XINAF - Az én világom

A világ a teljesítményt hajszolja, és az elvárás, hogy jobbak, többek legyünk másoknál. Akár az iskolában, a munkahelyen, de még a szerelemben is hajtani kell.
Le kell tenni valamit az asztalra.
Úgy gondolom, a kereszténység, Krisztus követése nem szabad erről szóljon. Az Isten minden embert szeret. Minden embert a maga képére alkotott. Ő nem tesz különbséget okos és ostoba, művelt és primitív, erős és gyenge, ügyes és ügyetlen között. Az Isten szemében az tud kitűnni, aki az utolsó tud lenni az emberek között. Aki fejet hajt, és háttérbe húzódik, és képes még akkor is csendben maradni, ha neki van (lenne) igaza,

Az Istenhez képest mindnyájan alsóbbrendűek vagyunk. Vagyis, szerintem ez sem jó szó, hiszen ő maga emel minket fel. "A barátaim vagytok.", mondja Jézus. Másrészről pedig Isten gyermekei. De képességeinket nézve, porszemnek is kicsinyek vagyunk hozzá, és ő mégis hajlandó volt leszállni értünk, sőt! Iszonyú kínok által halt meg értünk.

Úgy gondolom, hogy a kereszténységhez hozzátartozik, hogy anélkül tudjak szeretni valakit, hogy ezért bármit is tennie kellene. Gyakorlatilag ok nélkül szeretni a másik embert, ez a kereszténység egyik legfontosabb célja. Szeretni úgy, hogy nem tett le semmit az asztalra, hogy nem érdemelte ki.

Meg kell próbálni erre törekedni.

Böjt van.

"Mit adhat az ember váltságba a lelkéért?"

A halál mindig tragédia valakinek. Általában a szeretteié, akiknek hiányozni fog. Ha senki ember nem szerette, akkor neki, mikor szembesül a túlvilágon a bűneivel. Hiszen azért igencsak tenni kell, hogy senki se szeressen...

De egy gyerek halála valahogy mindig szörnyűbb. Talán, mert még előtt állt az egész élet.

Most szombaton, Ausztriában (Gerlitzen sítelep), egy sítáborban egy 12 éves kislány életét vesztette. A legtöbben biztos hallottuk a sztorit: élete első siklása volt, a hó megfagyott, nem tudott megállni, és beleszáguldott a jegyárusító bódéba.
Karácsonyra és januári születésnapjára kapta ajándékba ezt a tábort. Szegény családja...

Nyugodj békében Kriszti, és imádkozz odafenn az itt maradt rokonaidért, akiknek iszonyú kín lehet nélküled élni!

A megdicsőült igazak lelkeivel nyugtasd meg Üdvözítőnk a te elhunyt szolgálódnak lelkét, megőrizvén őt a boldog életben, mely nálad van, emberszerető!

A te nyugalmadban, Urunk, hol minden szentjeid megnyugszanak, elhunyt szolgálódnak lelkét Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Te vagy Isten, ki leszállottál a poklokra és a lebilincselteknek kötelékeit föloldozád. Elhunyt szolgálódnak lelkét, Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Egyetlen tiszta és szeplőtelen Szűz, ki Istent mag nélkül szüléd, kérjed őt elhunyt szolgálójának lelke üdvéért!

Szentjeiddel nyugtasd meg Krisztus, elhunyt szolgálódnak lelkét, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet!
Boldog nyugalmat, és örök emléket!

Szerintem, ha valaki kereszténynek vallja magát, az nem hagyhatja figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy egyszer a távoli (vagy nem is olyan távoli) jövőben vértanúhalált kell haljon Krisztusért.

Ha ez szóba kerül egy beszélgetés során, általában kétféle reakció létezik: az egyik, aki bepánikol, ez a ritkábbik eset. A másik, aki nem veszi komolyan.
Így belegondolva, itt vagyunk a 21. század elején, egy fejlett, európai (vagy annak mondott) civilizáció részeként. Teljesen szabadon választhatja meg mindenki a nézeteit, a vallását, gyakorlatilag mindent. A szabadság itt van, és élhetünk, avagy visszaélhetünk vele.

