XINAF - Az én világom

Nem értem, hogy kik és miért támogatták be ilyen lelkesen most hétvégén a kormányt. Konkrétan ez számomra felfoghatatlan. Nem tudom, kikből állt az az 1 millió / 400.000 / 100.000 ember (attól függ, ki mondja), aki szerint ami most van, az jó...

Az a baj, hogy konkrétan alig tudok valami jót összeszedni a FIDESZ eddigi munkálkodásából. Nekem személy szerint a fizetésem csökkent (nincs adójóváírás), netto 8 ezer forinttal. Ez önmagában nem sok, ugye? Nos, ez a nettó bérem 10%-a!!!!!! De szerencsére van, aki jól járt... aki 300.000 ft felett keres.
Szerencsére az árak nőttek, így a pénzem sokkal, de sokkal kevesebbet ér, mint eddig. Bevezettek egy hajléktalan törvényt, amit nem nagyon próbálnak betartani mondjuk, mert teljesen szar, és betarthatatlan. Beültettek egy főügyészt 9 évre, akinek az eltávolítása közel lehetetlen. Rengeteg pénzt szartunk el, rendkívül fontos dolgokra, mint a Magyar Köztársaság feliratok lecserélése. Tettük ezt felelősen és bölcsen, hiszen jelenleg is rohanunk az államcsőd felé.Ki tudja hányan  kerülhetnek majd áprilisban az utcára, ahol nem lakhatnak, mert azért ugye pénzbírság, majd börtön jár.
Külön zavar, hogy a kormánynak van pofája keresztény értékrendűnek hazudnia magát, pedig ez sok minden, csak nem keresztényi...
Óriási pofával nekimentünk az IMF-nek, majd alig 3 nappal azután, hogy szolidan "3 betűs bűnözők"-nek bélyegeztük, segítségért sírtunk.
Közben 3 szervezet is leminősített minket. A magánnyugdíj pénztárakról ne is beszéljünk, mert röhejes.
Bár minden megszorítás, amiért én és sokan mások szopunk, az államadósság csökkentésére irányult, az jelenleg magasabb, mint valaha. Lehet, valamit nagyon elcsesztetek? Nem, ez nem lehet, ez biztos.
A forint válságról pedig már nincs is kedvem írni.

Igazság szerint, én anno reménykedtem, hogy egy 2/3-os vezetés majd jót tesz, bár féltem a diktatórikus, megalomán jelenségektől, amik elő-elő fordulnak.

Az államcsőd szerintem nem elkerülhető, ne legyen igazam. De ne csak a FIDESZT szapuljam, nézzünk szét a politikai palettán:

FIDESZ-(KDNP) - Amióta ők vannak hatalmon, azóta nekem folyamatosan csökken a bérem, és gyakorlatilag az ismeretségi körömben mindenkinek. Gyakorlatilag egyre rosszabbul élünk, és ez csak erősödni fog. NEM!

MSZP - NEM! Töketlen, használhatatlan idióták gyülekezete. Jah, és a legkevésbé sem baloldaliak. Jah, és 8 év alatt nem tudtak szilárd országot létrehozni.

LMP - Tőlük sosem lesz más a politika. NEM!

JOBBIK - Több kifogásom is van ellenük. De jelen gazdasági helyzetben semmiképpen sem! A multik kiűzése, a kereskedelmi tévék betiltása, az Unióból való kilépés egyesével is öngyilkosság, együtt pedig tragédia. Viszont amivel nem nagyon tudok vitába szállni: ők az egyetlenek, akik nem játsszák a vakot, és foglalkoznak a cigány kérdéssel. A hogyanról lehet vitázni, de a probléma valós! Ill. az államdadóság újratárgyalása sem feltétlen hülyeség. Ennek ellenére: NEM!

DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ - Róluk még egyelőre nem tudunk sokat, de ha most hirtelen választások lennének, és a fejemhez szorított pisztollyal szavazni kényszerítenének, és valószínűleg rájuk szavaznék. Ezt sem hittem volna... TALÁN! Mielőtt megköveznétek: Gyurcsány Ferenc fele akkora morális válságot nem teremtett, mint jelenleg Orbán Viktor. Nemzetközileg pedig sokkal vállalhatóbb.  És erre jelenleg óriási szükségünk van!

De őszintén szólva, akire legszívesebben szavaznék, ha muszáj lenne, az BAJNAI GORDON. Ciki, nem ciki, messze akkor volt a legmagasabb az életszínvonal az elmúlt 10 évben, mikor ő volt hatalmon. Szóval ő lenne az IGEN! De jelenleg nem aktuális a kérdés, mert nem indul.

Én pedig kijelentem, hogy én politikailag nem vagyok jobboldali. 14 éves korom óta nem politizáltam ennyire keveset, mint mostanában. Kiábrándult vagyok, belefáradtam abba, hogy az egyik tolvajt a másik fölé ültessem. Jelenleg nincs kire szavazzak, mert engem rohadtul nem képvisel senki.
Mondják, "ez állampolgári kötelességünk". Miért? Hogy olyat ültessünk a vezető székbe, aki talán nem árt annyit?
Szerintem olyan emberre szavazni, akiről tudom, hogy ártani fog az országnak, az hazaárulás. Persze van olyan, mikor nincs más választásunk. Én pl. szinte biztos, hogy szavazni fogok legközelebb, és biztos nem a Fideszre, mert őket hatalmon hagyni még ennél is nagyobb bűnnek érzem.

És mielőtt megsértődnek, megbántódnak a kedves olvasók, leírom: ha szerinted, kedves olvasó, akire szavazol, az nem árt az országnak, akkor ez utóbbi rád nyilván nem vonatkozik.

Én az egész bandát károsnak, hazugnak, álszentnek látom, akik az erkölcsről hallottak ugyan, de nem értik a koncepciót. És most mindegy, hogy nemzeti jelképekbe, vagy liberális köntösbe csomagoljuk ezt.

Tapasztalatból tudom, hogy az ember mennyi remek kifogást talál arra, miért nem tesz meg valamit, amit kellene, és miért tesz meg valamit, amit nem kéne. A lelkiismeret persze jelez, de ez egyrészt elnyomható, másrészt deformálható, torzítható, csonkítható.
Kicsit olyan ez, mint amikor a gyónó nem akar valami kellemetlen dolgot meggyónni a papnak, ezért hozzáteszi a "vállalható bűnök" után, hogy "hazudtam". (Persze ez azért is ostobaság, mert nem a papnak gyónunk. A pap hiába oldoz fel, ha Krisztus nem adja megbocsátását...)
Ez így van az élet minden területén, különösen a három, már régebben emlegetett bálvány, a pénz, a hatalom és a szex kapcsán. Elsősorban talán a szexualitásnál jön ez elő, hiszen remek magyarázatok tucatjai születnek, miért nem bűn mégsem a házasság előtti, vagy a házasságon kívüli szex.

