nem jutott el ide. Király lett, ezt a bejegyzésben olvastuk. Nem lett beüzemelve, ezt látjuk.
"2: Sosem voltam "kommentelő olvasód", a barátodnak tartottam magam" - Miért sértő a kommentelő olvasó jelző? Kommenteltél? Igen (direkt megnéztem). Olvastál? Igen. Kizárja ez a barátságot? Nem. Ellentmondásos a kettő? Nem. (Egyébként engem is jellemzett már Xinaf "mezeinewsee nevű kommentelőnek", és nem sértődtem meg. Ugyanis az olvasóknak tökmindegy, testvére, anyja, nénikéje, barátja vagy gyűlölője vagyok, annyi a lényeg, hogy kommentelek.)
" Ha nem siratnád állandóan az életed, talán odafigyelhetnél a döntéseidre, nem csak azoknak a hatásukra." - bántott téged valaki, hogy te bántasz mást? Ha nem tetszenek az "életsiratós" bejegyzések, miért olvasod őket?

@mezeinewsee: Kezdjük veled, mert nem ismerlek. Szia. Miért kell rögtön olyanba ütnöd az orrod, ami nem a Te dolgod? Ne haragudj, ha sértésnek vettél bármit is (én nem tettem, szóval ezt nem is nagyon értem...), ezt sem agresszív hangvételűnek szánom - persze ha nem ismeri az ember a másikat, elsőnek valamiért rögtön annak veszi. Lényegtelen. Kérlek, hogy ezt hagyd azokra, akikre tartozik. Persze a barátod, persze egyből meg kell védened, meg kiállnod mellette (ugyan én egy ujjal sem nyúltam hozzá). Megértem, rengeteg ilyen ember van és ha ezt a beszélgetést folytatom, még többen lesztek, de ez nem tartozik rád. A hátam mögött nyugodtan.
Apropó: nem, nem vagyok olvasója a blognak. És a siratást nem is erre értettem... de ezek szerint nem csak én látom így.

@Xinaf: Ha szeretnéd magad egy olyan álomvilágba ringatni, ahol te vagy a jó fiú és mindenki más a rossz, hát felőlem nyugodtan. Reflektálnék - ezt te érteni fogod: Isten látja lelkem mennyire!- nagyon szívesen minden egyes szavadra, hogy tudtodra hozzam, mennyire tévedsz és mennyire megszépültek az emlékeid és mennyire nem igaz egy szavad sem, hiába hiszed el Te magad is őket. De nem akarlak támadni (vagy olyan fricskázós, igazán gőgös hangnemben válaszolni, ahogy Te tetted) - nem akarok ismerősöket sem belerángatni, hogy igazoljanak, hányszor kerestelek és hányszor ráztál le. A kapcsolatom sosem állt az utunkba... áh... félreértettél. Én nem veszekedni jöttem vagy vitatkozni. Őszintén megmondom, hiányoznak a közös brainstorming-ok és beszélgetések, a viták. De nem leszek szentimentális, miután Te "annyira megváltoztál és én erről mit sem tudhatok", de Te leírtad az életem 3 mondatban. Az egoizmusod még mindig szárnyal azért. :) Sok sikert és még mindig azt mondom, hogy gondold újra... vagy ne, ahogy jólesik. Csupán annyi bosszantott, hogy még csak arra sem emlékeztél, hogy a design elkészült és hogy egyáltalán miért csináltam meg neked. Inkább kitaláltál valamit, hogy miért nem került fel ide. Éld az életed ahogy akarod, barátom.

@Lázas bogos moly:
mezeinewsee a nővérem, és nem a barátom, de ezt nem tudhattad.

Hogy pontos választ tudjak adni, én viszont felbontom a válaszodat, és részleteibe válaszolom meg, hogy ne maradjon le semmi lényeges.

"Ha szeretnéd magad egy olyan álomvilágba ringatni, ahol te vagy a jó fiú és mindenki más a rossz, hát felőlem nyugodtan."
Szeretném magam egy olyan álomvilágba ringatni, ahol mindenki jó. Sajnos én sem vagyok éppen jó - ez legyen az én keresztem. De nagyon félreértesz, ha azt hiszed, hogy befeketíteni akarnálak, és magamat fényezni!

"Reflektálnék - ezt te érteni fogod: Isten látja lelkem mennyire!- nagyon szívesen minden egyes szavadra, hogy tudtodra hozzam, mennyire tévedsz és mennyire megszépültek az emlékeid és mennyire nem igaz egy szavad sem, hiába hiszed el Te magad is őket."
Előtted a pálya. Elképzelhető, hogy tényleg idióta vagyok, aki abszolút rosszul látja magát. Szerintem erről olyanokat kellene megkérdezni, akikkel napi kapcsolatban vagyok - cserkészeimet, kollégáimat.
Őszinte leszek, meglepnél, ha 2 év után tisztábban látnád az életemet, mint akár én, vagy bárki, akivel napi szintű kapcsolatban vagyok.