Úgy gondolom, hogy nem kell rettegni, hogy "jaj, mi lesz velünk", hiszen nem lehet félelemben élni. De nem is zárhatjuk ki teljesen a vértanúság lehetőségét.
Miből gondolom ezt?
Egyrészt ott vannak a nyílt támadások, erre legjobb példa Schakal volt. Ő ugye említett is valami ilyesmit egy kiadványról, idézem:
"Maradjunk egyelőre a kiadvány megnevezésnél, írott lesz és ingyenesen terjesztett nyomtatva és a neten is. Jelenleg szerkesztés alatt sok ember önkéntes munkájával, de meg fog jelenni, pontosan akkor, amikor annak meg kell jelennie. Sokan dolgoznak azon - többek között te is közvetve, de tudomásod nélkül - hogy megjelenhessen és olyan népharagot válhasson ki, ami zsigerből söpri el az egész álszent bandát. Szent Bertalan éjszakája és az azt követő események egy könnyed és békés vasárnapi pikniknek fognak tűnni utána."
Persze még ide sorolhatnék sok mindent, hiszen nem is régen, 1993-ban is történt egy sátánista indíttatású gyilkosság.
Aztán, ugye ott van az is, hogy ha valaki a Katolikus egyházat nagy nyilvánosság előtt negatív fényben tünteti fel, az könnyen arat nagy sikert. Jó példa erre a DaVinci kód, vagy az Angyalok és Démonok Dan Brown-tól. Vagy a pedofil papokról szóló hírek, aminek 1% sem igaz talán, de elég valakire nagy hangosan kiabálni, hogy pedofil, és sokan csak azért elhitték, mert pap.
Aztán ott vannak a napjainkban is folyamatosan zajló keresztényüldözések, pl. Észak Korea, vagy Kína, illetve bizonyos arab vidékeken, vagy Izraelben.
Legfontosabb dolog pedig, Jézus szavai a szentírásból:
"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az õ uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd..."
(Jn:15,18-20)
És ugye itt a lehetőség, hogy nem is Isten ellen akarnak majd tenni ezek az üldözők, pl. Schakal:
"A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik."
(Jn: 16, 2)

Hangsúlyoznom kell, hogy nem az a célom, hogy bárki rettegésben élje le életét, vagy minden sarok mögé gyilkosokat lásson.
Van egy mondás, miszerint úgy kell élni minden nap, mint ha ez a nap lenne az utolsó.
Ha tudnánk, hogy holnap eljön az Úr, a második eljövetellel, és ítéletet mond felettünk, biztosan próbálnánk minél kevesebb bűnt elkövetni, minél több jót tenni.
Nos, ez az, amire a keresztény embernek törekednie kell! Minden nap, hisz lehet, hogy ez az utolsó napunk az életben. Hisz elüthet egy autó, ránk eshet egy házról a vakolat, megölhet egy rabló, kerülhet méreg a kajámba, elkaphatok ritka, de halálos kort, stb. Gyakorlatilag bármi megtörténhet. És bár nem vagyunk bűntelenek, de folyamatosan törekednünk kell a tökéletesség felé.

Úgy kezdtem a bejegyzést, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyszer majd talán vértanúságot kell vállaljunk az Úrért. De a legfontosabb gondolatom erről:

Előbb élni Jézusért - csak utána meghalni érte...

Jól hangzik: egyenes út a Mennybe, bátran szembenézni a fegyver csövével, és kimondani: én hiszek benne is fogok is!
De erre méltóvá kell válni.

Nehéz úgy meghallani az Urat, ha belül üvöltesz. De mikor lecsendesedsz, megint érzed, hogy veled van!

Marana Tha!

Hol vagy Uram? Nem hallak, nem érezlek!

"Atyám, Atyám, miért hagytál el engem????"

Előre is elnézést minden kedves olvasómtól, de ez politikai bejegyzés lett. Nem szép dolog ilyen témát elővenni nagyböjtben, nem is lesz gyakori, de már régóta foglalkoztat.

"Szokták mondani, hogy az egyházaknak nem kellene politizálni, nem kellene a szószékről propagandát folytani az egyik oldal mellett. A másik oldalról azt halljuk, hogy az egyház erkölcsi kötelessége, hogy az általuk képviselt értékeket próbálják erősíteni."
(Forrás: www.informacio.blogter.hu 2008-as írásából)

Mindkét nézőpontban van valami. A magam részéről, úgy gondolom, hogy a mértékkel, illetve a mértékletesség hiányával vannak gondok.

