XINAF - Az én világom

"Befogják a szádat, a szemed
Kitépik, az agyad, a szíved
Imádkozz, hogy átkozódhass
Nem hallják meg, ha felsikoltasz..."
- OSSIAN: Menetelés a vágóhídra - 

Nem szeretem a jelenlegi demokratikus, kapitalista világberendezkedést. 
Nem szeretem, méghozzá azért nem, mert nagy teret enged a korrupciónak, a fehér galléros bűnözésnek. A hatalomban ülők egymást tolják be a megfelelő pozíciókba, és ha nincs megfelelő kapcsolatod semmi esélyed nincs normálisan megélni a munkádból.

Sok ismerősöm van, aki kifejezetten demokrácia ellenesek. Én nem tartozom ide. 

Hogy milyen lehetne az ideális társadalom? Hát, ezt jó eséllyel majd a Mennyországban tudjuk meg. Az, hogy milyen rossz társadalmak vannak, abból már volt szerencsén meríteni a történelem folyamán.

Azonban azt hosszú, gondolkodással töltött idő után egyre biztosabban ki merem jelenteni, hogy nem akarok diktatúrában élni!
Oké, lehet, hogy a vezetőink szarok. Ez sajnos megtörténhet egy diktatúrában is, csak ott még lehetőségem sincs eltávolítani őket. De ha nekem úgy tetszik, szidhatom a rendszert. Ha úgy tartja úri kedvem, mehetek tüntetni. Nem kell félnem, hogy elvisz engem, vagy valamelyik szerettemet egy fekete autó. Nem zárnak börtönbe, mert nem tetszik nekem valami.

És senki sem akarja megsemmisíteni az egyéniségemet.

Nem kell tapsoljak, amikor már véres a kezem, tudva, hogy aki elsőnek abbahagyja, azt viszik a táborba.
Nem végeznek ki azért, mert szemüveges vagyok.
Nem vesztem el a munkám, mert vasárnaponként templomba járok.
Nem kényszerít senki rá, hogy ezt vagy azt az adást nézzem.
Nem ér hátrány, mert valamilyen népcsoporthoz tartozom. Nem osztanak be származásom alapján munkaszolgálatra.
Elmehetek szavazni, és nem kényszerítenek, hogy szavazzam.

"És kérdik, egyre többen kérdik, 
Hebegve, mert végképp nem értik – 
Ők, akik örökségbe kapták –: 
Ilyen nagy dolog a Szabadság?"
(Márai Sándor - Halotti beszéd)

Igen, én az első generációk egyike vagyok, akik semmit sem tapasztaltak meg az elnyomásból. Én hallgathatok külföldi zenét, és külföldi adásokat. Az interneten beszélhetek a Föld szinte bármely pontján élő emberekkel. Szabad kételkednem, és szabad hinnem.
Felfogjuk-e, mit jelent, hogy szabadok vagyunk?
El tudjuk vajon képzelni, milyen lenne egy világ, ahol nincsenek jogaink?
Ahol ha a Hatalomnak úgy tetszik, elpusztíthat, megkínozhat, megzsarolhat? 

Fenéket tudjuk.

És most nem bal vagy jobboldalról beszélek. Ez abból a szempontból nem számít, hogy senki sem ül rajtam basáskodva.
Persze bizonyos vezetők részéről felfedezhetőek megalomán jellemvonások... de szilárd, félelemből és vérből épített hatalom, az nincs.

Churchill mondta: "A demokrácia ugyan nagyon rossz, de még nem találtak fel nála jobbat."
Ronald Reagan pedig ezt: "A mohóság és a korrupció az ár, melyet a szabad társadalomért fizetünk." 
Kedves olvasók, már akinek van kedve, írja már meg, szerintetek milyennek kéne lennie a társadalomnak? Mi a legtökéletesebb (nem tökéletes, de a legjobb) rendszer?

01 ~ Milyen telóm van?
Egy régi Nokia.

02 ~ Van e testvérem?
Szerencsére igen, nem is egy!

03 ~ Szerelmes vagyok?
IGEN!

04 ~ Tetszik most valaki?
Igen.

05 ~ Kapcsolatban vagyok?
Igen!

06 ~ Boldog vagyok?
Igen!

07 ~ Csalódtam már valakiben?
Többekben is.

08 ~ Volt már lelkiismeret furdalásom?
Persze.

09 ~ Kedvenc számom?
Nincs.

10 ~ Kedvenc színem?
Talán a fekete.

11 ~ Milyen zenét hallgattam utoljára?
Pokolgépet.

12 ~ Mi a kedvenc gyümölcsöm?
Változó... most éppen a görögdinnye, mert nem ettem még túl sokat idén.

13 ~ Elégedett vagyok magammal?
Igen.

14 ~ Kedvenc helyem?
Változó.

15 ~ Van piercingem?
Nincs, nem is lesz.

16 ~ Van tetkóm?
Nincs, nem is lesz.

17 ~ Tél vagy nyár?
Nyár.

18 ~ Tavasz vagy ősz?
Tavasz.

19 ~ Van olyan ember akit utálok?
Hm... olyan van, aki NAGYON idegesít.

20 ~ Milyen színű a szemem?
Kék. 

21 ~ Mi a hobbim?
Néha szerepjátékozom.

22 ~ Mi a kedvenc mesém?
Talán az Aranyhaj és a nagy gubanc :)

23 ~ Dohányzom?
Két éve már, hogy leszoktam. 

24 ~ Milyen színű a hajam?
Sötétbarna. Már amikor nem vagyok kopasz.

25 ~ Mikor van a névnapom?
Február 14.

26 ~ Mikor van a születésnapom?
Október 4,

27 ~ Melyik a kedvenc csokim?
Hm... a régi Nestlé, a hagyományos Bocicsoki, és Milka.

28 ~ Van házi állatom?
Saját nincs, de a családban több is.

29 ~ Kedvenc film?
Legyetek jók, ha tudtok.

30 ~ Féltékeny típus vagyok?
Nem igazán, csak egészséges szinten.

31 ~ Haragtartó vagyok?
Nem.

32 ~ Legjobb barátom neve?
Nincs "legjobb" barátom. Barátaim vannak.

33 ~ A saját hajszínem mellett tetszik még a:
Ezt láthatóan nőknek szánták :)

34 ~ Milyen színű telefonom van?
Fekete.

35 ~ Kedvenc parfümöm neve?
Csak a Pink Sugar márkát ismerem.

36 ~ Kedvenc mesehősöm neve?
Huh... szerintem nincs olyanom.

37 ~ Kedvenc édességem?
CSOKI!!!!!!!!!!!!!!!

38 ~ Van valami betegségem?
Allergiás vagyok a hülyékre.

39 ~ Kedvenc italom? 
Körtés Capy.

40 ~ Kedvenc ételem? 
Görög gyümölcsleves, disznópörkölt, rántott hús.

41 ~ Babonás vagyok? 
Nem.

42 ~ Mi jellemez a legjobban?
Azt mondják, segítőkész vagyok.

43 ~ Voltam már külföldön? 
Igen.

44 ~ Mi a kedvenc tantárgyam?
Irodalom, történelem.

45 ~ Milyen színű a tolltartóm?
Utoljára általános 5.-ben volt olyanom, akkor sötétkék volt.

46 ~ Szeretem az ékszereket? 
Én nem hordok, de lányokon igen, ha nem túl sok.

47 ~ Kedvenc éttermem?
Meki, Burger. Tudom, ciki, meg gyorskaja, meg műanyag, meg szemét, de finom.

48 ~ Tettem már olyant mérgembe amit megbántam?
Ki nem?

49 ~ Hogy hívják a macskámat?
Frigyes.

50 ~ Milyen fajta macskám van? 
Félvér. Félig medve, félig puma. Bazinagy, fekete :)

51 ~ Kedvenc márkáim? 
Mármint, miben? De mindegy, mert csak farmerben van ilyen, és ez a Levis (501-es modell.)

52 ~ Milyen filmet néztem utoljára?
Amerika Kapitány, és az Eleven Testek.

53 ~ Milyen sorozatot néztem utoljára? 
Trónok harca, 3. évad.

54 ~ Most nézek valamilyen sorozatot vagy filmet?
Nem.

55 ~ Melyik a kedvenc TV csatornád?
Nem nézek tv-t.

56 ~ Mit csinálok most? 
Ezt a tesztet töltöm, és a földtörvénnyel kapcsolatos dolgokat hallgatom közbe youtube-ról.

57 ~ Mitől félek?
Van pár dolog, de mind személyes.

58 ~ Telefonról is facebookozok? 
Nem. Ez buta telefon :)

59 ~ Laza vagy elegáns vagyok?
Laza.

60 ~ Van olyan barátom akit külföldön ismertem meg?
Nincs.

62 ~ Ki/kik ők?
-

63 ~ Fogok még velük találkozni? 
-

64 ~ Kedvenc virágom? 
Nincs. 

65 ~ Kedvenc fiú nevem?
László.

66 ~ Kedvenc lány nevem?
Nem emelnék ki egyet sem.

67 ~ Milyen embereket ítélek el?
Nyilván, akiknél jobbnak érzem magam. De erről is le kéne szoknom.

68 ~ Szeretem a horror filmeket? 
Nem.

69 ~ Melyik a kedvenc ünnepem?
Húsvét és a karácsony.

70 ~ Ért már olyan tragédia amit sose felejtek el?
Igen.

71 ~ Voltam már kórházban? 
Igen.

72 ~ Hányszor?
Születésem óta kétszer, mint bent fekvő, és sokszor, mint látogató.

73 ~ Minden nap iszok kávét? 
Legalábbis sok napon.

74 ~ Kedvenc zeném? 
Sok.

75 ~ A külső vagy a belső számít nekem?
Ez egy álszent kérdés. Mindkettő számít. A belső a fontosabb, de NEM lényegtelen a külső.

76 ~ Mi leszek ha nagy leszek?
Férj és apa.