Optyinai Vaszilij ezt mondta egy prédikációjában, a gadarai megszállottról szóló evangéliumi szakasz kapcsán:

"A disznók a mi szenvedélyeink, melyeket bűnös kívánságainktól elcsábulva óvunk, etetünk, itatunk. Csak akkor kezdjük el hívni Istent, mikor baj történik - mint ahogyan a félelmetes ördöngös képében a baj eljött a gadaraiakhoz is. Az irgalmas Úr megmutatja szeretetét és elküldi üdvözítő kegyelmét. Mi pedig, kihasználva az isteni irgalmat, újra a bűnök felé fordulunk. Sehogy nem akarunk megválni a mi "disznó" szenvedélyeinktől, hanem kishitűen azt kérjük az Istentől, hogy távozzon el, hadd vétkezzünk még, ezt mondogatva lelkünkben: Istenem, a Te parancsaid szerint fogok élni - csak nem most!"

Mindent meg lehet magyarázni. Lehet érveket hozni, miért szabad mégiscsak ölni. Vagy, miért nem baj, ha valaki nem böjtöl. Miért nem kell templomba járni. Miért nem kell szeressem az embereket... és így tovább. Az emberi kreativitás néha megdöbbentő. Pedig, ha azt az energiát, amivel a kiskapukat keressük, Isten megismerésére, és az ő igéinek megtartására fordítanánk...

Az idő telik, egyikünk sem lesz fiatalabb. Hogy tiszteld apádat és anyádat, hogy a szegényeké a mennyek országa, hogy szeressük egymást, és az Úr többi tanítása sürgetőbb, mint valaha. 

Az Isten nem vár el tökéletességet, de törekvést igen!

(Optyinai Vaszilij atya)

Ez a kép nagyon megihletett, és immáron harmadjára (vagy negyedjére) állok neki bejegyzést írni, gyakorlatilag a kép köré. De rájöttem, hogy túl bonyolítom ezt is, mint annyi más dolgot is.

A lényeg amit ebből az írásból ki akartam hozni, hogy szerintem sok a helytelen gondolat a világban, amely azt firtatja, hogy nekünk, embereknek milyen jogaink vannak az Istennel szemben.Ezt persze nem pont így fogalmazza meg senki sem. Inkább arra van kihegyezve a gondolatmenet, hogy: "nem azzal leszel jó keresztény, ha nem élsz szexuális életet, nem hiszem, hogy az Isten azt akarná, hogy tagadd meg önmagad", stb. Ezzel a hozzáállással nap mint nap találkozom, nem keresztény, szabad keresztény, és sajnos néha mlg katolikusok között is.

Nem szaporítom túl a szót: az, aki vállalta azt a rengeteg szenvedést, és végül a kegyetlen kínhalált, az én lelkem üdvösségéért, az tőlem bármit kérhet. Nem hiszem, hogy előjogaim lennék az Úrral szembe, és nem hiszem, hogy az Isten kevésbé lenne jó azért, mert olyan döntéseket hoz, amit nem értek, vagy nem értek vele kapásból egyet.

Én rengeteget kérek az Úrtól, és töredékét sem adja meg, vagy nem úgy, ahogy szeretném. De valószínűleg a hiba nem benne van, hanem bennem. Ezt kell felismerni, és átgondolni. És amit nem szabad elfelejtenem: a rengeteg dolgot, amit viszont megad, néha tökéletesebben, mint ahogy én kértem.

"Boldog ember, ki nem a bűn útját járja,
És a zúgolódók székén nem ül!
Hanem az Úr törvényében teliik kedve,
És éjjel nappal az Ő törvényein elmélkedik!"

"A hazugság, az árulás, az önbíráskodás,
A gyűlölet, a bosszúvágy, vagy ha más asszonyt kívánsz!
Van aki gyáva, de gyengét nem kímél!
És olyan is van, aki nagyon erős, csak a büntetéstől fél!

A kemény gőg, a hiúság, a pénzért adott szenvedély,
Az erőszak, a kapzsiság, a fénylő, hamis pénz!
Van, aki meglop, és szemedbe nevet,
És olyan is van, aki szépeket mond, neki önként adod pénzedet!"
-Pokolgép: A bűn-

Nemrégiben egy kolléganőmmel folytattam egy érdekes eszmecserét arról, mi a bűn. A Katolikus Egyház alapvetően két csoportba sorolja ezt a dolgot, a halálos és a bocsánatos bűn kategóriába. Én nem szeretem ezt a megnevezést, mert véleményem szerint minden bűn lehet ugyanúgy halálos, vagy bocsánatos, ez sokban függ a körülményektől. Viszont én is két definíciót használok, az egyik a halálos bűn hivatalos definíciója:

"Ha valaki tudva és akarva megszegi Isten akaratát."
Szeretem ezt a megfogalmazást, mert elég pontos képet ad. Ha alaposan végigkísérjük a 10 parancsolatot, és Jézus tanításait, abból eléggé kiderül, mi az Isten akarata. Ráadásul sok megmagyarázás útját vágja el. Pl. "Apádat és anyádat tiszteld!" Ez főleg lázadozó kedvű, kamasz olvasóimnak szól: ez nem kérése vagy javaslata az Úrnak, hanem parancsa. Ha a szenilis anyukád vagy apukád, szerinted oltári nagy baromságot csinál, még nem legyinthetsz rá, hogy vén hülye. Ugyanis:
1. tudod, hogy az Isten akarata, hogy tiszteld.
2. tudatosan, és akarattal vagy vele (a példa szerint) tiszteletlen.
De ez tényleg csak egy példa. Szerintem ezt csak az érti félre, aki nagyon akarja. Az Úr elég sokszor ad jelképes tanítást, de sokszor egyértelmű, mint egy iránytű.