Abban semmi rosszat nem látok, ha akár egy pap vagy egy lelkész a Fideszt dicséri. Hiszen, én magánemberként is dicsőíthetem akármelyik pártot. Sőt, Pataky Attiláról vagy Fábry Sándorról mindenki tudja, hogy Fideszes, és ők is nagyon erős befolyásoló tényezők.
Tehát önmagában semmi hibát nem találok abban, ha egy pap akár nyíltan vállalja jobboldali nézeteit.

A gondom ott kezdődik, mikor szidalmazni kezdi a baloldalt, vagy a baloldali embereket.
Szóval, az teljesen jó, hogy "Kedves testvérek, a Fidesz olyan keresztény értékeket képvisel, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Semelyik más párt sem fordít ennyi figyelmet a keresztény erkölcsiségre... stb."
De az viszont teljesen rossz, hogy: "Mondjuk ki, aki még mindig képes az országot szétlopó, exkommunistákat sorakoztató hazaárulókra szavazni (MSZP), az maga is hazaáruló!" De olyat is hallottam már, hogy aki keresztény, az a Fideszre szavaz, és az MSZP vallási tagozatának a tagjai majdhogynem az antikrisztus bábjai.

Félreértés ne essék, én aztán nem támogatom az MSZP-t. Nagyon nem. 8 évig nem csináltak semmi értelmeset. De, ha most szavaznom kéne, különben agyonlőnek, hát elöbb szavaznék az MSZP-re, mint a Fideszre. Mert moralitás, erkölcs, vagy más hasonló ugyan egyik pártban sincs, de a Fidesz többet ártott nekem 1 év alatt, mint az MSZP 8 alatt.

Mivel nagyon senkit sem érdekeltek a heti gondolataim, így nem erőltetem. Most utoljára írok még egyet, de ez nem is a hétre szól, hanem a nagyböjtre.
És ez nem lehet más, mint Szent Efrém fohásza:

Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön örökké!

Ámen.

Ezt a videót egyszer már közöltem a blogom hasábjain. Olyan hírt kaptam, amire számítottam, de nagyon reméltem, hogy nem fogom megkapni.

Légy hát útmutatóm!

Ismeritek a klasszikus viccet?

"A Mennyországban jobb a klíma, de a pokolban több az ismerős!"

Nemrégiben erről nagyon jól beszélt Kruppa Levente atya. Vagyis, a Menny és a Pokol témájáról. Ismételten nem kísérlem meg az ország egyik legjobb szónokának a stílusát visszaadni, de a lényeget leírom, amolyan Xinafosan.

Mennyország

Ezt az emberek nem tudják igazából jól ábrázolni. Általában angyalkákat látunk a képeken, ha véletlen egy szekta kiadvány akadt a kezünkben, akkor debilen mosolygó szenteket is. Mindenhol puha, vattaszerű felhők, vagy gyomorforgatóan cuki ligetek, kis patakokkal.
Hát, nem tudom... ez nem volt olyan igazán vonzó a számomra...
A legnagyobb baj az, hogy az ember nem tudja elképzelni az örökké tartó boldogságot, míg az örökké tartó szenvedést lényegesen könnyebben felfogja az agyunk.
Amit itt le kell szögeznem: a Mennyország nem unalmas! Ugyanis ez egy gyakori kérdés: "mi a fenét fogok én ott csinálni?" Hiszen pia, cigi, szex, stb. jó eséllyel nincsenek ott.
Az üdvösség nem egy passzív lét, hanem nagyon is aktív! Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy nem csak a lélek, hanem a test is feltámad... persze nem abban a formában, ahogy elment. Ugyanis meghalni lehet öregedésben, betegségben, méregtől, erőszakos halállal... de valahogy sem a betegségtől meggyötört testem, sem egy baltával széthasított fejű test nem lenne olyan igazán boldogító egy örökkévalóságon át...
Tehát, a test is feltámad, de a legtökéletesebb állapotában, ami kihozható lehet belőle. Testi hibák nélkül, a legideálisabb korban, úgy, hogy nincsenek nyomorékok, fogyatékosok, sérültek, torzak, csúnyák...
Persze, kanyarodjunk vissza az örökké tartó boldogsághoz.
Szóval, ha valaki volt már szerelmes, az el fogja tudni képzelni a következőt:
Amikor a szerelmeddel vagy, és boldogságot érzel, pedig hozzá sem nyúlsz, a kezét se fogod meg, sőt, talán ébren sincs, de melletted van... és nem történik semmi, mégis, azt kívánod, bárcsak örökké tartana ez az érzés...
Na, ennél valamivel jobb vár ránk a Mennyországban.

