XINAF - Az én világom

Holnap (ma), szóval vasárnap valamikor új bejegyzés!

Nincs semmi kedvel dolgozni holnap. Ma sem volt. Elmondhatjuk, hogy ezt a jelenlegi munkámat nem szeretem. Az előzőt azt szerettem nagyon, de ezt...
Ettől rossz kedvem van. Legalább a kollégák jófejek. Meg a főnök is. De akkor sincs kedvem dolgozni. És már félek a szombattól.

Huh... gyerekek ez...

Érdekes cikket olvastam a kuruc.info-n, Perge Ottó "tollából". Ezt szeretném most elemezni, kockáztatva azt, hogy könnyedén hazaáruló, zsidó, komcsi, és ki tudja mi minden rossz lehet még belőlem...

Xinaf

Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:
- Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!
Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
- Én ezt kurvára másképp gondolom...

A napokban voltam fogorvosnál, mert volt egy tompa fogfájásom, és elejét akartam venni a bajnak. A doki jófej volt amúgy, amikor beléptem, én a rocker, és közöltem, hogy "félek a fogorvostól", egy remegő szűzlány hangján, elkurjantotta magát, hogy "én is"!
Ez viccen kívül, megnyugtatott.
No, azt mondta nekem a doki, hogy menjek, és csináltassak panoráma röntgent. Adott egy ideiglenes tömést, ami viszont nem szerette a fogam, és most sem szereti, mert kibírhatatlanul fáj. Ezért is nem dolgozom jelenleg.
Na, hogy, hogy nem, elmentem panoráma röntgent csináltatni. A recepción megmondták, hogy menjek fel a IV. emeletre, és majd szólítanak. Volt ez délután ötkor.
Negyed óra elteltével kijött egy szemrevaló fogorvos hölgy, aki elmondta, hogy nekem az V. emeletre kell menjek, hiszen VII. kerületi lakos vagyok. Na, felrohantam egy emeletet, és vártam. És vártam. És vártam. A fogam közbe úgy fájt, hogy a könnyeim többször kicsordultak. Na, két óra várakozás után látom a papírt, hogy panoráma röntgent a IV. emeleten készítenek, ahonnan felküldtek.
Viszont mire eddig eljutottam, addigra lejárt a fogadási idő. A röntgenes kisasszony az V.-en amúgy nyitott ajtónál, unott arccal újságot olvasott, kb. le se szartak.
Egészségügy - Xinaf: 1-0. Kicsit tele a tököm a világgal.

Először is, a forrás: siluette.freeblog.hu, egy fantasztikus internetes képregény, remek társadalomkritikával. A készítő Ross névre hallgat, és ezúton is minden tiszteletem az övé, mert zseniálisat alkotott. Sajnos nem fért bele mind a három képkocka, de a lényeget átemeltem, remélem nem haragszik meg rám ezért...

Nos, kedves olvasók! Évek óta először vagyok olyan közegben, ahol vannak, akik NÉZIK A VALÓVILÁGOT!!!!!!!!!! Most éppen ez megy, de úgy általában az egész valóságshow egy hihetetlen dolog számomra...
Nézzük, mit is mutatnak be, valóság címen. Leszögezem, nem nézem ezeket a szarokat, egy darab epizódot nem láttam ebből a mostaniból sem! Ennek ellenére elkerülni sajnos nem tudom őket.
Szóval: van egy luxusvilla. Ide jelentkeznek játékosok, akiket összezárnak, és az emberek nézik, mit kezdenek egymással ezek a vadidegenek. A bulvársajtó a CÍMLAPON(!!!!!!!!!) tárgyalja a fontosabbnál fontosabb eseményeket, pl. Alekosz megdugta-e már Ágicát, vagy Szandikát fogja leszopatni? Meg ilyesmiket.
És a játékosok odabent emberségükből teljesen kivetkőzve, produkálják magukat a nézőknek. A homoszexualitás gyakorlatilag a lányok között kötelező, srácok között nem hátrány. Meztelenkedni, maszturbálni, teljesen természetes. Szexuális célból gyakorlatilag bármi megengedett, sőt, bármi előny! Gyakorlatilag taktika van: vagy másokat alázol meg, vagy magadat. Mert ez kell a nézőknek. És időnként két játékos kimegy a villából a stúdióba "párbajozni", hogy a nézők szavazhassanak emelt díjas sms-sel, melyikük mehet vissza a csodavillába. A show-t értem, de hol van itt a valóság?

Mert aki szerint valóságos ez az alaphelyzet, az vészesen hülye. Bár, szerintem az sem ép értelmű, aki ezt a szart nézi. Nézi? Függ tőle! Ha egy adás kimarad, nem érzi jól magát!!!!! És aztán a munkahelyen, buszon, stb. tehát amikor lehetősége van rá, arról beszélgetnek, mit csinált az aktuális huszadrangú átlagos paprikajancsi a másik senkivel a hamis csillogás világába.
De tudjátok mit? Zúzzátok csak le az agyatokat, ha erre van szükségetek. Ne foglalkozzatok a valódi való világgal, ahol éhezés van, korrupció, igazságtalanságok... és véletlen se próbáljatok tenni ellene! Inkább gondoljátok valóságnak ezt a semmit...