77 ~ Kit tisztelek a legjobban facebook ismerőseim közül? 
????? Fura kérdés. Talán mezeinewsee-t. 

78 ~ Várom a nyarat? 
Amióta dolgozom, kevésbé. De igen :)

79 ~ Szoktam káromkodni? 
Soha! Trágárkodni sajnos többször, mint kéne.

80 ~ Szoktam sminkelni? 
NEM. 

81 ~ Szerintem mi a legfontosabb ezen a világon? 
Isten. 

82 ~ Szerintem mi a legjobb a nyárban? 
Bemenni egy természetes vizű strandon a vízbe, és ejtőzni.

83 ~ Szerintem mi a legjobb a télben? 
A karácsony.

84 ~ Van olyan hobbi amire járni akarok? 
Szívesen visszamennék súlyzózni.

85 ~ Játszok vagy játszottam már valamilyen hangszeren? 
Nem.

86 ~ Jártam vagy járok e valamilyen táncra?
Még régebben próbáltak valamilyen szinten megtanítani táncolni, de nem nagyon volt sikere.

87 ~ Gondolkodtam már azon, hogy törlöm e a facebook-ot?
Nem. Azon sokat, hogy regisztráljak-e.

88 ~ Hiszek a világvégében? 
Hiszek az Úr második eljövetelében. A klasszikus kataklizmákban nem.

89 ~ Rúzs vagy Szájfény?
Hm... fogalmam sincs.

90 ~ Meddig szoktam aludni?
Hétköznap 6 körül kelek (plusz-mínusz fél óra), hétvégén 8-9 körül.

91 ~ Mikor szoktam aludni menni? 
Változó. Tíz körül kéne, és tíz és éjfél között jön össze hétköznap. Hétvégén néha még hajnalban is fent vagyok.

92 ~ Milyen színű pulcsi van rajtam? 
Semmilyen.

93 ~ Milyen színű nadrág van rajtam?
Kék.

94 ~ Van a szobába növényem?
Nincs.

95 ~ Mit csináltam nagy részben ma?
A barátnőmmel voltam. :)

96 ~ Hosszú vagy rövid hajam van? 
Rövid.

97 ~ Milyen színű a falam?
Fehér, zöld virág motívum szerűségekkel díszítve.

98 ~ Kiről van poszter a falamon?
Már senkiről. Egy időben volt kint Ossian, Pokolgép, Deák Bill, Lord, Tankcsapda, és Aurora is.

99 ~ Ütöttem e már meg valakit?
Igen.

100 ~ Hány óra van most?
Éjfél múlt 7 perccel... akkor ideje lelépni... 

Érdekes dolog, hogy a nemzet, haza, magyar, és hasonló kifejezések mennyire mást jelentenek a különböző körökben. Nemzeti radikálisok esetében pl. aki zsidó, az nem lehet ugyebár magyar. 
Már sokszor feszegettem ezt a kérdést, még mindig nem sikerült persze definiálni. Mármint, hogy ki is a magyar?

Én pl. elég jól beszélem az anyanyelvem (ez ma már sajnos nem természetes). Felállva hallgatom meg a Himnuszt. Magyar zenét hallgatok. Március 15.-én kokárdát tűzök ki. Ha nem is maximálisan, de ismerem az irodalmunkat, a történelmünket, a kultúránkat. Itt dolgozom, és eszem ágában sincs máshova menni. Persze, aki ismer, mondhatja, hogy nem beszélek jó más nyelven. De most komolyan, nem tudnék megtanulni, ha nagyon akarnék? 
Nemrég nekem szegezték a kérdést, elmennék-e mosogató fiúnak Németországba. Nem vészesen nehéz a meló, és 3-4 hónap alatt többet keresnék, mint itthon egy év alatt, ráadásul állják a kosztot és a kvártélyt. 
Nos, ehhez igazán nem kell nagy nyelvtudás, már csak azért sem, mert magyarok is dolgoznak ott.
Nemet mondtam.
"Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!" Ezt olvastam a Szózatban. Ez szerint élek.

Na de... Egyszer azt olvastam, hogy minden fontos dolog a DE után kezdődik...
De én nem utálom a zsidókat. Nem vagyok igazából már jobboldali sem, nemhogy radikális. 

És még nem is beszéltünk arról, hogy szerintem zsidó és cigány is lehet jó, magyar hazafi. 
Úgy vallom, magyarnak lenni nem érdem. Viszont azt is vallom, hogy aki annak született, az szeresse a hazáját. Vagy Hazáját? Melyik is a helyes? Kicsivel, vagy naggyal? 

Egy román ortodox szerzetes pap, Mihail atya mondta azt:
"A legfontosabb, hogy jó, rendes embert neveljünk, csak ezután nevelhetünk jó állampolgárt, hazafit!"
És én is így érzem. Hogy a legfontosabb, hogy jó emberré váljunk. Ez szükséges az Üdvösséghez, és a társadalomhoz is.

Honnan jutott eszembe mindez?
Van egy szép dal, amit nagy énekesek adtak elő. Van köztük bal és jobboldali. De mivel mind ebben a Hazában, ebben az országban élünk, itt dolgozunk, itt építünk, és itt nőnek majd fel gyermekeink, mi összetartozunk, és ezt ők is így vélik. Eddig el kéne majd jutni egyszer.

Kedves olvasók!

Szoktatok azon gondolkodni, mi lesz veletek 10 év múlva? Tudjátok, amikor jövőt terveztek, álmodoztok, stb.
A 10 év szép, kerek szám. Olyan komoly időszak, és minél fiatalabb az ember, annál komolyabbá válik.

És 10 évvel ezelőtt csináltátok?

Vajon mi valósult meg a régi álmokból? Bejöttek a számítások? Ha 10 évvel ezelőtti énetek szembejönne veletek ma, örülne annak, akit lát, vagy csalódott lenne?

Nemrég elgondolkodtam, mi a helyzet velem? Nem tudom, hányna vagytok így vele, de nekem az életem JOBB, mint amit 10 éve elképzeltem magamnak. Nem voltak nagy terveim... ami nem sikerült: nem lettem diplomás. Ami viszont nagyon is:
- Van egy csodálatos barátnőm. A legjobb!
- Van munkám. Nem is rossz!
- Férfias, kemény megjelenés. Kopasz vagyok, és 85 kiló. 

Igen, nekem unalmas álmaim voltak. Valami meló, barátnő, és olyan megjelenés, ami elég férfias és határozott. Nem akartam eljutni ide vagy oda, külföldön. Nem álmodoztam családi házról, kocsiról. Nem akartam még milliomos sem lenn.

Hozzáteszem, a barátnőm sokkal jobb, mint amiről valaha is álmodtam. A munkám... na, attól nem estem hasra, de nem rossz. A megjelenésemmel pedig, ha nem is tökéletesen, de elégedett vagyok.

És hogy mi lesz, vagyis, mi legyen 10 év múlva? 
Remélhetőleg már házas emberként, 2 gyerek apjaként fogok hazaérkezni a munkából, a saját lakásomba. Ismét nem óhajtok milliomos lenni. :)

Hogy mi lesz ebből? Az Isten tudja, és ez nekem elég.

Sok unszimpatikus személyiséget kitermel magából a magyar média. A nemzetközi még többet, de azzal most nem akarok foglalkozni.
Rengeteg példát lehetne felhozni. Ott van Kiszel Tünde, akit gondolom nem kell bemutatni. Fekete Pákó, aki abból él, hogy nem tud normálisan beszélni, és bunkó. Győzike, aki valójában nagyon is intelligens ember, de inkább pénzért játszotta az idiótát. És még sokan mások.
De hát, ilyen a média.

Van azonban egy félistene a bunkó, visszataszító média-kurváknak, és ez nem más mint Puzsér Róbert.

Benne az a felháborító, hogy nagyon sok mindenben igaza van, de olyan ordenáré, agresszív, erőszakos, visszataszító stílusban adja elő magát, hogy TELJESEN MINDEGY, MIT MOND!

Ő beszél "pusztító alpáriságról", aki ilyen stílusban nyilatkozik:

"Azt tudják, hogy a Vujity Tvrtko az kurvára nem horvát? De nem is szerb?! De nem is macedón?! És nem montenegrói?! És nem szlovén?! Az egy pécsi srác. Magyar. Van valami neve, valaki tudja a nevét? 
Balogh Szilárd, és ő azt lefordította. A Baloghot lefordította horvátra, az úgy hangzik, hogy Vujity. És a Szilárdot is, az úgy hangzik, hogy Tvrtko. 
… büdös paraszt, otthon a TV előtt így néz, és azt mondja, hogy: Vujity micsoda? Na ez bazdmeg, ez tudja mi a dörgés, ez a háború kutyája bazdmeg…
…a média az ilyen szintű hazugság. Tehát a média nem úgy hazudik, hogy amit a Vujity Tvrtko mond, az nem igaz – egyébként úgy is -, hanem úgy, hogy a Vujity Tvrtko az már egy hazugság! Aki benne a TV-ben mondja, hogy mi van, az már hazudik. Már hazugság. Őt már a TV hazudja neked!"

Az, hogy ez még csak nem is igaz, amit itt elmondott, lényegtelen. A média ugyanis valóban hazug közeg. De a két "bazdmeg" egy mondatban, az teljesítmény. Még akkor is, ha a "büdös paraszt" (értsd, az átlagos magyar állampolgár) szájába adta ezeket a fiktív szavakat.

Sokan rajonganak ezért az agresszív bunkóért, és én nem értem, miért. 
A magam részéről inkább Kiszel Tünde, Győzike, Fekete Pákó, és Terry Black együtt, mint Puzsér Róbert.