Pokol

A pokol sokkal egyszerűbb. Az ember ott van, egyedül, és mindent és mindenkit gyűlöl. Pontosan tudja, hogy saját hibájából van itt, nem az Isten szúrt ki vele, ezért egyedül ő a felelős. És soha, de soha nem fog már változni semmi.
Nincsenek a viccekben ábrázolt nagy orgiák, kábítószer partik, ivászat, Nincsen duhajkodás a haverokkal. Nincsenek haverok sem... egyedül vagy, és csak a félelem, a gyűlölet, a harag van veled. És nem segít már senki. Örökké ez lesz a sorsod.

Egyetlen dolog vigasztalhat minket:
Az Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön " 
De ehhez fontos, hogy mi is akarjunk úgymond üdvözölni. Ezért vagyunk még katolikusok (és ortodoxok) szerencsések, hogy gyónhatunk. Mert a közhiedelemmel ellentétben nekünk nem muszáj, hanem szabad! És így tudhatjuk, hogy egyes bűneinkért már megbocsájtott az Isten. Hát kérjük sokszor az ő megbocsátását, hiszen sokszor ártunk neki a bűneinkkel!

"Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!"

"Ha egynek-e legkisebbek közül megcselekedtétek, velem tettétek!"

Mindenki hallotta már, hogy a nemzetgazdasági miniszterünk, Matolcsy György úgy véli, 47.000 (NEGYVENHÉTEZER) ft-ból meg lehet élni.

Számolgassunk, mint budapesti lakos!

Ha albérletbe laksz, az önmagában elvisz kb. 30.000 ft-ot. (Én a négy hirdető oldalt nyitottam meg, ez volt a legolcsóbb, de az 50-60 ezer reálisabb, szóval itt kb. vége is a vizsgálatnak. De induljunk ki abból, hogy:
- van saját lakásom
- nincs hitelem
- minden háztartási géppel rendelkezem, és ezek el sem romlanak
- nincs autóm
- nem kell ruhára költsek, mert teljes ruhatáram van
- ingyen utzaom a tömegközlekedéssel, vagy nem használom
Szóval, jó indulatból olcsón tartva az árakat (kb. értékek jönnek):
- Közös költség: 15.000 ft (és ebbe beleszámoltuk a fűtést is.)
- Víz+Csatorna: 10.000 ft
- Áram: 5.000 ft (hiszen sem tv-vel, sem internettel nem számolok)
Ez így 30 ezer forint, de ismétlem, nagyon alacsonyra vittem le az árakat! Ha beleszámolunk tv-t, internetet (5.000 ft), és mobiltelefont (1.500 ft) is, akkor máris 36.500 ft-ra emelkedett a képzeletbeli rezsink. Még van 8.500 ft, ennyiből tudunk enni.
1 l tej - 250 ft
1 kg kenyér - 200 ft
Ha 30 nappal számoljuk a hónapot, és minden második nap elfogyasztunk egy liter tejet, és egy kiló kenyeret, az forintba kifejezve: 6.750 ft. Még maradt 1.750 ft pénzünk, amit félre is tudunk tenni.

Szóval, ha egy csodálatosan olcsó helyen élünk, ahol minden alapvető dolgunk megvan, és elég nekünk a kétnaponta 1 kiló kenyér és 1 kiló tej, ezen kívül gyalog vagy bicajjal járunk mindenhova, akkor majdnem 2.000 ft-ot tudunk félretenni, és igen, kijöttünk 47 ezer forintból!

Azonban az árak sajnos ennél drágábbak, sokaknak hitele is van, a legtöbben használják a BKV-t, és bizony a technikai kütyük néha beszarnak, a ruha elszakad, stb,

Persze, ki lehet indulni abból, hogy két szülő, plusz két gyerek, az már 107.700 ft, de egyrészt az is rohadt kevés, másrészt, én, 24 éves fiatalember, ennyi pénzből hogy mernék én gyereket vállalni?

Most vagy ennyire nincs tisztában a pénz értékével (de akkor rohadtul ne legyen gazdasági miniszter, könyörgöm! az államcsőd felé haladunk!), vagy gusztustalan módon hazudik a pofánkba. Én nem tudom, melyikkel jártunk jobban!