Ellentétben a prostitúcióval, erre alapvetően nincs igény. Ha éppen nem adnak valóságshow-t egyik csatornán se, az emberek fel sem emlegetik, hogy valaha volt ilyen. De az ostoba birkáknak remekül ki lehet vele szúrni a szemét, és tökéletesen leszoktatja őket a gondolkodásról.

Emberek... tényleg azt nézitek, hogy az Alekosz becenevű balfasz nem takarít? Testvér, inkább nézz szét a saját házadban, a saját környezetedben, és csodálkozz el, mennyi mindenről fogalmad sincs, a közvetlen környezetedben. Pl. hogy dohányzik a gyereked. Hogy a húgod átment divatleszbibe. Hogy az öcséd már két tantárgyból bukásra áll. Hogy apád szinte már alkoholista. Hogy két hete nem láttad a barátaidat. És még sorolhatnám. Hagyd ott ezt a gusztustalan vackot, és éld a valódi életet!
 

Fel sem fogom, mennyi minden történt velem... hihetetlen!

Szóval, újra dolgozom. Ez egyrészt jó, másrészt blogolni alig van időm-energiám. Ebbe természetesen nem kívánok belenyugodni, de nem is ez az egyetlen kifogásom. Persze kifogást keresni könnyű.
Szóval, ígértem egy sztorit, amit le kéne írjak, de egyelőre nem teszem meg, külön kérésre. Még. Egy darabig.

Jaj, hát igen, a múlt héten csináltam egy nagy disznóságot, szerencsére mostanra már fel tudtam dolgozni. Nem ment könnyen, óriásit csalódtam magamba, nem akarok beszélni róla.

Sokkal nehezebben izzadom ki ezt a bejegyzést, mint gondoltam, pedig végre van időm, nem panaszkodhatom... Na mindegy.

Nagy projectbe kezdtem, de lassan halad. Erről annyit, hogy egyszer írtam egy szakdolgozat szerűséget, a suliban mestermunkának neveztük. Voltaképpen azt dolgozta fel, hogy milyen kegyetlen dolgok történhetnek az emberrel napjainkba, még gyerekként. Szerepelt benne verés, megalázás, nemi erőszak... és mind valódi emberekkel ténylegesen megtörtént történetek voltak. Aki nem olvasta, annak szívesen elküldöm e-mailben, ha kéri...
Nos, úgy döntöttem, kicsit újra írom ezt a remekművet, új történetek, stb. Szerteném megkérni azokat az olvasóimat, akikkel történtek ilyen szörnyűségek, ne habozzanak írni nekem.

xinaf_mestermunka@freemail.hu

Erre az e-mail címre várom a jelentkezőket. Teljes névtelenséget garantálok mindenkinek.
Egyelőre ennyi, innentől nagyobb lendületet vesz a blog újra!
 

Már régen írnom kellett volna, mert történtek dolgok...
De két domináns eseményről tudnék beszámolni, mindkettő nagyon negatív, és még nem akarok egyikről sem nyíltan írni.
Csalódtam egy ismerősömben, aki közel állt hozzám... erről, ha nem hajlandó továbbra sem kommunikálni velem, lesz teljes neves beszámoló.
És csalódtam magamban. Olyan dolgot csináltam, amit nem lett volna szabad. Felajánlottam, hogy bizalommal fordulhassanak hozzám, és visszaéltem vele... és nem, erről nem fogok beszámolni. Sem szóban, se írásban, se sehogy. Ne kérjetek!

Bocsánatot kérek, attól akit érint... és ha még szóba állsz velem (tudatosan ezeket a szavakat használom), akkor majd hívj fel valamikor!

Soha nem tudtam félretenni a büszkeségem. Soha nem tudtam alázatot mutatni. Valahogy szeretem magam különlegesebbnek érezni. Néha annál is, mint ami vagyok.
Meg fogom kisérelni félre tenni az arogáns fontoskodásomat. Hiszen mire is vagyok büszke? Persze van amit én értem el, nem vagyok álszerény. Értékes ember vagyok, és ezért sokat tettem... de ha Isten nem adott volna erős karokat, intelligenciát, akaraterőt, stb., akkor mihez kezdek magammal? Lehettem volna szellemi vagy testi fogyatékos is!

Találtam egy dalt, ami remekül kifejezi az érzéseimet. Alatta közlöm majd a szöveget is. 0:26-tól indul maga a zene. (Kicsit halk, adjatok rá kakaót!)

"Hogy ez az út a jó,
Hogy így lesz bölcs a válasz,
Mert mindig följebb vágytam én,
Ez nem volt szerénység.

Ez bizony nagy hibám,
Hogy mindent tőled vártam,
És most, hogy sorsom sötétség,
Csak most kap tiszta fényt.

Légy hát útmutatóm,
Szóld hát a szót!
Én mennék, ha bárhová hívsz,
Csak légy majd útmutatóm.

Ha csupán próba volt,
Az legyen bár a végső,
Ha lennék szegény, tudatlan,
A remény megint ő.

Ki mindig jót akar,
Az végül célba ér mind.
Csak hinni kell, és segít majd,
Ki mindig jóra int.

