XINAF - Az én világom

Ma közel kerültem az idegösszeroppanáshoz. Még mindig közel vagyok. Uram, irgalmazz!

Nem tudok betelni vele... a gyakorikerdesek.hu egy nagyon hasznos weboldal egyébként. Fel lehet tenni mindenféle kérdést, amire ilyen, olyan válaszok jönnek. Anonim, így mindenki lehet őszinte...

Régi olvasóim tudják (az újaknak ajánlom figyelmébe a gyakorikerdesek címkét), hogy néha kiválogatok pár kérdést, amit valaki feltett ezen a honlapon. Főleg a szexualitás témaköréből, mert azok a legviccesebbek.

Nézzük az idei termést:

Az gáz ha úgy izgatom magam, hogya tengerimalacra teszem a péniszem és vakarom a tengerimalac alját hogy rezegjen?
IGEN! Bár csak kamu lenne a kérdés... miért, miért, miért????????

Szeretek hokizni de napi csak 1x tudom verni. Tudnátok nagyon jó hokipózokat írni?
Eljutottunk oda, hogy tanítani kell az önkielégítést... javaslom a csillárról lelógós pózt! Garantálom, soha nem fogod elfelejteni...

Hogy lehet facebook-ot feltörtni?
Alul még kiderül, hogy úgy érzi a kérdező lány, hogy megcsalja a fiúja. Mindenesetre, ha a bizalom meghalt, érdemes szakítani. És semmiképpen sem hackerkedni más facebookjával!

Fiúkat tényleg jobban megviseli egy szakítás, mint a lányokat?
Igen, és mosogatni is nehezebb nekünk. Meg takarítani is. Ezen kívül jogunk van nyilvánosan fingani is! Komolyra fordítva: ki talál ki ilyen baromságokat? Ez nem "nemfüggő", hanem személyiség kérdése.

Pasik! Szakítottatok már csak azért lánnyal, mert nem tetszett a puncijuk formája?
Régen elromlott valami, ha ilyesmi egyáltalán eszébe jut valakinek...

Szerintetek visszataszító egy meleg, vékony csőnacis szőrtelen emo fiú?
Meleg a kakaó. Vagy a tengerpart. Homoszexuális az, aki a saját neméhez vonzódik. Amit itt leírtak, az egy BUZI! És igen, ez visszataszító!

Mit csinaljak, ha a barátom megtalálta a tamponom a farzsebembe? 14/L
Semmit. Az egyetlen ok, hogy nem írok durvát, hogy tényleg fiatal a kérdező. Na, ezért írtam, hogy alapból hasznos ez az oldal. Ha csak egy évvel lenne idősebb, már nem zavarná a dolog, így pedig legalább megnyugtatják, hogy nincs ebben semmi.

Aki transzfesztitával d*g az beteg elméjű? (FFI-bi) <- egy ismerősöm
Szerintem egy picit sem betegebb, mint egy homo vagy biszexuális. Amíg ezt diszkréten teszi, lelke rajta, ő dolga, kinek mi köze hozzá?

Hol és hogyan ismerkedhetnék olyan lányokkal, akiknél nem tabu téma a szexualitás és már az ismerkedés kezdetén nem zavarná őket, ha felhoznám témaként?
A szórakozó helyekre ezért jár le a lányok egy jelentős százaléka, hogy az ismerkedés kezdete is erre hegyeződjön ki... kicsit drágább, mint az út mellett álló kolleginái, és nem közvetlen pénzbe kerülnek, hanem italba, kocsikázásba. Viszont beszélgetni is kell velük, ez része az árnak!

Mit tegyek, szopjak vagy ne? 18f
Az élet nagy kérdései...

Ajánlanátok olyan szakembert aki tud küldeni szerelemenergiát és nem túl drága?
Egy ezresért küldök neked. (ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!! Hogy lehet valaki ilyen sötét... mi a tököm az a "szerelem energia?")

Kapcsolat elején a megcsalás mekkora bűnnek számít?
Ha véletlen egy hozzám közel álló lányismerősöm fiúja vagy, letépem a heréid, és a szádba adom! Ha felvetődik maga az alapgondolat, minek kezdesz párkapcsolatba?

És 13., zárókérdésként egy utolsó:

Létezik-e igazából a csiklókirály vagy ez csak kitaláció?
Bráner-maisterről már hallottam... de csiklókirályról még nem... mindig tanulok valami újat...

És most elmegyek, és eldöntöm, sírjak vagy nevessek...