„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”

„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”
-Ady Endre: A grófi szérün-

Ha nem kapok táptalajt - elfogyok. A tűz eltűnik bennem, szépen lassan. Mert érzem, gyenge vagyok ahhoz, hogy önmagam ápolni tudjam azt a mesés, már már álomszerűnek tűnő emléket, amikor még minden héten felemelkedtem az Istenhez. Vagyis, az emléket ápolom, azzal nincs baj, de egyedül nem tudok felemelkedni!
Hiányoznak a keleti liturgiák, a csörgős tömjénező hangja, a finom tömjén illata, az ekténiák, a vörösborból átlényegített szentség, a teljes triszaigon, és nagyon hiányzik az ember, aki bevezetett ebbe a keleti misztikumba.

Konokul, önfejűen kapaszkodom, de már görcsösen az emlékébe, milyen lelkesedni azért, hogy vecsernyét végezhessek, akár otthon, egyedül, csak az Istennek. Ma már egyre nehezebben veszem rá magam. De már az sem igen vonz, templomba, közösségbe éljem meg a vecsernyét.

Egy nagy pap azt mondta nekem: "értékes áldozat az Úrnak, fáradtan és nyűgösen templomba menni, nem vidáman és kipihenten". Ezzel egyetértek. De néha, akár csak havonta egyszer, olyan jó lenne megint felhőtlennek lenni...

Bocsássatok meg, de nem tudok lelkesedni! Bocsássatok meg, hogy én a ti liturgiátok alatt nem tudok eljutni az Úrhoz. Kérlek, őszintén, és szívemből kérlek, ne haragudjatok rám ezért... de én, gyenge ember, én igénylem azokat a külsőségeket, amik kapaszkodóim az Isten felé...

Lássa az Isten a lelkem, hogy minden erőmmel próbálok alázatosnak lenni, és "elfogadni, hogy itt másképp mennek a dolgok". Sőt, nem csak próbálok, el is fogadom. Nem kritizálok semmit. Aktívan részt veszek a szertartásokon, ministrálok, szívvel lélekkel. Alkalmazkodtam a hagyományokhoz, és tényleg nagyon igyekszem megtalálni az Istent ebben a közegben is.

Ez amúgy sikerül is. Csak nem úgy. Régebben olyan volt, mint ha mellette állnék. Most olyan, mint ha üvegablakon keresztül nézhetném.

Szégyellem, de ez most kikívánkozott. Mindezt úgy, hogy mind a két atyát szeretem. De, nekem nem tudják megadni, ami az én igényem.

Nem vagyok teológus, sem egyházjogász, sem szakértője az Istentiszteletnek. Nem akarok én már vitázni senkivel arról, hogyan is kell liturgiát végezni. Én csak azt tudom, hogy olyan boldog voltam, mint egy szerelmes férfi, a rajongva szeretet nővel az oldalán, az esküvőjén. És jelenleg... jelenleg többé-kevésbé jól vagyok. A különbség leírhatatlan.

"Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!"
(Arany János: Letészem a lantot - részlet)

Nem feledkeztem el következő heti gondolatunkról:

"NAGY VAGY TE URUNK, ÉS FÖNSÉGESEK A TE MŰVEID! NINCS SZÓ, MELY ELÉGSÉGES VOLNA A TE CSODATÉTELEID MAGASZTALÁSÁRA!"

Sok katolikus és ortodox fórumot is olvasok (hisz görögkatolikusként valahol ennek a kettőnek a határán helyezkedem el vallásilag - még ha ez sokaknak nem is tetszik), és bizony, elkeserítő, mennyire ellenségesen tudnak viselkedni akár a katolikus, akár az ortodox hívő testvérek.

Mindkét oldalon találhatóak sérelmek, de ma már illene a régi sebeken túllépni. Én, aki rajongva szeretem az Egyházat és a Liturgiát is, néha csak kapkodom a fejem.

Éppen ezért volt jó látnom, hogy a sok gusztustalan, Krisztus nélkülöző, lejárató kampány mellett, legalább az egyházi vezetők bölcsek.

Íme egy videó, ahol Őszentsége II. János Pál pápa és Őboldogsága Teoktist román pátriárka találkoztak,1999-ben:

Van pár felebarát archetípus, akik az őrületbe tudnak kergetni... általánosítani fogok, kedves olvasók, de nézzétek el nekem. Ezek az alakok köztünk járnak, találkozunk velük a buszokon, villamosokon, és egyéb járműveken. Ott vannak az osztálytársak és a kollégák között. Lesnek ránk, mint a prédájára váró nagymacska, csak hogy odalépjen hozzád, és idegesítsen!

