XINAF - Az én világom

Kedves olvasók!


Egy, a közelmúltban történt sajnálatos esemény hatására, felvetődött bennem, hogy abbahagyom a Xinaf - Az én világom blogot.

Nem részletezem, hogy mi történt, mert ez most tényleg nem lényeges. Egyetlen kérdésem van: van-e olyan olvasóm, aki szeretné. ha folytatnám?

Egy hétig várom a reakciókat. Lehet kommentet írni, telefonon hívni, sms-t küldeni (bár nem szeretem az sms-t, de most ez esetben nem zavar), e-mailt írni (xinaf@citromail.hu), üzenetet írni fészbúkon, de még iwiw-en is! Sőt, az extrém arcok még személyesen is megkereshetnek!
2012.09.08.-án, azaz Szeptemben 8.-án, szombaton írni fogok egy bejegyzést, amiben leírom, hogy mi lett a végső döntés.

Szeretném tisztázni, hogy ez nem zsarolás. Tehát, ha abbahagyom a blogolást, azt nem büntetésképpen, és nem megsértődésből teszem! Itt most az a kérdés, hogy van-e legalább pár ember, aki szeretné, hogy folytassam!
Ha egy hét alatt összesen 2-3 ember jelzi felém, hogy jó lenne, ha nem hagynám abba, akkor gyakorlatilag amúgy sincs értelme folytatnom.

Én a magam részéről egyébként szeretek blogolni. 2007 óta rengeteg kedves és emlékezetes pillanatot hozott nekem ez a blog, tehát ha végül csak nagyon kevesen jeleznek felém pozitívan, akkor fájó szívvel hagyok fel vele, mint ha egy baráttól búcsúznék.

Kérek mindenkit, egyelőre NE kérdezze meg, miért született ez a döntés. Aki tudja, az pedig NE írja le, és ne ossza meg mással. Most nem az a kérdés, miért merült fel az abbahagyás, hanem hogy folytassam-e, vagy ne?

Kíván nektek kellemes hetet:

Xinaf

Rengeteg mindenről akartam írni mostanában, de se időm, se energiám nem nagyon volt. De most van mindkettő.

3 bűnös története fog most következni. Mindháromért mondjunk el egy imát. Pl. EZT, amit már egyszer publikáltam.

Semmi nem fejezi ki jobban ennél a 3 sztorinál az érzéseimet, mint ez a zene. Szerintem mindháromhoz illik, és szövege úgy sincs, tehát bátran hallgassátok alatta.

Eva Rezes esete
Gondolom mindenki hallott róla. Az Eva Rezes néven ismert szlovák celeb, Eva Rezes bepiálva, bedrogozva belehajtott egy autóba Magyarországon, és ez 4 ember életét követelte. Nem csoda, hiszen a kocsi szenesre égett az ütközéstől felcsapó lángoktól.
Remélem, hogy a puszta tény, hogy valaki milliárdos, nem menti ki innen... 4 ember már többet nem megy haza. 4 ember, akit siratnak ismerőseik, barátaik, megmaradt családtagjaik. Nem tettek semmi rosszat, a bűnük az volt, hogy arra jártak, amerre egy bedrogozott sztárocska is, aki megszokta, hogy neki mindent szabad.
Bár Császár Előd, aki szintén bedrogozva halálra gázolt egy rendőrt, megúszta felfüggesztettel, Stohl András, akinél csak a szerencsén múlott, hogy senkit sem ölt meg, pedig 5 hónap felfüggesztetett.
Úgy gondolom, Császár, Stohl és Rezes esetében a bűn maga (nem a bűncselekmény, most csak a morális oldalról világítom meg a dolgot!) az volt, hogy tudatmódosító szer hatása alatt volán mögé ültek. Innentől ugyanis nem rajtuk múlik, megölnek-e valakit. Ebből a szempontból Eva Rezes nem bűnösebb a másik kettő híres, és a több száz és ezer névtelennél, akik piásan, drogosan, vagy ezeket kombinálva volán mögé ül.
Nyugtalanító a tudat, hogy testvéreim és ismerőseim, szeretteim gyakorlatilag bármikor meghallhatnak, mert valaki kokainhuszár Forma 1-es pilótának érzi magát a volán mögött. És, nem kizárható, hogy minimális büntetéssel, vagy még annyival se, megússzák, de még a jogsijukat se vegyék el tőlük.
Kérem az Istent, hogy Eva Rezes áldozatait nyugtassa meg, és "az igazak hajlékába helyezze, Ábrahám kebelében nyugtassa, és az igazak közé sorolja". Az áldozatok családjának a mielőbbi megbékélést kérem. A magyar felmenőkkel is bíró szlovák milliárdosnak pedig azt, hogy ébredjen rá, mit tett, és ítélkezzen felette az Isten igazságosan!

Anders Behring Breivik esete
A norvég gyilkosról több, mint egy éve írtam. Nemrég megszületett a hivatalos ítélet, és Breivik 21 évet kapott, egy igencsak luxus börtönben. Az ítélettel nem értek egyet, mivel jó eséllyel semmilyen hatással nem lesz rá. Norvégiában nem nagyon van ennél szigorúbb büntetés, max. ha pszichiátrián kezelik, de a vizsgálatok alapján ép értelmű. Lesz miről számot adnia a lelki vámszedőknél.

Veszelszki Bálint esete
Beégtem ma magam előtt. Munkába menet, a villamoson morzsolgattam a csotkit, és mondtam a Jézus imát, amiről tervezek majd egyébként írni egy kis szösszenetet. Közben egy idősebb, hajléktalan bácsi járta a villamost, és azt ismételgette: "Segítsenek, éhes vagyok! Segítsenek, éhes vagyok!" Nem volt egyébként tolakodó, diszkréten, és meglehetősen udvariasan viselkedett. Senkire nem szállt rá, mindenkinél csak 1-2 másodpercet időzött.
Mivel valóban szimpatikusan csinálta, így kotorásztam kicsit a zsebemben, és előkerestem egy százast. Úgy voltam vele, ha elmegy mellettem, odaadom neki, had örüljön.
Közben a mellettem lévő, nálam kicsit fiatalabbnak tűnő srác megszólította a férfit, egy idősebb embernek kijáró udvariassággal: "Elnézés, van nálam egy kis péksütemény. Elfogadja?" A csöves megkérte, hogy tegye a táskájába, megköszönte, és már ment is tovább. Nem került mellém, de végül nem ezért nem adtam neki pénzt.
Mert végül nem kapott pénzt tőlem, ugyanis teljesen lefagytam, és mire felocsúdtam, a csöves már elment, nekem meg szállnom kellett.
Én, aki mindig is hangoztattam a kereszténységemet, így gondolkodtam ott a villamoson:
"Ha éppen felém jön, bedobok a kis pohárba egy százast, had örüljön".
Gyakorlatilag közönyös voltam, amolyan leereszkedő kereszténységgel, már-már veregetve saját vállamat, hogy "no Xinaf, fasza csávó vagy, pénzt adtál a szegénynek". Jah, mellesleg a táskámban két croissant is lapult, mivel ezt terveztem reggelinek. Az a srác, aki viszont TÉNYLEG odaadta a kajáját, nem viselt csotkit, és nem viselt keresztet a nyakában, de akkor ezerszer keresztényibb volt, mint én.
"Éheztem, és ennem adtatok!"
"Éheztem, és nem adtatok ennem!"
Ez volt leginkább a különbség.
Ugye, mondanom se kell, utána sokkal mélyebbről, sokkal inkább szívből tőrt fel, hogy "Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam bűnösön!"

Van még hova fejlődnöm a kereszténységemben.

Kedves olvasók!

Gondolom mindannyian ismeritek ezt a gyönyörű jelenetet (és zenét) a "Legyetek jók, ha tudtok" című filmből. Most itt van, olaszul, szó szerinti fordítással szövegezve. Szerintem elgondolkodtatóbb, mint aminek látszik, ezért elemezném kicsit.

Leszögezném: az ismert "Végre elmúlt, ennek is vége" kezdetű slágernek ehhez a dalhoz egy köze van: a zenéje. A szövege egy másik dimenzió, aminek a kicsúcsosodása az "ugye tényleg nem fog fájni" rész, amiről nekem valahogy mindig a szüzesség elvesztésére való célzás ugrott be. De lehet, nekem piszkos a fantáziám...
A másik  érdekesség, hogy a dalnak van egy nagyon szép fordítása, amit egy nagyon művelt ember fordított, még régen. Ezt a fiatal embert Orosz Lászlónak hívták akkor, ma már más a neve :) mezeinewsee, ha van kis időd, majd pötyögd be nekem kommentbe, vagy küld el e-mailbe a dalszöveget! (Inkább ez utóbbi, akkor meg tudom mutatni a kedvenc kolléganőmnek is! És majd utólag kiírom én.)

A szöveg lényege voltaképpen egy jó leírás a szerintem is helyes keresztény gondolkodásról. Hogy ne mulandó élvezeteket gyűjtsünk, és ne aggodalmaskodjunk, hanem bízzunk az Úrban, bármilyen nehéz is, és dicsérjük Őt, még ha éppen nehéz is. Nem ezt szeretném elemezni, ezen nincs nagyon mit...

Egyrészt, nagyon tetszik, hogy a kicsi és nagy gyerekek együtt zenélnek. A főszereplőnek (Cirifischio) láthatóan új ez az élmény. Illetve, az egész élmény, hogy a gyerekek játszanak. A másik új, hogy mindezt a templomba. "Miféle szertartás ez?" Az Egyháztól távoli gyereknek a templom a merev, szigorú szertartásokat jelenti kizárólag.
Sajnos ez néha ma is így van. Na, nem azt mondom testvérek, hogy menjünk bulizni a templomba... a templom az imádság háza! De ha kicsit elvonatkoztatunk, akkor érthető lesz:
Sokan azt hiszik, kereszténynek lenni egy állandó szigor és önszopatás. Hogy a kereszténység az, mikor komor arccal, bőszen imádkozva megtagadjuk magunktól a földi örömöket. Vallási fanatikus módjára, őrült aszkétaként élünk, és nem esünk a vidámság bűnébe...
Az önmagában szomorú, hogy van aki így gondolja, de sok esetben keresztények is így élik meg a dolgot. Tudjátok, amikor szertartás alatt is már a többi embert fürkészik, hogy "nem hajolt meg elég mélyen", "mi ez a különös ruha" stb. Amikor egybefonódik a templom gondolatával a komorság.
"... vidámak vagyunk. Ettől az Úr is bizonyára boldog."
Itt a lényeg, kedves olvasók! Az Úr szeret minket! Akkor miért ne akarna vidámnak látni! Ezért szoktam hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a pap érezze jól magát szertartás közben! Ha ő szereti is elvégezni a szertartást, akkor örül neki, és ha ő örül, ez ki fog hatni a hívekre is! A templom illemét, és az Istennek kijáró tiszteletet persze adjuk meg, de hát miért ne lehetne valaki egyszerre vidám és kulturált!

Az Istent lehet azzal is dicsőíteni, ha vidámak vagyunk. Ha a vidámság nem a másik kárára megy. Mert a káröröm nyilván nem kedves az Úrnak, de VALÓDI boldogító érzést nem is ad, csak egyfajta rövid elégedettséget.

Összefoglalva, kereszténynek lenni lehet vidáman is! És szerintem alapból csak így érdemes!

Kedves olvasók, most összegyűjtöm azokat a "foglalkozásokat", amit szerettem volna valamikor csinálni. A leggyermetegebb vágyálmoktól az olyanokig, aminek a kapujából fordultam vissza. Ráadásnak írok mindegyikhez pár gondolatot.

Vadászrepülőgép-pilóta
A legrégebbi álmom volt, amire emlékszem... azért szerettem volna pilóta lenni, mert rohadt jól néz ki az öltözetük. A sisak, a maszk, az egész... végül azért tettem le erről a vágyról, mert megtudtam, hogy lyukas foggal nem lehet senki pilóta.

Rendőr
Olyan jó lett volna az igazság bajnokaként véget vetni a bűnözésnek, megtisztítani az utcákat, és közbiztonságot teremteni...
Aztán jöttek a hírek korrupcióról, visszaélésekről... egy rendőrtiszt ismerősöm kilépet a szerződés lejártakor, mert megelégelte, hogy a kollégái lopott autót akartak neki eladni olcsón. Másik ismerőst lemeszelt egy rendőr és két tanuló, és közölték vele, hogy vagy elismeri, hogy átlépte a záró vonalat (nem lépte át), vagy előálltja, a motor pedig marad az út mellett. Szintén mást lefényképezett a trafipax, hogy 150-el ment autóúton, és az sem zavart senkit, hogy a motornak, amivel közlekedik, a 120 a maximális sebessége. De felhozhatnám a 2006-os rendőri túlkapásokat, vagy a Zsanett ügyet, ahol a rendőröket felmentették, és sokan elfogadták, hogy egy huszonéves lány arcát és nevét felvállalva, ország-világ előtt beszél arról, hogy megerőszakolták (ami ritka megalázó élmény lehet), csak azért, hogy tönkretegyen 4 fiatal rendőrt, akiket életében először látott. Hát, nekem nem tiszta a sztori, de a bíróság kimondta az ítéletet, tehát ez így történt!
No, ezért nem lettem rendőr.