Ma sajnos divat bunkónak lenni. Nem csoda, hiszen így sikeressé lehet válni. És az a felháborító, hogy az esetek nagy részében tényleg igaza van. A Csillag Születik ítészeként sok szemetet kilapátolt, ami nem való képernyők elé. Ez oké. De hogy ehhez miért kellett valakit porig alázni... mert így sokak csillogó szemmel nézték, hogy "igen, ez a fickó legalább megmondja a frankót". Hát elismerésem. Jól odamondott olyan embereknek, akiknek nincs semmi lehetőségük védekezni. Igazi férfi, remek példakép, és remélem pár rajongója majd kap hasonló kritikát az életben, ilyen vagy olyan próbálkozásaira, mint amilyet ő adott pár embernek, akiknek olyan álmaik voltak, mint nekem... csak ők meg merték próbálni, amit én sosem mernék.

A minap volt a görögkatolikus családi nap a Margit-szigeten.
Sok mindenről írhatnék, ami ott történt, de nem akarok mindent kifejteni, max. éló szóban. Nagy élmény volt "Zatyával", azaz Jármi Zoltán atyával újra találkozni, beszélgetni, és bemutatni neki a barátnőmet. 
Az sem volt rossz, amikor Fülöp püspök áldást adott, és kezet nyújtott a páromnak, aki ismét megtapasztalhatta a püspökatya közvetlenségét és szeretetét. Óriási lelki élmény volt a vecsernye is, a szabad ég alatt.

De nem ezekről akarok írni. Akkor a másik blogomba tenném.

Az igazi tető pont nekem egy olyan kis apróság, ami másnak talán fel sem tűnt, de nekem a Mennyországot mutatta meg, itt a földön.

Azt tudni kell, hogy van egy atya, akit én nagyon sokra becsülök, és aki nagyon neheztel rám. Ez meg is látszott, mert a családi napon többször is összefutottunk, és gondosan nem volt hajlandó tudomást venni rólam, vagy a létezésemről.
Ez még önmagában nem tenne persze boldoggá :)

Párom vércukra egyszercsak lezuhant. Nem örültem neki... nagyon nem, mert már nem volt kaja. Végül megkerestem az egyik szervezőt, és megkérdeztem, hogy nincs-e valami bármi, amit odaadhatnék? Még hátra volt a vecsernye, és nem akartam, hogy ne tudja végig állni.
Nos, a szervező leányzónak sikerült pont ezt az atyát megkérdezni, elmagyarázva a helyzetet. Nos, az atya továbbra sem volt hajlandó még rám nézni sem, de odaküldte nekünk a majdnem teli kóláját, amit addig iszogatott (gondolom alig evett egész nap, mert rohangált oda-vissza, nagyon sokat segített a szervezésben). 

Ezt a gesztust sokféleképpen értelmezhetjük. Persze le is ragadhatunk ott, hogy milyen dolog, hogy egy pap így viselkedik? De ne tegyük. Ő is ember, és ha haragszik vagy neheztel rám, alighanem igaza lehet. Én is tudok ocsmány dolgokat elkövetni.
Viszont testvérek, aki VALAHA is adott olyan dolgot másnak, ami nem a fölöslegből ment, akár csak egy szívószálat, az rögtön tudja, hogy az bizony áldozat.
Ha az utolsó kocka csokiról mondunk le, amikor egész nap csokira vágytunk, az pl. egy nagy dolog. Még akkor is, ha valamelyik szerettünk javára tesszük.

De ez az ember egy olyannak adott a sajátjából, akit nem kedvel. Sőt, egy olyan ember BARÁTNŐJÉNEK, akit talán még nem is nagyon látott ezelőtt... 

Lehet, nem szép dolog valakit levegőnek nézni. De olyannak segíteni, aki ahhoz tartozik, akire neheztelek... na, EZ Krisztus tanítása!

"Szeressétek ellenségeiteket." Persze mi nem vagyunk ellenségek, de mégis, talán ide illik ez az idézet. Nincs nagyobb annál, mint aki azzal tesz jót, akit nem kedvel. Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked! 
És békesség neked, aki megértetted velem, hogy milyen nehéz is Krisztust keresni minden emberben. Az én szememben óriásit nőttél!

Nevet nem írok, nem azért, mert nem érdemli meg, hogy mindenki megtudja. Hanem azért, mert így meg kell kérdezd élő szóban, és így elejét tudom venni, hogy bárki a negatív részt őrizze meg a szívében. Mert ennek a történetnek pozitív a tanulsága. És én hálás vagyok érte, amit tett.

Bár a trollok ura hamarosan ide is beeszi magát, de azért leírom:

Az Eragon befejező kötete (Örökség) kiemelkedik igen sok könyv közül. Nem fogom spoilerezni, nem írok le semmit a sztoriból, mert nem ez a mostani írásom lényege. Hanem az írót, Christopher Paolini-t dicsérem.
Az előző könyvek sem voltak rosszak, (a film mondjuk kedvcsinálónak jó, maximum, én elolvastam az első könyvet a hatására) de ez az utolsó nagyot üt!

Sokszor hallani (és olvasni is), hogy egy jó könyv olvasásakor "szinte láttam magam előtt a jelenetet". Be kell vallanom, nagyon ritkán volt ilyen érzetem. Bár rajongok érte, de még Martin mester könyveiben (Trónok harca, vagyis a Tűz és Jég dalai ciklusban) sem kerültem ebbe a lelkiállapotba. Igazából a Harry Potter utolsó könyvében volt valami hasonló... de a fantáziám képernyője akkor inkább egy kalózfelvétel szintjén mozgott.

Na, de ez a Paolini gyerek, ez nagyon kikupálódott, mint mondtam. Van ebben a könyvben pár olyan jól megírt harcjelenet, hogy olvasása közben teljesen eltűnt a külvilág. Láttam magam előtt a borzasztó csapásokat, éreztem a fájdalmat, amit a hős átél, ahogy a félelmet is, amit a gonosz érez, mikor hátrányba kerül.

Azt kell mondanom, minden elismerésem! A könyv egyébként sok helyről szerzett/vett kölcsön ötleteket, és ez jellemző mind a 4 részre. A főgonosz nem tagadhatná le Sith nagyúr őseit, és maga az egész mű egy kicsit egy Harry Potter - Gyűrűk Ura - Dűne - Dragonlance - Star Wars - és egy csipetnyi Trónok Harca turmixnak tűnik. Lehet, nem erről van szó, de ha igen, el kell ismernem: picit sem zavaró. Ezt is jól csinálta az író: 

Szóval, jó volt olvasni, nagyon rég nem kötött le ennyire könyv. 2 hete 5-6 órákat alszom, mert meló mellett alig van időm olvasni, de ezt a könyvet letenni sem nagyon lehetett. Méltó koronája ennek a meseszerű, de néha horrorisztikus szintre kapaszkodó fantasy sorozatnak!

Kedves olvasók...

Egyik kommentelő vendégünk, akit nem tudok igazán nevén nevezni, mert már az 5.-et használja, nagy vihart kavart a lelkemben.

Be kell ismernem, sokáig egyszerűen azt hittem, hogy hülye. Minden jel erre mutatott. De nem. Az igazság végig előttünk volt. Nem tudom, hogy nem vettük észre eddig. 
Sajnos amit most írok, nem vicc.
thotferi, bélaybéla, nemossagyat!, nefélj, thótferi nem hülye, és nem ostoba!

Ő egy hazaáruló, szabadkőművesekért igencsak rajongó, keresztény ellenes ember.

Elsőre azt gondoljátok talán: mi van? Hiszen végig a hazáért és a nemzetért emel szót! Végig a szabadkőművesek ellen beszél! Végig a kereszténység mellett érvel!

Igen, így tűnik. De sajnos nem. Bár csak hülye lenne...

Vádolom hazaárulással, mert a magyar népet misztikus, sosem látott, különleges képességekkel ruházza fel. Elvéve az egyik legnagyobb érdemünket: a kitartást, a küzdeni tudást. thotferi (nevezzük így, első nevén) úgy kezel minket, mint ha kiválasztottak lennénk. Mint ha a többi népnél többek vagy jobbak lennénk, és így elértékteleníti érdemeinket, amiért annyit kellett küzdenünk. Hiszen ha olyan különlegesek lennénk, ezek a sikerek, amiket elértünk a történelmünk folyamán, feleannyira sem értékesek, mert feleannyira sem kellett volna érte küzdenünk. A mi különlegességünk, hogy mi is "csak egy nép" vagyunk. Dicső tetteink, elméink, és kitartásunk ékesít minket, nem valami hamis különlegesség. És thotferi ezt el akarja ragadni tőlünk, hogy valami bóvlit adjon helyette! Hát nem! Nem engedem!

Vádolom azzal, hogy betegesen rajong a szabadkőművesekért. Vádolom, hogy különleges képességekkel, hatalmas és kiterjedt, befolyásos szervezetként mutatja be őket! Vádolom, amiért azt hiszi, a magyarok olyan ostobák, hogy egy maroknyi csoport dróton rángathat egy egész nemzetet, évszázadok óta! Vádolom, hogy lenéz minket, és elhiszi, hogy több millió ember közül a pár kiválasztott egyikeként átlátja az összeesküvést, és mindenki más vak vagy ostoba.
Hát nem! Nem engedem és nem tűröm, hogy tudatalatti rajongásod miatt meggyőzz bárkit is, hogy a szabadkőművesek képesek lehetnének befolyásolni a pápa kiválasztását. Felháborító, hogy csillogó szemmel, ekkora hatalommal ruházod fel őket. 

Vádolom keresztény ellenességgel! Vádolom, hogy a Szentírást a saját érdekei szerint értelmezi! Vádolom, hogy magát Jézus Krisztushoz hasonlítja, főleg akkor, ha tolakodó és arrogáns viselkedését akarja igazolni! 
Vádolom, hogy Jézus Krisztus személyét leértékeli azáltal, hogy erőszakosan magyarnak akarja látni, mint ha ez értékesebbé tenné az ő legszentebb személyét!