Na jó, nem ennyire drasztikus a helyzet. De azért dühítő és / vagy mosolyogtató. Nem is húzom az időt, nézzünk pár példát:

Keresztény Jókislány

Ennek a típusnak az egyetlen célja az életben, hogy "ne keltsen bűnös vágyat a férfiakban". Hála az Úr végtelen kreativitásának, és az idióta lelki vezetők félrenevelésének, ez tökéletesen sikerül is: a Keresztény Jókislány ugyanis semmiféle vágyat nem ébreszt senkiben.
Ismertetőjelük, hogy hosszú, általában barna, hullámos szoknyát viselnek, ami minimum a bokája alá ér. Ha teheti, ehhez szandált vesz fel. A felső öltözete leginkább egy zsákra hasonlít, a cél, hogy a lány mellét minél inkább elrejtsük, legjobb, ha le is szorítjuk. Mindezt úgy, hogy maga a felső rész olyan bő, hogy 3 ember is kényelmesen elférne benne. Itt már előfordulnak egyéb színek is, divatos a fehér, a sárga és a piros. Rúzst, sminket, vagy akár csak a kozmetikust hírből sem ismerik! Fodrászt láttak már távolról, de ha némelyik a lázadozóbb fajtából be is lép egy ilyen helyre, gondosan ügyel rá, hogy véletlen se vágjanak neki olyan frizurát, ami jól áll. Ékszert nem visel, ha mégis, csakis fából faragott karkötőt.
Értelmes beszélgetésre teljesen alkalmatlan ez a faj. Vele szemben a társadalmi követelmény, hogy lehetőleg buta legyen, mint a tök, méghozzá úgy, hogy közben jól tanuljon, lehetőleg kitűnő legyen mindenből.
Kedvenc témái: gyerekek, érzelmes (nyálas) könnyűzene, a szeretet, az egymás szeretése, a másik ember szeretése, a kisgyerekek. Beszéd stílusa leginkább a befüvezett hippi, a manírtúltöltéses emo, és a budhista szerzetesek egy érdekes, de nagyon idegesítő, halkan duruzsoló elegyévé válik.
Számára a kézfogás a szexualitás maximuma egészen az esküvőig, amikor is széttárja a lábát, és borzasztóan szenved, hiszen meggyőződése, hogy a szex arra való, hogy a férje megerőszakolja, és gyereket nemzhessen.
Általában egy normális srác segíthetne rajtuk, de normális srácok képtelenek elviselni ezt a típust, két-három óránál tovább a környezetükben. Nameg, a debil lelki vezető nem is viselne el normális fiút.

Keresztény Jófiu

A Keresztény Jókislány leendő férje. Messziről megismerni a zokni és szandál kombinációról, amit nem restell rövidnadrághoz viselni. Mivel ez a típus valamiért úgy érzi, hogy a keresztény = agymosott birka + ájtatos manó + néhány kiló nyugtató, így elmondhatjuk, hogy ennek a fajtának nincs egyetlen önálló gondolata sem, innentől kezdve kedvenc témája is alig. Ha mégis, az Krisztus szeretete, a bibliatanulmányozás, és a megbocsátás. Ugyanis, bármit is teszel ellene (pl. elé állsz egy sorban), miután alaposan kisírta magát, meg fog bocsájtani. Látványosan. Széles gesztusokkal.
A Keresztény Jófiu frizurája pontosan olyan, amilyet mond neki az anyukája. Akkor is, ha az adott alany elmúlt 30 éves. Mivel sportolni nem sportol, de enni igencsak eszik, így rendre dagadt. Vagy pedig, olyan vékony, hogy egy csúnyán nézés is ketté töri.
Ha ez a fajta kamaszkorban lázadozni kezd, akkor előfordulhat, hogy olyan dolgokra vetemedik, mint amit más, normális emberek egy átlagos délelőtt megtesznek. Pl. Tankcsapdát hallgat, és közben extra light cigit szív, vagy ilyesmi. De általában gyorsan megbánja a tetteit, és miután tetemes bűnbánatot gyakorol, ismét rendes gyerekké válik.
A szexualitásról házasság előtt ha teheti, nem is beszél. Ha a téma szóba kerül, elpirul, és hebeg-habog, általában rosszallóan motyog az orra alatt. De végül megbocsájt annak, aki elkövette a bűnt... nade az esküvő után...
Az esküvő után a Keresztény Jófiu vérszemet kap. Rendszerint Időnként megerőszakolja a feleségét, megközelítőleg egy rohamozó orrszarvú finomságával. Ha privátban vannak, meg is veri. A gyerekeit szintén feltétlen veri agyba főbe, mivel "a férj a házasság feje", neki erre joga van. Ezen jogait rendszerint gyakorolja is, boldogtalan feleséget és lelkisérült gyereket termelve ki. Hogy mi lesz a gyerekek sorsa, az a nemüktől függ, lásd a fenti példákat.
Társaságban persze mintaszülő, és látványosan keresztény.