Tűzoltó
Biztos állás, és megbecsülés. Ráadásul a tűztől nem félek, és szívesen segítek az embereknek... ellenben tériszonyos és pánikbeteg vagyok, ráadásul nem erősségem a vezetés sem.

Katona
Nyugdíj, megbecsülés, egyenruha, jó fizetés. Ezért gondolkodtam el rajta, bár kedvem nem volt semmi.

Újságíró
És papíron vagyok is, mivel elvégeztem az ehhez szükséges iskolát. Sajnos nem vagyok elég rámenős és erőszakos, márpedig ez követelmény. Ráadásul nem lennék hajlandó bizonytalan ideig, fizu és TB nélkül gyakornokoskodni senkinek! És plusz adalék: nem viselem jól a cenzort, ha az nem én vagyok. Tehát, bár jó érzékem van az íráshoz, mégsem helyezkedtem el a szakmámban. De nem zárkózom el a dologtól, tehát ha valakinek újságíró kell, nosza, keressen fel! Egyetlen valódi kitétel: nem bulvárba! Attól undorodom. Mindig is undorodtam, de mióta megismertem azt a világot, azóta különösen.

Pap
Ez egy többszörösen visszatérő álmom volt. :) Hogy visszatér-e még, nos, nem hiszem... én alapjáraton ugyan nem értek egyet a kötelező cölibátussal, mert enyhén zsarolásnak érzem... de magam részéről, csak nőtlenül tudnám elképzelni a papságom. Mert mire jusson kevesebb idő? A családomra, vagy a hívekre? A gyerekeimmel ne beszélgessek, vagy a kamaszokkal? A feleségemmel ne legyek együtt, vagy a nénikkel? Ráadásul, papként fontos szempont nálam, hogy be tudjak fogadni zarándokokat. Ez családdal, esetleg kisgyerekekkel nehéz... és mivel boldog párkapcsolatban élek (de jó is ezt leírni!), így gyakorlatilag választottam a kettő között.

Diakónus
Lásd a papságnál leírtakat.

Szerzetes
Az, hogy párkapcsolatban vagyok, még inkább kizárja a dolgot... Azért gondolkodtam rajta, mert még mindig azt vallom, amit egyszer már megfogalmaztam: szerintem a legszerencsésebb emberek a földön a szerzetesek!
Szóval, az Isten társának lenni nem egy olyan dolog, amit egy "like"-al el lehetne intézni.

Félreértés ne essék, nem bánkódom ezek miatt. Sőt, különösen örülök, hogy van barátnőm, aki hozzám tartozik, és akihez tartozhatok! Csak végigpörgettem magamba, milyen ötleteim voltak egykoron az életemmel. Most nincsenek konkrét tervek. Van pár ötletecske, de nem komolyak. Többé-kevésbé, de inkább többé, elégedett vagyok a munkámmal, nincs okom panaszra!

Remélem érdekesnek találtátok!

Mert szép. Mert még mindig nem alszom. Mert ilyen hangulatom van.

Kirakom, és megyek imádkozni, majd lefekszem!

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

De Ágnes Vanilla feldolgozását is nagyon szeretem!

Képzeljük el a következő helyzetet:

Van egy lány. Jó családból származik, jó nevelést kapott. Tudjátok, az a fajta, aki persze jár szórakozni, de sosem iszik, drogról szó sem lehet, mindezek mellé jól tanul, és mégis van ideje és energiája arra, hogy társaságot vagy vigaszt nyújtson azoknak, akik rászorulnak. Mellesleg, a lány erős hittel bír, tartja az Isten törvényeit, de nem fanatikus. Csak valóban, és mélyen hívő.
Nem tudom, a kedves olvasók közül hányan ismernek ilyen embert, én szerencsére igen!

No, történetünk hősnőjének van egy jegyese. Szereti, és az is ő. Szex nem volt, azzal várnak az esküvőig (mindketten hívők ugyebár), de a szeretetüket már kifejezték egymás iránt. Na jó, kis árnyékot azért vessünk erre a könnyekig gyönyörű alaphelyzetre: tökéletesen nem ismerik egymást. De hát előttük áll még erre egy élet.
No, a lány egyszercsak bejelenti kedvesének, hogy terhes. De persze, nem csalta meg, hanem úgy magától... Szegény ember áll meglőve, hogy most mi a fenét csináljon? Nevelje fel másnak a zabigyerekét, és legyen az évszázad lúzere? Ez nem kéne... Vagy csináljon belőle botrányt? De a lány családja... hát azt le nem mossák magukról, hogy egy büdös kurvát neveltek... Végül úgy dönt, hogy magára vállalja a dolgot, és elzavarja a csajt. Ez elég nagy áldozat amúgy, mert ha elzavarja az eljegyzés után, majd nemsokkal rá megjelennek a terhesség jegyei az egykori menyasszonyán, az elárulna róla valamit...
És mit csináljon szegény lány, aki egyszercsak vakító világosság közepén találta magát, és egy erőtől sugárzó férfi azt mondja, ő kell megszülje az Isten fiát? Persze, igent mond, hiszen Istenhívő, és ez nagy megtiszteltetés. Fel sem fogja, hogy ez mivel járhat... de gyorsan kezdi megtapasztalni, hiszen tulajdon jegyese sem hisz neki...
Persze József álmában látomást lát, és így megtudja, hogy mi is történt valójában, és nem küldi el.
De a megpróbáltatások még csak most jönnek.
Szegény Máriának áldott állapotban el kell utazni kilométereket Bethlehembe a népszámlálás miatt. Egy istállóba fogadják csak be, és ott kell megszülje a fiát. Majd szinte rögvest menekülni kell, családot és barátokat hátrahagyva Egyiptomba, egy idegen országba, aminek a nyelvét nem beszéli. Majd évek múlva visszajöhet, de nem a saját városába, hanem Názáretbe. Majd a 12 éves fia eltűnik az ünnep alatt, és mikor végre 3 nap után megtalálják a templomba, még ki is oktatja őket.
A férje időközben jó eséllyel meghalt, mert Józsefről innentől nem ír többet az Evangélium. De Mária felneveli Jézust, méghozzá művelt embernek. Az apjától szakmát is tanult. Na, Jézus egyszecsak elmegy, és járja a világot. Tanít, gyógyít, csodákat tesz. Néha találkoznak, sokszor nem. Majd 3 év nyilvános működés után elfogják az egyszülött fiát, megkínozzák, és brutális kínhalálra ítélik... őt pedig az egyik apostolára, barátjára hagyta, hogy ne kelljen pl. kurvának állnia, ha nem akar éhen halni. De az apostol gondoskodik róla... és a történet végén Jézus személyesen jön el, és viszi el az Atya országába!

Nem bántásból írom, ezért kérem minden protestáns olvasómat, ne bántódjon vagy sértődjön meg, de számomra rejtély, hogy ezekben az egyházakban kimarad a Mária tisztelet!
Hiszen alapból egy kismamához milyen kedvességgel és megbecsüléssel tudunk fordulni! Nem is csoda, ennél közvetlenebb részvétel a teremtésben soha nem adatik meg az embereknek! Hiszen Jézus is így született...

Mária, az Istenszülő, az Élet vizének forrása, a Legtisztább Forrás, Magyarok nagyasszonya, Boldogságos szűz!
Testvérek, nekünk, keresztényeknek milyen borzasztó élmény is minden nagypéntek, mikor megemlékezünk az Úr kínhaláláról! Aki valóban megéli a hitét, az megtapasztalja, mekkora áldozatot is hozott a világ Királya akkor értünk...
De átérezhetjük-e ezt akár tizedannyira is, mint az édesanyja?
Sok anyával beszéltem már, és úgy tapasztaltam, nincs annál nagyobb félelmük, mint hogy a gyermeküknek valami baja esik. Hiába lettem egy testes, szakállas, felnőtt fickó, édesanyám még mindig félt, :) Ez már nem fog változni. És hiába nőttem fel, az ő szemébe én mindig az ő kicsike fiacskája leszek. Szerencsére.
Ha elkövetnék valami komoly bűncselekményt, akkor is tudna szeretni. Valami ilyesmi lehet az anyaság.
És mit érezhetett a Szűzanya, mikor teljesen ártatlan gyermekét a kor legmegalázóbb és legfájdalmasabb kínhalálának vetették alá? Azt a Jézust, aki akkora már nagy tanító volt, de az ő szemében még mindig az a kisfiú, akit a karjában tartott, ha félt...

Nos, ezért nem értem, mikor nem tisztelik Szűz Máriát. Az ő áldozata, Jézusé mellett, szintén óriási volt.

De aztán ott a másik véglet is...

Hideglelés futkos a hátamon, mikor búcsúkon több embermagas, kisminkelt, giccsesen megfestett Mária szobrokat, kacsingatós Szűzanyákat, vagy egyéb giccseket látok... például EZ, vagy EZ, vagy esetleg EZ. Ezen kívül, Mária nem társ-megváltó, nem a Szentháromság negyedik személye, és nem is csodatevő varázskép, ami amuletként véd a rossz szellemek elől...

A Mária tisztelet Mária kultusszá silányulása sajnos nagyon is létező jelenség, főleg katolikusoknál. A népi vallásosság, megfűszerezve némi babonasággal, és ezt alaposan giccsbe öntve... hányinger. Nem akarok én emiatt senkit sem bántani, de úgy gondolom, hogy ez nemhogy nem a kellő tiszteletet adja meg, de inkább ledegradálja Máriát. Az Istennek szülője, aki közbenjár értünk az ő fiánál, a mi Megváltónknál, egy indián totem szerepében találja magát... ami előtt lehet hajbókolni, és giccses énekeket énekelni... A gusztustalan, véres szíves ábrázolásokat meg sem említem.

Sosem fogom elfelejteni, mikor egyszer egy ifibúcsún voltam Máriapócson. Ott volt egy nagyon unalmas előadás, ami a könnyező ikon történetéről szólt. Ott hangzott el az a mondat, mikor a második könnyezésről beszélt: "és a pócsi hívek ismét örülhettek, hogy ismét könnyezik az ikon".
A Mária ikonok könnyezése egy hatalmas csoda. De semmi olyan nincs benne, aminek örülni kéne. Sőt, inkább megijednünk kéne, imádkoznunk és böjtölnünk, ha ilyesmi történik, hiszen az Istenszülő SÍR! Nem örömében! Néha (ilyen Magyarországon még nem volt, szerencsére) egyenesen véres könnyel sír! Persze ilyenkor fellendül a turizmus arra fele (legutóbb ilyen 2008 környékén történt Erdélyben, Gyergyószentmiklóson. Itt konkrétan a könnyezést is örökítette már meg fotó), ki azért, hogy imádkozzon, ki azért, hogy megnézze, vajon igaz-e?

Összefoglalás:
Hogy ne tisztelném én azt az egészséges szexualitással bíró nőt, aki mellé biztosan jófej, gondoskodó, és kiváló ember volt (hiszen az Úr őt választotta, hogy rajta kereszül megszülethessen... valószínű, hogy a legjobbat választotta), és mégis szűz maradt az Istenért! És el tudta viselni, hogy a fia alig van otthon, mert küldetése van. Majd végignézte az összetört testű gyermekének brutális kivégzését és megalázást... ami persze őt is megbélyegezte. Annyit viselt el, mint egyetlen más asszony sem ezen a földön!
Éppen ezért, többet érdemel annál, hogy nyálas és/vagy giccses dalokon, szobrokon, képeken keresztül tiszteljük!
Nem írtam a Mária jelenésekről, és sok más dologról sem, ami ide köthető. Ennek az oka annyi, hogy az Istennek nincs magasabb rendű kinyilatkoztatása, mint az Egyház. Az ilyen egyéni kinyilatkoztatások lényege, hogy egyéniek. Nincs semmi bajom Medjugorje-val, se Lourdes-el, stb. Sőt! De mivel nem nekünk jelent mez az Istenszülő, így valószínűleg nem is nekünk szánta az ott elhangzottakat.
Meggyőződésem, hogy ha édesanyámnak valami nagyon fontos, azt szívesebben megteszem, mint egyébként, legyen szó bármiről. Ezért imádkozunk mi, katolikusok és ortodoxok (többek között) a Szűzanyához! Hogy közbenjárjon értünk a fiánál!

Végszóra pedig álljon itt egy Sztihira (6. hang) az Istenszülőhöz, és egy ikon, mely a kedvenc ábrázolási módon a témában, az Életadó forrás! (A Sztihira meghallgatható liturgikus görög nyelven ITT. Sajnos magyar verziót nem találtam :(

"Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő,
a boldogságost és szeplőtelent
és a mi Istenünknek anyját.
Ki a keruboknál tiszteltebb
és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy,
ki az Istent, az Igét
sérülés nélkül szülted,
téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!"

