Mivel ég a pofám, hogy ritkán írok, a már eltervezett komolyabb témák helyett örüljetek egy könnyedebb kis karcolatnak.
Nincs ember, akit ne idegesítenének mások hülye szokásai. Hogy melyik szokás hülye, az persze szubjektív... szóval, most íme, összeállítottam egy listát a hétköznapok világából. Olyan dolgok szerepelnek rajta, amivel az őrületbe lehet kergetni. Kezdjük is, de vigyázat, ez nem sorrend!
A kétszemélyes ülés egy személy általi lefoglalása a BKV-n
Jellemzően (de nem kizárólagosan) idősebb hölgyek merénylete ez a békém és nyugalmam ellen. Konkrétan, amikor a néni leül a kétszemélyes ülésen KÍVÜLRE. A belső részre vagy ráteszi a csomagját, vagy nem.
Az oka elég egyszerű: nem akarja, hogy mellé üljenek. Ha mégis megkérik, hogy engedjen bevalakit, vagy készségesen, vagy gyűlölködő fintor kíséretében, de általában megteszi.
Ezt a helyfoglalást semmilyen szabály nem tiltja, de én valahogy mindig baromi bunkóságnak éreztem.
"Mizu? Mizujs?"
Nem kellet nekem Fluor Tomi, hogy idegösszeroppanást kapjak attól, aki ilyen módon érdeklődik felőlem. Értem, hogy a "mi újság?" című kérdést teszi fel ilyenkor az elkövető, de azt nem, hogy miért. Az írásos, internetes kommunikáció egyik alapkérdése lett, de jelentése már nem a "mi újság", hanem a "semmi mondanivalóm, mesélj te, mert rohadtul unatkozom, és amúgy sincs más dolgom, mint itt lógni a facebook előtt..."
Gyűlölködés
Gyakorlatilag nincs olyan indok, ami legalizálja előttem. Figyelem, most nem a gyűlölet érzéséről beszélek! Azt sem szeretem, azt sem támogatom, de az ennél sokkal összetettebb dolog.
A gyűlölködés nem más, mint amikor egy személyt / népcsoportot / pártot / foci csapatot / foci csapat szurkolóit / szóval valaki / valakik / vagy valami / valamik iránt az unszimpátiánk megtelítődik gyűlölettel, és ezt nemhogy nem próbáljuk visszafogni, de hevesen tápláljuk.
Nem egyszer látom, az élet számtalan területén, hogy az emberek egyre inkább belehergelik magukat az adott célpont utálatába, amíg az gyűlölködésbe nem fordul, és onnantól táplálják.
A kioktató hangnem
Az emberek igen okosak... utólag. Ami nem is feltétlenül baj, de sokszor látom, hogy az ember úgy akarja elmélyíteni erkölcsi és egyéb fölényét, hogy utólag még jó alapos kioktatásban részesíti a másikat. Ez azért gond, mert a szememben rögtön bukja a fölényét. Mert akármennyire is igaza volt, elkotyavetélte pár pökhendi szóval, vagy gőgös hangszínnel. Legalábbis, ameddig nem süllyedek a szintjére.
Egyik nap, mikor mentem a munkahelyemre busszal, elkalandoztam. Egészen pontosan, Jézus imát mondtam. A lényeg, hogy nem figyeltem. Egy csaj le akart szállni (az ajtótól nem messze álltam). Nem szólt, nem mondogatta, hogy elnézést, nem kocogtatta meg a vállam finoman, és kért meg, hogy engedjem át. Nem. Átverekedte magát rajtam. Mire észleltem, hogy mi zajlik körülöttem, már félig átjutott rajtam, enyhén paszírozva a buszvezető fülkéjének, miközben minden erőmmel próbáltam nem szétmorzsolni a mellettem álló kisgyereket.
Amikor a leányzó átjutott rajtam, megfordult a nyitott ajtóban, és azt kérdezte: "mi van, fájt volna leszállni?"
Igaza volt? Végül is igen. Én nem figyeltem, pedig kellett volna, a BKV-nak is van íratlan etikai szabálya. Le kellett volna szálljak, hogy elférjenek mellettem. Na de ez a stílus, ahogy visszakérdezett...
Reakcióm egyébként annyi volt, hogy rámosolyogtam, és mondtam, hogy gyorsan szálljon le, mert lekési a lehetőséget.
Az Ezermesterség
Oké, tudom én, hogy a magyarok okosok. Na de ennyire? Általánosságban elmondható, hogy itt nálunk mindenki ért az orvosláshoz, voltaképpen az orvos felesleges szakma. Mindenki kész jogász, ez a kar is gyakorlatilag felesleges, az emberek kenik-vágják a jogot. Foci, politika, vízóra cserélés, közlekedés szabályozás, tűzoltás, egészséges életmód... és sorolhatnám. Mind-mind olyan téma, amihez mindenki ért.
Sokan ezt szerénytelennek tartják, és első blikkre tagadják a hozzáértésüket, de csak azért, hogy bebizonyíthassák az ellenkezőjét. Pl.: "Én nem értek a számítógépekhez, de nem lehetne mégis így vagy így csinálni?"
Oké, tudnék még írni szerintem, de ezt meghagyom nektek. Kedves olvasók, titeket mivel lehet a hétköznapok folyamán kiidegelni a világból? :)
És eltűnt minden, ami félelmem volt. Táncoltam a legszebb lánnyal az egész épületben, városban, országban, világon. Életemben először eltűnt az az érzés, hogy a körülöttem lévő emberek egyetlen célja, hogy rajtam röhögjenek. Egyáltalán nem éreztem semmit. Csak őt. Megkaptam azt, amire nem számítottam: "És te nem tudsz táncolni? Mikor tanultál meg?"
Amikor először pillantottam meg (még óriásplakáton) ezt a borítót, rögtön az ugrott be: "Na, ez merész..."
Mindi
II. János Pál pápa és Sója Miklós
„Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni őket a templomba. És nagyobb dolog volt őket megtanítani evőeszközzel enni, mint odavezetni őket az Úr asztalához.”
A sátán és Luke a tárgyaláson.
Utolsó kommentek