Te légy hát útmutatóm,
Szóld hát a szót!
Én mennék, ha bárhová hívsz,
Csak légy majd útmutatóm!

Egy felhőt láttam, s égnek néztem én.
A madár szállt, én vágyva vágytam röptét.
De Te voltál, Te küldted őt elém,
Csakis azt kívánnám, Uram, várj rám.

És légy hát útmutatóm,
Szóld hát a szót!
Én mennék, ha bárhová hívsz,
Hisz’ végleg benned bízom én.
Csak várj az út végén."

A lényeget vastagon kiemeltem. És, zárásként annyit kérek:

"Légy hát útmutatóm!"

Mint láthatják a kedves olvasók, az útobbi időben igykeszem sokat blogolni, hogy hasznosan töltsem azokat a napokat, amikor nem dolgozom.
Egyszer már közöltem hasonló írást, ITT.
Szóval, mint az köztudott, én rocker vagyok. A rocker ma már nagyon ritka állatfaj. Ezen most sokan csodálkozhatnak, mert az utcán nyakra-főre lehet belebotlani mindenféle bakancsos, zenekaros polót viselő, néhol hosszúhajú fiatalba. És itt jön az öntudat része a dolognak: a rocker és a metálos nem ugyanaz!

Ki a rocker?
A rocker az, aki rockzenét hallgat. Ez ilyen egyszerű lenne? Talán... talán nem. Ennél egy picivel többről van szó, de nem sokkal...
Egy rocker nem lehet nyálas. Nem lehet férfiatlan. Egy rockernek kiállása van.
Most mindenki várhatta volna, hogy felhozom a stílus külsőségeit, a farmert, a bőrdzsekit, a hosszú hajat, stb. De mint ezt le is írtam: ezek külsőségek!
Persze egy rocker soha nem fog rapper nadrágban rohangálni, vagy suhogós naciban. Ha nem is viseli magán a rock külsőségeit, nem veszi fel más stílusokét sem.

Rocker külsségek:
A tipikus ruházat a klaszikus farmer vagy bőrnadrág, bőrdzsekivel. Bakancs, vagy motoros, esetleg western csizma. Hosszú haj.

A rockerekről sokan mondják, hogy primitívek, büdösek, koszosok, igénytelenek. Bár van ilyen, de alapból nem kell és nem is szabad jellemző legyen.

Metálos - Rocker külömbség:
A metálosok általában, megfogyelésem szerint sokkal lazább társaság. Általában jobb anyagi körülményeikkel bíró "rockerek" lesznek metálosok. Maguk a kiegészítők és a ruházat szinte megyezik, de a metálosoké egy kicsit mindig drágább. Több a szegecs, a lánc, néhol még smink és rúzs is előfordul (férfiaknál is). A metálzene témái is eltérnek a rocktól, tehát az emberek is, akik ezt hallgatják.

A mondanovalók:
A rockzene az életről énekel. Bemutatja azokat a szeleteit, amiben azok élnek, akiknek szól. A metál sok féle lehet, a témái is sokfélék. A zúzósabb írányzatok, mint a black, a goth, vagy a death sokszor brutális szövegeket használ. Gyakran egyszerűen fantasy szövegeket énekelnek. Igen gyakran elvont, filozófikus tartalommal bírnak a szövegeik. A rockzenébe ez nem fér bele, ott a kőkemény valóságról szólnak a dalok.

A kettő közti híd:
A két stílus között a kapocs a heavy metál. Ez a stílus áll a legközelebb a rockzenéhez, bár a metálhoz tartozik. A legtöbb rocker, ha metált kell mondani, heavy metálra szavaz, mert az még hajaz az elődjére.

A magyar rockzene legjobbjai, példákkal:

1. Ha rock, akkor a Vikidál Gyula kell legyen az első helyen. Ő a magyar rock legnagyobb torka, aki valaha is élt. Ahogy ő mondta: "Nincs erőm játszani a gyengét!"

2. Bár sokan punknak mondják, nálam mindig dobogós volt rockzene terén Nagy Feró, és a Beatrice. Ez az a fajta "proli-rock", ami az én fajtámnak szól! "Elindulnék én a fények útján, de folyton lekapcsolják, ó a lámpát!"

3. Az első három helyből nem lehet kiszorítani a régi EDDA zenekart! Az új már nem igazán, de a régi az nagyon rocker zene volt! "Minden perc egy nehéz nap, minden nap egy hosszú év!"

4. Hobo, bár blues zenész, rockereknek énekel. "Az öreg pontos volt, nem hagyott ki napot, úgy verte anyámat, mint a tejszínhabot..."

5. Deák Bill Gyulával ugyanez a helyzet. "Anyám nem kapott virágot. Apám keze odavágott..."

6. A Bikini  dalai nem is rockereknek íródtak, könyebben emészthetőek zeneileg és szövegileg is, de a rockzene legköltőibb együttese, hogy hagyhatnám hát ki? "Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de mért mindig csak én, csak én legyek a jó?"

7. Klaszikus rockzenekar a Lord! Itt minden megvan, amit ez a stílus megkövetel, pedig romantikus zenét játszanak, mégis megmaradt a keménységük! "Síri csend az éjjel, őrültek álmaid, ne várj, indulj el, legyen erőd!"

