Ahogy tavaly is, idén is megpróbálom összeírni, mi is történt velem ebben az évben.
JANUÁR
- West Balkán tragédia. Nagyon megviselt, hiszen a húgaim is annyi idősek, mint ez a 3 lány.
- Blogtalálkozó. Jól sikerült, talán lesz még ilyen, talán már nem.
- A hatalmas port kiváltó "Én az ortodox" című bejegyzésem. Ma sem vélekednék másképpen, csak annyit fűznék hozzá, hogy ettől függetlenül én görögkatolikus vagyok, csak a lelkiségem ortodox.
FEBRUÁR
Elég szarul éreztem magam, mert ebben a hónapban véget ért a szerződésem a munkahelyemmel, viszont rá 3 hónappal héttel vissza is hívtak, és a mai napig ott dolgozom.
MÁRCIUS
Nyugis hónap, szerencsére. Gyorsan eltelik, semmi rendkívüli nem történik, amit nem is bánok.
ÁPRILIS
Lelkileg elég jó hónap, aktív liturgikus élettel. Azóta sem értem el olyan lelki magasságot, mint mikor "felujjongott a lelkem az Úrban".
MÁJUS
Felszentelik Atanáz püspököt, és ez óriási pillanat a magyarországi Görögkatolikus Egyház történelmében. Az utolsó barátnőmmel is ebben a hónapban jöttem össze. Emlékeim szerint 2 hétig tartott a kapcsolatunk. Akkor egy sort nem írtam erről a blogba, de nagyon szégyelltem magam, mert nem viselkedtem tisztességesen, hiba volt belevágnom.
JÚNIUS
Bűnbánat a májusban leírtak miatt, de amúgy semmi rendkívüli. Egyre inkább értékelem, ha eseménytelenül telik egy nap.
JÚLIUS
A kiemelkedő esemény a norvégiai gyermekgyilkosság. Ez nagyon megrázott, és rá is nyomta a pecsétjét a hónapomra. Ráadásul Kiss Laci is elmegy, és innentől egy darabig elveszett lélek módjára kóválygok, mert sehol sem találom a helyem.
AUGUSZTUS
A legfontosabb: egy görögkatolikus testvérrel több!
Szinte tapintani lehet lelkiatyám, és az általa képviselt keleti liturgia hiányát az életemben. Próbálom magamban megőrizni ennek a fényét. Leírok egy nagy vallomást, ami nem kap különösebb visszhangot, pedig fontos dolgokat írtam le benne.
Viszont megint elzarándokoltam Máriapócsra, és ismét volt cserkésztábor. Talán a legaktívabb hónapom.
SZEPTEMBER
A szeptemberem gyakorlatilag Isten dicsőítéséről szól, ami azért nagy dolog, mert egyre kevesebbet tudok találkozni nekem fontos emberekkel, és egyre több szerettem hajtja túl magát.
OKTÓBER
Megbékélés a Rózsák terével. Sajnos eközben a legnehezebb hónapom is. Nagyon egyedül érzem magam, a lelkiségemnek kellő liturgia hiánya teljesen kikészít.
NOVEMBER
Nagyon kemény hónap, de valahogy pont a rengeteg csapás rendbe tesz. Többé kevésbé kiegyensúlyozottá válok. Viszont Maczó "Papa" Zoli, az a kollégám, aki betanított, és felkarolt, és támogatott, otthagyja a céget.
DECEMBER
A hónap fénypontja egyértelműen Atanáz liturgiája a Rózsák terén, és hogy kétszer is találkoztam lelkiatyámmal. A hónap elsősorban arról szólt, hogy túléljem, és vége legyen az évnek. Nem volt jó év.
Utolsó kommentek