A másik definíció így hangzik:

"Minden dolog, ami távolabb visz az Istentől - a bálványok."
Szinte látom, ahogy több olvasó (főleg a nem vallásosak) felhorkannak. Nézzük, mit is értek ez alatt?
A régi korokban ugye a zsidók néha bálványokat imádtak, így távolodva el az Istentől. A mai materialista világban a sátán is változtatott a módszereken. Már nem nagy, faragott képek a bálványok, hanem mindenkinek személyre szabottak. Pénz, szex, hatalom, gyakorlatilag minden, ami fontosabb neki, mint bármi más. Ez persze nem az jelenti, hogy a pénz = bűn. Nem feltétlen bálványok ezek a dolgok, de könnyen azzá lehetnek, és ha szétnézünk, sokaknál azzá is válnak. A szerzetesek ezért is fogadnak ugye 3 dolgot:
- szegénység (pénz)
- tisztaság (szex)
- engedelmesség (hatalom)
Gyakorlatilag pont a három veszedelmes bálvány elleni harcot vállalják.
A másik dolog, ami még ide tartozik: a hamis vallások.
Mielőtt megköveznének: Nem konkrét vallásokat kívánok gyalázni. Elfogadom igaz vallásnak az Iszlámot és a Buddhizmust, éppen úgy, mint a Reformátust, Evangélikust, Ortodoxot, stb.
Szerintem a hamis vallásnak három verziója van. Az egyik az úgynevezett érdek vallások. Erre remek példa a szcientológia. Ezek sosem szóltak másról, mint rengeteg pénzt beszedni a hívektől. Nem ad semmi értéket, sem támogatást, gyakorlatilag semmit. (Igen, tudom, sokan ide sorolják a Katolikus Egyházat is. Szólás és vélemény szabadság van, én az összes nagy világvallást igaznak és értékesnek fogom fel.) (Spoiler, jelöld ki, és meglátod, mit írtam oda.)
A másik remek példa, mikor egy-egy régi vallás köntösébe bújtatja az egyén a saját véleményét (vagy több vallásból guberálja össze), és kijelenti, hogy ő "szabad keresztény", vagy "szabadon gondolkodó". A lényege, hogy a vonzó részeket összecsipegeti, a nem vonzóakat kihagyja. Jellemzően semmi kötelessége nincs a szabad hívőnek, de lelke nyugodt, mert ő ebben vagy abban hisz. Gyakorlatilag olyasmi mint egy szekta, csak míg a szekták ugye csoportok, amik szép lassan önálló egyházként működnek, a szabad gondolkodó pedig még közösséget sem keres, hanem éldegél, mint hal a vízben.
Véleményem szerint bátor dolog kijelenteni, hogy valamihez jobban értünk, mint az adott több száz, vagy akár ezer éves vallások tanításai.
A harmadik csoport, amikor valaki Buddhistának, Kereszténynek, Muszlimnak, stb. vallja magát, és még büszke is rá, csak éppen nem tartja be a vallás előírásait. Vagy csak nagyon felületesen. Jár templomba, de egy csipetnyi szeretet sincs benne az emberek felé. Meditál, de közben valójában a tegnapi meccsre gondol. Meghajol Mekka felé bármennyiszer, de közben alkoholt iszik, és disznóhúst zabál. Nem dolgozik szombaton, de az üzleti tárgyalást azért megejti. És így tovább.
A másik fele pedig bár az adott vallásba vagy felekezetbe sorolja magát, de még csak meg se próbál úgy csinálni, mint ha ez neki fontos lenne.

És ott vannak azok a dolgok, amik a spirituális igényt támadják meg. Jósműsorok, asztrológia, reiki, agykontroll, szóval minden, ami eltávolít az Istentől, de közben valamiféleképpen próbál pótolni a lelki űrből. És ezek szintén bálványok. A modern idők bálványai.

Azt mondják a bölcsek, hogy minden emberben ott van egy Isten alakú lyuk, amit mindenáron be akar tömni. Tökéletesen csak az Isten fér bele, de valamennyit be lehet foltozni ugye az imént részletesen felsorolt bálványokkal is.
A sátán pedig okos. Mert neki nem szükséges, hogy dicsérjék. A sátánisták nagyon kevesen vannak, keveseket vonz ez a sötét oldal, így hát sokkal "civilizáltabb" módon támad. Mert, efelől ne legyen kétségünk, testvérek, a bűn a sátán fegyvere.   

Nem véletlen írja a Szentírás, hogy tartsunk bűnbánatot. "Nincs ember, aki él, és ne vétkezzék". De az a nagy szerencsénk, hogy van megbocsájtás. Szerintem bűnbánatot mindenki, vallástól független tarthat, de még a nem vallásosak is. Hisz bűneink mindnyájunknak vannak! Legalább néha bánjuk meg őket!

És kerüljük a bálványokat. A legveszedelmesebb fenevadak.  

Emlékeztek arra az írásomra, amikor a "gyakorkerdesek" intelligens kérdéseit elemezgettem? Na, most kaptok tőlem egy újabb csokrot a kedvenceimből...

"Ha lefekszem egy travival akkor mi vagyok? Még hetero, bi, vagy homi? Mert komoly a dolog és az illető jobban néz ki mint 1 modell!"
Véleményem szerint te hülye vagy!

"Uborkát lehet gumi nélkül feldugni magamnak? (F)"
No comment...

"Az alkohol segíthet egy lány elcsábításában?"
A lefektetésében igen, az elcsábításában nem, és ha a húgomra nézel, kitaposom a beled...

"Szexuálisan vonzónak tartod anyukádat? Úgy értem, ha nem lenne az anyukád, hanem egy idegen nő, vonzónak találnád?"
 ILYEN KÉRDÉS KINEK JUT ESZÉBE??????

"Lányok! Ha a pasitok arra kérne, hogy pelenkázzátok be őt, megtennétek neki?"
Jobb óvatosnak lenni, még a végén összeszarja magát a gyönyörtől...

"Töknyolc hogy hány éves kortól maszturbálsz? Fontos, bocsi, nemt udok sokat. Szóval ha még nem jött meg,akkor még nem tudod rendesen kiverni?"
Neked az óvodában trágya volt a jeled, a szüleid meg felelőtlenül odaengedtek az internet elé... :(

"Szopás hah lenyeled a spermát lehetsz terhes?"
Aki ennyire okos lány, az inkább ne szexeljen még. Orálisan se.

"Belehalhatok a maszturbációba?"
MIÉRT???? Miért van ennyi zseniális ember a neten? Ha öngyilkos akarsz lenni, tudok egyszerűbb módszert...

"A női hormon öl?! Tegnap mondta a biosz tanár, hogy van egy bizonyos női hormon, ami veszélyes a férfiakra, nagy mennyiségben akár halálos is lehet (ránk)... Van ilyen?!"
Nem tudom, erre mit írhatnék. A kérdező legalább utána néz, mielött bevesz egy ilyen baromságot. De a tanár sajnos a végső elhülyülés szélén lavírozik...

"Fiúk! Ti hogy reagáltok ha szex közben a lány bedugja a mutató ujját a feneketekbe? Szerintetek meg merjem tenni?"
Előzetes megbeszélés nélkül nem tudom tiszta szívből ajánlani ezt a remek ötletet.

"Fiuk! Mit szólnátok ehhez? Arra gondoltam, hogy vennék egy felcsatolhatós péniszt, és előhozakodnék a barátomnak azzal, hogy engedje, hogy most én legyek a férfi, és hagyja, hogy megdugjam. Baromi perverz, és a legtöbb pasinak nem tetszene, de én nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés a teremtés koronáját eféleképp szeretgetni. :D"
Az ember szexuális vágyai az ő privát magánügye. De nekem kicsit ijesztő, hogy ezt egy nyilvános fórumon beszéljük meg... Mindenesetre, ne számíts osztatlan sikerre!