Milyen nagy dolgok is a szentségek...

Ma ismét bérmálkozáson voltam, 3 cserkésztestvérem részesült a Szentlélek ajándékaiban. Mindhárman keményen készültek rá régóta. Mogyee, Mariann, Ági, kívánom, hogy leljetek rengeteg örömöt ebben a keresztény nagykorúságban!

Egyszer egy volt osztálytársnőm mondta nekem, hogy ő ezt az egész szentség dolgot nem érti az Egyházban. Vagyis, hogy miért jó pl. ha megáld egy pap? Fényburok borít be? Nem. Ha megáldja az ételt a pap, jobb lesz az íze? Nem. Jó, az áldás és a szentségek persze bőven nem ugyanazok, de abban igaza volt a leányzónak, hogy ugyanúgy megfoghatatlanok kézzel.
Mire jók ezek akkor?

Abban azért hasonlítanak a szentségek, és a papi áldás, hogy ezek mind az Istent közvetítik valamilyen módon az emberek felé. Gyakorlatilag ezeket mindig az Úr adja, a pap csak közvetítő ezekhez.Kell ehhez egyáltalán pap?

Hát hogy ne kéne?

A pap ugyan nem feltétlen jobb ember, mint más, sőt... de a szentelés során az Úr maga ruházza fel, hogy az apostolok leszármazottjaként "amit megköt a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldoz a földön, oldva lesz a mennyben is".

Ma a Szentlélek kiáradt 3 emberre is, akit ismerek. Egy idézettel zárnám a bejegyzést, amit Nina Pavlova: Vérvörös húsvét című könyvében olvastam:

"Vegyétek észre, mik történnek az életetekben!"

Nem sok vidám dolog történt velem május hónapban.
Nem indult vészesen jól ez a remek június sem, de hát majd csak lesz jobb is! Optimista vagyok.

Addig pedig maradnak általános jellegű írásaim.

Kedves testvérek, kicsit össze vagyok zavarodva, bár ezt ti is tutira észleltétek (már akivel viszonylag sokat találkozom). Nem látványos a dolog, de néha pl. össze-vissza beszélek.

Már majdnem két éve szilárdan kitartottam egy életmódban, ha esett, ha fújt. Kisebb kilengéseim valójában voltak, de utána mindig elkönyveltem, hogy "nocsak, hibát követtem el, vissza az eredeti mederbe", és folytattam az életem, többé-kevésbé változatlan.

Még mindig központi kérdésem, hogy mit tartogat a jövő? Fogalmam sincs, őszintén. Még abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy melyik úton induljak el. Három jelöltem van, és ezek között hol egyik, hol másik a csábítóbb. De az utóbbi időben, az egyik lehetőség elkezdett dominálni.

Elnézést, rejtélyes vagyok. Páran értitek. Mindenesetre, erről akár szívesen beszélgetek is... vagy nem. Van olyan, akivel szívesen beszélgetek, és van olyan, akivel nem. Remélem, hogy senki sem fog megsértődni, megbántódni, ha vele, speciel nem. Nem a barátságom gyengült az irányába. Nem őt szeretem kevésbé. Csak...

Egyszerűen vannak olyan dolgok, amit csak néhány emberrel tudok megbeszélni. Volt, hogy 2 testvéremnek elmondtam valamit, a maradék 3-nak pedig nem. Volt, hogy a szüleimmel megbeszéltem azt, amit egyik testvéremmel sem. Egyik barátomat beavatom, másikat nem. Stb.

Közönyös szürke éjjel,
Talán egy furcsa álom,
Ahogy a félhomályban rád talált.

úgy vártad a színpad előtt,
Hogy végre hozzád szóljon,
Könnyű pillantása vágyait szórta rád.

úgy kérted, úgy vártad.
Szemed újra őt kívánta.
Mindent elhittél.
Mindent eldobtál.

Menekülhetsz az éjszakába,
Felé hajt a vágy.
Szemeid üres kirakatában,
Egy idegen arc néz vissza rád.

Közönyös szürke éjjel,
Talán egy furcsa álom.
Tükröd nem hazug,
Te változtál csak át.

Az első ébredés
Az első józan érzés.
Kiégett testeden még újra rezdül a vágy.

Menekülhetsz az éjszakába,
Felé hajt a vágy.
Szemeid üres kirakatában,
Egy idegen arc néz vissza rád.