Ráadásul keresztényi viselkedésnek tekinti a zsarolást:
"Én is akkor fogok eltávozni, ha legalább egy embert sikerült a Jézus erejével meggyógyítanom közületek."
Azaz: akkor fog eltávozni, ha elfogadjuk, hogy igaza van, bármit is ír. Vádolom, hogy hamis tanokat hirdet a Szentírásról, pl. feltételezi, hogy egyik-másik apostol hozzáköltött Jézus szavaihoz, és valótlanságot írt az evangéliumban, így csorbítva a Szentírás hitelességét!

Szégyelld hát magad, thotferi, bélaybéla, nemossagyat!, nefélj, thótferi! Tetteid nem rosszak, hanem már-már gonoszak. 
Nem feltételezem, hogy te az lennél, de amit itt művelsz, az több, mint dráma! Nem haragszom rád, és megbocsátok neked azért, amit ellenem tettél, és amit teszel is a blogom közössége ellen. Nem haragszom rád, amiért elméleteiddel félreviszed a bejegyzéseim témáját. Bár szegény Ferenc pápa ennél többet érdemelne. Sőt, igazság szerint ennél még Stephanie Mayer és a Burok című vacak is többet érdemelne.
Gondold át ezt a sok mindent, amivel ártasz a magyarságnak, a kereszténységnek, és amivel felmagasztalod a szabadkőműveseket! Én hiszem, hogy képes vagy belátni hibáid, és szembefordulni ezzel a sok rosszal!

Kedves olvasók!

Akarom én ezt? Kell nekem saját troll? Akarom én, hogy ne tudjak normálisan bejegyzést írni, mert retteghetek, hogy ez a szerencsétlen mikor csap le, és viszi el a témát a baromságaival?

Hát nekem nem. De ott a kérdés: mit tehetek?

Felvetődött bennem, hogy előmoderáláshoz kötöm (legalábbis egy ideig, de talán végleg) a kommentelést. Viszont erről nem akarok egyedül dönteni... nektek mi a véleményetek? 

SZAVAZZATOK!

IDE KATTINTVA
kinyilváníthatjátok véleményeteket!

A szavazás tartson mondjuk Június 1.-ig! 

Kiegészítés:

Ezennel flame engedélyt adok rá, hogy jót mókázzunk ezen a szerencsétlen thotferi-bélaybéla-nemossagyat! fickón.

Aki nem tudná, mi a flame: A szó a lángolásra utal. Sok-sok napalmot locsolunk rá, had égjen, és aki ég, azt oltani kell! 

Amit a kulturált viselkedés hős harcosa nem tud, hogy eddig külön kértem az olvasóimat: ne reagáljunk rá keményen... ezt most vonom vissza. Persze maradjunk a kulturált viselkedés határain belül, de mostantól nem kell selyempapírba csomagolni a véleményünket. 

Stephanie Meyer
A név egyet jelent a Twilight történetekkel... és a Burokkal. Sok kritikát írtam már, sok jó és rossz filmet láttam már, de ez... de ez...
Ez a film egy új dimenzió. 
A rossz filmek egy új dimenziója...

A történet szerint az emberiség nagy részét megszállja egy fénylő parazita faj, akik az űrből jöttek. Igazából nem nagyon csinálnak semmit, élik tovább a "Földi" életet, csak "jobbá teszik". Itt nincs hazugság, nincs bűnözés. A faj tökéletes társadalmat épít.
Az emberiség egy része azonban ellenállósejtek módjára harcol, mert tökéletes társadalom ide-oda, nem akarnak rabszolgák lenni.
A főhős, Melanie, egy ilyen ellenálló volt, de végül csak elfogják, és belé ültetnek egy ilyen fénylő valamit, amitől neki is kék lesz a szeme (ez a Burokban az idegen megszállottság testi jele). 
A beültetett lény a Vándor nevű, sokat tapasztalt utazó, aki már sok-sok világon átutazott.
Igen ám, de Melanie akarata bivaly erős, és egyszerűen a Vándor nem tudja tökéletesen uralni a testet, Melanie harcba kezd a Vándorral, aki megkapja Melanie emlékeit és érzéseit is. Eredetileg a Vándor feladata az lenne, hogy a test emlékeit átvizsgálva megtalálja a lázadó csoportot, és elkaphassák őket...

Ez így elég jónak hangzik, és (bár Stephanie Meyer neve figyelmeztethetett volna) tényleg bejött a sztori, tehát meg akartam nézni a filmet. A sokk nem lassan, egyenletesen ért, hanem rögtön, bele a pofámba.

Konkrétan nem nagyon van olyan PERCE a filmnek, amiben valami irdatlan nagy logikai bakiba nem botlottam... legalábbis az első fél órában. Később azért javul a helyzet, de nem sokkal. És nem eléggé.

Felfoghatatlan, hogy egy ilyen jó alapötletet hogyan lehetett ennyire bénán, ügyefogyottan kezelni. Aki esetleg meg akarja nézni (vagy el akarja olvasni), annak jelzem, hogy 

SPOILER

Tehát Melanie harcba száll a Vándorral (később Vanda lesz a neve), méghozzá elég jól! Gyakorlatilag, bár a Vándor irányítja a testet, Melanie képes egy-egy mozdulatot kikényszeríteni. Ide kötődik a film legjobb jelenete:
A Vándor éppen írja a jelentését Melanie emlékeiből, amikor is Melanie öccse védelmében harcba kezd vele, és eldobja (dobatja vele) a tollat. 
De időnként lekever egy pofont csókolózás közben is..
... és eljött a film lényege. Csók, csók, csók. Ahogy ezt Szirmai úr is remekül elmondta. Rohadt idegesítő... ez már ipari mennyiség. Ennyit a Titanicban és a Twilight összes alatt nem smaciztak!
Az alapötlet, ahogy Vanda és Melanie vitatkoznak, remek megint, de gyakorlatban... szóval Melanie simán rákényszeríti az akaratát a Vándorra, nagyjából addig, amíg el nem elkezdik Vandának hívni. Onnantól viszont magasról le van szarva konkrétan, és a lény gond nélkül teszi amit akar. Pl. csókolózik olyanokkal, akikkel Melanie nem akar, bemegy helyekre, amit Melanie nem akar, és így tovább. 
Ez nem lenne különösebben érdekes, de addig viszont akaratán kívül is segít neki pl. megszökni, és eljutni az emberekhez, mert Melanie ugye nagyon erős... kicsit ellentmondásos, ki is ural kit. Aztán egy ideig megint Melanie dirigál, és hullámázó ez az egész. Ez most úgy tűnik, mint ha az ő harcuk tök jól lenne ábrázolva, de nem. 
Említettem már, hogy rohadt sokat csókolóznak a filmben? Lerágott csont, de nem lehet túllépni rajta, annyira ez a katalizátor... 
Van egy jelenet, amikor Vanda és Melanie összevesznek, és Melanie eltűnik a fejéből. Na, hogyan is lehetne újra előkeríteni? CSÓKOLÓZZUNK pasikkal, akikkel ő nem tenné, az eléggé feldühíti hozzá! :D
Jah, a másik: a szuper intelligens idegenek nem jönnek rá, hogy te nem ember vagy, ha van rajtad napszemcsi, és nem látszik a szemed színe...
A legvégén kiderül, hogy kedvességgel és szeretettel ki lehet a parazitákat csalogatni az emberekből. Ez azért tökön vert...

SPOILER VÉGE

A film kb. az első háromnegyed - egy óra után lényegesen jobbá válik, néha-néha még izgulni is lehet, van benne valamennyi dráma, és meglepő csavar és fordulat is! Sőt, döbbenet, van egy olyan gyerekszínész, akit nem akartam agyonverni...

Színészi játék: Meglepő, de van. Tűrhető. Némely karakter egész jól ki lett játszva.
10/7

Történet: Idegenek, akik harmóniát akarnak, megszállják az embereket, és ettől kék lesz a szemük, de az egyikük elég erős harcolni, és... áh, gyermeteg. Igen, tudom, hogy az elején azt írtam, jó a sztori... csak közben ugye LÁTTAM is, és nem azt kaptam, amit vártam.
10/3

Zene: Nem rossz. Semmi extra. Hangulatos. Legalább illik hozzá.
10/6

Látvány, képi világ: Na, ez korrekt. Nagyon is! A film kifejezetten szép!
10/8

Logika: Az nincs. Ez a film iszonyú illogikus... gyakorlatilag alig van benne olyan reakció, aminek van is értelme. 
10/1

Összesen:
50/25

Az első fél óra után azt hittem, ez lesz a legrosszabb film, amit életemben láttam. Végignézve azt mondom, ez azért túlzás. De attól még a film rossz!  
Egy megnézést túl lehetett élni. Ha átjutsz az első 3/4 órán, akkor néha még szórakoztató is. Kár, hogy ehez vasakarat kell, mert különben sikítva kapcsolod ki 20 perc után maximum. 

Most elengedem a fantáziámat, és különböző zenei stílusok köré fogok magyar zenészekből és énekesekből zenekarokat fantáziálni. Amolyan "all star" válogatott szintjén. Nyilván egy ilyen rosta esetén rengeteg kompromisszumot kell kötni, és fájdalmas áldozatként egy-egy embert ki kell hagyni, de hát ez nem vérre megy :) Csak egy kis bohóckodás.

Kedves olvasók, ha van hasonló listátok, írjátok meg nekem kommentbe!

Hard Rock
Ének: Vikidál Gyula. 
Erről nincs mit mondanom. A régi, rocker Vikidál Gyulánál rockosabb hang nincs a földön, szerintem világviszonylatba sem. Van nála nagyobb hangszínnel bíró, van kimunkáltabb énekes, de rockosabb nincs!
Gitár: Csillag Endre (Csuka)
Óriási gitár virtuóz, amikor az EDDA-ba bekerült, egy hét alatt betanulta a teljes turné anyagot. Ilyen tehetség 100 évente egy születik!
Gitár: Daczi Zsolt
A Bikini legendás gitárosa. Sajnos már elhunyt, de öröksége még ma is él. 
Basszusgitár: Kékesi "Bajnok" László
A P. Mobil zenekar basszusgitárosa, és a magyar rock emblematikus figurája!
Dob: Donászy Tibor
Rólam tudni kell, hogy nem szeretem különösebben a dobszólókat, kivéve amit Donászy csinál! Egy zseni ez a fickó!
Billentyű: Gidófalvy Attila
A Lord nagybajszú, öreg rockere már megjelenése miatt is befutó, de a tudására sincs panasz!