"Igaz az hogy a sperma jot tesz a bornek?"
Ezt a sráctól hallottad, aki az arcodra akart élvezni, ugye? Tudod mit? Igen! És magas a fehérje tartalma, tehát nyeld is le!

"Ha egy férfi szex közben hal meg, akkor a pénisze összemegy utánna, vagy úgymarad?"
EZ A KÉRDÉS HOGY JUTOTT VALAKINEK IS AZ ESZÉBE?????

"Csajok, jobban szerettek belenyalni egy izmos borotvált popóba mint egy petyhüdt szőrősbe?"
Biztos van lány, akit ez izgat, de ne csináljunk úgy, mint ha ez egy alaphelyzet lenne, oké? Szóval a legtöbb lány nem szereti senkinek a seggét nyalni.

"Mikor egy nő jobban kívánja a szexet nagyobb az esély a teherbeesésre?"
Biosz egyes, bazdmeg!

"Ha valaki megcsókolja a nyakamat és szorosan magához ölel, az mit jelent?"
Hogy anyujája mindig jó pudingot főz.

"Miért lett "divat" itt babapuncit szeretni? Mikor a saláta sokkal jobb, ti értitek?"
Ez valami vicc, remélem... hogy valakinek annyi szabadideje van, hogy ilyen kérdéseket írogasson!

"Fiúk-Lányok, melyik nemnek rosszabb ha nincs kielégítve?"
Te Egy Hülye Barom Vagy!

Szerintem ennyi legyen is belőlem elég. Ha többet akarsz:

gyakorikerdesek.hu

Ahol a hülyeség a szorgalommal párosul!
Bár azt le kell szögeznem: vannak tök normális kérdések is, csak azok nem viccesek.

Hogy is lehetne megfogalmazni, amit most pénteken, január 6.-án éreztem? Felemelő? Ez tény, de ennél sokkal több.

Mint minden évben, Kocsis Fülöp püspök idén is megszentelte a Dunát, de idén végre én is ott lehettem. Ráadásul ministrálhattam is mellette.
Elmondhatatlanul felemelő érzés egy ilyen szent ember mellet állni, mint Fülöp püspök, de ez az érzés nekem nem volt új, hiszen nemrégiben ministrálhattam Atanáz püspök mellett is.
Szóval, ott voltam, részt vettem rajta, és sok mindentől megtisztultam a szertartás alatt. Aztán elvonultunk a Dunához, hogy elvégezze püspök atya a szertartást.

(Forrás: mno.hu)

Maga a szertartás gyönyörű, bár voltak nehezítő körülmények. Az óriási szél hatására a stég, amin a szertartást végeztük, nagyon kilengett, és néha komolyan úgy éreztem, a vízbe végezzük mind. De különös módon nem zavart a dolog, egy kicsit sem éreztem félelmet arra az eshetőségre, hogy esetleg megfulladok.
Aztán az iszonyú erejű hullámzás miatt, mikor a püspök megáldotta a vizet a hármas gyertyával (a képen a kezembe látható), mindhárom áldásnál elvitt a Duna egy gyertyát, és a végén csak magát a gyertyatartó jutott vissza hozzám.
De ez mind nem nagyon számított. Elmondhatatlanul nagy lelki magasságokba kerültem a csütörtök esti virrasztás, és a pénteki liturgia és vízszentelés alatt.

Nem nagyon találtam a neten anyagot, csak egy helyen, viszont ott videó is van. Ha találtok máshonnan még képeket, vagy videót, írjátok meg kommentbe!

Összefoglalva a tegnap estémet, és a mai napomat, csak egy dolgot írhatok:

"A nyelv képtelen, hogy téged eléggé dicsérjen,
s az emberi elme gyarló, hogy téged méltán magasztaljunk, ó Istenszülő!
De jóságos lévén, fogadd el a mi jó szándékunkat,
mert hálás szeretetünkről meg vagy győződve,
s mivel te vagy a kereszténység pártfogója,
azért dicsőítünk téged!"

Lelkileg feltöltődve, várom, hogy megjelenjen valami felvétel a Duna 2012-es megszenteléséről!

"FÖLTÁMADT KRISZTUS HALOTTAIBÓL,
LEGYŐZTE HALÁLLAL A HALÁLT
ÉS A SÍRBAN LÉVŐKNEK ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT!"

A Húsvét Egyházunk legnagyobb ünnepe. Krisztus feltámadt, és a mi lelkünket megmentette a kárhozattól. A sátán elvesztette ezt az utolsó nagy csatát.
Minden keresztény, akár képzett, akár nem, akár alaposan végiggondolja teológiai szemmel, akár csak a szívével érzi az ekkor történteket, szóval minden keresztény örvendezik ilyenkor! Aki volt már feltámadási szertartáson, az tudja: úgy érezzük, ezt a boldogságot semmi el nem veheti tőlünk, hiszen Krisztus feltámadt!
Kedves nem vallásos olvasók, ezt ti sosem fogjátok megérteni, mit jelent nekünk a tudat, hogy ismét átérezhetjük ezt a földön túli boldogságot. Ezt csak megtapasztalni lehet! Ilyenkor nincs fájdalom, nincs fáradtság, csak öröm, boldogság, és Isten dicsőítése...
1993-ban, egy kis oroszországi település kolostorában is ugyanígy éreztek az emberek. Optyina lakói boldogan énekelték a feltámadási énekeket, nevetgéltek, tréfálkoztak... majd mikor megérkezett a hír, a fájdalom gonosz, fekete felhőként csapott le:

"MEGÖLTÉK A TESTVÉREINKET!"

Egy sátánista férfi az ünnep ideje alatt belopózott a kolostorba, ellopta az egyik zarándok köpenyét, és a saját maga által készített, 60 cm hosszúságú késsel megölt 3 szerzetest. Először a zarándokot gyanúsították  a gyilkossággal, de őt végül felmentették. Később elkapták a valódi gyilkost, de nemsokkal rá el is engedték. Az akkori Oroszország nem igen akarta megvédeni a keresztényeket.
Az, hogy az elkövető sátánista volt, onnan derült ki, hogy a pengébe bele volt vésve egyik oldalán, hogy 666, a másik pedig a sátán szó. Ami igazán felháborító volt, az a gyilkos későbbi nyilatkozata. Ugyanis a kérdésre, hogy miért pont húsvétkor követte el a gyilkosságot, azt mondta, hogy egy keresztény közösségben, húsvétkor akkor sem emel rá senki sem kezet, ha elfogják.
Aki már átélte a Húsvét misztikumát, az el tudja képzelni, mi játszódhatott le az emberekben, hogy pont húsvétkor hal meg 3 jóságos ember. A gyász elnyomja az ünnepet, hiszen nehéz Jézus urunk feltámadását ünnepelni, amit csak a szívünkkel látunk, ha a szemünk a 3 meggyilkolt testvérünk tetemét látja, akitől annyi szépet kaptunk! De kik is voltak ők?