ELTE Rocker

Első és legfontosabb: valójában ők sosem rockerek, mind metálosok. Elsődleges ismertető jel a külsejük: hosszú, egyenes haj (általában szőke, de nem kötelező jelleggel), csak az álon meghagyott, igényesen vágott kecskeszakáll. Fekete ing, fekete farmer, fekete bakancs (semmiképpen sem betűrve). Fekete bőrzakó, vagy hosszú, bőr kabát. Málhazsák, esetleg szimat-szatyor.
Ennek a fajnak külön ismertető jele, hogy tagjai rendre igen barátságosak, könnyű velük barátkozni. Testalkatuk vékony. Mind törekednek a társaság középpontjává válni. Elsődleges hobbi az ivás. A legtöbben egyéb tudatmódosító szerrel is élnek.
Alapvetően nem veszélyes faj, de hosszú távon fárasztóvá válik, mivel minden rezdüléséből kitűnik, hogy dolgozni nem tud és nem is szeret, de rendkívül műveltnek tartja magát (néha valóban az is), és ezt nem restelli érzékeltetni másokkal, főleg ha (véleménye szerint) kevésbé művelt társaságra akad.
Kizárólag külföldi zenét hallgat!

Ennél persze több van, ha valakit megihletett a dolog, írhat még nekem sztereotípiákat, akár e-mailben is, a xinaf@citromail.hu - e-mail címre, vagy kommentbe. Ha elég szórakoztatónak találom, kiteszem.
Figyelem: az itt leírt dolgok erősen általánosítanak! De azért, mint minden görbe tükörben, ebben is megcsillan valami a valóságból, és ezen érdemes elgondolkodni...

Ha már ekkora népszerűségre tettek szert a vallási témájú képregény szeletek (Mogyee és mezeinewsee) én is megosztanék egyet:

Balra: Hm... Isten nagyon messzire van tőlem.

Jobbra: Igen, nem látok semmit. Nagyon messzire van...

Azon gondolkodtam, hogy csinálok egy rovatot, amolyan "a hét gondolata" jelleggel. Ezt minden vasárnap fogom kiírni, és lehet róla elmélkedni, akár kommentben, akár magunkban, akár élő szóban.

Az első ilyen gondolat legyen az előző bejegyzésem vezér gondolata:

"ISTEN, LÉGY IRGALMAS NEKEM, BŰNÖSNEK!"

Ezt csinálom majd, ameddig csinálom.

"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

Ma van a vámosról és farizeusról elnevezett vasárnap. Kruppa Levente atya egy nagyon jó beszédet mondott erről, amit én meg sem kísérlek visszaadni. De egy fontos gondolatot én is leírnék:

A vámos ugye mondhatni dicsekszik. "Nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, gonosz, parázna." "Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből amit szerzek."
Bár a legtöbben ugye ezt a dicsekvést elítéljük, elfelejtjük, hogy ennek a farizeusnak VAN MIRE dicsekedni. Keresztény testvéreim, tegyük a kezünket a szívünkre: melyikünkre igaz, hogy nem parázna, böjtöl kétszer egy héten, és tizedet ad mindenből, amit szerez? MINDENBŐL! Pénzből, ételből, ruhából...

Ezzel szemben ott a vámszedő, aki valószínűleg egy rohadék. Szinte biztosan többet követel, mint amennyi jár. Jó eséllyel kurvázik, embereket, családokat tesz tönkre... nem véletlen utálta a kor társadalma a vámosokat. Rómának egy fix összeget kellett befizetni, amit ezen felül szereztek, az a saját hasznukká vált.