Mint írtam, sok nagy zenészt kellett lehagynom a listáról.

Heavy Metál
Ének: Kalapács József
A legfémesebb hangú magyar énekes, kiválló frontember, a heavy metál igazi bástyája!
Gitár: Marothy Zoltán
A régi Ossian zeneszerzője, és azt hiszem, ez mindent elárul róla. Igazi gitárzseni!
Gitár: Nagyfi László
A legbrutálisabb hangú gitáros, akinek a vokálja önmagában megadja a kőkemény, már-már durva metál hangulatot!
Basszusgitár: Vörös Gábor
Szintén a régi Ossian 4 húros mestere. 
Dob: Tobola Csaba
"A dobok megbűvöltek régen" hangzik fel tőle az Ossian számában. Látszik az eredmény!

Hát igen, ez a mezőny kizárólag a régi Ossian és Pokolgép zenészeiből állt össze... nekem ők a heavy metálon belül a legjobbak!

Punk
Ének: Megyeri Ferenc (Ferry)
A HétköznaPicsalódások énekese komoly versenyben győzte le a listán Vigit az Aurorából! Talán ez utóbbinak jobb hangja van, viszont (mivel nem gitározik) így Ferry szabadabban mozog a színpadon.
Gitár: Víg László (Vigi)
A punk nem az igényes zenéről szól, de Vigi kifejezetten jó gitáros! 
Basszusgitár: Csoma Viktória
Viki, hölgyként egyedülálló módon helytállt egy ilyen elsősorban fiús közegben, ami miatt megérdemli az elismerést. Ráadásul még énekel is!
Dob:  -
Nem hiba... egyszerűen nem tudnék olyan dobost mondani, aki különösebb hatást tett rám a Punk műfajban.

A punkzene különösen nehéz ügy volt, mert itt a hangszeres tudás sokkal kevésbé fontos, mint pl. a rock esetében, és hát ez azzal is jár, hogy kevés a kiemelkedő zenész köztük.

OI
Ének: Petrovity Zorán
Ez a fickó egy kiemelkedően jó énekes! Nem véletlen tud több stílusban is énekelni! Az Egészséges Fejbőr (illetve ma a Fejbőr) énekese anno birtokolta az ország legjobb SKA előadója címet is! De szinte mindegy neki, mit énekel.

Be kell vallanom, ezzel meg is állt a tudományom... A skinhead zene többi hangszeres posztjára nincs jelöltem.

Hip-Hop
"Ének": Sub Bass Monster (Máté Szabolcs)
Erről nincs mit mondani, Sub Bass szerintem kiemelkedő a stíluson belül. 

A Hip-Hop nagyon nem a zeném, a két lehetséges jelölt (Sub Bass és a Belga) közül azért Szabolcs nyert, mert régebb óta ismerem a munkásságát, és mert ő volt az első, nem rocker féle zene, amit hallgattam.

Ezen felül, a Legnagyobb művész
nem is lehet más, mint Földes László (Hobo)  
Aki szaval, előad, énekel, ordít, és még ki tudja, mi minden rejtőzik benne?

Ehhez nem kell kommentár :)

Váratlan jött, de ma utolért...

Csak keresem őt, ki szívemnek jár
S az élet nekem ígért
Itt valahol fönt a szerelem már
A csillagokban megírt

Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság ...

Még sohase volt igazi kék
A város felett az ég
A Nap meg a Hold nekem úgy szép
Ha láthatom a szemét

Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság...

Túl szép álom
Túl szép, mégis elhiszem
Tűz ég számon
Fáj úgy, fojt az érzelem

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át

Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság

Holnap lesz 6 éves a blog!

Ezt még ma megírom, mert holnap biztosan nem lenne rá időm/energiám! Ezúton azt is megjegyzem, hogy ez lesz a 895. bejegyzésem életemben. Ez azt jelenti, erössen közeledünk az 1000. bejegyzéshez. Ezt mindenképpen meg fogjuk ünnepelni, a leghűségesebb, legkedvesebb olvasók gyűrűjében!

Úgy döntöttem, hogy mivel a blogoló ismerőseim nagy része írt magáról bemutatkozós, "mit lehet tudni rólam" jellegű írást, így most én is közzé teszek egy kis csokrot érdektelen, de talán pár embernek érdekes információkból. Következzen a Xinaf és a blogok-naplók érdekességek!

- 19 évesen kezdtem blogolni, akkor Tomcat és Athina adta az ihletet. Nagyon bejött amit csináltak, szerintem jelenlegi olvasóim nagy része nem is tudja, kicsoda ez a két ember. 

- Előtte írtam már 3 naplót is, papír alapon, de sosem volt igazi kitartásom, és 3-4 bejegyzés után abba is hagytam őket. Ezek a naplók már nincsenek meg, mindet megsemmisítettem.

- Egyszer hamisítottam egy naplót. Konkrétan az történt (emlékeim szerint 17 lehettem? Tudja a fene...), hogy fogtam egy füzetet, teleírtam mindenféle bejegyzésekkel, kb. 20 lapon át, majd elkezdtem egy lányról írni, aki nagyon bejött, hosszan, hosszan, kamu dátumokkal, majd "véletlenül" ottfelejtettem náluk. Persze elolvasta, figyelmen kívül hagyva a "ez egy napló, ne olvasd el" feliratokat. De hát ezért hagytam ott nála... Istennek hála, nem jött össze a dolog.

- Egyszer randiztam egy lánnyal (még szintén a blog elindítása előtt), akiből teljesen kiábrándultam, mert azt mondta, ha egy pasi naplót ír, az buzis.

- Sokáig a kedvenc könyvem Szilvási Lajostól az "Egymás szemében" volt. Ebben egy 17 éves fiú, és egy 17 éves lány naplóbejegyzéseit olvashatjuk felváltva, ugyanazokról a napokról, így nézhetjük őket "egymás szemében", egymás szemével... A mai napig zseniális könyvnek tartom.

- Jelenleg öt blogot olvasok aktívan, régebben ez volt több is, néha 10 körül járt ez a szám.

- Többször is eszembe jutott, hogy hagyom a fenébe az egész blogolást, és volt is ember, aki erre külön kért is. Azért nem hagytam végül abba, mert mindig volt olyan, aki kifejezte támogatását, és örömét amiatt, hogy néha pötyögök pár szót a klaviatúrán :)

- Egyszer kifejezetten javaslatot kaptam, hogy adjak a blognak valami konkrét tematikát, és azzal sok pénzt kereshetnék.

Legyen egyenlőre elég ennyi, de ha van kérdésetek, írjatok, megfelelem!

Lezajlottak a ballagások, és most elég sok ismerősöm is elballagott a középiskolából.
Amilyen romantikus lelkületű vagyok, rögtön eszembe jutottak a saját ballagó élményeim, majd ebből visszafele haladva az időben a szalagavatós, és később egyáltalán a középiskolás emlékek.

Hát igen, így nézett ki a már majdnem 20 évet betöltött, ballagó Xinaf. 

Emlékszem, a ballagásra úgy mentem el, hogy fel sem fogtam akkor, hogy ezzel voltaképpen vége is. A jelek szerint Mogyee-val ebben is hasonlítunk. 
A ballagás során az iskola különösen kitett magáért, még tűzijáték is volt! Nem is kicsi, elég látványos esemény volt. Egy osztálytársam pedig telefonon még meg is nevelte a tablót készítő fotóst, amiért rohadt pofátlanul, külön pénzért hozott helyre olyan hibát a tablón, amit ő vétett...
Mi utána páran alkoholba fojtottuk az örömünket. Nem, bánat ott nem volt kicsi sem, vidámak voltunk, tomboltunk, azt hittük, miénk az egész világ. Katonás faszagyerekek voltunk, akik nem tiszteltünk szinte semmilyen tekintélyt, csak amit mi magunk választottunk.

Aztán, miután egyik osztálytársamat nagyjából hazavittem a vállamon, hajnali 6 fele hazaestem, enyhén még mindig piásan, kásás fejjel. Azon gondolkodtam, hogy ebben az öltönyben, amit nem vettem le (pedig a Margit-szigeten való bulihoz nem ártott volna) fogok érettségizni, ezt valahogy rendbe kéne hozni (ez utólag sikerült amúgy), majd miután levetkőztem, még percekig ültem az ágyam szélén, és néztem az osztályképet.
Olyan 11 és dél között keltem, és szembesültem a nagy büdös valósággal, hogy "valami véget ért". De fájni nem fájt semmi, ellentétben az ismert dal szövegével.
Nagyobb gondot okozott, hogy terveim csak az érettségiig voltak. Általános iskola felsőben már aggasztott valahol, hogy nem tudom, mit akarok kezdeni magammal. 8.-ban kifejezetten gondnak éreztem, hogy fogalmam sincs, mi akarok lenni igazán. És akkor, 2007 május 4.-én, 6 évvel és pár nappal ezelőtt, a ballagásom utáni szombat reggel pontosan ugyanúgy nem tudtam, mit akarok valójában kezdeni az életemmel.

És aztán lett ami lett, az élet persze meg nem állt. Nem vettek fel egyetemre, sem főiskolára (andragógiára jelentkeztem). Intézményi kommunikátornak tanultam egy OKJ-s iskolában, de fél év után kirúgtak (amit akkor nem bántam, ma már igen). Elvégeztem egy személy és vagyonőri tanfolyamot. Másfél hónapig dolgoztam fizikai munkát, ami éveknek tűnt, a 12 órás láda pakolás, a rossz munkakörülmény, a genyó főnök, és a kevés fizetés miatt. Majd jött az újságíró képzés, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem az élet általam nem ismert részeiből. Illetve ezalatt az idő alatt leltem meg a saját értékeimet. Nem a külső, vagy a jó duma a lényeg, hanem a valódi érték, az a tiszta, nem cicomázott EMBER, amilyennek maga az Isten alkotta. Jah, és ekkoriban találkoztam a keleti kereszténységgel is.