"MIÉRT ÖLTÉK MEG A FIACSKÁMAT?"

Vaszilij szerzetespap. A világban, Igor Ivanovics Roszljakov néven sikeres fiatalember volt, tehetséges újságíró, és a Szovjet vízilabda válogatott csapatkapitánya. Hogy miképpen talált rá a kereszténységre, nem tudni, de azt igen, hogy fényes jövő állt volna elötte, ha hajlandó lemondani vallásosságáról. Végül mindenét elhagyva kolostorba ment, ahol rövid idő után pappá szentelték. Remek előénekes és csodálatos gyóntató volt, aki nála gyónt, úgy érezte, Krisztus áll vele szembe.

Trofim szerzetes egy nagyon ritka példánya volt az embereknek, ugyanis tudott szívből örülni, és szívből szeretni. Nem csak az ismerőseit, családját, hanem bárkit. Minden ember felé őszinte, Krisztusi szeretettel fordult. Képes volt örök gyermekként élni, és a gyerekek ártatlanságával szemlélni az egész világot. "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a Mennyek országába!" Trofim olyan volt. Mindenki azt hitte róla, a legjobb barátja. Rengeteg büntetést kapott, mert a kiszabott feladatai helyett másokon segített. Nénik kertjét szántotta fel, felolvasott nekik, ápolta, vagy csak látogatta őket.

 Ferapont szerzetesről lehet a legkevesebbet tudni. Egy szibériai falucskában született, ahol a legközelebbi templom is 100 km-nél is messzebb van. 5 évet szolgált az orosz különleges erőknél (sosem írták le sehol, de nem nagy kunszt rájönni: a specnazban). Hogy katonaként milyen tetteket vitt véghez, nem tudni, de azt igen, hogy örök bűnbánatban élte az életét.
Egy szép, csillagos éjszakán egy zarándok érkezett a már bezárt kolostor kapuhoz. Leborult előtte, és imádkozni kezdett. A szerzetesek úgy vélték, majd bekopog, ha végzett, és döbbenten tapasztalták, hogy másnap reggel még mindig ugyanabban a pózban folytatta az imát. Örökké csendes volt, és örökké bűnbánati imákat mondott. A halálakor derült ki, hogy alig páran ismerték őt a kolostorban.

"ELHUNYT SZOLGÁIDNAK LELKÉT, ÜDVÖZÍTŐNK NYUGTASD MEG!"

A szertartás végén Trofim szerzetes elindult, hogy harangozzon, így dicsőítve Krisztus feltámadását. Optyinában az a szokás, hogy a húsvéti időszakban bárki bármikor harangozhat, hiszen ok folyamatosan van rá. A harangok felé közeledve találkozott Ferapont szerzetessel, aki éppen onnan jött, mivel nem talált senkit. (Az optyinai harangokat legalább két ember tudja csak rendesen megszólaltatni.) Trofim odakiáltott Ferapontnak, és így együtt mentek oda a harangokhoz.
Először az egykori specnaz kommandóst érte el a sátánista, hátulról döfte szíven a harangozó szerzetest. Ferapont testvér egy hang nélkül esett össze. Trofim volt a második. A 60 centiméteres kés könnyedén hatolt a szívébe. Trofim utolsó leheltével is az embereket védelmezte, akiket olyan nagyon szeretett: végső erőtartalékait felhasználva, teljes súlyával rácsimpaszkodott a harang kötélzetére, és a halálba zuhanva félreverte, majd visszaadta lelkét a Teremtőnek.
A gyilkos erre nem számított, ő lehetőleg minél több szerzetessel akart csendben végezni. Azonban a félrevert harang felé fordította a figyelmet, így úgy döntött, kereket old.
Vaszilij atya éppen gyóntatni ment egy közeli templomba, mikor a dicsőítő harangszónak hirtelen vége szakadt, majd kis szünet után veszélyre figyelmeztető harangszó hangzott fel. Azonnal visszafordult, és fél úton találkozott a menekülő gyilkossal. Több szemtanú is látta, hogy váltanak pár szót, majd a szerzetespap tovább siet a harangok felé. Valószínűleg azt hitte, orvosért fut a zarándok. A sátánista ekkor megperdült, és a vesén szúrta Vaszilij atyát, majd a kést felrántva egészen a szívéig felmetszette a mit sem sejtő áldozatot.
A volt sportoló azonban bivaly erejű volt. Megfordult, és csak ezután esett össze. Még egy órát élt kb. ez alatt végig imádkozott.

"A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja!"

Ennél az idézetnél volt nyitva Vaszilij atya Bibliája. Érdekesség, hogy amikor még Igor néven megkérdezték, mi a legszebb dolog az életben, azt felelte, hogy Húsvétkor, harangzúgás közepette meghalni. Nos, ez valóra vált, ahogy a 3 újvértanúnál is.

Mára már megfestették az ikonjukat is:
Ha azt kérdezik tőlem, kik a példaképeim, őket is felsorolom. Az ő dicsőséges vértanúságuk hatalmas győzelem volt Krisztusnak, és hatalmas pofon a sátánnak. Mert bár a Húsvét fényét letörte a gyász és a keserűség, de utána a szerzetesség hatalmas erővel lendült előre, míg Optyina világi imaközössége megszűnt: mindenki beállt szerzetesnek.

Bár ők ortodox szerzetesek voltak, de ami 1993-ban történt, egy egész kereszténység ellen szóló támadás volt. Ezért minden keresztény olvasómat arra buzdítom, úgy gondoljon rájuk, mint akiket azért öltek meg, mert Krisztust szolgálták. Végső soron, akár minket is megölhetnének hasonló okokból, nem?

Kedves olvasók!
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a három optyinai újvértanú, Vaszilij, Trofim és Ferapont iránt, javaslom elolvasni Nina Pavlova: Vérvörös húsvét című könyvét, mely sokkal behatóbban foglalkozik a történettel, és a három vértanú előtörténetével és csodáival is.

Végezetül álljon itt egy kis videó összeállítás, amely az 1993. év Húsvéti szertartásának pár részletéből, és a korabeli híradó felvételeiből áll. Látható rajta a három vértanú, a kés, a harang, az ereklye gyűjtés, és három holttest is a ravatalon, letakarva, illetve részlet a temetési szertartásból.

Mostanság sok kérdés gyötör. Bizonytalan vagyok, és nem mindig vagyok meggyőződve, mi a helyes, mit kéne cselekedjem. Mit kéne mondjak? Vagy hallgatni kéne?