"De nem akarlak támadni (vagy olyan fricskázós, igazán gőgös hangnemben válaszolni, ahogy Te tetted)"
Nem támadtál, te elmondtad, hogy gyermetegen siratom a saját életem, és nem gondolkodom a döntéseimen, csak a hatásukon:
"Ha nem siratnád állandóan az életed, talán odafigyelhetnél a döntéseidre, nem csak azoknak a hatásukra. "
Ez nem támadás, ez... kedves gesztus volt. Örülök, hogy a jó tanító megvilágosította elmémet, mely eddig torz képet festett magamról :D
Ezek után jó kérdés, melyikünk is a gőgös... te értékeltél meglehetősen távolról engem, nem én. Én dicsértelek a bejegyzésembe, dicsértem a munkád is.

"- nem akarok ismerősöket sem belerángatni, hogy igazoljanak, hányszor kerestelek és hányszor ráztál le."
Nézd, amire próbáltam célozni: az életembe belépett változásokkal az is járt, hogy lettek más kötelességeim, hobbijaim, stb. Ha már van egy megbeszélt programom, azt nem fogom lemondani, mert éppen ráér egy régi cimborám, akivel viszont már rég eltávolodtunk. És ne kend rám egyedül ennek az okát. Nem érzem úgy, hogy az én hibám nagyobb lenne az ügyben, mint a tiéd. Csak egy példa: Egyszer volt olyan, hogy egy óra húsz percet vártam rátok a Morrisons előtt, mint egy hülye, mire kiderül, hogy MOST FOGTOK INDULNI! Ezek után csodálkozol, hogy csökkent a találkozók iránti lelkesedésem?
Nem akarlak én téged sem kikiáltani főbűnösnek, de hátrébb a mártírisággal...

"A kapcsolatom sosem állt az utunkba... áh... félreértettél."
Ez lehet, én azt tudom, hogy miután lett barátnőd (akivel amúgy sosem volt bajom, kedveltem, aranyos lánynak ismertem meg), azután történtek nagy változások az életedben, és ezek alatt a változások alatt romlott a mi viszonyunk is. Nem feltétlen ezek miatt, de ezek alatt. Nem a párod okolom, és nem téged, de nem is magamat.
Valójában nem okolok senkit.

"Őszintén megmondom, hiányoznak a közös brainstorming-ok és beszélgetések, a viták. De nem leszek szentimentális, miután Te "annyira megváltoztál és én erről mit sem tudhatok", de Te leírtad az életem 3 mondatban."
Amit én leírtam az nem az életed, szerintem se. Az az életed egy jellemző aspektusa, amiben én semmi rosszat nem látok. Arra akartam csak célozni vele, hogy akivel ezeket a vitákat lefolytattad, amit hiányolsz, az egy egészen más gondolkodású Xinaf volt.

"Sok sikert és még mindig azt mondom, hogy gondold újra... vagy ne, ahogy jólesik."
Igazság szerint szívesen átgondolom, viszont ehhez adj néhány szempontot. Szerinted mit kellene átértékelnem? Komolyan írd le, mert tényleg érdekel a véleményed, nem ironizálok.

"Csupán annyi bosszantott, hogy még csak arra sem emlékeztél, hogy a design elkészült és hogy egyáltalán miért csináltam meg neked. Inkább kitaláltál valamit, hogy miért nem került fel ide."
No, így átgondolva, tényleg elkészült. Erre nem emlékeztem, de most valóban beugrott, hogy szóltál miatta.
Megkövetlek, és elnézésed kérem, ha befejeztem, átjavítom a bejegyzésem is.

"Éld az életed ahogy akarod, barátom."
Bár úgy élhetném... de erre jelenleg nincs lehetőségem.

@Lázas bogos moly:
És még valami:
Anno közösen készítettünk egy forgatókönyvet, (A Cella) amit ígértél, hogy megkeresel, és majd eljuttatsz nekem, de ez pl. a te részedről nem valósult meg.