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, akkor a hormonok elsöprő erejű támadást indítanak. A szex, a szexualitás központi szerepet kap, és minden ekörül forog. Legalábbis úgy tűnik.
15-20 év között a legintenzívebb a hormon robbanás. Ebben a korban ez szinte mindennapos téma, legalábbis abban a közegben, amiben én mozogtam, központi téma volt. Ment a verseny, hogy ki mikor vesztette el a szüzességét... ki igazat mondott, ki kamuzott. Egyházi közegben ez persze nem így működik, de a világi középiskolás évek legdíjnyertesebb témája bizony a szex. Mert ugye kivel feküdnél le? Vagy lefeküdnél vele? Benne lennél hármasban? Lenyeled? Fájt az első? És millió ilyen kérdés.
Az USA-ban a szalagavató bál utáni bulin szinte már-már kötelező a szex. Persze, ez sem mindenkire igaz, de hagyománya van. Ezt két helyről is tudom. Az egyik egy AIDS megelőző ifjúsági oktatófilm, a másik pedig az Amerikai Pite című klasszis.
Bár a középiskolákban jelenleg is kötelező a szexualitás felvilágosítás témájú előadások biztosítása, de ezek elég felemás eredménnyel végződnek. Legtöbbször az ilyen-olyan tapasztalattal (vagy fantáziával) bíró kamaszok egyszerűen kinevetik az előadót, és így az előadást is. Akkor is, ha valójában sok mindent nem tudnak. Talán érdemes lenne kicsit jobban megválogatni az előadókat, és a már fent említett Pite megtekintése sem ártana nekik. Csak, hogy jobban megértésék, hogy gondolkodnak a hormonhuszárok :)

Az Amerikai Pite filmek nagy rajongója vagyok, és ezt nem mindenki érti, hogy is lehet. Nos, akkor megkísérlem elmagyarázni.

Történt egyszer, hogy a kicsi Xinaf, a 11. és 12. év közötti nyáron (tehát 2006 nyarán) rohadtul unatkozott egyedül otthon. A szülők nyaraltak, a testvérei dolgoztak, vagy buliztak. Elhatározta, hogy megnéz valami filmet. Nézzük, mi van itthon... akkoriban az apukája egy csomó dvd-t begyűjtött, mert az egyik bulvár laphoz adtak ajándékba, minden héten egy filmet. No, de hát nem a legjobb filmek voltak ezek... köztük az Amerikai Pite.
A kis Xinaf annyit tudott erről a filmről, hogy megdugnak benne egy pitét. És ez nem vonzotta. Hasonlóan nagy véleménnyel volt a filmről, mint a Hangyák a gatyában című filmről, amiről a mai napig annyit tud, hogy a kamasz srácnak beszél benne a pénisze...
De végül csak megnézi a pitét, és betegre röhögi magát... a többi pedig már történelem...

Na, de ezzel ne zárjuk le!

Miről is szól ez a film valójában? Igen, a szexről. És a társas kapcsolatokról. A barátságról. Az élet nagy tanulságairól. Az egymásért hozott áldozatokról. Az alkalmazkodásról. És még számtalan dologról.

Nézzük, kik is a főszereplők!

Jim Levenstein
Jim a megtestesült looser, akinek semmi sem sikerül. Ha egy lány tetszik neki, lefagy, vagy hülyeségeket beszél. Az a típus, aki képes egy hatalmas, nyitott kaput megcélozva is falnak ütközni. Nagyon könnyen izgalomba jön, túlságosan is könnyen... Viszont segítőkész, kedves, és a alapjáraton nagyon tisztességes fiú, akit azonban könnyen lehet befolyásolni, és rosszba vinni - aminek általában Jim issza meg a levét. Végül is a történet végére egy nem zökkenőmentes, de boldog házasság vár rá.

Chris 'Oz' Ostreicher
A barátai csak Óznak hívják, vagy Novának a Cassanovából. Az amerikai gimikre jellemző alfahím megtestesítője. Gátlástalan, ha csajozásról van szó, sikeres sportember, aki általában vezető szerepet tölt be a társaságokban. A barátaiért azonban tűzbe menne.
Az egyik legnagyobbat fejlődő karakter a történetben, megtanulja, hogy a valódi szerelem többet ér ezer románcnál!

Kevin Myers
Hősszerelmes típus, aki minden apróbb eseményből egy igazi drámát varázsol. Bár magabiztosnak és erősnek mutatja magát, de valójában belül félénk srác, aki retteg attól, hogy elveszítheti a párját. Általában ő szervezi meg a programokat, izgága alak, aki nem szeret tétlenkedni.

Paul Finch
Kiemelkedően művelt, sokat olvasott, túlságosan is igényes, már-már kényes srác, igazi művészlélek. Az egész élete tele van manírral. A finomság és a kultúra megtestesítője - amerikai módra.
Vevő mindenre, ami eltér az átlagtól, és kiemelheti a szürke közegből. Két dologról szokták megjegyezni: nem hajlandó az iskolai wc-be üríteni, higéniai okokból, és hogy ő dugja meg többször is Stifler mamáját.

Steve Stifler
Gazdag, arrogáns, sikeres sportoló, műveletlen, csajozógép, primitív... mivel is lehetne őt a legjobban jellemzeni? Nem érdeklik a társadalmi normák, egy igaz állat! Magát bráner-maisternek emlegeti. Fontos neki, hogy népszerű legyen, ezért gyakran bulikat szervez, amik általában a piáról és a szexről szólnak. De ennek ellenére sem igen kedvelik, féktelen bunkósága miatt.

Persze vannak lányok is. Én itt megállnék viszont, hogy elmondjam: az egyik ok, amiért rajongok a Pite filmekért, hogy ezekben a felsorolt szereplőkben mindegyikükben felfedeztem egy kis darabot a 15-20 éves kori énemből! Jim lányokkal szemben esetlensége, Óz érzelmi fejlődése, Kevin külső magabiztossága, Finch erőszakos műveltsége, és Stifler állatsága... ezek mind megvoltak bennem.
Aki látta a filmeket, észrevehette, hogy a szereplők bemutatásánál leginkább az első filmbeli szerepükre korlátozódtam. Most röviden összeírom, mik is történnek a filmekben.

SPOILER VESZÉLY

Amerikai Pite
Jim, Óz, Kevin és Finch attól félve, hogy szűzként kell elkezdeniük a főiskolát, egyezséget kötnek, hogy legkésőbb a szalagavató bál utáni buliig MINDENKÉPPEN szexelni fognak. Miközben rengeteg energiát ölnek a dologba, viszontagságokkal kísért útjukon elérkeznek ahhoz a bizonyos estéhez, és rájönnek, hogy valójában a szex nem is olyan fontos. Végül, ennek ellenére (vagy pont ezért) mindnyájukkal megtörténik a dolog.
Jimet csellel megszerzi magának a perverz és ninfomán Michel Flaherty, ki később még fontos szerepet kap.
Óz beleszeret a gyönyörű, kedves és érzékeny Heather-be, a kórista lányba, aki olyan fontos lesz számára, hogy még az év utolsó lacrosse meccsét is otthagyja, hogy inkább vele énekelhessen duettet. Érdekesség, hogy Óz az egyetlen a srácok között, aki utólag NEM számol be a többieknek arról, hogy sikerült elvesztenie a szüzességét - talán ő értette meg leginkább, miről is szól a szeretkezés.
Kevin végül lefekszik a barátnőjével, Victoria 'Vicky' Lathum-mel, de utána szakítással ér véget a kapcsolatuk.
Finch pedig, ahogy fentebb írtam, megdugja Stifler mamáját.
A film legnagyobb tanulsága: a szex nem minden, bár jó dolog.

Amerikai Pite 2
A film az első egyetem utáni nyárról szól. A srácok nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért elhatározzák, hogy közösen melózni fognak, hogy összegyűjtsenek némi pénzt, és egy utolsó, nagyszabású bulit csapjanak!
Jim ebben a filmben a szépséges Nadyia-ra vágyik, aki rövid időre feltűnt az előző filmben is, egy kis affér erejéig. De mivel szexuálisan még elég ügyetlen, felkeresi a szüzességét elvevő Michel-t, hogy tanítsa ki. A gyakorlás közben azonban egymásba szeretnek, így a szépséges Nadyia végül is hoppon marad.
Óz Heather-t várja, aki külföldi tanulmányi úton van. Mindketten hűségesek maradnak a másikhoz, és a film végén ismét találkoznak.
Kevin újra Vicky-re hajt, de végül belátja, hogy ennek már vége, és végül jó barátsággal válnak el.
Fimch ismét megdugja Stifler mamáját :D
A film legnagyobb tanulsága: A szerelem nem azon múlik, mennyire néz ki jól a másik. Sokkal több szimpla tetszésnél.

Amerikai Pite 3 - Az esküvő
Jim és Michel esküvőjéről, és annak előkészületeiről szól a film. Amit nagyon bántam, hogy Ózt teljesen kihagyták belőle. Viszont fontosabb szerepet kap Stifler, aki a film alatt Michel szűz húgára, Cadence-re hajt, Finchel együtt. Egy véletlen folytán kénytelenek egy ideig egymást játszani, tehát Finch primitív nagymenőnek, Stifler pedig művelt úriembernek mutatja magát. Jim pedig a végén persze elveszi Michel-t. :)
A film legnagyobb tanulsága: Légy önmagad, és ha eléggé szereted a párod, át tudod hidalni a szakadékokat!

Ezek után jött egy csomó "amerikai pite" film, de ezek nem tartoztak soha az American Pie sorozathoz. Ezeket úgy jelenítették meg, hogy: "American Pie Present", tehát "Az amerikai pite bemutatja". Ezek lazán kapcsolódnak az eredeti filmekhez, nem is rosszak, de meg sem közelítik az eredetieket. Mindegyikben van egy állat Stifler, és Jim okoskodó papája, és kb. ennyi.

Amerikai Pite 4 - A találkozó
A 13 éves érettségi találkozóra összegyűl szinte minden régi szereplő - egyedül Michel családja maradt ki. Igazi hakni film, ami a régi filmekre utal vissza örökkön örökké. Sokan lehúzták, hogy az idő múlásával lehettek volna kevésbé "primitívek" a poénok, mert "ami 1999-ben még jó volt, az 2012-ben már kevés". Én ezzel nem értek egyet. Szerintem aki leül megnézni ezt a filmet, ugyanazt akarja látni, mint a másik háromnál. És meg is kapja! De ebbe a filmbe lett egy kis dráma, egy csipetnyi jellemfejlődés... én nagyon elégedett voltam vele.
Jim és Michel házassága romokban, de igyekeznek felépíteni.
Ózból sport kommentátor, és celeb lett.
Kevinnek felesége van, akit szeret, de furcsa neki ismét látnia Vicky-t.
Finch és az anyákkal való szex ismét megjelenik. :)
A film legnagyobb tanulsága: "Minden korban van valami, ami akkor és ott jó, és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható. Megmarad nekünk néhány dal, mint emlékeztető, hogy az életünknek nincs refrénje, de ismételhető!"

Összefoglalás:
Ezek a filmek többek, mint a szexualitás nyílt ábrázolása, vagy az arra való buzdítás. Rengeteg humorral, erkölcsi és morális kérdéssel megfűszerezett, valóban elgondolkodtató filmalkotások. Sokan elvből nem nézik meg őket, ami a világ egyik legnagyobb hülyesége. Megint mások egyszerűen nem értik meg a filmet. Ők talán egy jót nevetnek, talán húzzák a szájukat, de a lényeget nem fogják meg. Szerintem egyszer érdemes egy kísérletet tenni velük, és végignézni.

A filmekről a mottómat a Gyűrűk urából merítettem: "Van mi arany, bár nem fénylik díszesen!"

Az egész sorozatot értékelve:
10/10

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Ma átestem egy nagyon érdekes és tanulságos élményen. Elmentem a Petőfi téri Nagyboldogasszony templomba liturgiára. Természetesen nem járultam Eucharisztiához, mivel lett volna lehetőségem katolikus templomba menni, másrészt pedig nem tartozom az Ortodox Egyház közösségébe, és nem volt célom bántani az "unokatestvéreket".
Nézzük, milyennek is láttam az ortodoxok által végzett Aranyszájú Szent János liturgiáját!

Először azt kell leszögeznem: az ortodox testvérek sokkal természetesebben élik meg a templomot. Ezt nem tudom másképpen megfogalmazni! Nálunk, katolikusoknál (bizánci és latin rítusúaknál egyaránt) két tipikus viselkedési mintát látok: az egyik úgy kezeli a templomot, mint egy játszóteret, vagy halas piacot. Elvan, dumálgat, pletykálkodik, szervezi az esti programot. Néha persze imádkozik is. Lazán sétálgat az oltár előtt, talán egyszer-egyszer még keresztet is vet, bár azt gyakran elfelejtik, mert nagyon fárasztó. Szinte azt várná az ember, hogy előkapja a lekváros kenyeret, és elkezdjen majszolni... A másik véglet, amikor megmukkanni sem szabad, mert templomban vagyunk! Csak szilárdan, egyesen háttal, izgés-mozgás nélkül szabad bent lenni. Aki egy szót is szól, azt gyilkos pillantással meg kell semmisíteni! Ez az Isten háza, és te, kis szaros porszem, tudjad már, hol a helyed!
Ezek persze mindkét esetben szélsőségek, és szerencsére csak ritkán jelennek meg tiszta formájukban.
Nos, amit én láttam, ott szintén ment időnként mászkálás, de csak azért, hogy a kedves hívő elmenjen, és vegyen egy, vagy több gyertyát, amit meggyújthat, imádságos szándékkal. Vagy hogy odaálljon egy ikon elé imádkozni. Vagy egyenesen előre megy, és metániákat végez a csókolóképek előtt. Tehát sokkal szabadabb a mozgás, mint a katolikus templomokban, de közben megmarad az, hogy az ittlétünk célja elsősorban az Istennel való találkozás, utána pedig a szűzanya és a többi szentekkel való találkozás.
Nos, ez a fajta természetesség a templomban nagyon imponál nekem. Megmarad az Isten házának a méltósága, és imádságos légköre, de közben nincs az a karót nyelt szigor sem. Gyakorlatilag a "jól érzem magam, szabad vagyok", és a "templomba megyek" nem két, egymást kizáró fogalom, hanem együtt jár. Ezt igazán átvehetnénk!