Az egészben talán az a legrosszabb, hogy igazából nem tudok kihez fordulni bizonyos kérdésekben. Vagyis, ez nem igaz. Nem is egy ember van, akihez bármikor mehetek, és bármit elmondhatok neki. Hálás is vagyok ezért, hogy ennyien mellettem állnak. De olyan, aki tudna is tényleg segíteni, olyan nincs.

Fáradtnak érzem magam. Pedig az én harcaim igazán semmiségek az általam olyan nagyon tisztelt szentek küzdelmeihez képest!

Istenem, irgalmazz nekem! Nézd el gyengeségeimet, és erősíts meg, hogy valódi imával dicsőíthesselek! Terelj, hogy a te utadon járjak, és onnan ne térjek le!

"Nyisd meg Uram, ajkaimat
Szent neved dicséretére
Tisztítsd meg szívemet minden hiábavaló
És vétkes gondolattól!"

Mert tanácsot kéne adjak, és képtelen vagyok rá! Mert a lelkem talán túlságosan érzékeny.

"Tebenned örvendez, / malaszttal teljes, / minden teremtmény: / az angyali rendek / s az összes emberi nem. / Te megszentelt hajlék, / lelki édenkert / s a szüzek dicsérete, / kitől megtestesült az Isten, / s gyermekszülött lett, / bár öröktől Isten volt; / mert a te méhedet / égi trónná alkotta, / s bensődet a mennynél / ékesebbé tette. / Tebenned örvendez, / malaszttal teljes, / minden teremtmény. / Dicsőség néked!"

Szeresd helyettem is, akit én nem tudok eléggé, Uram!

Vége az évnek, így ideje kicsit végiggondolni az elmúlt 12 hónapot. Megszemlélni, mennyit fejlődtünk, vagy éppen miben nem fejlődtünk?

Nem hagyható figyelmen kívül az életemben, hogy 8 év után letettem a dohányzást, és 11 év után ismét nem fogyasztok alkoholt.

Úgy fest, páran kiléptek az életemből, talán örökre. Viszont megint mások beléptek.

Nem húzom tovább az időt. Köszönet jár az idei évért:

Mindenekelőtt a családomnak, szüleimnek, testvéreimnek, unokatestvéreimnek - mert szeretetben nőttem fel, és szeretetben élhetek.
A cserkésztestvéreimnek, akik kitartottak a nehéz időszakban is.
A papságunknak, akik vagy támogatnak, ha gyenge vagyok, vagy alázatra tanítanak, tudatosan, vagy nem tudatosan.
A kollégáimnak, mert sokat lehet tanulni az együtt töltött órák alatt.

Külön köszönet:
Sok nevet leírhatnék, de sokakat ki kéne hagyjak. Inkább nem írok, jobb a békesség.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! 

Ahogy tavaly is, idén is megpróbálom összeírni, mi is történt velem ebben az évben.

JANUÁR
- West Balkán tragédia. Nagyon megviselt, hiszen a húgaim is annyi idősek, mint ez a 3 lány.
- Blogtalálkozó. Jól sikerült, talán lesz még ilyen, talán már nem.
- A hatalmas port kiváltó "Én az ortodox" című bejegyzésem. Ma sem vélekednék másképpen, csak annyit fűznék hozzá, hogy ettől függetlenül én görögkatolikus vagyok, csak a lelkiségem ortodox.

FEBRUÁR
Elég szarul éreztem magam, mert ebben a hónapban véget ért a szerződésem a munkahelyemmel, viszont rá 3 hónappal héttel vissza is hívtak, és a mai napig ott dolgozom.

MÁRCIUS
Nyugis hónap, szerencsére. Gyorsan eltelik, semmi rendkívüli nem történik, amit nem is bánok.

ÁPRILIS
Lelkileg elég jó hónap, aktív liturgikus élettel. Azóta sem értem el olyan lelki magasságot, mint mikor "felujjongott a lelkem az Úrban".

MÁJUS
Felszentelik Atanáz püspököt, és ez óriási pillanat a magyarországi Görögkatolikus Egyház történelmében. Az utolsó barátnőmmel is ebben a hónapban jöttem össze. Emlékeim szerint 2 hétig tartott a kapcsolatunk. Akkor egy sort nem írtam erről a blogba, de nagyon szégyelltem magam, mert nem viselkedtem tisztességesen, hiba volt belevágnom.

JÚNIUS
Bűnbánat a májusban leírtak miatt, de amúgy semmi rendkívüli. Egyre inkább értékelem, ha eseménytelenül telik egy nap.

JÚLIUS
A kiemelkedő esemény a norvégiai gyermekgyilkosság. Ez nagyon megrázott, és rá is nyomta a pecsétjét a hónapomra. Ráadásul Kiss Laci is elmegy, és innentől egy darabig elveszett lélek módjára kóválygok, mert sehol sem találom a helyem.

AUGUSZTUS
A legfontosabb: egy görögkatolikus testvérrel több!
Szinte tapintani lehet lelkiatyám, és az általa képviselt keleti liturgia hiányát az életemben. Próbálom magamban megőrizni ennek a fényét. Leírok egy nagy vallomást, ami nem kap különösebb visszhangot, pedig fontos dolgokat írtam le benne.
Viszont megint elzarándokoltam Máriapócsra, és ismét volt cserkésztábor. Talán a legaktívabb hónapom.

SZEPTEMBER
A szeptemberem gyakorlatilag Isten dicsőítéséről szól, ami azért nagy dolog, mert egyre kevesebbet tudok találkozni nekem fontos emberekkel, és egyre több szerettem hajtja túl magát.

OKTÓBER
Megbékélés a Rózsák terével. Sajnos eközben a legnehezebb hónapom is. Nagyon egyedül érzem magam, a lelkiségemnek kellő liturgia hiánya teljesen kikészít.

NOVEMBER
Nagyon kemény hónap, de valahogy pont a rengeteg csapás rendbe tesz. Többé kevésbé kiegyensúlyozottá válok. Viszont Maczó "Papa" Zoli, az a kollégám, aki betanított, és felkarolt, és támogatott, otthagyja a céget.

DECEMBER
A hónap fénypontja egyértelműen Atanáz liturgiája a Rózsák terén, és hogy kétszer is találkoztam lelkiatyámmal. A hónap elsősorban arról szólt, hogy túléljem, és vége legyen az évnek. Nem volt jó év.

Bárhogy is küzdöttem ellene, bármennyire is nem örültem neki, mégis vesztettem. Nyert a blog.hu. Immáron az új adminfelületről írok nektek, és remélem hogy sikerül megjelentessem amit akarok.
Ez is egy módja a fejlődésnek, ugyanis engem alapvetően nem "kényszerítettek" rá az újításra, ellentétben az msn-el, amit vagy letöltesz, vagy egy idő után nem enged belépni. Oh, nem, itt beléphetsz, csak nem menti el a bejegyzésed.