(Lord: Menekülhetsz az éjszakában)

Szemeim üres kirakatában egy idegen arc néz vissza rám is...

Tükröm nem hazug? Én változtam csak át?

Kiéget testemen még újra rezdül a vágy?

Nem tudom... Csak kicsit tudnám pontosabban, mit akarok? Mármint, hogy mit szánt nekem az Úr? Mert boldog attól leszek...

Utoljára az érettségim után éreztem ezt... a "na, és most mit fogsz kezdeni magaddal, hülyegyerek? A jövőd múlik a döntéseden..." életérzést...

Én pedig hiába menekülök az éjszakába - azaz hiába nem alszom, hanem fent vagyok, bújom a netet, és próbálkozom valami... voltaképpen nem tudom, mivel próbálkozom.

Szeretem, ha ilyen jó, zűrzavaros egy bejegyzésem :D Szinte én sem értem, mit akartam leírni.

Pap Miklós, görögkatolikus atya adott interjút a HVG-nek, még 2010-ben. Sok mindennel lehet vádolni a HVG-t, de azzal nem, hogy túlzottan vallásos lenne. Érdekes az egész, de kiemelnék egy részt. Méghozzá, a házasságon kívüli szexualitásról:

Európában és Amerikában teljesen általánossá vált, hogy a  fiatalok nemi életet élnek a házasság előtt. Miért tartják ezt bűnnek, miért nem veszik ezt tudomásul?
"Ez valóban így van, de ugyanakkor ez az oka annak is, hogy a házasságok olyan gyakran végződnek válással, és egyre kevesebb házasságot kötnek. Fiatal házasoknál sokszor azt látjuk, hogy van bizonyos vonzódás, sőt érzelmi kötődés is egymás iránt, és amikor elkezdik a szexuális életet, azt hiszik, hogy összeillenek. Néhány év alatt azonban kiderül, hogy gondolatviláguk, értékrendjük különbözik, és a konfliktusok váláshoz vezetnek. A korai szexualitás olyan harmóniát sugall, amely a valóságban nem létezik. . Fontosabb lenne egymás hitét, értékrendjét, lelkivilágát megismerni, mert a házasság egy közös út, sok-sok döntéssel. A házasság előtti szexualitásban mindig benne van a rizikó, a nem kívánt gyermek. Ővele mi lesz? Abortusz, kényszerházasság, egyedül marad az anya, örökbe adják? A kukába dobott gyerekek nem az égből pottyannak, hanem a felelőtlen szexuális életből."

Ennél nem is tudnám jobban összefoglalni én sem.

A hivatkozott írásnak egy részére mezeinewsee hívta fel a figyelmem. Később ráleltem az egész írásra, az Ortodox Szemle hasábjain.

Érdemes elolvasni, egy részt leközlök belőle (amit mezeinewsee mutatott), mert eszembe juttatott pár gondolatot:

Vaszilij Jermakov atya (1927-2007) szavai a papságról (részlet)

„Sokan azt hiszik, hogy a pap a világiakkal szemben rendelkezik valamiféle privilégiummal vagy különleges kegyelemmel. Szomorú, de így gondolkodik a papság többsége.Én viszont azt mondom neked, hogy a papnak egy privilégiuma van: legyen szolgája mindenkinek egész élete során, akivel a nap 24 órájában találkozik. Isten nem ad nekünk szabadnapokat és szabadságot. Ha nincs kedved, akkor is menj és szolgálj. Fájnak a lábaid, fáj a hátad: menj és szolgálj. Családi problémáid vannak, akkor is menj és szolgálj! Ezt követeli meg tőled az Úr és az Evangélium. Ha nincs benned ilyen hozzáállás – hogy egész életedet az emberek szolgálatában áldozd fel – akkor inkább válassz valami más elfoglaltságot, ne merd magadra venni Krisztus igáját."

Kiemelések tőlem.
Ez az idézet annyira szépen, annyira gyönyörűen megfogalmazza, miről kell szóljon a papság... és nem, itt nincs "kéne". Kell.
Akár keleti, akár nyugati, akár ortodox, akár katolikus pap valaki, minden út ide kell vezessen.