Büszkén jelenthetem ki, hogy görögkatolikus egyházunk dallamvilága kimunkáltabb, gondozottabb, érzést ébresztet bennem, mint az ortodoxoké. A katolikusságra jellemző egyetemesítés itt kifejezetten csodálatosan sült el: szigorúan megszabott dallamvilágunk, és szigorú kántorképzésünk meghozza gyümölcsét: szerintem a görögkatolikusok dallamai (bár elvileg megegyeznek) egyszerűen sokkal szebbek, mint az ortodoxoké.
Ráadásul itt is az a rendszer él, hogy a kar énekel, a hívek pedig magukban követik a szertartást. Ez nekem idegen. Ilyen téren pl. sokkal inkább vagyok katolikus, mert én speciel szeretek bekapcsolódni a szertartásba. És Istenhez is könyebb eljutni, ha te magad is énekled a zsoltárokat.

Amivel végkép nem tudtam mit kezdeni, az a liturgia nyelve volt. Elméletileg magyar nyelvű szentliturgián vettem részt, de gyakorlatban nagy számban voltak ószláv és ógörög részek. Én speciel általában szeretem, ha egy-egy részt valamelyik liturgikus nyelven végezzük, de itt speciel nekem kicsit sok volt az idegen nyelv. Ráadásul a diakónus atya, aki az ekténiákat mondta, orrhangon énekelt, és iszonyúan erős akcentussal beszélte csak a magyart. Önmagában egyik sem gond (meg amúgy sem, ettől még lehet kiváló diakónus, nagy lelki ember, és később akár kiváló pap, ha Isten is ezt akarja), de a kettő együtt azt eredményezte, hogy sok esetben teljesen érthetetlen volt, amit énekelt. Volt, hogy nem tudtam az elején, milyen nyelvű az ekténia, és a harmadik körül vettem észre, hogy magyar.

Összességében, érdekes élmény volt. Szerencsém van, hogy a Katolikus Egyházon belül is részt tudok venni Aranyszájú Szent János csodálatos liturgiáján, mivel lelkiségében, érzéseiben, a nálunk végzett, "ortodoxos" liturgia hozzám közelebb áll. Viszont azt is láttam, mekkora hülyeség, mikor azt mondják egy-egy keleti lelkiségű görögkatolikus szertartás után, hogy "jaj, ez már nem is katolikus, ez ortodox", meg hogy "nem értettem, miért van ortodox Istentisztelet Máriapócson". Hát, szerintem elég éles különbség van Fülöp és Atanáz püspök, Baán atya, vagy Kiss László liturgiája, és egy ortodox liturgia között.
Érdekes, felemelő, és nagyon jó élmény volt! Hálát adok az Istennek, hogy ilyet is átélhettem. Pl. az is biztos és egyértelmű lett számomra, hogy én max. a görögkatolikusok között számíthatok ortodoxnak. Ami nem baj! Tisztelettel és szeretettel fordulok az ortodox egyházak felé, de közben szeretek egységben lenni Rómával. A keleti lelkiség pedig életem része, benne van a csontjaimban, a véremben, a húsomban, de legfontosabb: a lelkemben.

Napok óta szeretnék megírni egy bejegyzést, de nem nagyon akar sikerülni... mert végül is hogy lehet ezt megfogalmazni?
Soha, de soha nem éreztem így magam, mint most. Kicsit olyan, mint ha kölcsön kaptam volna egy darabot egy másik, egy normális ember életéből...
De ahogy írtam le a mondatokat, rögtön töröltem is őket. Vagy átírtam. És így sem lettem elégedett. Nem is szaporítom a szót...

Életem egy olyan szakaszában járok, amikor tényleg jól érzem magam. Megkockáztatom, hogy boldog vagyok... és miért is ne lennék? Van szerető családom, szerető párom, munkám, és helyem, ahol aludhatok. Sőt, enni is van mit. Béke és nyugalom, amit olyan régóta keresek, és most itt van!

Persze ez a kapcsolat nem olyan, mint pl. a Twilight-ban...

ÁLLJ!

Leírtam azt a szót, ami mellett nem lehet elmenni következmények nélkül. Felelőtlenül bántam vele, ezért írnom kell róla...

Tehát akkor pár szó a Twilight-ról!

Pár éve még óriási sláger volt, és a tinilányok nagyobbik része odavolt érte. Páran persze dacból csak azért sem, de a lányok legtöbbje rajongója volt. Jöttek a vélemények, hogy ez bizony megverte még a Harry Pottert is népszerűségben! A filmek pedig sokkal jobban meg lettek csinálva, mint a HP filmadoptációi.
Aztán véget ért a láz, és ma már olyanoktól is rendre fikázó kritikát hallok az Alkonyat különböző részeiről, akik régebben nagy Twilight rajongók voltak.
Úgy gondolom, ideje, most hogy már kifele megy a divatból, hogy én is foglalkozzam vele.

A történetbe nem akarok belemenni, ismeri azt mindenki. Aki nem, az nézzen utána. Mivel ez elsősorban könyv, és csak utólag lett film, ezért én is a könyvekről fogom leírni a gondolataim (első sorban).

Kezdeném egy vallomással: csak az első könyvet olvastam. A többi történetét vagy filmen láttam, vagy NAGYON részletes beszámolót kaptam róla, ami jó, mert így tudok véleményt alkotni.
Kezdjük a pozitívumokkal!

- Stephenie Meyer meglehetősen jó stílusba ír. Szinte már valóban Rowling szintjén olvasmányosan van megírva ez az egész! Igen jól ért az érzékek manipulálásához, jó értelemben, tehát ha valami fáj, az nagyon, ami gyönyört okoz, az nagyon-nagyon!

- A könyvek nem erőltetetten hosszúak, de nem is túl rövidek. Tisztességes vastagságot kapunk a pénzünkért!

- A karakterek ötletesek. A főszereplőktől, a mellékszereplőkig. Akár jó, akár gonosz az adott figura, van motivációja.

- A kis, személyes drámák előtt le a kalappal! Rosalie története (a jegyese haverjai részegen megverték, és meg is erőszakolták, köztük a jegyese is. Ebbe belehal, ezért változtatja át Carlisle vámpírrá. Később vámpírként egyesével lemészárolja azokat, akik ezt tették vele) , vagy akár csak Bella apjának, Charlie-nak a karaktere (nem tud semmit az egész vámpírosdiról, a felesége elhagyta, a lányát rajongásig szereti, és félti nagyon. Közben Bella hol életveszélyesen megsérül, hol hónapokig magába fordul, és a végén még el is viszik tőle messzire...) és még sok más, kevésbé lényeges karakter története kifejezetten zseniális. Nagyon bánom, hogy nem ezt a vonalat erőltette az írónő, hanem inkább a szerelmi szálra ment rá.

Persze ennél lényegesen több pozitívuma van, de nekem ezek tetszettek a legjobban. És most nézzük azokat, amik nekem a legkevésbé tetszettek:

- Bár a karakterek tényleg ötletesek, sajnos egy részük kifejezetten mentes az életszagúságtól. És nem azért, mert vámpír, vagy vérfarkas, vagy egyéb. Nem. Vegyük Edwardot. Edward a TÖKÉLETES FÉRFI! Türelmes, határozott, kedves, gyengéd, de közben erős. Mennyeien csókol, és csodás az ágyban. Gazdag, nagy autója van, és remek a humora is. Természetesen félelmetesen jóképű. Emberfeletti akaraterővel képes bármilyen áldozatot meghozni az imádott lányért, hiszen még a természetfeletti erejű vonzalma sem akadályozza meg, hogy a vérpatakot árasztó Bellát látva uralkodjon magán. Tökéletesen alkalmazkodó, aki képes feláldozni bármit a választottjáért.
Ez a már-már gyomorforgató tökéletesség persze kizárólag Edward sajátja. Érdekes, hogy a tökéletesen reális Charlie és a tökéletesen tökéletes Edward ugyanannak az írónak az agyából pattant ki...

- A könyvek annyira, de annyira romantikusak, hogy arra nincs jó szó! Mert itt tökéletes az első csók, tökéletes és csodálatos az első szexuális aktus. Romantikus a környezet a tengerparttal és a pálmafákkal is. De leginkább az egymás iránti csodálatos ragaszkodás, és a szerelem mindent legyőző ereje... na jó...

- Saját magával ellentmondásos világ. Mert pl. a vámpírok élők, vagy élőholtak? Ha élők, akkor miért nem alszanak? És az évek számával miért nem változik az ízlésük? (Edward 100 éves, de 17 évesen lett vámpír, ezért az ízlése is 17 évesnek megfelelő. Képregényeket olvas pl.) Ha élőholtak, akkor hogy a viharban képesek szaporodni emberekkel? És ha képesek emberekkel szaporodni, akkor miért nem képesek egymással? Vagy csak a hím egyedek élnek, a nőstények élőholtak?

- A bevésődés. Ez az a mágikus természetű érzés, amikor egy ellentétes nemű iránt minden szerelemnél erősebb vonzalmat érzünk, és csak a másik boldoggá tétele adhat értelmet innentől az életünknek.
Szerencsésebb esetben ez kölcsönös (Bella és Edward), szerencsétlenebb esetben egyoldalú (mint Jacob, és Renesmee esetében).

- Renesmee karaktere. Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy vámpírtól és egy embertől született gyerek, akkor is akad vele gondom. Pl. amikor magzat korában Edward olvas a gondolataiban... nem hiszem, hogy egy magzatnak, még ha félig vámpír is, összeszedett gondolatai lennének. De az, hogy a különleges képessége a cukiság... és hogy csípőből mindenki szereti, mert annyira, de annyira édes...

És (bár több negatívumot írtam, mint pozitívumot) itt is írhatnék még dolgokat. De a célom nem lefikázni a twilight-ot. Még ha úgy is tűnt.

Szerintem a legnagyobb baj ezzel a művel, hogy az első könyvvel és filmmel nem álltak le. De ahogy a történet fokozódik, és egyre inkább elvadult, nekem úgy lett egyre unszimpatikusabb.

Egyszerre kell pozitív és negatív dologként kezelnem azt, hogy az írónő bizony kivégezte az eddigi vámpír kánont. Mindenki tudja, mire gondolok...elsősorban a napon csillogó vámpírokra. Meg sok egyéb apróságra is, de azok fele annyira nem érdekesek.

Nos, engem ez a rész kevéssé zavar, mint a hardcore fantasy rajongókat. Végül is, ez nem fantasy, hanem egy misztikus elemekkel tarkított szerelmi történet. Oké. Csak azt nem tudom, hogy voltaképpen miért lett JOBB, hogy csillognak a napfényben, mint ha elégnének? Az nem baj, ha valaki mer gyökeresen eltérni az eddigi szabályoktól, de az igen, ha ezt pusztán saját önmegvalósításáért teszi! Azonban itt a csillogás nem szolgálja a történetet. Gyakorlatilag, ha nem akar MINDENÁRON eltérőt alkotni Meyer, és benne hagyta volna azt, hogy a nap sebzi a vámpírokat, ugyanúgy működne az egész történet. Tehát ez egy merőben felesleges, csakazértis újítás.
(Egyébként szerintem az egész természetfeletti vonalat, vámpírokkal és alakváltó ember farkasokkal együtt is ki lehetett volna hagyni a történetből. Ugyanolyan ultraromantikus történet kerekedhetett volna, ugyanazokkal a karakterekkel, csak a pszichopata James nem vámpír lenne, hanem egy tömeggyilkos. De ez tényleg NAGYON személyes véleményem.)

Összefoglalás:
Azért azt le kell szögezni, hogy bár sok minden bosszant benne, az Alkonyat történetek nem rosszak. Tinilányoknak íródtak. Nem ciki, ha ezt egy tinilány szereti. Nem kell sátánt kiáltani, ahol nincs. Én azért siratom, mert ennél SOKKAL többet (és szerintem sokkal jobbat) is ki lehetett volna hozni belőle. Akár a szerelmi vonal megtartásával együtt is. Persze, ha nem erre megyünk rá, hanem a már fentebb említett személyes drámákra és tragédiákra, az nekem speciel sokkal jobban tetszene, de hát nem én vagyok a célközönség. Nem is baj, nem az a jó könyv és film, ami nekem tetszik, és kiszolgálja az ízlésemet.
Viszont lehetett volna kevésbé szélsőségesen szuperpasit és szupercsajt alkotni, életszagúbb környezetet és szereplőket mozgatni egy életszagúbb szerelmi szálon.

Szerintem NE fikázzuk a Twilight-ot! Mostanában ennek divatja van, és ez nem jó! Oké, nem közöl értékeket, oké, torz képet mutat a szerelemről, de könyörgöm, ez egy PONYVA! Ha rossz véleményünk van róla, az persze lehet szintén érthető, és az is, ha valaki rajong érte. De azért nem ez a jó könyvek ellenpólusa.

Mottó:
"Még a mértékletességben is légy mértékletes!"