Sok minden történt, de a középiskolás ballagás az mindenképpen egy hatalmas mérföldkő. Nem lesz tőle senki sem felnőtt, de igenis köze van a felnőtté váláshoz. 

És úgy gondolom, ezt egyik szám sem fejezi ki jobban, mint a "Megy a Show" Ádok Zolitól (és csak azért is kiteszek én is egy nem hozzám illő dalt a blogomra, na :D).
Azért ezt szoktam ilyen alkalmakkor mondani (a szalagavatókhoz is illik), mert pontosan azt írja le a szöveg, amit én éreztem amikor ez a két esemény lezajlott az életemben.

A függöny újra felment, 
ez egy újabb felvonás
a sors írta történet ez.
Főszerepben játszhatsz egy bábként ahogy más,
hát indulj, a hős te lehetsz.

Jobb ha lassan készülsz, 
az élet úgysem vár 
senkire még rád sem.
Fogadd el, ennyi jár

Megy a show mire vársz?
Most hogy felnőttél, egyedül kell hogy játszd
Magadért ha kiállsz,
Tegyél mindent úgy ahogy jónak látsz,
csak játssz
csak játssz

A közönség ma rád vár,
csak téged ünnepel,
ez a fejezet most a tiéd.
De az arcodon az állarc semmit nem rejthet el,
és semmitől sem véd

Na mi lesz kezd el végre,
s légy mindig megható,
az élet olcsó színház, itt minden látható.

Megy a show mire vársz?
Most hogy felnőttél, egyedül kell hogy játszd
Magadért ha kiállsz,
Tegyél mindent úgy ahogy jónak látsz,
csak játssz
csak játssz
csak játssz
csak játssz

Nem volt egy nap, mikor magad maradsz
akkor kezdődik el az élet nagybetűkkel
Jegyezd meg jól, ez már nem ugyan az
itt a sikerekért néha tenned kell

Megy a show mire vársz?
Most hogy felnőttél, egyedül kell hogy játszd
Magadért ha kiállsz,
Tegyél mindent úgy ahogy jónak látsz,

Megy a show mire vársz?
ez most rólad szól, egyedül kell hogy játszd
Magadért ha kiállsz,
Tegyél mindent úgy ahogy jónak látsz.

Megy a show mire vársz?
most csak rólad szól, egyedül kell hogy játszd
Magadért ha kiállsz,
Tegyél mindent úgy ahogy jónak látsz
csak játssz.

Kérdés: baj-e, ha egy film propaganda céllal készül?
Válasz: alapból nem. Ez attól függ, mennyire színvonalas. 

Volt már ilyen film jó is, rossz is. Alapvetően szerintem nem baj, ha a film befolyásolni akar. Valójában mindegyik akar egyébként. Hiszen mi a terminátor filmek eredeti lényege? "Ne hagyd, hogy a gépek uraljanak téged!" És még más, egyéb dolog is. De gyakorlatilag nem találni jó filmet, aminek ne lenne valamiféle üzenete.

Na, és az baj-e, ha kormány közeli szervezet (Nemzeti Kulturális Alap) pénzzel, akár milliókkal támogat egy ilyen filmet? 
Nem. Főleg, ha nem csinálnak ebből titkot. Persze várható, milyen típusú film lesz ez, nyilván a saját oldalukat próbálják majd pozitív színben feltüntetni.

Szabad-e ilyen filmet egy ma is élő emberről, ismert emberről, politikusról csinálni? 
De még mennyire! Főleg, ha közszereplő, akkor különösen bírnia kell a kritikát.

Május 2.-án kerül a mozikba "Elment az Öszöd" címmel, Dézsy Zoltán filmje.

A sztori:
"A történet a közeli jövőben játszódik, 2017-18 körül vagyunk. Négyen ülnek egy cellában: egy internetes szerkesztő (Szabó-Sipos Barnabás), egy klasszikus betörő (Újlaki Dénes), egy biztonsági őr (Ignáczi Attila), aki hatszázmillió forinttal lépett le, és a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc (Sás Péter), aki az utolsó szó jogán készül elmondandó beszédére. A cellában visszamenőleg tárgyalják meg 2006 eseményeit. Mindhármuknak vannak történetei, mindenki a saját szemével látja a közelmúltban történteket.

Ez eddig rendben is van. Nézzük a trailert!

Sosem voltam Gyurcsány Ferenc rajongója. Nem kedveltem különösebben, és haj, de sok intézkedése nem tetszett... a trailer megnézésekor pedig ez a gondolatmenet fogalmazódott meg bennem:

EZ MEG MI A SZAR?

Komolyan, ilyen filmeket kell támogatni milliókkal? A színészi játék olyan szinten fos, hogy ehez képest a legendás Álom.net szereplői Oscar díjat érdemelnének! A film manipulálni próbál, de nem elegánsan, mint mondjuk az Amerikai História X tette, hanem megközelítőleg egy megvadult elefántcsorda finomságával! 
A színész még csak nem is igen hasonlít Gyurcsány Ferencre, de ezen még túllépnék, de arra nem vették a fáradtságot, hogy szemüveget tegyenek rá... ez pedig a nézők lenézése!

Tisztázzuk, még egyszer: nekem Gyurcsány Ferenc nem kutyám, nem macskám, és senki sem fizet azért, hogy védjem. De most a filmmel kapcsolatban tőle idézek: 

"Etessük a jobboldali szavazókat, de ennél még ők is jobbat, minőséget érdemelnének, nem? Hát őszintén szólva, ez lenézése a jobboldalnak. Aki úgy gondolja, hogy ez a szörnyű ocsmányság ez kielégíti a jobboldali választók egy részének a lelkét, annak igen rossz véleménye lehet a saját választóiról. Én jobboldali választóként úgy gondolnám, én ennél igényesebb vagyok, én ennél egy jobb, minőségi kultúrát szeretnék!"

És most teljesen lényegtelen, hogy kicsoda is Gyurcsány Ferenc. A 2006-os eseményekről elég jó propaganda filmet lehetett volna készíteni, de hogy én ezt a szemetet meg nem nézem, az biztos. És kicsit sem örülök, hogy az magyar állampolgárok adójának egy része arra megy el, hogy fikázzunk egy árnyékot. De ha már fikázunk, akkor könyörgöm... legyen már valami színvonal! Ennél a Cpg igényesebb kritikát fogalmazott meg Erdős Péterről a 80-as években...

"Ne adj tanácsot, csak el akarja mondani valakinek!"
"Néha jó, valakinek csak úgy elmondani, amit érzünk, de nem azért, hogy tanácsot adjon, vagy ilyesmi..."
"Nem azért mondom, mert akarok valamit, csak jó elmesélni valakinek a gondokat..."

És még sok hasonló idézetet mondhatnék. Kérdés, vajon nő vagy férfi mondta ki ezeket a mondatokat?

Úgy vélem, ez sokkal inkább női vélemény, mint férfi. Nyilván nem nyilatkozhatom minden férfi nevében, de a magam nevében igen: 

ÉN MÉG SOHA NEM MONDTAM EL VALAKINEK CSAK AZÉRT VALAMIT, HOGY ELMONDJAM!

Bár többen állítják, hogy MINDEN ember tesz ilyet, én ezt nem hiszem, mert én pl. biztos nem, tehát máris nem minden.
Ha én valakinek elmondok valamit, gondot, bajt, vagy akár örömöt, akkor várok vagy véleményt, vagy tanácsot. Számomra szürreális, hogy van egy gond, amit valaki NEM AKAR megoldani. Hiszen, ha nem tanácsért, segítségért, véleményért meséli el nekem, hanem csak úgy, akkor ebben a pillanatban nem akarja tényleg megoldani a bajt... és én ezt képtelen vagyok megérteni...
Persze, elfogadni tudom, meg ez kötelességem is. 
Viszont ezt ajánlom figyelembe venni a kedves olvasóknak, hogy ha egy gondot vagy bajt hallok, nekem azon kezd el automatikusan járni az agyam, hogy hogyan lehetne ezt orvosolni.

Most pl. egyrészt erre fel akarom hívni a figyelmet erre, hogy én (és szerintem a férfiak 90%-a egyébként, ha nem 99%...) NEM így gondolkodom (gondolkodunk), mint a legtöbb hölgy, és ez sokszor megbántódáshoz vezet.
Persze, ha felfogom, hogy itt nem az a cél, hogy egy baj megszünjön, hanem csak, hogy el legyen mondva, akkor tudok hallgatni is. De nekem (nekünk) ez nem természetes, hanem szürreális, megmagyarázhatatlan, és teljes mértékben felfoghatatlan... 
Másrészt pedig, szépen kérek mindenkit, ne csináljunk úgy, és ne mondjunk olyat, mint ha tényleg MINDENKI vágyna arra, hogy "csak úgy" kiöntse a lelkét. Mert nem vágyik erre mindenki. Én pl. egyáltalán nem. 

És elárulom: rohadt idegesítő, és nem először történt meg, hogy én elmondom egy hölgynek a gondomat, bajomat, ő pedig néz rám, megértő mosollyal, és csillogó szemmel, és hallgat. Én meg szívem szerint felállnék, és hazamennék, vagy ráordítanék, hogy "MONDJ MÁR VALAMIT, BASSZUS, MÉGIS MIÉRT JÁRATOM A SZÁMAT?"

Nyilván ez rendkívüli bunkóság lenne szerintem is, soha nem is tennék ilyet. Csak azt próbálom érzékeltetni, hogy nekem (nekünk) legalább olyan idegesítő ez a jelenség, mint egyes hölgyeknek, ha lelki gond elmondása után nem csendben hallgat a pasi, hanem "okoskodik". 