8. Az MHV nem élt sokat, de annál többet adott! "Mit tegyen aki fiatal, túl van minden iskolán? Családot, otthont, jövőt tervezne, ám azt mond, hol talál?"

9. Demjén "Rózsi" Ferenc nagyon különleges színfoltja volt a magyar rockzenének. "Fekszem az ágyon, mégis épp olyan messze járok, ahova a szél jut el!"

10. Nem tudtam a listáról kihagyni a Korált. Most biztosan sokan összevonják a szemüket, de a rockzene listáról kihagyhatatlan! "Ez egy szolid, rendes ház, nálunk sosem volt szokás különbözni másoktól..."

Persze nem ennyi van. Együttesek, zenekarok seregét hozhatnám fel, de legyen most ez a tíz, ami bemutatja, mire is gondoltam.
És hogy nincs a listán Ossian és Pokolgép, amit szeretek? Nincs Moby Dick, Tankcsapda, Omen, Fekete Sereg, stb? Nos, ez rockzene bejegyzés. A metállal sincs semmi bajom, de az, ahogy már fent taglaltam, merőben más.
Remélem mindenki talál neki tetszőtt erről a tizes listáról.

"A rock örök, és elpusztíthatatlan!"
//Schuszter Lóránt//
 

Az emberek olyanok, hogy igényük van a természetfelettire. Ez valamiféle ösztönös vágy lehet. Viszont sokan, egyszerűen elvből elvetik a kereszténységet, mindenféle ideológiai háttér nélkül, és kanalasként beveszik az összes mocskot, amit a média állít. Még akkor is, ha egyébként nagyban hangoztatják, hogy a média hazudik.
Tehát az Egyház nem kell, mert az Egyház rossz.
Hozzáteszem, ez is egy vélemény, én soha nem ítélnék el senkit, mert nem ért velem egyet. Viszont, kedves Egyházellenes barátaim, ez tényleg jobb?

Íme, itt van az ember, aki gerincműtétet végez a TV-n keresztül, és kalimpálással gyógyít akármilyen nyavaját. Hallottam már olyat is, ahol egy másik fickó azzal magyarázta, hogy a nőnek fáj a dereka, hogy egy szellem(!!!!!!!!!) a derekára tapadt(!!!!!!!!!!), de szerencsére levette... persze a televizíón keresztül. És ne áltassuk magunkat, a youtube-on tömegével megtekinthetőek az ilyen műsorok...
Persze, akinek ez megéri az 500 ft/perces pénzt, és betelefonál, legyen boldog... csak ne kardoskodjon amellett, hogy az Egyház lehúzza az emberek pénzét... köszöntem!

Tudom, hogy most gyűlölet van benned, mert csúnyán bántak veled. Kihasználtak. Ez is lehet. De amíg élek, ameddig levegő van bennem, addig nem támogathatom a gyűlöletet, és nem hagyhatom szó nélkül.

Talán, aki azt tette veled amit, úgy érzi, elfelejtette Isten. Isten persze senkit sem felejt el... de talán úgy érzi.

Mi emberek milyen alapon akarunk ítélkezni? Nagyon kis porszemek vagyunk ahoz! Csak szeleteket látunk a másik emberből. Talán még jobbak sem vagyunk nála. Talán te vagy én kevesebb rosszat tettünk? Honnan tudod?
Gondold ezt át, kérlek... tudom, így akarod kiírtani a szívedből, de ez rossz módszer! Gyűlöletből még sose született jó. Soha.

Oké, most olvastam a Konzervatórium blogon, hogy már a Karácsony is magyar ünnep. Nem is lehet mást. A linkre katintva elolvasható a konkrét cikk, sőt, még a videó is megnézhető. A szöveg egy részletét most kölcsön veszem, mert megéri... Thotferi remélem olvasta, ez több, mint gyönyörű...

Pörzse Sándor:
Nem tudom, tudják-e a kedves nézők, de a Karácsony az tipikusan - maga a szó is - magyar dolog.

Azok a szláv népek vették csak át ezt a szót, és nem a Christmas szónak valamilyen változatát, akik itt, a Kárpát-medencével a magyarokkal valamilyen kapcsolatban voltak, vagy vannak. (...)

Szántai Lajos:
Most természetesen egy kicsit regényes változatban tárgyaljuk ezeket a dolgokat. Tehát amikor Szűz Mária őt a bölcsőben ringatja, egyáltalán nem mindegy, hogy közben, mikor dúdolgat neki, akkor mit mond neki. Na most nagy valószínűség szerint a Karácsony, vagyis Kerecsen, az a név, amit maga Mária adott Jézusnak.

Pörzse Sándor:
Tehát nem azt mondta neki, a kisfiának, hogy Jézuska, Jézuska...

Szántai Lajos:
Mondhatta, valóban mondhatta, de ez egy annyira belső...

Pörzse Sándor:
De lehet hogy mondhatta neki, hogy kis Kerecsenem?

Szántai Lajos:
Így van, így van, így van. Annyira belső ez a névhasználat és annyira jellegzetes magyar nyelvterületen és a magyarság kereszténységén belül, hogy ennek más magyarázata végeredményben nincsen. Tehát van egy titkos neve, ma így mondanánk, Jézusnak, azon túl, hogy nevezik Jézusnak, keresztelés után hívják Krisztusnak, tehát ezáltal válik ő Jézus Krisztussá.