Ez a bejegyzés NEM ad teljes képet a görögkatolikus egyházról. Nagyon tőszavakban, a lényegre hagyatkozva írtam meg. Igazság szerint elsősorban saját gyönyörömre, másodsorban pedig érdekességnek. Mert bár az itt leírtak kevesek lennének egy ZH megírásához is, de egy alapvető rálátást adnak, ezen kívül, akit valamennyire érdekel is a téma, el tud indulni a kutakodásban.
Kulisszatitok, hogy ez az első bejegyzés, amit nem egy szuszra írok meg, hanem több napot is rászántam. De végre elkészült! Remélem lesz, aki szintén érdekesnek találja.
Talán meglepő, hogy milyen messziről indulok (Kr. u. 33-40 magasságából). Úgy vélem, a görögkatolikuságról, ami egyfajta híd szerűség kelet és nyugat közt, mert egy keleti csoportosulás egy nyugati egyházban, nem lehet úgy írni, hogy nem adunk egy képet a kereszténység két pólusának, a nyugati és a keleti rítusnak a kialakulásáról. Sajnos ez sem teljes munka, hiszen ennek akár külön blogot is lehetne szentelni.
De elég belőlem, nézzük a görögkatolikus egyház történetét röviden, tőszavakban, a lényegre hagyatkozva, és pontokba szedve.

A bejegyzést külön ajánlom Eidan cimborámnak, aki akkor támogatott a vallásos jellegű írások publikálására, amikor a legnagyobb szükségem volt rá! Várom a véleményedet! Ezen kívül ajánlom mindenkinek, akit akár csak kicsit is érdekel a vallástörténet.

- Az egész az első évszázad elején - közepén kezdődött (a pontos dátumról a mai napig nem sikerült megállapodni), amikor is (hitünk szerint) Jézus Krisztus felmegy a Mennybe, majd a Szentlélek tüzes lángnyelvek képében leszáll az apostolokra. Akkor a sokaságból mintegy háromezren megkeresztelkedtek. (Ap.Csel 2, 41) Gyakorlatilag ekkor születik meg a keresztény Egyház, Krisztus urunk Egyháza, az ő teste. Persze még bőven nem beszélhetünk katolikusról, vagy ortodoxról, reformátusról vagy evangélikusról. Vagyis, egyszerre beszélünk a szó eredeti jelentését nézve katolikus (egyetemes, egységes) és ortodox (igazhitű) Egyházról.
Ekkor ez egy erősen homogén közeg, az apostolok vezetésével. Ahogy az apostolok szétszélednek, és térítik a világot Krisztus hitére, megjelennek apró különbségek az általuk alapított közösségek Istentiszteleti szokásaiban.

- Az Egyház első komoly szakadását Arius okozta a 4. században, aki azt tanította, az Atya a tökéletesség, minden más teremtmény, tehát a Fiú és a Szentlélek is. Elmélete logikus volt, ráadásul remek szónoki képességgel rendelkezett. Az ebből a tanból eredő arianizmus olyan nagy teret hódított, hogy a papság egy jelentős része is ezt követte az Egyház tanításával szemben. Végül I. Szilveszter pápa 325-ben összehívta a Niceai zsinatot, ahol megfogalmazzák az apostoli hitvallást, melyben egyértelműen leírják az Egyház tanítását a Szentháromságról (egy Isten, három egyformán fontos személyben.)
Itt jelenik meg az egyik hangsúlyeltolódás a keleti (ortodox) és a nyugati (katolikus, majd később a protestáns) kereszténység között. Míg eredetileg a hitvallás Szentlélekre vonatkozó része így hangzott:
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Ezt, éppen az arianus eretnekségre reagálva a nyugati egyház kiegészítette egy betoldással:
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.
A nyugati kereszténység ezúton fejezte ki, hogy a a Fiú (ellentétben Arius tanításával) nem alacsonyabb rendű az Atyánál. (Ez a rész 589-be lett beszúrva, a toledói zsinaton.)  A keleti kereszténység ezt a betoldást a mai napig nem fogadja el. (Nem sokkal később szárnyra kaptak olyan nézetek, miszerint a Szentlélek áll az Atya és a Fiú alatt a ranglétrán.)
Ez az apró különbség jellemző hangsúlyeltolódás a kelet és nyugat között. Az "a Fiútól" részt filioque-nek nevezik, ha találkozunk vele, tudjuk mihez kötni.

- Innentől egyre inkább elkülönül egymástól a keleti és nyugati kereszténység. 1054-ben történik meg a Nagy Egyházszakadás, melynek keretében X. Leó, római pápa és Kerulláriosz, konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiközösítik egymást, és ezáltal egymás híveit. 1204-ben a kereszteshadjárat el sem jut a Szentföldig, hanem a nyugati keresztény országok csapatai lerohanják és kifosztják Bizáncot, a keleti kereszténység akkori központját.
Míg a nyugati egyház nagyjából egységes volt (névleg pedig teljesen egységes), a keleti egyház annyiféle volt, ahogy Patriarchátus kialakult. Konstantinápoly, Jeruzsálem, Alexandria, Moszkva, és még számos központ jelenik meg, míg nyugaton Róma, illetve a pápai állam vezette a kereszténységet. A keleti egyházak nem feltétlen ápoltak jó viszonyt egymással, és alapvető ellenérzéssel álltak a nyugati kereszténységhez.

- A Reformáció hatalmasat fordított a világ kerekén. A 16. században Luther Márton és Kálvin János munkássága arra kényszerítette a Katolikus egyházat, hogy átértékelje eddigi működését, és népbarátibb, fogyaszthatóbb hagyományokat alakítson ki. Elindul az Ellenreformáció, átalakul az Istentiszteletek rendje, és a hagyományok egy része.

- Keleten, pont mert kevésbé centralizált a hatalom, mint nyugaton, nem alakul ki reformáció, ezáltal a keleti szertartások és hagyományok sokkal közelebb maradnak az őskeresztény hagyományokhoz.

- Közép-Európa nyugati részén (pl. Magyarországon), és nyugaton értelemszerűen kis befolyással bírtak a keleti keresztények (ortodoxok). Ez általában a jobbágyok vallása volt, akik kijevből, vagy más, keletre fekvő területről vándoroltak ide. A földesurak nem igazán vették fel a jobbágyaik vallását, fordítva jobban előfordult. 
Ráadásul az ortodox papokat (általában) nem tekintették papnak. Ugyanúgy dolgozniuk kellett a földeken, ha élni akartak, ugyanúgy robotolniuk kellett az uruknak, ugyanúgy kellet adjanak ajándékot, míg a katolikus papok ezektől mind mentesültek.
Valószínűleg ezek a világi érdekek játszottak domináns szerepet abban, hogy elindult a folyamat, aminek a vége 1646, amikor is Ungváron, az addig ortodox püspök, Partén Péter és 63 papja leteszi a katolikus hitvallást, és ezzel csatlakoznak a Katolikus egyházhoz.

- Az unió koránt sem zajlott le békésen. Sok esetben a hívek nem akartak katolikusok lenni, később pedig, amikor már több ortodox püspök is unitál Rómával, már papok is erősen tiltakoznak. Az ortodox pátriárkák az elveszett püspökeik és papjaik helyére új püspököket és papokat neveznek ki. A nép sok esetben inkább ment ortodox liturgiára, minek hatására sokszor erőszakkal kényszerítik be az embereket a katolikus templomokba.

- A Rómához csatlakozó, immár nem ortodox, hanem keleti szertartású katolikusokat nevezték görög katolikusnak, a görög-bizánci szertartásra utalva. (2011 szeptemberétől a görög katolikus szó Magyarországon egybe írandó, tehát a helyes megnevezés görögkatolikus.) A Katolikus egyház kedvező feltételeket adott a betérőknek. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Megtarthatták saját liturgiájukat és a saját böjti hagyományaikat. A papok továbbra is házasodhattak.A papok továbbra is lehettek nős emberek. Viszont biztosítaniuk kellett a lehetőséget, hogy a hívők akár naponta is szentáldozáshoz járulhassanak. (Ez a keleti hagyománytól idegen, ott alapból csak vasárnapokon és ünnepnapokon tartanak Szentliturgiát, hétköznapokon egyéb Istentiszteleteket végeznek.) A teológiai kérdésekben el kellett fogadják a katolikus tanítást (pl. a tisztítótűz). És természetesen elismerni, hogy a római pápa "első az egyenlők között".

- Habsburg nyomásra, a keleti katolikus egyházakban a keleti elemek néhol eltünedeztek, vagy átalakultak, nyugati mintára. Feltűntek, majd óriási teret kaptak a latin hagyományok, mint pl. az elsőáldozás (a keleti hagyomány szerint a gyermeket egészen addig áldoztatják, amíg ésszel nem éri fel, mi a bűn -általában 7 éves koráig-, utána lelki vezetői döntéstől függ, mikortól gyónhat. Ha gyón, ismét járulhat Szentáldozáshoz.), a liturgia szó helyett a mise szó használata, a "kis" (hétköznapi) és "nagy" (vasárnapi) Istentisztelet bevezetése, stb.

- A II. Vatikáni Zsinat elfogadja a keleti egyházakat a Katolikus Egyház értékes részeinek.

- II. János Pál pápa, 1995 május 2.-án kiadja az Orientale Lumen - a Kelet Világossága című enciklikáját, melyben felszólítja a keleti katolikus egyházakat, hogy térjenek vissza ősi, keleti hagyományaikhoz. (Erről az én írásom ITT elérhető.) Ekkora már többé-kevésbé rendeződött a Katolikus-Ortodox ellentét. 2008 decemberében megrendezik az első, hivatalos Katolikus-Ortodox Fórumot, melyet azóta is összehívnak. (A legutóbbit 2012. június 5.-én rendezték meg. Ez volt a III. fórum, melyen részt vett Erdő Péter bíboros is.)

- Mára a görögkatolikusság elismert része a Katolikus Egyháznak, szerte a világon. Egyre kevésbé keverik össze a görög-keleti (ortodox) egyházzal. Hiszen a görögkatolikusok ugyanúgy a Katolikus Egyházhoz tartoznak, csak nem a nyugati, hanem a keleti irányzathoz. Éppen úgy nem görög-keletiek, mint ahogy nem görög rítusú római katolikusok.

Angolul nem tudóknak, balról jobbra:
Görög+Katolikus
1. Amilyennek a barátaim hisznek.
2. Amilyennek az ortodoxok hisznek.
3. Amilyennek a latinok (római katolikusok) hisznek.
4. Ami vagyok.

... legyen meg az akaratotok. :)

Gitáros énekek. Jézus plöm-plöm. Evangelizáció. Beat mise. Karizmatikus dalok... és mi ki tudja, micsoda neveket kap a keresztény könnyűzene.

Miről is van szó?

Az alap tétel: keresztény fiatalok dalban mondják el érzéseiket az Úrról, és ezen könnyedebb módon keresztül teszik meg hitvallásukat. Benne van a hitük, a szeretetük. Közösségformáló ereje van, hiszen sokan énekelhetnek együtt Jézusról, és legalább nem a diszkóban züllenek. Fiatalossá teszi az Istentiszteletet is. Amúgy is, sok ember riaszt az Egyház ódivatúsága. Egyszer konkrétan hallottam is a "dohosan hűvös templom, álmosító liturgiával" kifejezést.
Ez így olyan jónak hangzik... mi is a bajom?

Semmi. Alapból, a gitáros énekek léte nem hülyeség. Nem véletlenül hódít a Hit Gyülekezete sem! Úgy gondolom, ennek is meg van a helye.

Szóval, elméletileg nincs velük gondom, de gyakorlatilag több is. Megpróbálom pontokba foglalni ezeket, remélem semmit sem hagyok ki!

1. A zene
Ezeknek a daloknak a zenéje általában annyira egyszerű, tisztelet a kivételnek, hogy egy kezdő punk zenekar elszégyellné magát, ha ilyen riffekkel állna ki a színpadra... 2-3 akkord, azok sem a legnehezebbek. A hangzás egyszerű, és nagyon lágy, mert páran azt hiszik, hogy a kereszténység kifejezőeszköze a keménység hiánya.

2. Bárgyú szövegek
Mert sokan nem bárányok, hanem inkább birkák szeretnének lenni, ha Jézus a pásztor... és az enyhén magyartalan szövegből gyakorlatilag ömlik a nyál. Nem kicsit - nagyon! Gyakorlatilag a szövegeket egy véletlen generátorral is meg lehetne írni, csak be kell dobni pár kifejezést, mint: szív, megváltás, Jézus, szeretet, élet, lélek, öröm, vigasz, alleluja... beállítjuk még, hogy a fiktív random-generátor ragozzon is, és használjon összekötő szavakat, és kész is a dal:

"Jézus, te vagy az életem
Alleluja!
Lelkemnek vigasza, szerető szív

Jézus te vagy a megváltás
Alleluja!
Lelkemnek öröme, szív szeretet"

Bár poénnak szántam, de egy átlagos számba beférne refrénnek...