Ennek fényében máris más színezetet kap a két szereplő. Hogy miért válik mégiscsak a vámszedő a történet pozitív hősévé?

"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" Ez az idézet a Timóteusnak írt levélből fontos iránytű lesz, hogy megértsük a példabeszédet. A farizeus voltaképpen "automatának" tekinti az Istent. "Én betartom a parancsaid és a szabályaid, te üdvözítesz engem." A vámos, aki ugye nem egy jó ember, ellenben minden büszkeség nélkül, hátul állva, szemét lesütve megalázza magát. Így áll az Isten elé. Nincsenek elvárásai, nem vár el a sok rossz mellett lévő jótetteiért dicséretet vagy elismerést. Megbocsátást kér.
A kérés mindig magába foglalja, hogy "szeretném, de jogodban áll elutasítani". A vámszedőnek nincsenek elvárásai az Istennel szemben, csak kérései.

Nagyon gyakori a farizeus módon való imádság. Van, aki mélyen meghajol az ikonok felé a templomba belépve, de a szívében nem érez semmit. Vagy rosszabb esetben, meg akarja mutatni, hogy ő mekkora keresztény. Vagy ugye a liturgia akkor is érvényes, akkor is, ha 15 perc alatt vége van. És a böjti időszakban is lehet úgy élni, hogy nem eszünk húst, mert azt tiltja az Egyház, hanem elmegyünk egy cukrászdába. Lehet úgy járni templomba minden vasárnap, hogy alig várom, hogy vége legyen, mert inkább lennék máshol. Lehet közölni, hogy én az Istennel személyes kapcsolatot tartok fenn, és semmilyen áldozatot nem vállalni...

Ezekre a dolgokra azt mondja egy ortodox tanítás: "érvényes, de kevésbé hatékony". És ez remekül jellemzi a farizeus jellemét. Betartja a szabályokat, csak egy dolog hiányzik az életéből: Krisztus. Vagyis, Krisztus szeretete.
A legkegyetlenebb példa, mikor a példás "keresztény" családvő megerőszakolja a feleségét, vagy agyba-főbe veri, hiszen "a férj a házasság feje".

És ugye ott a vámos. Aki nem él példás életet, de példamutató, hogy képes magát az Isten alá rendelni.
Minden ember vétkezik, ebben nincs kivétel. Nagyon fontos, hogy megbánjuk a bűneinket. Ezt úgy értem, hogy TÉNYLEG megbánjuk. A kötelező évi egy gyónásnál vitatható, mennyire volt lélekből fakadó a bűnbánat. És a papot becsaphatjuk, egymást becsaphatjuk, de még önmagunkat is becsaphatjuk, de az Istent nem! Ő tisztán lát minket...

Az Úr nem egy siker orientált Isten. Míg a világ arra sarkal, hogy érjünk el sikereket a munkában, a tanulásban, a párkapcsolatban, a magánéletünkben, mindenhol, addig az Isten az igyekezetet értékeli. És itt dől el a "küzdelem" a vámos és a farizeus képzeletbeli mérkőzésén. Mert a farizeusnak sok eredménye van, míg a vámszedőnek őszinte, szívből fakadó bűnbánata. És ez utóbbi a fontosabb.

Mondták már nekem, hogy ez milyen igazságtalan. Hogy valaki, aki utolsó szemétládaként élt, megbocsátást nyerhet, mert a halálos ágyán megbánja a bűneit... Nos, aki nem érti, hogy ez miért igazságos mégis, az még sose gyakorolt valódi bűnbánatot, és fogalma sincs, milyen nehéz is ez. Az ilyennek javaslom, hogy próbálkozzon meg vele...

De mielőtt lelkesen fikáznánk a farizeust, és a mennyekbe emelnénk a vámszedőt, megemlíteném: mielőtt ítélkezünk, előbb legyünk farizeusok, és utána vámosok. Mert bár a farizeus hibájával a legtöbben rendelkezünk, az eredményeivel nem igazán, pedig ez rajtunk áll... és viszont, sokkal kevesebben gyakoroljuk a bűnbánatot, mint ahányan rászorulunk.

Kyrie eleison! Kyrie eleison! Kyrie eleison!

- Nehéz megtenni amit nem akarsz, de nehezebb nem megtenni, amit akarsz!

- A lelkiismeret az Isten iránytűje!