A 80-as, 90-es évek metálzenéje elsősorban a mára már klasszikussá váló Ossian, Pokolgép, Moby Dick, Omen, stb. zenekarokat jelentette Magyarországon. Most tekintsünk el a külföldi zenekaroktól, Magyar földön Magyar nosztalgia! :)

Nade volt egy bizonyos 2000-es évek, amikor is egy nagy fellendülés kezdődött a metál zene világában. Heavy, trash, power, és egyéb metál zenekarok törtek elő, kihasználva az új generáció új ízlésvilágát, és a külföldről beáramló, nekünk magyaroknak igencsak új irányvonalak megszilárdulását az ifjú rockerek és metálosok ízlésében.

Ez a bejegyzés egy kis nosztalgia azokról a zenekarokról, amik meghatározták a nagy klasszikusok mellett azt az időszakot, amikor még fesztiválokra jártam, és aktívan látogattam a koncerteket! Talán leszünk páran, akik jót mosolygunk az emlékeken, és elmerengünk a múltnak ezen nagyon is kedves korszakán!

Első helyen álljon a Cross Borns zenekar! 
Ha valamit fel akarok mutatni tőlük, az mindenképpen a "Kalandozások Középföldén" címet viselő metál-opera, ami voltaképpen a Gyűrűk Ura 3 könyvének (figyelem, nem a filmeknek, hanem ténylegesen a könyveknek!) a metál zenei feldolgozása volt. Több önálló, fantasy témákat feldolgozó albumuk is volt, de ez a fent nevezet volt a legjobb albuma a korszaknak. 
Magam Tolkien mester 111. születésnapja alkalmából rendezett alkalmon találkoztam a bandával elöszőr, amire Morelight hívott el. A koncertet a Corvin mozi egyik termében ülve tomboltuk végig, a hangulat fergeteges volt, és a végén vettünk a zenekartól egy-egy eredeti cd-t, amit helyben dedikáltak is. 
Példa: A bátrak diadala, mely az armeni angmari boszorkány úr bukásának állít emléket, a bátor Éowynnak, és a hős hobbitnak, aki a végzetét okozza a múlt királyának!

Szorosan a nyomában következik az Obstruction zenekar, akiket akkoriban azzal csúfoltak, hogy az Ossian és a Pokolgép klónjai. Ők álltak mondjuk valóban a legközelebb a híres-neves heavy metálhoz, amit itthon ismertünk. Én magam pontosan a fenti két zenekar zenéjével való hasonlóság miatt szerettem őket.
Példa: Újra metál, ami kicsit hosszú introval indít, de egy élmény újra ezt a klasszikus heavy koncertőrületet hallani, mint a Totális metál, vagy a Heavy Metál születése a klasszikusoktól!
Jah, majd elfeldtem: róluk egy rock magazinban olvastam, és kíváncsiságból megvettem (még kazettán!!!!!!) az egyik albumukat. Később még koncerten is hallottam őket, nem okoztak csalódást!

Kihagyhatatlan a felsorolásból a Tűzmadár, ami talán a legsikeresebb zenekar a felsoroltak közül. Őket egy Ossian koncert előzenekaraként hallottam először, és az állam is leesett, mert ilyen profi színpadi látványt, és jó zenét kevés "amatőr" zenekar tud felmutatni. Profik voltak, na! És ma sem kevésbé azok, ha a híreknek hinni lehet.
Példa: Természetesen a legjobb, az örök, a zeneileg magával ragadó, igényes heavy Jégkirály! Már csak az is jól hangzik, hogy valaki a Tűzmadártól a Jégkirályt hallgatja!

Eddig nagyjából heavy vonalon mozogtak a zenekarok, ideje távolodni!

Az egyik legsikeresebb formáció, ami metál táborokat is szervezett(!!!!!!), kétségtelenül az Alhana volt. Aki ismeri kicsit a klasszikus fantasyt (konkrétan a Dragonlace/Sárkánydárda világát), az fel is kapta az elf hercegnő nevére a fejét... Kevéssé ismerem a munkásságukat, konkrétan a Sziget fesztiválon egy koncertjükön voltam, de a Csillagszellő Alhana - Lorac elf király duettjét leképező számuk megragadt bennem, így ez is a példa: 
Csillagszellő.

Akik a sötétebb hangulatot kedvelik, ők sem maradtak zenekar nélkül. A Nevergreen együttes nekem már-már túlságosan darkos zenéje miatt sosem volt a kedvencem, de egy-egy száma tetszett. A nagyon jól megcsinált borítójuk miatt szereztem be egy albumot tőlük.
Példa: A legjobb számuk szerintem a Carmina Burana feldolgázásuk volt, aminek a hangzatos Ó, Fortuna címet adták.

Akik a színpadi látványt értékelték, azoknak a Fekete Sereg zenekart ajánlottam volna akkoriban. Az ő koncertjükön voltak a színpadon kardpárbajok, láncingben léptek fel, és a koncertjük egy külön show volt. De persze a koncertjeik között sok "hagyományos" jellegű volt. Zeneileg a trash metál táborát erősítették, nem is akárhogyan! 
Példa: Áruló a neved. Annyira nekem nem jött be ez a zenekar, de a koncertjük hangulata tényleg jó... egy Sziget fesztiválon találkoztunk.

A listámról egy név még nem hiányozhat, akik bár angol nyelven játszottak, de kikerülhetetlenek voltak abban az időszakban, és így én is meghallgattam őket (és nem is bántam meg), a Demonlord. Egyetlen koncertjükön voltam, ami nem volt rossz, de mivel nem értettem a szövegüket... 
Példa: Buffet Rock

Ők voltak a 2000-es években a magyar metál zene új hulláma. Persze még temérdek zenekar tett kísérletet befutni, voltak köztük sikeresebbek és kevéssé sikeresek, jobbak és rosszabbak, tehetségesek és vészesen rosszak... most pár nevet felsorolok minden további infó nélkül, hogy képet kaphassatok, milyen bő volt akkoriban a metál választék kis hazánkban, ahogy éppen eszembe jut...
Stainles Steel
Szeg
Ektomorf
Defender
Echo of Dalriada
Mantra
Monstery
Sear Bliss
Wall of Sleep
Árnyak
Biztosan kihagytam egy csomó más zenekart is, de ők még állandó fellépők voltak a fesztiválokon...

A három legsikeresebb, ide köthető zenekar még: Depresszió (igen, én még voltam 2003-ban olyan Depresszió koncerten, amikor a kutya nem ismerte őket!), Ossian (tudom, 1998-ban alakultak újra, de a 2000-es években kezdtek el ismét elsöprően sikeresek lenni), és a Kalapács. 

A jelen metál világát már nem ismerem. Lassan elszoktam a koncertre és fesztiválra járástól, de mindig is a (fém) szívemben fogom őrizni azokat az órákat, amiket aktív headbangeléssel töltöttem, és mosolyogva gondolok vissza, mennyire belefájdult ebbe a nyakam... és a fentebb felsorolt zenekarok nélkül ma sokkal szegényebb lennék!

Ennél az írásnál sokat gondolkodtam, melyik blogomra tegyem ki, mert bár vallásos téma is kicsit, de nagyon is világias, hétköznapi problémákat feszeget. Végül inkább ide tettem, mert lelki tartalma nem igen van, de szerintem érdekes. 

Néha nagyon sok érdekes, új, és igen meglepő dolgot olvashat az ember, ha nemzeti radikális hírportálokba is beleolvas. 

A vallásosság eléggé megosztja ezt az oldalt. Sokan vannak, akik alapvetően nem keresztények, vagy egyenesen keresztény ellenesek. Páran a régi, ősmagyar vallásossághoz kötik magukat, megint másik a "maguk módján keresztények", ami ilyenkor általában azt jelenti: nem zsidók, és van egy réteg, aki valamelyik történelmi egyházhoz tartozik.

Most én szigorúan csak azokkal a rétegekkel foglalkoznék, akik magukat kereszténynek nevezik, nemzeti radikális körökben, de az én elveimmel össze nem egyeztethető módon teszik mindezt. Nem konkrét személyekről szól ez a bejegyzés, hanem jelenségekről.

"Én elsősorban magyar vagyok, és csak másodsorban keresztény!"
Az ilyen szenvedélyes vallomás egyrészt jól hangzik, másrészt viszont gyorsan helyre teszi, mennyire is komolyan vallásos az illető. Fordítsuk le a mondat valódi értelmét: "Én első sorban magyar vagyok, és csak másod sorban Krisztus követője." Vagy még jobban belemélyedve: "Nekem fontosabb, hogy magyar vagyok (ami ugyan nem rajtam múlott, hanem Istenen), mint az Isten, akinek ezt köszönhetem. A származásom (ami csak annyira értékes, amennyire értékesen élem az életet) fontosabb, mint az, aki megváltott a bűneink alól." 
Az ilyen ember nagy veszélyben van, mert gyökértelen. Persze, neki magyar gyökerei vannak, igen, tudom. De hitének semmilyen gyökere nincs. Vallásosságának legfontosabb kulcspontja, hogy nem cigány, és nem zsidó. 

"Én elsősorban magyar vagyok, és csak másodsorban katolikus!"
Nekem, mint görögkatolikusnak ezt még rosszabb hallani. Hiszen a katolikus egyház nemzetközi, és a jelentése is az: "egységes". Az ide tartozó emberkékre minden igaz egyébként, ami az előző csoportra igaz, csak ők még szűkítik is a kört. Biztosan van ilyen más egyházakban is, de velük nem vagyok kapcsolatban. 
Ez a réteg az, aki ha meghallja, hogy a pápa, vagy valamelyik püspök, pap, diakónus, stb. szóval valamelyik egyházi személy zsidókkal találkozott, elkeseredett dühtől elvakultan, könnyeit nyeldesve kijelenti nagyon drámaian, hogy "márpedig ő kilép az egyházból!". 