De van egy olyan személyes, belső, csodálatos, lényegi sugárzó neve, amit végeredményben senki más nem tud, csak az édesanyja és ő. És nálunk a kereszténység erről a vonalról származik, és ennek a Karácsonynak a változatai között, névváltozatai között megtaláljuk a Kerecsent. Na most ha én keresem a turul, a koronás fejű turulnak az eredettörténetét - tehát ez az Árpád-ház, pontosabban Turul-nemzetség, más változatban Attila király nemzetségének a belső lelki megnyilatkozását kifejező szárnyaló erő -, akkor már ott vagyunk a koronásfejű turulmadárnál, ez egy fénymadár, és ennek a legközelebbi alakváltozata lehet a kerecsensólyom.

És a Kassai kódexből tudjuk, megint csak pontos hivatkozásokkal rendelkezünk, hogy az ősöknek még az Árpád-korban is, tehát úgymond a Szent István-i térítésfordulat után is, téli napfordulta alkalmával az egyik legősibb ünnepük éppen az a Kerecsen-Karácsony ünnep volt, amikor a fiatal kerecsensólymokat röptették az újjászülető nap felé.

Pörzse Sándor:
Ez óriási! (...) Hát ez olyan érdekes összefüggéseket vet föl, hogy most a hátralévő két percben ezt már nem is tudjuk végigbeszélni. De hát tényleg, hogy ha belegondolunk, Karácsony-Kerecsen, turulmadár...

Nem értem, miért jó ez... ettől kevésbé lesz szar magyarnak lenni? Nem... ugyanúgy magasak az adók, drága a kaja, kevés a fizetés. Attól még, hogy kijelentjük, hogy Jézus magyar volt, a karácsony is magyar, a szilveszter is magyar, a beszéd képessége is magyar, a holdraszálás is magyar, a repülő csészealjak is magyarok (jöttek a Szíriuszról), stb. még ugyanúgy egy nagy vödörnyi szarban csücsülünk, testvérek!
Mi lenne, ha az indentitásnövelő kábitószer kitermelése helyett inkább rendesen fizetnétek adót, nem keresnétek kiskapukat, és gyerekeket nemzenétek? Szerintem ez sokkal többet használna a nemzetnek, mint az, hogy árpádsávba és trikolorba öltöztetjük még a Mikulást is...

Rengeteg minden történt velem az elmúlt napokban. Rengeteg mindenről írnom kéne. Most mégis csak annyit jegyzek le, hogy félelmetesen indulatos vagyok. Sőt, megkockáztatom, nem vagyok önmagam. Oké, ez így nem érthető. Maradjunk annyiban: én alapesetben nem érzek dühöt, haragot, ilyesmiket. A bérmálásom óta nem. Most viszont sokszor majd szétrobbanok, a lelkemben vak gyűlölet izzik fel, olyan apróságok miatt, hogy hihetetlen. Itt az ideje elkezdeni a gyónásra való felkészülést, mert ami mostanság velem történik, az minden, csak nem normális!
Ok nélküli dührohamok, vágy arra, hogy valakit pofán verjek, stb. Reményeim szerint a legtöbben ezt nem vették észre, akikkel kapcsolatba kerültem.

Aki hívő, attól azt kérném, vegyetek be most kicsit külön is az imáitokba, mert nagy szarban vagyok!
 

Nem nagyon akart nekem összejönni ez a bejegyzés, de végre sikerült!

Elöszőr a kép nem volt meg, utána feltölteni nem akarta, de végül összejött minden!

Szóval, 2011. 01. 15. Szombat.
Helyszín: Kretek teaház.
Esemény: Xinaf - Az én világom blogtalálkozó

A helyszín olyan téren szerencsés volt, hogy nem volt füstös, és rajtunk kívül csak a nagyon kedves és készséges eladó volt jelen. Olyan téren szerencsétlen, hogy az árak nem a legolcsóbbak.

Résztvevők:

Balról jobbra: Xinaf, Malkáv, mezeinewsee, A. Ádám, Alister, Mogyee, Charlotte7, Morviniuszka

Tehát összesen 8 fő gyűlt össze. A program kb. a régebbi bejegyzések átdumálása volt, külön kiemelve a "Jézus magyar volt?" íráson végbement vitát.

Amit nagyon sajnálok, hogy Hilts bácsi immár másodjára nem jött el... *zokonvesz*

Volt Xinaf blogismereti vetélkedő, aminek két fődíjjat is szántam: az egyik egy tábla csoki volt, a másik életem eddigi fő műve, a mestermunkám. A győztes, toronymagasan (27 pont) mezeinewsee lett, a második 21 ponttal Mogyee, a harmadik 20 ponttal, éppenhogy lemaradva Malkáv, a dobogósoknak ezúton is gratulálok! A mestermunkám a fogadott hugomhoz, Mogyeehoz került, őszintén remélem, hogy fel tudja majd használni élete folyamán!

Ki kell még egy dolgot emeljek: megint Alister fizetet, aki nem hiszi, annak mutatok képet róla! :)

Nem nagyon tudok semmiről részletesebben írni. A hangulat piszok jó volt, Kiorát és még 2-3 olvasót kifejezetten hiányoltam, reméljük legközelebb eljöttök!