Én személy szerint sose fogom megérteni, miért kell erőszakkal bevezetni egy újítást. Ha jó amit fejlesztettem, úgyis azt fogják használni. Ha nem jó, akkor minek erőltetik?

De ha már itt vagyunk, leközlöm azt a bejegyzést is, amit még 23.-án akartam publikálni. Tessék:

Így, majdnem karácsonyra tartogattam ezt a bejegyzést, de már érett egy ideje. Sok ismerősöm is blogolt a karácsonyról, meg az erről szóló érzéseiről.

Én nem fogom túlpörögni a dolgot. A szeretet ünnepe, fenyő ünnep, a család ünnepe... nekem Jézus Krisztus születése. Persze szép szokás az ajándékozás is, emlékszem, kisgyerekként mennyire vártam ezt a napot... és még ma, 24 éves fejjel is várom, hogy díszíthessem a fát. Nagyon várom azt is, hogy a nagy család összeüljön, és együtt legyünk. A közös kajálást. Szóval, nekem is megvannak ezek az igényeim.
Néhányan már habzó szájjal, vérbe forgó szemmel, üvöltenek, hogy "JÉZUS NEM IS KARÁCSONYKOR SZÜLETETT, ELLOPTÁK EZT AZ ÜNNEPET!", nekik üzenem: igen, jó eséllyel nem ekkor született. Viszont erre a napra tettük. És máris kiemelhetem ismét: a karácsony nekem elsősorban Krisztus születésének az ünnepe, aki a világra jött, hogy megváltson minket.
Végtelen hatalmú lényként vállalta az emberi lét minden nyűgjét és örömét. A fájdalmat, a félelmet, az éhséget, a megvetést, és még sorolhatnám. A Mennyből jött, a tökéletes boldogságból, hogy köztünk éljen.

 Egyelőre viszont újra kell tanulnom az egész rendszerét. Nem szeretem ezt az újítást (sem).

Leírhatatlan élmény volt, hogy részt vehettem Atanáz püspök atya liturgiáján. Ráadásul a Rózsák terén... és ismét egy oltárnál szolgálhattam Kiss Lacival...

Nem akarom jegyzőkönyv szerűen rögzíteni az eseményeket. Csak pár dolgot emelnék ki...

- Mikor a püspökatya a Triszágion harmadik ismétlését ógörögül énekelte...
- Mikor lehetőségem volt rá, hogy én adjam át a tömjénezőt.
- A három antifóna!!!!!!
- Atanáz atya beszéde.
- A püspöki áldás, magyar nyelven.

Ezen kívül is voltak nagyon szép élmények. Ismét felemelkedtem az Istenhez, és átéreztem a jelenlétét! Maga a hangulat, a kisugárzás... gyönyörű és ünnepélyes, felemelő és lelki. Maga Atanáz püspök atya egy végtelenül kedves és közvetlen ember, aki mellé kemény és határozott... igazi püspöke Krisztus magyarországi görögkatolikus egyházának!

Féltem nagyon, hogy vajon van-e nekem ministránsként keresni valóm egy ilyen rangos eseményen, de végül is jól jött a jelenlétem, még segíteni is tudtam.

Nem hagyhatom ki, hogy a liturgia utáni agapén sikerült pár szót váltanom a püspökkel, ami megint csak óriási élmény! És ami még mindenképpen szót érdemel: 4 db, meg nem szentelt ikonnal indultam el otthonról, és 4 db, megszentelt ikonnal mentem haza!

Összefoglalva: rég voltam ennyire boldog!

Orosz Atanáz és Kiss László. A kép illusztráció, nem a mai nap készült.

Plusz: valaki ért hozzá, hogy hogyan lehet a blogról biztonsági mentést csinálni, hogy feltölthessem más blogfelületekre, ha ezzel történne valami?

Találtam egy felvételt a youtube-on. Nagyon megörültem neki, mert elég jól leír valamit, ami már rég bennem volt.
Mint az köztudott, sok fiatal lány van körülöttem, kb. 14-20 évesig. Egyik részük még szűz, megkockáztatom, Istennek hála. A másik részük már nem. Volt, akinek saját elmondása szerint ez csodálatos élmény volt, volt aki annyit mondott: "nem a legfinomabb módon vesztettem el".

Rohanó, liberális, szabad szerelmet hirdető világunkban pedig olyan 15-16 éves korban már divat túlesni ezen a szüzesség témán, mindkét nemnél. Már kérdezték tőlem, ha egy dolgon változtathatnék az életemben, mi lenne az? A válasz: még mindig szűz lennék. Hát igen, anno engem is magával ragadott a kötelező "legyünk már túl rajta" érzés. Ezt visszacsinálni pedig már nem lehet.

Félreértések elkerülése végett: nem erkölcsi példázatokat szeretnék most írni. Mint a bevezetőben leírtam, találtam egy felvételt...
A már emlegetett lányismerőseim közül is nem egy ember kapott ultimátumot: csináljuk, vagy hagyjuk az egészet a francba? Nem várhatok örökké... Stb.

Valószínűleg, sok-sok évvel ezelött, Szinetár Dóra is kapott ilyen ultimátumot. Neki remek válasza volt erre:

Jó - elhiszem, hogy beleuntál,
ha valaki, én megértlek drágám,
fárasztó egy kiskorú lány!

Jó - kevesled, mit tőlem kaptál,
és nem lehet, hogy évekig rám várj,
hisz úgy érzed, te felnőtt vagy már!

Játék volt, játék volt,
játék - és egyikünk most kimarad a játékból!

Játék volt, játék volt,
játék - de miért kéne belehalnom - játékból?!

Jó - ennyi volt a mesevilág,
elveszett egy gyerekes ábránd,
mégsincs bennem szomorúság!

Jó - menj csak el egy másik után,
az én szívem se maradhat árván,
lesz majd aki csak engem vár!

Játék volt, játék volt,
játék - és egyikünk most kimarad a játékból!

Játék volt, játék volt,
játék - bolondos és felejthető játék...

Játék volt, játék volt,
játék - és egyikünknek elég volt a játékból!

Játék volt, játék volt,
játék - de miért kéne belehalnom - játékból?!

Nekem nagyon betalált!

Elkezdtem egy bejegyzést, de sokadjára sem hajlandó elmenteni. Akkor meg, nem kísérletezem tovább.

Maradjunk annyiban, hogy élek még.

Ahogy már tavaly is megtettem, idén sem mulaszthattam el a lehetőséget, hogy Csodatévő Szent Miklós napján beöltözzem Mikulás ruhába, és így dolgozzam végig a napot, majd így menjek haza.