Mindkét csoportra jellemző az elmélet, hogy a Vatikán (értsd: a katolikus egyház) a zsidók kezén van, és csak pár igaz ember mer kiállni az igazáért.

"Jézus magyar volt!"
Esetleg pártus. A lényeg, hogy nem zsidó. Ezt a másik blogomon ezerszer kiveséztük, van is ennek egy állandó zászlóvivője. Az elmélet abból fakad, hogy minden jónak a magyarok a forrásai, és a zsidók egyfajta ellenpólust képviselnek. Ezért volt Jézus magyar, és ezért ölték meg a zsidók, stb.

"Az ó-szövetség nem része Isten szavának!"
Sajnos ezt Jézus nem tudta amúgy, mert elég sokat idéz belőle. Most ezen biztos páran meglepődtetek, de létezik ez az elmélet. 

"A zsidók Jézus gyilkosai"
Ha nem lenne elég, hogy Jézus maga kérte, hogy "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudták mit cselekszenek!", akkor is gondok vannak ezzel a gondolattal. Ugyanis, ha Jézus meg akarta volna akadályozni a dolgot, megakadályozza. Mivel mindenható. Ez olyan, mint ha engem 5 centis fagallyakkal akarnának agyonverni óvodások, én ezt hagyom, és utána a barátaim és az ő leszármazottaik is utálnák az óvodásokat, mert agyonverték Xinafot...  

Biztosan van még, de szerintem ennyi éppen elég.
A magam részéről, mindenki abban hisz, amiben akar, joga van hozzá. Görögkatolikus vagyok. Elfogadom a katolikus egyház tanításait, és feltétel nélkül dogmáikat. Nem keresek kiskapukat, hogy a "Ne ölj!" miért nem vonatkozik arra, akiket éppen utálok, és leginkább: nem ellenségeket keresek az emberek között, hanem Krisztust az emberekben. És amikor elbukom (én is ember vagyok, hé! Nem olyan könnyű meglátni Krisztust egy bunkó, nagypofájú, kötekedő rohadékban ám!), akkor bűnbánatot tartok. Lehet persze ezt a dolgok könnyebbik végének a megfogásaként tekinteni. Tessék kipróbálni, meglátjuk menni fog-e. 

A kedvencemet majdnem kihagytam!

"Igaz, Krisztus azt mondta, bocsássunk meg ellenségeinknek, de én már nekik nem tudok!"
Ez konkrét idézet volt. Aki így gondolkodik, az jelenleg szerintem még annál is távolabb van Istentől, mint aki elkövette azt a vétket, amit nem tud megbocsátani. Mert nem derül ki, képes lenne-e rá, hiszen a kísérlet is elmaradt. De a vétke nagyobb, mert a másik lehet, nem tudja, mit tett, de ő pontosan tudja, mit vár el tőle az Úr, és még csak meg se próbálta teljesíteni.

Nézi még valaki ezt a blogot? :)

Aki igen, az örvendezzen, mert ismét egy világi téma.

Az évek alatt a baráti köröm nagy változásokon ment át. Az élet már csak ilyen, viszont észre kellett vennem, hogy a jelenleg a környezetemben lévő srácok között nekem volt a legtöbb barátnőm.
Ez most dicsekvésnek is tűnhetne, ezért szeretném először ezt helyre tenni.

1. Nem volt sok párom. Ha mindenkit beleszámolok, akivel legalább a csókolózásig eljutottam, akkor 7 lányról beszélünk. Velük a kapcsolat időtartama a 2 héttől a 4 és fél hónapig terjedt. 

2. Nekem egy is bőőőőven elég lett volna (lenne), akivel később összeházasodom, majd gyermeket nemzünk. Soha nem mennyiségre mentem. Én egyetlen embert keresek maximum, akit Isten nekem szánt, és aki valóban a párom, a másik felem.

Az alap kijelentésem azért is furcsa, mert pár évvel ezelőttig még meg voltam győződve, hogy én magam vagyok Quasimodo és a Szörnyeteg szerelem gyermeke. Oké, mondjuk ki férfiasan: kisebbségi komplexusos voltam, aki irigykedtem a jóképű ismerőseimre, akik előtt lányok seregei hevertek a lábuk előtt.

Mi változott?
Két dologra jöttem rá. Az első: Azok a lányok pontosan annyit is értek, hogy valakinek a lábai előtt heverjenek. Lehet, nagy részük dögös volt, szexi, stb. De unalmas, sablonos, üres vázak voltak nagyrészt. A másik dolog: bár nem vagyok jóképű, nem lányosan bájos az arcom, és végkép nem vagyok helyes (brrr... de utálom ezt a kifejezést pasi esetében...), tehát erre nem építhetek vonzerőt. Ellenben, ha az Isten képmása vagyok, akkor valami vonzó dolognak egyszerűen kell lennie bennem! Hát basszus, mégis csak a saját képével tisztelt meg!

Úgy gondolom a szebbik nemnél elért sikereim kulcsa az volt, hogy én a klasszikus értelemben nem csajozom. Még régebben persze én is próbálkoztam ilyesmivel, de nem nagyon jött be a dolog. 
Udvarolni szoktam. Ez is túlzás, mert ritkán jutok el addig, hogy egy lánynak kifejezetten udvaroljak, valamennyire pedig minden környezetemben lévőnek szoktam, ok és cél nélkül.
Én nem ismerkedem. Ha ismerek egy lányt, akkor kialakulhatnak bennem a gyengédebb érzelmek, és akkor belevágok esetleg abba, hogy megkísérlem meghódítani. Már ha vevő rá. 

Elég gátlásos vagyok, tehát nem szívesen, és nagyon nehezen kezdek idegenekkel kommunikációba. Egyetlen kivétel az, ha az illetőnek segítségre van szüksége, mert pl. új ember a társaságba. Akkor szívesen veszem a szárnyaim alá. Éppen emiatt, én sosem fogok "leszólítani" embereket, és nem randikon ismerkedem.
Gyakorlatilag csak akkor vágok bele valami kapcsolat szerűségbe is, ha valamennyire ismerem a másikat. Ugyanis, amikor párszor nem így tettem, annak MINDIG tragédia lett a vége.

Szintén megemlítendő, hogy nálam nincsen "nőhiányos" időszak. Simán eltelhet két kapcsolat között akár 1-2 év is. Megeshet, hogy addig egyáltalán nem foglalkozom lányokkal. Persze nekem is vannak bizonyos biológiai igényeim, de jelenlegi elveimmel, ez nem igen motiváció. Emiatt nem kezdenék kapcsolatba. Régebben persze előfordult, hogy azért lett barátnőm, hogy legyen. Egy sokat változtam hozzá, hogy kijelenthessem, ilyen már évek óta nincs, és nem is lesz. Ha én valakivel megpróbálnám, mint kapcsolat, akkor az a valaki valamivel el tudott varázsolni.

Valószínűleg az is segít, hogy ha valamire megkérnek, és én azt mondom: legyen, akkor később már nem fogom megváltoztatni. Ha megbeszéljük, hogy kettőkor a Burger King előtt, akkor én ott leszek, és ha 2 percet kések, akkor tutira szégyellem magam, és jó eséllyel telefonálok már jó előre. 

Összefoglalva:
Nem azt akartam érzékeltetni, hogy én egy szuper pasi vagyok, mert ez nem igaz. Viszont a külső, az anyagi helyzet, de még a jó duma is csak másodlagos. Két valódi tényező van, ami döntő egy hölgy esetében: az alap vonzalom, és a biztonságérzet. Hogy kinél mi vált ki vonzalmat és biztonság érzetet, az személyenként eltér. Igen, ismerek olyan lányt, aki nem képes vonzódni olyan férfihoz, akinek nincs annyi pénze, hogy legalább pár hetente elegáns étterembe el tudja őt vinni. És ismerek olyat is, aki csak kigyúrt, kopasz férfival érezte magát biztonságba. De szerencsére vannak kevésbé felszínes érzésű lányok is, sőt, valójában sokkal több ilyen van. 
Zárásképpen egy utolsó gondolat:
Egy igazi férfi nem csak azzal a lánnyal kedves és udvarias, aki tetszik neki, hanem mindegyikkel. Nem azért, mert oka van rá, hanem mert férfi. Az udvariasságra egy nőnek nem kell rászolgálnia, neki az kijár. 

Kedves olvasók!

Kénytelen voltam belátni, hogy ez a blog már nem bírja el azt a súlyt, amit rá terhelek. Egyszerre kéne legyen közéleti, magán, vallási, és kritikai blog. Ebből a vallási rész több, mint a fele.
Sokan vagytok, akik kifejezetten a vallásosabb írásaimat szeretitek, mások pont ezek miatt olvasnak kevéssé szívesen. És van egy réteg, aki ezt is, azt is szereti.

Szóval, be kellett látnom, hogy ez így nem fog menni. Döntenem kellett, és én döntöttem.

A Xinaf - Az én világom blog megmarad az úgymond civil Xinaf blognak. Ide fognak kerülni a közéleti témák, a saját véleményem valamiről, a politika, a kritikák, és gyakorlatilag minden, ami NEM vallási. Kivétel persze lehet majd, mert pl. a pápaválasztásról akkor is írnék ezen az oldalon, ha ez a döntés fél évvel előbb megszületik.

Ezúton van szerencsém bejelenteni új blogomat, aminek az Uram irgalmazz! címet adtam, és a hangzatos www.kyrie.blog.hu címen lesz elérhető.

A régebbi, vallással kapcsolatos írásaim NEM lesznek átmentve innen oda. Szerintem merőben felesleges lenne, hiszen ez a blog is ugyanúgy fog élni, mint eddig. 

Szóval, ma ez a döntés is megszületett, és írtam is egy beszámolót gyorsan Krétai Szent András bűnbánati kánonjának szertartásán szerzett élményeimről. Remélem minden kedves olvasóm annyira örül a hírnek, amennyire én annak, hogy végül megcsináltam az új blogot!