Akik ott voltak, azoknak köszönöm mind az olvasást, mind a részvételt!

Kedves olvasók, kedves keresztény testvérek, kedves mindenki!

Ezennel szeretném bejelenteni, hogy tele van a tököm a célozgatásokkal, a bántó megjegyzésekkel, a gúnyos szavakkal. Hogy miről is beszélek? Nos, bizonyos testvéreim hozzáállásáról egy félreértett dologról. És ez nem más, mint a retegett ortodoxia...

Ahogy az köztudott, én görög katolikus vagyok. Akkor most leírom: nem szeretem ezt a kifejezést, és nem is használom szívesen. Ugyanis nem pontos. Semmi, de semmi közöm a görögökhöz! Sokkal jobban hajaz a vallásosságom az Orosz ortodoxokéhoz. Tehát a pontos kifejezés a vallási nézeteimre: (Rómával) egyesült ortodox.
Természetesen van bennem katolikus vonás. Pl. elismerem a pápa főségét. És ennyi. Mert nem kell több.

A bejegyzést itt több ponton is átírtam. Egészen pontosan, köze nincs ahhoz, ami eredetileg le volt írva. Ilyet nem szoktam csinálni, és nem is csináltam még soha. Valószínűleg ezután se fogok. Viszont itt NAGYON fontos, hogy azt írjam lle, amit tényleg mondani akarok.

Eredetileg itt sok minden szerepelt. Megkísérlem a tartalmát visszaadni, de más oldalról megközelítve.
Nekem mindig erős volt a hitem. Ez egyértelmű mindenkinek, aki ismer. De valahogy, ezt az egész keresztényesdit nem nagyon tudtam megélni a gyakorlatban. Szétszort voltam, és minden jobban érdekelt, mint ami kellett volna. És amikor találkoztam ezzel az "ortodox" irányvonallal, minden megváltozott.
Az ortodoxia nem csak azt jelenti, hogy nagy szakállú papok hosszasan hajlonganak, milliószor keresztet vetnek, és mindig énekelnek... az ortodoxia szó szerint azt jelenti: igazhitűség. Ez így önmagában jelen lehetne minden keresztény egyházban. Ezt bolondítsuk meg egy csipetnyi hagyománytisztelettel. Ha ez is megvan, akkor megkaptunk egy olyan jelenséget, ami megfelel a keleti irányvonal esetén az ortodoxnak (szigorúan az én értékrendemben, erről később részletesebben is írok). A római katolikust egyházból közvetve ismerek is aki ilyen, náluk úgy nevezik: tradícionalista. Az ortodoxia (a katolikus egyházon belüli ortodoxia), különös egyveleg. Magában kell hordozza a külsőségeket, a hagyományokhoz való ragaszkodást, és a lelkiséget is. 

Miért fontos a külsőség?
Azért, mert egy liturgiának, egy Isten tiszteletnek minden érzékszervre hatnia kell! Saját emberi természetünk akadályoz meg abban, hogy enélkül itt a földön találkozzunk Isten országával. Hogy közvetlen találkozzunk az Úrral. Mert lehet, testvérek! Ha látjuk, hogy ez komoly dolog, és nem bohóckodás. Ha halljuk, hogy lélek van az énekben, és nem "nótázzuk" a népdalokat. Ha érezzük, hogy illatos a tömjén, és nem hányingert kapunk tőle, mint én a rossz minőségűtől. Ha a bőrünkkel nem mocskot és koszt érzünk, hanem tiszta felületet...
Ugyanis, kedves testvérek, ha nem hajolunk meg, csak biccentünk, és a mozdulataink kapkodóak, akkor ez bizony bohóckodás. Ha az ének lelketlen, akkor hiába gyönyörű, hit nélkül semmit sem ér. (Népénekeknek pedig egyszerűen nincs helye a templomban.) Ha a tömjénnek olyan szaga van, mint ha gumit égetnének, akkor zavaró lesz. Ha koszos a templom, az szimplán undorító.
Az imént felsorolt dolgok mindegyike kizökkent a csúnya, földi valóságba, ahelyett, hogy az Istenhez emelne. A hit nem a külsőségeken múlik, de saját természetünk miatt, anélkül nem tudunk felérni a Teremtőhöz. Mi alapból ahhoz kevesek vagyunk!
És a reverendáról még nem is beszéltem. Olyan rossz hallani, hogy egy papot azért kedvelnek, mert "nem is látszik rajta, hogy pap"... Nem értem, miért szégyelli valaki a papságát, vagy ha nem szégyelli, miért nem dicsekszik vele? És én, aki mindig bőrdzsekiben vagy bomberben járok, nehezen fogadom el, hogy "hát mit reagálnának rá az utcán"...