De, kedves testvérek, a laikus, templomba járó hívek is gyakran félreértik a papság lényegét. Tisztáznék pár dolgot:

- A pap nem pszichológus, és nem lelki szemetesláda. Persze, hasznos ha valaki lelki beszélgetést folytat gyakran, és még jobb, ha rendszeresen egy pappal. De ezeknek valóban a lélek üdvére kell válnia. Sajnos sokan azért járnak paphoz beszélgetni (vagy még rosszabb: azért járnak gyónni), hogy valakinek végre elmondhassák a mindennapi gondjaikat. Erre valók alapesetben a barátok, rokonok, és legvégső esetben a szakember. Ja, igen, a a pszichológus drága, a pap ingyen van...

- A papnak nem az a dolga, hogy hittant tartson! Természetesen ettől még tarthat, sőt! Lehet kiemelkedően jó, egy jól magyarázó, a hit tudományában képben lévő pap hittanja. De elsősorban nem "ezért van".

- Végkép nem azért van, hogy lebeszélje a fiatalokat a korai szexről! Régen rossz, ha a papban erkölcs-rendészt látunk!

- Ehhez kötődik: nem is azért van ám, hogy fenyegessük vele a gyerekeket. Na, ettől teljesen készen vagyok. "Mit fog szólni hozzá a pap bácsi?" Hát mit szóljon?

- És végül: még csak nem is a nevelés az elsődleges feladata. Ez inkább egyfajta velejáró, amit nem nagyon lehet kikerülni, de ez bizony elsősorban a szülők dolga lenne...

Ugyanis: a pap szolgál. Ahogy azt fentebb olvastuk. De nem szolga! Önként vállalta Krisztus igáját. Krisztus igáját igen, de a mi lelki és társadalmi igényeink kielégítését nem! Nem bizony...

Elsősorban az a pap dolga, hogy Krisztust közvetítse az emberek felé. És ebben benne van Vaszilij Jermakov atya szolgálatra való felhívása. Hiszen Krisztus maga is szolgált! És benne van, hogy a pap szolgáltathatja ki a szentségeket! 
A pap által részesülhetünk Krisztus megbocsátásában. Ő közvetíti Krisztus akaratát, ami átlényegíti a kenyeret és a bort a mi Urunk testévé és vérévé! A papon keresztül adja Isten az áldását áldását egy férfi és egy nő közös életére. Halálveszélyben is rajta keresztül nyilvánul meg az Úr lelket-testet gyógyító, bűnöket feloldó, kínokat enyhítő akarata. A keleti szertartásnál még a Szentlélek is a pap által küldi el az ajándékait.

És igen, a pap az (normál esetben), akihez elmehetsz, ha lelki beszélgetésre van szükséged. Aki beavatja az érdeklődőt hitünk tanaiba. Aki látogatja a betegeket, a börtönben lévőket...
És tesz még ezernyi más dolgot. Igen, ez is benne van. A szolgálat. A pap privilégiuma.

Érdekes kérdéseket vett fel, amikor egy felszentelt pap visszaél a helyzetével. Gondolok itt akár a pedofíliára, akár a kierőszakolt tekintélyre, vagy a hívekkel való visszataszító viselkedésre. Összefoglalva: a szeretetlenségre. Isten maga a szeretet, a pap pedig Krisztus ikonja!
Nem az én, és nem a mi dolgunk megítélni, ki a jó pap, és ki nem az. De abban biztos vagyok, hogy aki visszaélt a Szentháromságtól és az Anyaszentegyháztól kapott kegyelemmel, annak nem lennék a helyében a túlvilágon, mikor az Úr ítélőszéke előtt áll.

(Optyinai Vaszilij atya - ő örömmel tudott szolgálni)

"Az Úr adta, az Úr elvette
Áldott legyen az Úr neve!"

A miénk volt a világ legaranyosabb, legjófejebb cicája!

A hangsúly sajnos a VOLT-on van.
Bár matematikai esélye van, hogy visszakerül még hozzánk, de nem sok, így hát végül úgy határoztam, elkezdem elfogadni ezt a szomorú, de attól még valós tényt.
Kandúr, amit bár ivartalanítottak (nem kiherélték, nem megcsonkították, hanem elvágták a sperma vezetékét - személy szerint ezt tartom a leghumánusabb megoldásnak), de a vére azért vitte.
Többször meglógott a bejárati ajtón át, hogy kalandozzon kicsit az udvaron, de ugye onnan mindig vissza tudott jönni egy idő után az ajtóhoz, és várni, hogy beengedjék.
Most úgy fest, hogy kiugrott az utcára néző ablakon. Ügyes állat, ettől önmagában semmi baja nem lehet, viszont értelemszerűen nem tud visszajönni.