A munkahelyi rész igen jól sikerült, még a HR 3 képviselője is kölcsön vett kicsit, így velük tartottam, és végigjártuk a céget Mikulás csokit osztogatva. Az igazán érdekes azonban nem is ez, hanem a haza út volt.

Nagy segítségemre volt Kata nevezetű cserkésztestvérem, aki lelkesen velem tartott, ezen kívül még némi cukorral is hozzájárult a sikeres Mikuláskodáshoz.

Érdekes volt látni, hogy a szülők egy része milyen bizalmatlanul méreget. Mint ha legalábbis méreggel kínálnám a csemetét. Láthatóan nem értették, miért tesz valaki ok nélkül jót. A másik fele lelkes volt, és még be is kapcsolódott a játékba: "Szia Mikulás!" A gyerekeket is két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik csoportba tartozók megszeppentek, a másik fele lelkesen kiabált, mikor meglátott.

Ami megint csak jó volt: látni a főleg kamaszokból álló nagyon vagányok arcán a döbbenetet, mikor lazán odavetették, hogy "én is jó voltam!", és utánuk szóltam, hogy "akkor gyere, vegyél". Ritkán látni ilyen őszinte meglepetést.
Ezen kívül meg kell említenem, hogy egy december 6.-án viselt Mikulás jelmez különös vonzalmat ébreszt az emberek nagy részében a másik iránt. Kigyúrt, alvilági alakok, és plázacicák, akiknek a nadrágjuk többet ért a rajtam lévő göncök összességénél is odajöttek hozzám, nevetgéltek, barátságosak voltak. Ha civilbe látnak, le se köpnének, vagy egyenesen belém kötöttek volna. De míg egy rockerben látják az ellenséget, vagy a lenézett réteget, a Mikulást mindenki szereti :)

És végül az utolsó csoport: a retardáltak. Páran kimondottan ellenségesek voltak, ami meglepő. De ők is max. beszóltak, így ma sem verték meg a Mikulást, ill. a Mikulás sem vert meg senkit. :)

Végül is, jó kis nap volt! Köszi Kata!

Mostanában egyre kevésbé van energiám írni. Fárasztó a munka, fárasztó az a teljes végkimerültség, amit látok hozzám nagyon közelálló emberek szemében, és fárasztó, hogy a liturgikus életem nem elégíti ki a lelki igényeim.

Egyre inkább észrevettem, hogy az ember legnagyobb gátja az örökös aggódás. Félünk a holnaptól, és éppen emiatt nem tudjuk jobbá tenni az életünket.
Akkor is a helyén marad sok ember, ha a munkája elviselhetetlenül szar. Ezért nem lépnek ki sokan egy rossz kapcsolatból, és ezért nem vállalnak mások kapcsolatot. Megint mások pedig nem mernek gyereket vállalni, vagy nem mernek több gyereket vállalni. Vannak akik az érzelmeiket nem képesek kimutatni, és a lista még hosszan folytatható.
Jelenleg olyan világot élünk, amelyben mindenkinek van oka aggódni. Hisz a fizetések csökkennek, az árak nőnek, a stressz óriási... ilyen lelkiállapotban nem is lehet igazán imádkozni sem... legalábbis ezt mondják. Ez szerintem inkább kísértés, ekkor kell csak igazán imádkozni!

Azt mondom, hogy a holnap baja legyen a holnapé. Ha tényleg elfogy a pénz, ha ezt nem lehet megakadályozni, akkor előbb-utóbb szembesülünk ezzel, és amikor a rémkép aktualitássá, jelenné válik, mindenképpen reagálunk majd rá valamit. Előtte két nap aggódás csak megbénít!

Páran azt hiszik, már-már felelőtlenül állok a dolgokhoz. Pedig bennem is van aggódás, bennem is van félelem a jövő iránt, stb. Viszont az életemet ráhelyeztem egy nagyon egyszerű gondolatmenetre. Ez amúgy egy tökéletesen letisztult összefoglalása is annak, amit megpróbáltam összehordani ebben a kis írásban:

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."
(Máté 6,25-34)

Ezúton is szeretettel köszöntöm legújabb olvasómat, Schakal-t, aki nemrégiben elkezdte demonstrálni a mások iránti toleranciát a blogomon. 2007.08.29.-én írtam egy bejegyzést, amire most feltétlen fontos lett reagálni, és elmondani, hogy az embereket kihasználó Vatikán bábja vagyok. Hamarosan szerencsére jön majd egy kiadvány, ami leleplezi álszent álcámat, és napvilágra kerül valódi természetem. De ne legyek már egoista, ez minden keresztényre igaz lesz!

Nos, Schakal testvér, az ilyen fajta ember, mint te, kétféleképpen reagál rám:
- Hangos durrogással megírja a véleményét, és soha többé nem látjuk többé.
- Mélységesen felháborodik, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy álszent rohadék, vagy bólogató idióta vagyok.

Szerencsére a blogom celebjei közé beférsz te is. Sőt, része lehetsz egy csodás triumvirátusnak is, melynek eddigi két tagja a két sátánista és a magyar-Jézus elmélet hőse volt. Lehetsz te a harmadik, igazán fényes jövő várhat még rád!

De egy dolgot már most mondok: se én, sem a blogom olvasói nem nyálasok. Itt nem egy debil birkacsorda vár rád, hanem egy olyan blogger, aki bár szeret, hisz te is testvérem vagy Krisztusban... de, vagyis inkább pont ezért ha kell, most akár a porba is bealáz, hátha ennek hatására észhez térsz.

A rózsaszín habocskát ne itt keresd.

Blogolni kellene, de nincs semmi erőm hozzá. Meg kéne írnom egy fontos e-mailt, de ehhez sincs erőm.

És nincs kedvem dolgozni, bemenni a munkahelyemre, és hallgatni, hogy melyik csajnak milyen segge van, és hogy ma éppen melyik csajjal mostak össze. Mindezt úgy, hogy nekem nem lesz se feleségem, se kedvesem, se barátnőm, se szeretem, se senkim.

Ha nem találkozom Baán atyával a vecsernyén, ez a vasárnap is katasztrófa lett volna, mint a többi. Így csak úgy érzem, folyamatosan megszegem a tízparancsolat egyikét, miszerint: "Az Úr napját szenteld meg!"
Mivel a vasárnap nálam rohadtul nincs megszentelve :( Szentáldozáshoz járulok, és templomba is kétszer vagyok, de ennél több kellene. Próbálkozom, próbálkozom, de kb. úgy érzem magam, mint amikor a sivatag szomjas vándora kap egy kis pohárka vizet. Életben marad, de nincs jól.

Abbahagyom, mielőtt sikeresen megsértek valakit, mert merem magam rosszul érezni, és még le is írom...