3. Eretnek szövegek
És most nem a katolikus beszél belőlem, hanem a keresztény. Vannak ugyanis néha olyan fordulatok a keresztény könnyűzenében, amik bármely történelmi egyház tanításával élesen szembe mennek. Nézzük a kedvencemet:

"Szótlan a föld, könnybe fúlnak dalai,
Meg kell ma váltani újra
Tedd amit kell, s mindent magadnak hozzá:
Alleluja, alleluja"

Pontosan mit ért vajon a szerző az alatt, hogy a földet "meg kell ma váltani újra"????? Persze, nem ezt akarták kifejezni, de ebben a szövegkörnyezetben ez a következőt jelenti: Elsőre nem sikerült tökéletesen megváltani a földet. "Könnybe fúltak dalai", ugyebár. Következtetés: Jézus tökéletlen, rosszul végezte el a feladatot.
Persze, a szándék valami olyasmi lehetett, hogy  "úgy kell élnünk, hogy általunk végbemenjen Krisztus munkássága, ezzel is kifejezve, hogy a megváltás az egész életünket, így 2000 évvel a kereszthalál és a feltámadás után is tevékenyen működik és jelen van..." csak éppen nem ezt írták. És higyjétek el, nem ez az egyetlen ilyen mestermű...

4. Az önsztárolás
Emlékeztek, az eredeti cél az, hogy könnyedebb formában dicsőítsük az Istent... még a szórakozás közben is. Ezért koncertezünk ugyebár mi, a keresztény fiatalok. És ezért szolgáltatjuk a dalokat az Istentiszteleten is. Ugyebár.
De vajon az Urat, vagy a zenekart dicsőítjük, mikor a közönségnek tetsző refrént, aminek hatására hatalmas lelki élményben gyarapodnak a kedves testvérek (hiszen ezért csináljuk), már tizedjére játsszuk el? Vajon az Urat dicsőíti, vagy a zenekart a gitár és a dobszóló, akár a szertartás keretein belül???? De ilyen értelemben ez koncerten sem teljesen az eredeti célt szolgálja.
Ember legyen a talpán, aki TÉNYLEG csak az Istent akarja dicsérni a zenéjével, és nem merít magának a dicsőségből, a közönség extázisából, stb.

5. Általánosító gondolkodás
"A fiataloknak ez kell. Így lehet evangelizálni." Ezt én konkrétan hallottam. Azonban van pár olyan fiatal (mint én), aki a fent leírtak miatt ha teheti, messzire menekül, mikor meghallja a Jézus-plömplömöt... Bizony, sok fiatal van, akinek a mélyebb, hagyományokkal bíró Istentisztelet adja meg az életében a szükséges erőt. Gyakorlatilag felekezettől függetlenül, protestánsok, katolikusok, ortodoxok, minden egyháznak van egy több száz éves liturgikus rendje, Ha páran újítani akarnak, legyen, de ne legyen evidencia, hogy az öregek a "dohos Istentiszteleteket szeretik", a fiatalok meg a "gitárosat".

Amit pedig egyszerűen nem értek: vannak remek zenekarok az országban. A Bikini, az Edda, de ha a lágyabb irányba megyünk el, ott van a Republic, Máté Péter, Zorán, stb. Ők is emberek, a zenészeik, dalszerzőik is mind emberek. Miért nem lehet ezt a színvonalat megütni - keresztény gondolatokkal? Nem, nem ezt értem alatta, hogy csupa "Jézuska", vagy csupa "Szívből áradó szent fény" legyen a szöveg... de a keresztény mindennapokról kiváló albumokat lehetne szerezni. Ha több előadót átbogarászok, össze tudnék hegeszteni egy keresztény zenei albumot... nézzük csak:
EDDA -  Fohász
EDDA - Akitől fényesség
Zorán - Kell ott fenn egy ország
MHV - Föld és ég gyermekei
MHV - Szeretet és gyűlölet
Tankcsapda - Adjon az ég
Ossian - Emberi dolgok
Padlás - Fényév távolság
Jó eséllyel tudnék még találni, ha nagyon keresek, de ezek így jó példák. Mindezt úgy, hogy nem mindegyik számot szeretem. Van amelyik nekem már túl nyálas. De az átlagos keresztény könnyűzenei dalokhoz képest mind világbajnok...
És nem értem... aktívan templomba járó, tehetséges zenészek miért nem írnak ilyen szintű dalokat? Miért nincs olyan hivatalosan is keresztény zenekar, aki valóban megfogná az embereket? Hogy a keresztény könnyűzene ne egy rétegmuzsika legyen...

Az általam felvázolt negatív pontokat egy dal tökéletesen egyesíti. Amikor meghallom, lelkem nem az egekbe szárnyal, és nem azt érzem, hogy az Úr velem van, szinte már-már megérint... hanem, hogy mindjárt elhányom magam... ez pedig nem más, mint...

Íme! Egyesíti magában a gagyi és egyszerű zenét, a bárgyú szöveget, az önmegvalósítást... eretneknek éppen nem eretnek, de nem sokon múlik néha... 

Félre ne értsetek, van pár általam is szeretet keresztény dalocska. Konkrétan:
Minden mi él, csak téged hirdet - Mert nem giccses. Ez olyan ritka...
Tüzed uram, Jézus - Pedig az Izraeli himnusz zenéjére írták, ami csúnya dolog, de ennek ellenére bírom.
Tanúim lesztek - Már amennyiben kihagyjuk a gitár intrót, és a gitárszólót... hát inkább a refrént szeretem...
Add a kezed, és zengjünk az Úrnak alleluját - Mert lelkesítő, és nem vészesen nyálas.
Syle Jenő - Kersztút / A kereszt - Mert tudom, milyen Isten ellen fordulni, és rádöbbenni, mit tettünk.

Ároni áldás - "Áldjon meg téged az Úr" - Ez kicsit kivétel, mert ennek van némi Bibliai alapja, de feldolgozták könnyűzenésített formában.

Nos, ez a pár darab dal olyan, amit tábor tűz mellett, ha más is van, vagy erdőben sétálva, kifejezetten szívesen hallgatok és éneklek is. Kivétel persze az Ároni áldás. Találtam 5 db-ot, amit szeretek, szerintem találnék még ötöt, amit nem utálok... és van ilyen dalokból több száz. De talán már inkább ezres a nagyságrend.
Ráadásul az általam szereteket sem érzem templomba valónak. Ugyanis nincs egyikben sem mélység. Bulizni lehet rájuk, ez tény, de Isten közelségébe kerülni NEM. Semmilyen módon nem. Csak extázisba esni lehet tőle, de az nem Isteni élmény. Azzal sincs baj, mondjuk egy koncerten. De a szertartásokon?
A keresztényekre leselkedő egyik nagy veszély az "élmény hajhászat". Tudjátok, amikor a szertartás értékét az adja, mennyire telt meg a szívünk "hallelujával". Mennyire pörögtünk be, mennyire emelkedtünk (mit emelkedtünk? Suhantunk, sőt, repültünk) fel Istenhez...

Nos, kedves keresztény testvérek... nem! Nem ez az értéke az Istentiszteletnek. Nem az, hogy nyelveken szóljunk, nem az, hogy extázisba kerüljünk. Ezek sem rossz dolgok, de nem lényegesek! A lényeges, hogy Istenre figyeljünk, hogy vele találkozzunk. Jó, persze lehet mondani "de amikor meghallom a "szeretet nem fogy el sosem"-et, én Istenhez repülök!" NEM! Nem, te egy dal hatása alá kerülsz. Amit emberek írtak, Istenről. Az Istentiszteletek, azok mások! A katolikus és ortodox szentliturgián konkrétan ott van a Szentség is. A protestáns Istentiszteleteket kevéssé ismerem, de azoknak is megvan a maguk mélysége és teológiai alapja. A zsoltárok pedig még mindig sokkal jobban kifejezik az Isten imádatát, mint a kedvenc keresztény énekeim... még ha kevésbé királyok, lazák, megindítóak, meghatóak, felemelőek, stb.

Összefoglalva: ha arra használjuk ezeket a dalokat, hogy kikapcsolódjunk, és kikapcsolódás közben is szó essen Istenről, akkor ezek nagyon jó dolgok. Ha azonban ezeken keresztül akarunk találkozni Istennel, akkor nem simán rosszak, hanem károsak!
Remélem senkit sem bántottam meg ezzel a terjedelmes írással. De a liturgia (légy bármelyik keresztény egyház tagja is) nem kiváltható "Ne félj, mert megváltottalak"-kal. Akinek bejönnek, az hallgassa őket, mert valamennyire tényleg az Isten felé fordítják a tekintetünket. Aki utálja ezeket, az pedig próbálja meg tolerálni embertársai ízlését. :)

Akit érdekel még mélységesebb elemzése a különböző daloknak, annak ajánlom figyelmében az Igen, katolikus honlapból a Dalszöveg Inkvizitor írásait.

És a végére csak azért is beteszek egy keleti rítusú püspöki áldást! :) Hogy valami liturgikus is legyen...

Nem tudom megállni...

VAN BARÁTNŐM!

Részleteket nem fogok közölni a blogomon, mivel egyrészt szerintem a Kedvesem nem annyira rajongana a nyilvános szereplésért, másrészt ez azért mégsem blogba való... de akit érdekel, annak személyesen mesélek.

Mikor kishúgomnak meséltem a dolgot, azt mondta: "De jó! Onnan látom, hogy ez most tényleg valami komoly, mert ilyen aranyosan még soha nem viselkedtél ezelőtt." Lehet. És örülök neki!

Pedig nemrég még bevállaltam volna akár a nőtlenséget is a papságért... és nem is értettem (bár elfogadtam, de értetlenül), miért kap ennyi akadályt az esetleges papságom... és ilyenkor persze kiderül, hogy valóban az Isten tudja jobban.

Amikor kijelentettem magamnak a tavaszi cserkésztáborban, hogy én át akarom engedni életem kormányát Krisztusnak, nem sejtettem, hogy ez tényleg ennyire nehéz. Minden erőmmel el akartam fogadni, hogy okkal nem kapok lehetőséget arra, hogy nőtlenül bár, de görögkatolikus pap legyek.

És mostanra kiderült, amit a Szentírás is ír: "Minden utamat már előre láttad..."  Hálát adok az Istennek, hogy a saját medrébe terelte az életemet, és így kinyílhattam a Kedves felé, aki közben kinyílt felém.

Ha bárki értetlenül megkérdezné: "Mégis hogy történt ez? Miért pont ő? Miért pont én?", nos, annak egy Szent Pál idézettel felelnék:

"Mert úgy tetszett annak, ki már anyám méhétől fogva kiválasztott!"

Kedves olvasók!

Bár nem vagyunk sokan, de hátha megmozgat pár embert egy esetleges szavazás... szóval, felteszem a kérdést, melyik témáról szeretnétek tőlem olvasni, a hamarosan felsorolt lehetőségek közül?

Előre leszögezem: a győztesről fogok legközelebb írni, de nem kizárt, hogy a többi is sorra kerül majd egyszer. Azért gondoltam erre a szavazásos ötletre, mert ezek mind olyan témák, amiket már régebben is szerettem volna megírni, de valahogy mindig másról írtam. A szavazás (első körben) este 8-ig tart. (Azaz 2012.07.31. 20:00, tehát mikor ezt olvassátok, már úgy aktuális: ma, este 8-ig.)

Az idő kevés, tudom. Ha NAGYON kevés (pl. nulla) db komment érkezik rá, akkor tolódhat is. De arra mindenképpen jó, hogy megnézzük, kik olvasnak tényleg naprakészen? :)

Szóval, a témák, amiről szavazást hirdettem:

1. A helyes Istenszülő tisztelet - avagy, ki is a Szűzanya, és mit tartok én a helyes tiszteletadásnak az irányában?
2. Az Amerikai Pite filmek (csak az eredeti szereplőgárdával készült 4 film) elemzése. Tőlem szokatlan, hogy ilyen "primitív" filmekért legyek oda, tuti jó okom van rá.
3. Véleményem a keresztény gitáros énekekről. Sokan szeretik, mások el sem tudják ezeket viselni. No, és te, Xinaf?
4. Írás a kedvenc boldogjaimról, szentjeimről - azaz best of kiket érdemes követni, kikhez érdemes közbenjárásért folyamodni?
5. "Egyéb, ezek nem érdekesek, ellentétben írhatnál arról, hogy:" és itt kifejted az álláspontodat!

Várom a szavazatokat, 20:00-kor zárom az első fordulót. Vagy eredmény hirdetéssel, vagy új dátummal :)

Egész nap azt a dalt kerestem, ami kifejezi az érzéseimet... komolyan mondom, több órám ráment, hogy kibányásszam a youtube feneketlen mélységéből az ideális dalt... amit éreztem, hogy bennem van. És végül sikerült. Szerencsére most délután aludtam kicsit, így nem leszek holnap hulla... de ha az lennék, az sem számítana. Megérné. Mert végre megvan az ideális dal!

No, így érzem magam. :)

"Szeretnék adni neked valamit. Már réges-rég oda kellett volna adnom, csak hát féltem... most már nem félek. Érted, ugye?"

Nagyon régen, még a blog indulásakor, ez volt az egyik legfelkapottabb témám. Most nincs kedvem linkelni, a lényeg, hogy a hazáról, a hazaszeretetről meg úgy általában a magyarság kérdéséről rengeteg írásom született. Később ezek elmaradtak, de eljött az idő, hogy mint hamvából a főnix, értekezzek kicsit róla.