A lelkiségről talán nem is kéne írnom, miért fontos. Ennek egyértelműnek kell lennie.
Van egy elv, ami azt mondja, teljesen jogosan: a pap is ember. Ezzel én is egyetértek. Lehetnek nehéz napjai, lehet türelmetlen, indulatos, és keleti papnál valószínűleg családja is van, amivel törődnie kell. Nem is azt mondom, hogy nem fáradhat el, hanem azt, hogy fáradtan is tudnia kell odaállni, ha szükség van rá! Ha hívják, ha a segítségét kérik. A pap Krisztus ikonja. Természetesen nem maga Krisztus, nem várunk el tőle bűntelenséget. Viszont hasonlítania kell Krisztusra. 
Sírni tudtam volna (nem viccelek, tényleg nagyon fájt, közel álltam hozzá), amikor nekem fontos, hozzám közel álló emberek lélekből kiáltottak segítségért (nem testileg. Testileg általában csendesek voltak), de hiába, mert a pap, akihez mentek, nem ért rá. Nem az a baj, hogy AKKOR ÉPPEN nem ért rá, hanem általában.
Sok ilyen példa van még, és sajnos nem bizonyos emberekről beszélek, hanem tömegekről. Kegyetlen rossz, mikor azt mondja nekem valaki, akit nagyon szeretek: "Ha ti nem lettetek volna, már nagyon mélyen lennék, ti mentettetek meg!" Esetünkben a ti azt jelenti: a családom és én, vagy a cserkészcsapat, és én. És borzasztó, hogy nem azt: "az "Egyház, "XY atya", stb.

Sok mindenről írhatnék még. Amikor azt mondom, ortodox, ortodoxia, arra az emberre gondolok, aki megéli a hagyományait, és ebből fakadóan a lelkiségét is. A kettő együtt jár a szememben. Hordhat akármilyen nagy szakállt, csotkit a kezén, járhat örökké reverendába, és beszélhet perfekt ó-görögül, ha nem viselkedik szeretettel, odafigyeléssel és türelemmel az emberekkel. Aki ilyen, az én szememben nem ortodox. Ugyanígy: ha csupasz állú, jól öltözött, rózsafüzért mondó, szertartást szépen végző, türelmes, kedves pap, akkor sem lesz a szememben ortodox. Nálam a kettő szigorúan együtt jár.
Ez persze csak az én véleményem, hivatalosan ez nem így van, de mivel az én blogomon vagyunk, itt az én nézeteim dukálnak. Egyszer egy nagy embertől, aki mellesleg remek pap azt kérdeztem: mit kezdjek egy olyan testvéremmel, aki hithű keresztény, de politikai nézetei miatt gyűlöli ezt vagy azt a csoportot? Erre az volt a válasz: az ilyen nem keresztény. Nos, valahogy így vagyok én az ortodoxiával is, kicsit.

Ha ezt elolvassa egy valóban ortodox vallású testvér, nem lesz tőlem elragadtatva. Ez magánügye. Ha elolvassa egy görög KATOLIKUS testvérem, még annyira sem. Jelen esetben azért emelem ennyire ki a katolikus szót, mert sokan inkább katolikusnak érzik magukat, mint keletinek. Esetünkben rájuk gondoltam.

A legszarabb, hogy én szeretnék beszélni erről a görkat. testvéreimmel. Tényleg szeretnék. El akarom mondani, mit miért csinálok, hogy miért hordok szakállat, miért van imafüzér a csuklómon, miért tudnék sírni egy összecsapott, 17 perces liturgián... Hogy megértsen. Csak éppen a téma említésére is egyféle reakciót kapok: "Erről nem akarok beszélni."
Oké, testvérek! Nem kell erről beszélni. De tisztázzuk: amikor az egyesült ortodoxokat szidjátok, engem is szidtok. Amikor őket gyalázzátok, engem is gyaláztok. Amikor őket gúnyoljátok, engem gúnyoltok. És én már nem tudok, és nem is akarok más lenni! 

Mielőtt megtaláltam volna ezt az utat, még megengedhettem magamnak, hogy ha fájt valami, akkor brutálisan szétgyalázzam azokat a blogomon, akik megbántottak. Az előtt kontroll nélkül cselekedtem. Tengtem-lengtem a világban, erős hittel, de tartás nélkül. Amióta erre az útra léptem, és megtaláltam a lelkiségem, azóta magammal küzdök, hogy jobb ember legyek. Akár csak annál, ami tegnap voltam. Azóta nem csak szép szavakkal, hanem cselekedettel élem meg a hitemet. A hitemet, aminek a középpontjában egy keresztre feszített, magát önzetlenül feláldozó, megkínzott férfi van, Jézus Krisztus. 

Valaha én is gazdagságra vágytam, és még mindig zavar, hogy sok mindent nem engedhetek meg magamnak. Viszont most tudatosan törekszem rá, (ez hülyén fog hangzani), hogy véletlen se legyek gazdag! Hogy véletlen se éljek túl jómódban. Tudom, ma Magyarországon nem igazán fenyeget ez a veszély, még ha akarnám, akkor se. De eljutottam egy tudatos Isten képtől addig, hogy én rá akarok hagyatkozni Istenre, függni akarok tőle. Nem csak lelkileg, hanem fizikailag, és anyagilag is. 

Ez a bejegyzés így is kegyetlenül hosszú lett, ideje lezárni. Most már talán sikerült, végre jól megfogalmaznom, mit is jelent nekem az ortodoxia. Sajnos ma sokan szitokszóként használják, és sokan "csakazértis" mindent máshogy végeznek, mint azt keleti hagyományaink előírják. És ez... ez is nagyon szarul esik.