Egyik kolléganőm (T.) formában volt... mikor a szomszédom (Bogi) vigasztalt (mert eléggé ki voltam bukva ma), és meghallotta miről beszélünk, a következő vigasztaló szavakat mondta: "Az utakat remélem néztétek. Eddigre simán elüthette egy autó."

Mert ez nekem ugyebár eszembe sem jutott. Sem az, hogy kutya tépte szét. Se az, hogy esetleg valami telephelyre kerül, ahol X nap után vagy elaltatják, vagy megveszi valami egzotikus étterem csirkehúsnak... de ha él is még, akkor is fázhat csórikám reggel...

Amióta megszülettem, mindig volt valamiféle háziállat a környezetemben. Halak, kutya, macska, papagáj, egér, tengerimalac, törpenyúl, kígyó, madárpók, stb. Amelyiknek már személyisége is volt, azokat rendre megkedveltem. De egyik elvesztése sem fájt ennyire, mint ennek a dögnek, amit a szüleim Frigyesnek neveztek el. Általában pedig Fricinek hívtuk.

Abban bízom, hogy ha valaki csak úgy rátalált, akkor befogadja, és jó dolga lesz. Mert ezt a cicát nem lehetett nem szeretni. Még azoknak sem, akik egyébként nem szeretik a macskákat.

Végül két rövidke történettel búcsúznék Frici cicáról.

I. Hajnalban gyakran úgy reggeliztem, meló elött, hogy fél kézzel kajáltam, fél kézzel simogattam.
II. Egyszer mutattak neki egy tükröt. Meglátta ugyebár bent a fekete macskát, és elindult barátkozni vele. Dörgölőzni. Persze, nem sikerült :) Na, azt nem tudta, mi a tükör, de azt igen, hogy mi az ablak. Szóval, megpróbálta megkerülni a tükröt, hogy ismerkedhessen...

Ha valami csoda folytán, megkerülne, írok, de nem hiszek benne. Hitem szerint az állatoknak nincs lelke, és ehhez tartom magam. De attól még nagyon sajnálom, hogy eltűnt.
És most, férfiatlan, vagy sem, én elmegyek, és kibőgöm magam.

"Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint."
(Mt 16,24-27)

Mi az én keresztem?
Ez a legnagyobb bajom jelenleg, hogy nem tudom, mi az én utam? Abban biztos vagyok, hogy nem a jelenlegi életem. Így, a jelenlegi munkámmal, jelenlegi életkörülményeimmel tutira nem tudnék hosszútávon boldogan élni.
Néha úgy érzem, hogy tudom, mit akarok kezdeni magammal, de másnap ugyanilyen biztosnak érzek egy tök más megoldást... és harmadnap a harmadik lehetőség lesz a befutó. Meg kell bolondulni.

Kedves olvasók, Pünkösd van!

Pünkösd az Egyház születésnapja! A Szentlélek eljövetele! Nagy ünnepe ez az egész kereszténységnek, katolikusnak és ortodoxnak, reformátusnak vagy evangélikusnak, baptistának vagy metodistának, keletinek és nyugatinak!
Ezen a napon született meg az Egyház, mikor háromezren megtérnek. Elkezdődik a kereszténység.

Én azonban ekkor jó magyar módjára sírva vigadok.

Istennél a kegyelem és a valódi boldogság, így amikor meghal valaki, akit ismertünk és szerettünk, általában nem is őt gyászoljuk, hanem a minket ért veszteséget. És bizony, sok esetben (közhely következik, de igaz!), csak akkor ismerjük fel egy ember értékét, mikor már véglegesen elveszítettük.

Képzeljétek el, hogy van egy srác, akinek nem valami jó a családi háttere. Sok a gond, nem szívesen van otthon. Felkarolod, mert a keresztény ember nem hagy senkit sem elveszni. De egyre kényelmetlenebb ez a dolog neked is ám. Mert nincs intim tered. Minden szombaton nálad van. Ráadásul ritka rossz természetet kapott... okoskodó, fontoskodó, mindenbe beleszól. Nyálas, a zene amit hallgat, ki tud űzni a világból, és annyi vagányság szorult belé, mint egy okostelefonba... Ráadásul ha közösen ministráltok, ott is mindent jobban tud ám nálad. És nem tudsz tőle normálisan beszélgetni a haverjaiddal, mert megint beleszól mindenbe...