Első lépésként, tisztázni szeretnék valamit: egy ember jó magyarságának NEM feltétele a jobboldali értékrend. Ezt sokan nem így gondolják, és ezzel sincs baj, hisz szabad országban élünk. Én azonban (és ez az én blogom), határozottan így látom. Ezen kívül, senki sem lesz rendesebb magyar ember attól, ha nemzeti, vagy irredenta jelképekkel pakolja körül magát. Bezony, kedves turbómagyar testvéreim, az Árpádsáv nem tesz jobban magyarrá, hiszen lazán kihagytál X további történelmi lobogót. Furcsa is nekem, hogy a nemzeti rendezvényeken csak Árpádsáv, és a trikolor lobogót látom. Hol van a többi? Vagy azok miért nem fontosak, ha ennek az Árpádsáv dolognak TÉNYLEG semmi köze a Nyilas ideológiához?
Igazából az is kevéssé zavarna, ha valaki azt mondaná: "azért az Árpádsávos lobogót választom, mert ezt használta alapjának Szálasi Ferenc is, és én egyetértek vele!" Ez egy tiszta dolog. Lényegtelen, egyetértek-e a nyilasokkal. Viszont ez a "nem, nekünk közünk sincs hozzájuk, de jaj, valamiért a huszár, a honvéd, vagy a Rákóczi zászló mindig otthon marad" dolog nekem elég unszimpatikus.

De nem fejtegetem tovább a "mitől nem lesz valaki magyar" témakőrt. Inkább rátérek arra, mitől lesz! Azon túl, hogy magyar állampolgár, mert az a hivatalos része, ez most nem számít.

1. Magyar akar lenni, magyarnak érzi magát. Ez egy alapvetően fontos dolog, mondhatni alap.
2. Ismeri és szereti a magyar kultúrát, irodalmat, történelmet, a nyelvtant, és a többit, ami a magyarsággal jár.
3. A hazáért cselekszik. Pl. nem csal adót. Betartja a törvényeit. Nem tanul csak azért tovább, hogy ne kelljen dolgozzon.

Nagyjából ennyi.
Nem vagyok népszerű az elméletemmel, de én személy szerint a szavazati jogot Magyarországon adózott jövedelemhez, vagy saját jogú (öregségi vagy rokkant) nyugdíjhoz kötném. Bizony. Ugyanis mivégre ugat bele valaki a választásba, aki nem tesz (és nem tett) be az államkasszába semmit?
Ugyanis a magyarságnak része az is, hogy teszek az államkasszába, még akkor is, ha a harmadik diplomáért tanulni sokkal kényelmesebb. És nem 8 év alatt végzek el egy egyetemet, mert tanulok, és nem bukom meg. Meg ilyenek. Tehát mielőbb munkába állok a felhalmozott tudásommal, itthon.

Jah, még valami: a magyarságnak NEM ellentéte a zsidó, a cigány, és a kommunista sem! Mosolyogtató, amikor tizen-huszonéves csipszarok hazaárulóznak le egy ötvenes éveiben járó mszp szavazót, mert büdös komcsi. Főleg, ha a tizen-huszonéves csipszar még egy napot nem dolgozott főállásba, az általa hazaárulózott ember pedig akár 30-40 évet is lehúzott a melóban. És adózott, amiből ez a kis tökkelütött tanulhat.

Nem az a baj amúgy, ha valaki tanul. Ez nagyon hasznos, mert a hazának szüksége van jól képzett emberekre. A baj akkor van, ha tanul, mert dolgozni kényelmetlen, meg mert derogálna alkalmazottnak lenni, utasítgatni jobb. Na, EZ már baj.

Én magyar vagyok-e?

Igen. Az vagyok. Még származásilag is. A családomban ugyanis, mint kiderült, több száz alatt se tűn fel egy csipetnyi kis  cigány vagy zsidó vér sem, ellentétben pl. Szegedi Csanáddal. Magyar zenét hallgatok (többségében), bár ismerek külföldi előadókat. Magyar verseket olvasok (többségében), bár ismerek külföldi költőket. Nem szándékozom külföldre menni dolgozni sem. Szeretem a hazámat. Büszke vagyok a sikereinkre, és nem próbálom jobb fényben feltüntetni a történelmünket, mint amilyen. Hiszen a haza szeretetében az is benne van, hogy ismerem a rossz oldalát is.

Leközöltem már a verset, de leközlöm újra:

Ady Endre: Én nem vagyok magyar?

Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,
Nyugtalan vitéznek
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)

Mert nem szavaznék a jobbikra, de még a fideszre sem, én nem vagyok magyar? Mert nem fogadom el, hogy Jézus magyar volt, én nem vagyok magyar? Mert nem hiszek abban, hogy a zsidók vagy a szabadkőművesek egy titkos összeesküvés révén próbálják uralni a világot, én nem vagyok magyar? Mert az Árpád-sáv nem kedves nekem annyira, mint a Piros-Fehér-Zöld, de még a Honvéd lobogó szintjét sem éri el, én nem vagyok magyar? Mert a magyar ősvallás helyett a keleti kereszténységet követem, én nem vagyok magyar? Mert nem hiszem el, hogy a cigányságba genetikailag benne lenne a bűnözésre való hajlam, nem vagyok magyar?

Hát akkor nem vagyok magyar. De valójában igen! Én mindig magyarnak éreztem magam, és úgy érzem most is. Engem is kaptak már el cigányok, mert (irónikus) magyar vagyok. Ahogy kötött már belém skinhead is, mert kreol  a bőröm.

Annak mindenképpen örülök, hogy tök mindegy, mennyire tartanak engem magyarnak mások. Internetes pályafutásom alatt voltam már zsidó, cigány, komcsi, náci, nyilas, hazaáruló és vallási fanatikus is. Valahogy elviselem, ha valaki nem tart magyarnak.

Nincs gyönyörűbb szerelmes vers, mint Radnóti Miklóstól a Tétova óda. Ennél én magam sem tudnám szebben kifejezni a szerelmet. Benne van a bizakodás, a bizsergés, még az a kicsit zavart, félénk aggódás is, amikor bevalljuk érzéseinket a lánynak. (Vagy hölgyek esetében a fiúnak, de ez szerintem ritkább.)

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                        hűs tenyeredben.

Kaszás Attila gyönyörűen szavalt, sokkal szebben, mint ahogy én tudok.

"Egy képben csak talán...

... s csupán a lényeget"

Mit szerettem az idei cserkésztáborban?

- Jó a vezetői gárda. Többé-kevésbé működik az összhang, bár mint mindenhol, itt is voltak, vannak, és lesznek is súrlódások. Ez az eltérő értékrendekből fakad. Ameddig nem megy a hatékonyság rovására, addig nincs ezzel semmi baj. Engedelmetekkel, most megosztanék két képet azokról az emberekről, akikre a szülők rábízzák féltet csemetéiket:
A Puma őrs:

A Csodaszarvas őrs:

Tehát, mint látható, 5 nő és 5 férfi vezette a lányokat és a fiukat, (26-28 főt, ez a szám néha változott) egy héten keresztül. Úgy gondolom, minden vezető büszke lehet magára, mert nagyon keményen odatettük magunkat!

- Nagy élmény volt, hogy Kocsis Fülöp püspök is lent volt egy fél órácskát. Ez igen nagy megtiszteltetés!

- Nagyon nekem való volt a lelki nap! Szabó Roland atya olyan pap, akiből süt az Isten szeretete, amitől konkrétan képtelen elvonatkoztatni. És ez egy papnál nagyon fontos. Ide tartozik, hogy átéltem egy nagyon jó, de nagyon nehéz gyónást.

- Volt lehetőségem többekkel is jót beszélgetni.

- A tímári gyerekek csúcs jófejek! Persze a többi gyerek is az, de róluk eddig is tudtuk :)

- Még valami, amiről részletesebben is írnom kéne, de egyelőre nem írok, pedig ez volt nekem az egészben a legjobb! Pár beavatott tudja, miről van szó. Ha majd eljutunk odáig, egy hosszú, részletes bejegyzést fogok írni róla. Ez a titokzatos esemény volt az, ami átsegített a legnehezebb pillanatokon is!

Ami viszont nem tetszett:

- Sok-sok rosszullét. Én ugyan nem, de több vezető is kidőlt. Ilyenkor nagyon nehéz helytállni, hogy a gyerekek ne féljenek!

- Apróbb szervezési gondok, mint pl. nagyon hosszú út a strandig. Belefér.

- A körülmények... szóval, itt voltak gondok. A ház nem volt kitakarítva, a fürdővíz hőfokával voltak gondok, néhány srác a faluból beszólogattak a gyerekeinknek, ha mi nem voltunk ott... stb. Egyik sem eget rengető, de elég bosszantó dolog.

- Nézetkülönbségek, viták, konfliktusok más vezetőkkel. Emberek vagyunk, belefér.

- A templomi próba. Nekem ez volt a legfájóbb az egészben. Én magam is úgy gondolom, fontos dolog a cserkészavatás. Tényleg az. De az Isten mégiscsak fontosabb. Két és fél órán át próbáltuk el az avatást, néha olyan stílusú ötletelés közepette, mint ha egy halpiacon lennék, és nem az Úr házában. Nem az volt a gondom, hogy hangosabban beszéltünk, mint ahogy a templomba szokás, hanem a stílus zavart időnként.

Alapvetően sokkal több a jó, mint a rossz. Hiszen a "tetszett" részből sok kisebb-nagyobb dolgot kihagytam, a "nem tetszett" részből viszont semmit! A vidám gyerekek, az őszinte esti imádságok, a sikeres próbáztatások, az eredményes tanítások, a strandnap, a vidám nevetés, az összetartozás érzése, látni egy fiatal lánykán, hogy legyőzi nagyon is érthető és fájdalmas szomorúságát, vagy cserkésztestvérré fogadni valakit... ezek mind-mind jó dolgok. Csak a legfontosabbakat emeltem ki.

Összefoglalva: nagyon jól éreztem magam, de nem bántam meg, mikor vége lett. Ráadásul, végre megkaptam a választ az Istentől néhány kérdésemre. Hálás vagyok az Úrnak az egész közösségért, a táborért, és a válaszokért.is.

Holnap megyek cserkésztáborba, de nem szeretnélek titeket bejegyzés nélkül hagyni :) De mivel fáradt vagyok komoly témákhoz, így ismét magamról írok pár dolgot, a szokásos személyiségteszt, avagy 100 kérdés és válasz Xinafról témakörben :)

Lehet, unjátok páran, én szeretem ezeket töltögetni, és talán megosztok magamról pár olyan infót, amit nem tudtatok, de sosem árt, ha tudjátok :)