Szerintem amúgy a legtöbben azért támadnak ki olyan hevesen erre a keleti rítusra, mert a szívük mélyén ők is érzik, hogy ezt bizony így kellene csinálni... és akkor két választás van: vagy elkezdik, és újratanulják az alapoktól, maguk mögött hagyva hosszú évek rutinját, vagy pedig maradnak a rutinnál, és egyszerűen támadással reagálnak. Ellenségként, de legalábbis ellenfélként tekintve akár a paptestvéreikre is. 
Pedig most lehetne megélni a katolikusságot, azaz más szóval, az egyetemességet, az egységet. 
Tolerálni kellene egymást...

Már rég aludnom kellene, de egész nap a fejembe járt annak a három lánynak a halála...
A West Balkán (vagy mi a tököm a neve) szórakozóhelyen rört ugye ki a pánik, és taposta halálra ezt a három lányt a tömeg. Ebből ketten 18 éven aluliak (Kadosa Kinga és Csikós Emese), a harmadiknak sehol nem találom a nevét... (Közben Mogyee megtalálta, Répászy Rita)

Engem megvisel az ilyesmi. Van a környezetemben egy csomó 16 éves lány, akiket nagyon szeretek... velük is történhetett volna!

"A megdicsőült igazak emlékével
Nyugtasd meg elhunyt szolgálóidnak lelkét
Hol nincs fájdalom, se csalódás, sem sóhaj
De végtelen élet!"

Lányok, kérlek, nagyon vigyázzatok magatokra...

Nos, hölgyeim és uraim!

Most szombaton (15.-e) blogtalálkozó lesz. Találkozó a Rózsák terén, mert azt mindenki ismeri (illetve akiért kell, természetesen kimegyek). Találkozó 13:45 - 14:00 között!!!! Aki késik (ne késsetek, de ha mégis) az hívjon!!!!!!!!!!!!

Akik biztosan itt lesznek:
- mezeinersee
- Morvinuszka
- Mogyee
- Fenopy
- Charlotte7
- Malkáv
- Alister
- Xinaf
Nyolc fő. Ennél max. többen leszünk!

És amit mind vártatok: a helyszín!
Még nem dőlt el teljesen, de mivel a fentiek közül csak én dohányzom, és mindenki túléli alkohol nélkül, így a helyszín egy közeli teázó lesz (tudok néhányat).

Nos, ennyi lenne a kiírás, mindenkit váér szerettel:

Xinaf bácsi

U.I.: Mindenkinél legyen valamennyi pénz! Nem drága, de azért ingyen sincs!

Tudjátok, kedves olvasók, hiszen nem titok: erőssen vallásos vagyok. A felekezetet Görög Katolikusnak nevezik, én jobban szeretem az Unitált Ortodox, vagy a Rómával egyesült Ortodox kifejezést.

Örülök, hogy erre végre büszke lehetek, hogy olyan püspököt kaptunk, aki tartja a hagyományokat, normálisan elvégzi a szertartásokat, és ami a legfontosabb: szent. Vagy legalábbis szentéletű.

Ez az ember valaha Kocsis Péter néven látta meg a napvilágot, majd miután szerzetes lett, Kocsis Fülöp néven éli az életét.

Azonban nem kell az én szavamra támaszkodjatok, ezennel közlöm az Index videóját.

Istensterető Fülöp püspökünknek adj Urunk egészséget, békességet és áldást, számos boldog éven át!

Nos, kedves olvasók, a blogtalálkozó időpontja:

Január 15. Szombat.
14:00 - Ameddig tart.

A helyszín még nem dőlt el. Szeretném megkérni hűséges és kitartó olvasóimat, hogy vagy kommenteljenek ide a bejegyzéshez egy "nekem oké, ott leszek" vagy egy "hú, az pont nem jó" tartalmú szöveget! Aki nem regisztrált, az hívjon fel (a számom nem adom meg, kérd el, ha nem tudod), vagy dobjon meg egy e-mailel a xinaf@citromail.hu címre!

Mi várható majd a találkozón?
Előöszőr is, olyan helyre fogunk menni, ami
- nem drága
- lehet alkoholt fogyasztani
- lehet nem alkoholt fogyasztani
- lehet dohányozni, mégsem füstös
- hangulatos
- mind elférünk, és le tudunk ülni
igen, ez mind lesz!
Ezen túl, ugye azt már írtam, hogy lesz egy pofás kis Xinaf - Az én világom vetélkedő. Rendkívül értékes díjjal készültem, szóval tessék lelkesen olvasni a blogot. Érdemes vissza is nézni, érdemes megkeresni azokat a bejegyzéseket, ahol több link is segít a fontosabb bejegyzésekhez jutni. Majd írok egy bejegyzést, ahol ezeket közlöm le. Nemrégiben lett olvasóim sem lesznek esélytelenek!
Aztán, nem meglepő módon, kultúrált és színvonalas beszélgetések, jó hangulat, és értékesen eltöltött idő várható még.

Várom a kedves olvasók kommentjeit és egyéb jelzéseit. Rohadtúl várom, mert ennek fényében tudom pontosabban megszervezni!