Jaj Bálint, már megint a gőg. Egyébként lenne egy nagyon érdekes észrevételem az egyik mondatoddal kapcsolatban, amit pont a vallással tudnék összefűzni, de ha előhozakodnék vele, ugyanúgy bántásnak éreznéd, mint az előzőeket (tudom, nem érzed annak, de azért mégis). Ezzel nem tudok mit kezdeni, mert nyilván csak személyesen lehet az ilyen dolgokról normálisan - félreértések nélkül - beszélni.
Hadd szögezzem le: nem akarlak bántani, tarts, aminek akarsz, én a barátomként emlékszem rád. Ha neked a 2 év mit sem ér, hát legyen - hiszen a barátságot időben mérik (tudom, persze, nem ezt mondtad, hová is gondolok...), de én akkor is így kezellek. Változhattál, amennyit csak tudtál, én mégis úgy gondolom, hogy ugyanaz az ember vagy. Sosem hittem a személy változásában, csak a fejlődésében, de hagyjuk a nagy szavakat, kicsi vagyok én azokhoz.
A forgatókönyvet, ahogy ígértem, kerestem és meg is mondtam, hogy nincs meg - csak kinyomtatott formában. Biztos helyen egyébként.
Nézd. Én nem akarok áskálódni, elhiszem neked, hogy Te nem az vagy, aki voltál. Ez biztos jó. De annyira nem érdekel. Ne haragudj, de még mindig csak magad körül forogsz (persze... ki nem? De ennyire?!). Én azért nem reagáltam (és nem is fogok) minden hülyeségedre, mert annnnnnnyira lényegtelen. Miniatűr gondok. Egyszerűen csak leszögeztem, hogy amit írtál, az nem állja meg a helyét, rosszul emlékszel. Ebből még végtelen mennyiségű dolgot elő lehetne hozni, de ha mégis elfogynának (?), elő lehet hozakodni a végtelen mennyiségű elfeledett sérelmekkel.
Annyit azért tudok a mostani énedről egyébként, hogy nem ez az. Voltak már ilyen "érdekes beszélgetéseink" és akkor is pontosan így viselkedtél. Bár nyilván én látom rosszul és már megint zöldségeket beszélek.
Na mindegy. Szeretnék pontot tenni az ügy végére, de nincs ügy, ezért pont sem kell. Kifejezném jóakaratomat irányodba, valamint a kedves nővéred felé is, aki nem a barátod (nekem ez fura, mert az enyém az).
Szép napot!

@Lázas bogos moly:
Elgondolkodtam, hogy reagáljak-e, hiszen itt kiválóan félbe lehetne hagyni, de úgy gondoltam, pár dolgot azért még elmondanék.
1. Ordít a kommentjeidből, de főleg ebből az utolsóból, hogy vagy nagyon meg vagy sértődve, vagy nagyon meg vagy bántva, vagy mindkettő egyszerre. Ennek az egyetlen valódi oka az lehet, hogy az útjaink szétváltak, és ebben nekem igen nagy szerepem volt. Igazság szerint nem te vagy az egyetlen ember a baráti körömből, aki eltűnt az életem színpadjáról. Viszont, ha ezzel tényleg ekkora fájdalmat okoztam, őszintén bocsánatot kérek. Másokkal is kerültem hasonló szituációba, Stiegliz-et, vagy Morelight-ot hozom fel példának (Stieglizet ismered is), és egyikben sem okozott ekkora törést. Sőt, ha néha összefutunk, teljesen normálisan el tudunk dumálni. Még egyszer: Sajnálom, ha fájdalmat okoztam, remélem megbocsátasz majd!

2. Nem bántasz, igazából csak furcsának találom ezt a nem támadó, de bántott hangvételt. Én csak örültem, mikor láttam az e-mailt, hogy kommenteltél hozzám.

3. Nem érzem sem egoizmusnak, sem gőgnek, ha egy a blogomról szóló íráshoz érkezik egy személyemről szóló komment, és én erre reagálok. Tényleg néhány kommentből akarsz megítélni, milyen vagyok? De érdekelne: mi volt az a rész, amit egoistának és gőgösnek találsz? Pár konkrét mondatra vagyok kiváncsi.

4. A nővérem, a testvérem. Nálam a testvér, a család a barátok felett helyezkedik el. Ezzel nem leminősíteni akarlak! De a család, az család. Lehet, nem szórakozom annyit a testvéreimmel, mint a barátaimmal. Lehet, nem töltök el velük annyi időt. Lehet, nem mondok el nekik olyan dolgokat, amit a barátaimnak igen. De ők a testvéreim, és a család minden világi kötelékemnél erősebb.

Szerintem itt hagyjuk abba, mert (ahogy folyamatosan állítod) annyit változtál, hogy már nem értesz.

@Lázas bogos moly:
Az lehet.
Annyit fűznék hozzá: nem én mentem hozzád kinyilatkoztatni az igazságot, hanem te jöttél hozzám.