1. Születésnap? ~ Október 4.
2. Vér csoport: ~ Úgy tudom, AB +, de nem mernék rá megesküdni...
3. Szülőváros: ~ Budapest
4. Magasság / Súly ~ Jelenleg 172/85
5. Cipő méret: ~ 43
6. Család: ~ Anyu, apu, két nővérem, egy bátyám és egy öcsém. És rengeteg cserkész testvérem.
7. Mi az első emléked? ~ Nővérem expasija a feje fölé emel. Nem lehettem több 2-3 évesnél.
8. Mi akartál lenni kiskorodban? ~ Sok minden. Leginkább vadászrepülőgép pilóta :)
9. Gyermekkori becenév: ~ Tete. Onnan jött, hogy ha valaki rám mutatott, hogy "Te voltál!", én visszamutattam, és mondogattam, hogy "tetetetetetetetete". :) Ma már nem hívnak így, közben kaptam új beceneveket.
10. Mi volt általában a bizonyítványodba/ellenőrződbe írva (általános iskolában)? ~ Jegyek. Akkor még jófiú voltam, nem igen kaptam beírást.
11. Hányas voltál ének-zenéből? ~ Általában négyes, ötös, de nem az énektudásom miatt, hanem mert mindenki kb. ugyanezt a jegyet kapta.
12. Melyik tantárgyból voltál jó? ~ Irodalomból és töriből kiemelkedő voltam az osztályon belül, néha még az iskolán belül is.
13. Tartoztál valamilyen klubba az általános iskolában? ~ Nem.
14. Milyen embernek tartanak téged mások? ~ Attól függ, ki. Aki szeret, az biztos tud mondani rólam jókat, aki nem kedvel, az tuti tud mondani rosszakat.
15. Milyen embernek tartod magad? ~ Olyannak, akire lehet számítani. Segítőkésznek. És persze indulatosnak. De leginkább olyannak, aki próbál minél jobb ember lenni. Ez néha jobban sikerül, néha kevésbé.
16. Erősség és gyengeség? ~ Mindkettőből akad éppen elég. A legnagyobb erősségem a hitem, de hát azt is az Istentől kaptam, ahogy minden mást is. Gyengeségem... talán leginkább az erős indulataim. És a többi, amit nem részletezek :)
17. Valami amiben nem akarsz veszíteni? ~ Semmiben sem akarok veszíteni!
18. Mit jegyzel meg arról akivel először találkozol? ~ Az első benyomást. Egy összképet, milyennek láttam az illetőt elsőnek. De ez persze változhat.
19. Ki/Mi a riválisod? ~ Szerintem nekem nincs ilyenem.
20. Van hősöd? ~ Több is. Kitalált szereplőből Tyrion Lannister a kiemelt, de van több is. Valós személyek közül pedig még több. Nem szertenék senkit kiemelni.
21. Csajozós duma? ~ Nincs. Minden nővel alapvetően igyekszem lovagiasan viselkedni, nem vagyok kedvesebb vagy jófejebb taktikából senkivel.
22. Ha egy napra egy másik ember lehetnél a barátaid közül, kit választanál és miért? ~ Jó kérdés... minden barátom érdekes személyiség. Talán a kishúgomat jelölném meg, mert ő olyasmi, mint én, csak lányba :)
23. Jellemző szokás? ~ Néha csak úgy merengek, és bámulok a semmibe, esetenként az állam a tenyeremben pihentetem. Kevésbé bamba szokás: katolikus és ortodox templomok és kápolnák előtt, illetve keresztek előtt keresztet szoktam vetni.
24. Gyakran használt mondat? ~ Sok rám jellemző mondat van. "Szenved, mint csiga a napon." "Arcon vágnám valamivel, ami szilárd és dudoros." "Kérsz valamit enni, inni?" stb.
25. Dolgok amik iránt mostanában érdeklődsz? ~ Keleti kereszténység.
26. Valami amit megjegyeztek a többiek rólad? ~ Attól függ, kik. De hogy szakállas vagyok, azt általában megjegyzik.
27. Kedvenc szín? ~ Nincs, de elsősorban sötétebb színek, matt árnyalattal.
28. Cigaretta márka? ~ Már nem dohányzom, de egykor a kék Philip Morris volt a kedvencem.
29. Kedvenc ruha márka? ~ Nincs, nem vagyok márkahű.
30. Milyen márkájú ruha van most rajtad? Egy noname poló, egy utángyártott fekete katonai nadrág utánzat, és egy Nike cipő... ezek szerint a kérdésre a Nike a válasz :)
31. Miket gyűjtesz? ~ Valaha magus kártyát gyűjtöttem, utána egy ideig elkezdtem ikonokat gyűjtögetni, de ma már semmit.
32. Mit szeretsz enni? ~ Sok mindent szeretek, de a bűnös vágyam a gagyi, egészségtelen McDonalds-os és Burger Kinges kaják után egyelőre mindig győzött rajtam :)
33. Ételek amiket nem kedvelsz? ~ Tengernyi, de a leginkább utált ételeim: spenót, sóska, tökfőzelék, kocsonya. De általában utálom a főzelékeket. (Kivéve a zöldborsót, azt csak kevéssé szeretem.)
34. Étel amit el tudsz készíteni? ~ Rántotta, tükörtojás, főt tojás, lágy tojás, vajas és májkrémes kenyér, stb. 
35. Mi az ami mindig van a hűtődben? ~ A családnak van hűtője, és szinte minden élelmiszer féle megtalálható benne, a tejtől, a tojáson át, a felvágottakig.
36. Kedvenc könyv? ~ Akad pár darab... Szilvásy Lajos: Egymás Szemében. George R.R. Martin: Tűz és Jég dalai ciklus. (Az ismert trónok harca.) J.K. Rowling - Harry Potter 1-7. Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló, Piszkos Fred a kapitány, Megkerült cirkáló. És még sorolhatnék párat.
37. Film amely inspirált? ~ Több is van. Amerikai Pite. Amerikai história X. Legyetek jók, ha tudtok. Pió atya, a csodák embere. És még sok másik.
38. Melyik dráma érintett meg? ~ Rostand: Cyrano de Bergerac.
39. Kedvenc évszak és miért? ~ Tavasz, mert lehet polóban és dzsekiben is mászkálni.
40. Mindennapos dolgok? ~ Ima.
41. Mit viselsz mikor alszol? ~ Melegben egy boxer alsót. Ha hűvösebb van, akkor pólót is. Ha hideg van, akkor melegítő nadrágot is.
42. Mire van jogosítványod? ~ Személyautóra.
43. Mostanáig mi volt a legdrágább dolog, amit vettél? ~ A "Sárkányok tánca" című könyv. Ritkán veszek drága dolgokat. Jah, és vonatjegyek, igen. (Budapest-Miskolc)
44. Ha nem az lennél, aki, akkor most mivel foglalkoznál? ~ Szerzetes lennék, vagy pap. Esetleg testépítő. Vagy harcművész oktató. Lehet, hogy újságíró. Talán rockénekes. Vagy rockzenész. Valójában a lehetőségek száma közel végtelen. De az vagyok, aki.
45. Ha megnyernéd a lottót, mit csinálnál? ~ Félretennék egy nagyobb összeget magamnak, (ha 1 milliárddal számolunk, akkor kb. 30 milliót), a többit szétosztanám a szeretteim között. A pénzből vennék egy lakást, és ott éldegélnék. Tutira dolgoznék is valamit, mert nem tudok sokáig egy helyben lenni. De a fenmaradó tőkét sem tartanám meg, mert erősen elhatároztam, hogy nem leszek semmi szín alatt gazdag ember.
46. Eddig mi volt a legnagyobb vicc amit csináltál? ~ Beadtam egy osztálytársnőmet, hogy az övcsatja Mahatma Gandhi kódolt üzenetét hordozza... és még sok minden mást is csináltam.
47. Bulik alatt mit iszol? ~ Majdnem egy éve nem iszom alkoholt, tehát valami alkoholmenteset.
48. Mi a legfélelmetesebb emléked? ~ Akad pár darab... egy őrült szempárjának emléke... mikor úgy összevertek, hogy majdnem kiesett a szemgolyóm... amikor azt hittem, apa leszek idejekorán... és még mások.
49. Kedvenc mottó? ~ "Szeretni a bűnöst, noha bűnét utálom, és főleg szeretni azt, kiben még hit sem él!"
50. Valami ami boldoggá tesz, ha mások mondják? ~ "Boldog vagyok."
51. Emlékek vagy dolgok amiken elérzékenyülsz? ~ Ilyen is van pár... a Legyetek jók, ha tudtok egyik jelenete, a Szépség és a szörnyeteg egyik jelenete, és még mások.
52. Milyen típusú lányt kedvelsz? ~ A nőies, de nem nagyképű, és nem síkhülye lányokat.
53. Milyen típusú lányt NEM kedvelsz? ~ A nem nőies, nagyképű és síkhülye lányokat.
54. Mi az érték számodra? ~ A szeretet, és a többi dolog, ami egy kereszténynek érték. (Hűség, tisztesség, barátság, stb.)
55. Most miért aggódsz? ~ Hogy vajon hogy a francba fogok holnap felkelni időben, hogy odaérjek a táborba...
56. Mikor vagy boldog? ~ Amikor egy szépen elvégzett, teljes, keleti liturgián vagyok. És persze néha történnek dolgok az életemben, amik boldoggá tesznek.
57. Első számú hely ahol relaxálhatsz? ~ Nincs.
58. Mi az a hely ahol nem szeretsz lenni? ~ A munkahelyemen, mikor dolgozni kell.. Az utcán, késő este. Kocsmákban. 
59. Hova szeretnél elmenni Magyarországon? ~ Több helyre is! Szívesen bejárnám az ország nagyobb városait, és a nagyobb erdőit.
60. Hova szeretnél elmenni külföldre? ~ Athosz hegy, Optyina, Róma, Velence, Hellasz romjai, Normandia, stb.
61. Kivel szeretnél találkozni? ~ Sok mindenkivel szeretnék találkozni. (A pápától kezdve, egy lányismerősöm unokahúgáig bezárólag.)
62. Ha lenne egy lehetőséged megváltoztatni következő életedben férfi maradnál, vagy nő lennél? ~ Férfi. De nem hiszek a reinkarnációban.
63. Ha lehetne 3 kívánságod, mit kívánnál? ~ Nekem egy kívánságom volt, már régebben is, és azt kívántam, legyen meg életemben az Isten akarata. Nem akarok azóta sem többet, ő jobban tudja, mire van szükségem, mint én.
64. Legnagyobb hiba, amit életedben elkövettél? ~ Amikor először rágyújtottam, és a szüzességem túl korai elvesztése. (Meg kellett volna várnom az igazit, akit majd feleségül veszek.)
65. Mi volt a legfurcsább álmod? ~ Kettő is volt, amire emlékszem. 1. A pápát kalauzoltam Budapest utcáin, aki teljes liturgikus díszében lépkedett mellettem. 2. Amikor négyen visszakerültünk 1975-be, a Bajcsy-Zsilinszky útra.
66. Valami amit szívesen kapsz? ~ Pár jó szó, olyan könyv, ami érdekel, stb.
67. Milyen helyen dolgoztál eddig? ~ Országos Logisztikai Központ, és a jelenlegi munkahelyem.
68. Mire gondolsz most? ~ Egy lányra gondolok.
69. Mit csinálsz szabadidődben? ~ Zenét hallgatok, ismerősökkel beszélgetek, netezek, és imádkozom (sajnos nem elég sokat).
70. Emberek akiket tisztelsz? ~ A szüleim, a püspökeim, néhány pap, és pár civil. Szerencsére sok tiszteletre méltó ember él körülöttem.
71. Előadó akit most kedvelsz? ~ Nem szoktam egy zenét MOST kedvelni. Sokakat szeretek, ami tőlem a legmeglepőbb, az Avril Lavigne.
72. Kedvenc CD (most)? ~ Már rég nincsenek cd-im, Youtube-on hallgatok zenét.
73. Előadó(k) aki(k) inspiráltak? ~ Rengetegen.
74. Valaki, akivel szeretnél együtt dolgozni? ~ A barátaim.
75. Első CD amit vettél? ~ Aurora-Wizo - Mindhalálig punk.
76. Első koncert, amin voltál? – Ossian (15. születésnapi koncert)
77. Koncert amire el akarsz menni? ~ Lehet, kinézek a Magyar Dal napjára.
78. Egy dolog, amit leutánoztál? ~ A jelenlegi frizurámat egy srácon láttam az utcán.
79. Voltál már közönség előtt? Ha igen, mikor? ~ Volt már olyan, tábori "ki mit tud" és Betlehemezés keretében. De nekem néha a hétköznapjaim is egy stand up fellépésre emlékeztetnek.
80. Koncert ami inspirált? ~ Tolkien 111. születésnapján a Cross Borns koncertje, a Corvin moziban.
81. Melyik jellemző rád a számok közül, amiket hallgatsz? ~ Valahol mind, különben nem hallgatnám.
82. Hová szeretnél mindenképp eljutni az életedben legalább egyszer? ~ Még egyszer Rómába, Athoszra, és Optyinába.
83. Mire figyelsz oda legjobban a mindennapi életedben? ~ Hogy ne bántsak meg lehetőleg senkit.
84. Mit élvezel a mindennapokban? ~ A jó beszélgetéseket.
85. Mi a legrosszabb a mindennapokban? ~ A mindennapi mókuskerék. (Lásd: MUNKA.)
86. Bulikon mire figyelsz a legjobban? ~ Bulija válogatja. Leginkább, hogy ne legyenek körülöttem részeg emberek, mert azt nehezen tudom elviselni.
87. Mit csinálsz bulik előtt? ~ Összeszedek pár embert, akikkel együtt megyek.
88. Mit csinálsz a buli után? ~ Általában hazakísérek egy hölgyet, vagy én megyek haza.
89. Hogyan győzöd le a stresszt? ~ Jézus ima.
90. Van babonád? ~ Hogy ha elkezdesz babonákban hinni, meghülyülsz. (Valójában nincs.)
91. Mi az a dolog amit jobban tudsz csinálni bármi másnál? ~ Mindenkinél van jobb. De elég jó érzékkel tudok tanácsot adni, egyesek szerint.
92. Valami vicces emlék a barátaiddal kapcsolatban? ~ Ebből túl sok van.
93. Mi a fontos egy baráti társaságban? ~ Hogy jól érezzük magunkat a többiekkel, hogy megbízzunk egymásban, hogy tudjunk hülyéskedni és komoly témákról beszélgetni, és a legalábbis hasonló értékrend.
94. Saját siker? ~ Mertem "átengedni a kormányt a stopposonak". Aki szokott cserkésztáborba járni, érti :) (Hogy sikerült-e, az jó kérdés, remélem igen.)
95. Üzenet saját magadnak? ~ "Pakolj össze, mert különben nyomhatod a táborban a fekvőtámaszt!" - Köszi, kedves Xinaf, csak még ezt a bejegyzést befejezem...
96. Mit mondanál 10 év múltával magadnak? ~ Mit tudom én... a 10 évvel EZELŐTTI énemnek azt, hogy tanuljon jobban, de szerintem magamra sem hallgatnék. Jah, és hogy NE gyújtsak rá!
97. Üzenet a barátaidnak? ~ "Áldjon meg titeket az Úr!"
98. Jövőbeli tervek? ~ Vannak.
99. Üzenet a többi embernek? ~ "Minden vár, mely Isten nélkül épült, összedől egyszer."
100. Mit jelent neked az életed? ~ Rengeteg lehetőséget.

No, jó hetet kedves olvasók, majd tábor után írok!

És még valami. Ezt nem hagyhatom ki, mert nagyon tetszik, nagyon találó szerintem amit találtam.

Tudjátok, a kelet és nyugat különbségei (legalábbis a keresztény egyházakban) nekem kedves témám. Erről már rengeteget írtam, most nem is terhelnék vele senkit. Egyszer, ha sok időm lesz, írok róla hosszabban. De addig itt van két kép, mindkettő liturgia közben, mely remekül átadja a nyugati és a keleti hangulatot, érzéseket. Mindkettő szép, díszes és méltóságteljes. Szerintem nyugati lelkületű olvasóimnak az első, keleti lelkületű olvasóimnak a második fog sokkal jobban tetszeni. Nem is szaporítom tovább a szót!

Nyugat 

Kelet