Hatalmas megkönnyebbülés, amikor egyik szombaton nem jön. Még nagyobb, mert vasárnap sem jött. Oké, mázli... aztán következő szombaton sem jelenik meg. Vasárnap sem. Itt már mennek a poénok... na, mi van, megmenekültünk, testvérek? Röhögés. Következő szombaton se jön. Vasárnap se. Cinkos vigyor, jó hangulat. "Na, ki hiányzik?"  És ismét nevethetünk, hiszen aki a legidegesítőbb, már 3 hete nem jelentkezik. Jó, majd valamikor felhívom, persze, azért lassan egy hónapja nincs sehol...
Persze nem hívom. Mást hívok. Az érdekel, hogy van-e kedve sörözni a haveromnak. Megkérdi tőlem: "Te nem hallottad?" Szokatlanul csendes. Rosszat sejtve felelek. "Nem... mit?"

"Csaba meghalt."

Mint ha nem is én lennék, külső szemlélőként figyelem, ahogy kezemben a telefonnal megrogyok. Meghalt? De hát...
Morvin barátom, te nem ismerted őt, de te voltál mellettem, amikor megkaptam a hírt. És köszönöm, hogy mellettem voltál. És akkor is, amikor temették.
Peregnek a képek a szemem előtt, és közben rájövök, hogy ő már nincs. Már nem bosszankodom többet az okoskodása miatt. Már nem ministrálunk többet. Már nem nézünk többé együtt pornó újságot. Már nem vigyorgunk össze cinkosan, mikor nem látjuk a templomban... mert többé nem látjuk a templomban. Soha többé. Meghalt. Elment.
Az Úr így tanította meg nekem, hogy ha valaki, ha nem is haverod, barátod, de ismered, és indokolatlanul eltűnik, ne örvendezz a hiányán. Mert, bár még nem látod, de egy egyedi, és megismételhetetlen kincs veszik ki a világból.
Fentebb felsoroltam amit nem szerettem benne, de csak azért, hogy most felsoroljam a sok jót, amit akkor fel sem fogtam.
Jó szíve volt. Az önzést hírből sem ismerte, bármit megosztott bárkivel. Az se kellett, hogy ismerje. Bugtrooper, emlékszel még, mikor kicsi voltál, és betaláltak minket azok a javító nevelősök? És Csaba és én álltunk eléd. Mert bátor volt... nem volt vagány, de annál bátrabb. Mert az 50 kilós Csaba a saját testével védte a kisfiút, akit életében először látott...
Ki tenné ezt vajon meg közülünk?
És félt közbe, hisz sose verekedett. De akkor is ott meg is halt volna valakiért, akit aznap ismert meg,
Neki nem volt fáradtság hetente meglátogatni egy idős embert, és hosszan beszélgetni vele. Ő sok, nagyon sok energiát ölt a cserkészcsapatunkba, és hálát bőven nem kapott eleget.
Angyalarcú fiú volt, de a lelke szebb volt, mint a külseje.
És én akkor képes voltam csak a rossz tulajdonságait látni.
Az nyújthat nekem csekély vigaszt, hogy biztos vagyok benne: ő megbocsátotta a vele szembeni bűneimet. És biztos vagyok benne, hogy imádkozik értünk.

Köszönöm neked, barátom!

Így vált számomra a világ legnagyobb kettősségévé a Pünkösd. MEGSZÜLETETT az Egyház - MEGHALT valaki az Egyházból.

Krafcsik Csaba 17 évet élet!

 Ha csak egy fényképem lenne rólad, barátom, amit kitehetnék ilyenkor... 

Ismét eljött az ideje egy személyiség tesztnek! Nagyon szeretem ezeket, nem tudom miért, de szórakoztató.

1.     Jelenleg mi a kedvenc dalod? - Nem kifejezetten dal, de az Ároni áldás egyik fordítása nekem nagyon tetszik.
2.      Most mit hallgatsz? - Konkrétan a fent közölt linken az Ároni áldást :)
3.      Hány éves leszel 3 év múlva? - Ha megélem, akkor közelíteni fogok a 28-hoz, de még csak 27.
4.     Láttál már hullócsillagot? - Igen.
5.     Kívántál valamit? - Igen.
6.    Teljesült?  - Nem. De így jár az, aki hullócsillagokhoz fordul az Úr helyett.
7.    Mi volt életed legjobb pillanata? - Hm... több is volt. Ha most egyetlen egyet kell kiemelnem, akkor az a pillanat, mikor egy liturgián megérintett az Úr.
8.    Életed legrosszabb napja? - Nehéz volt jól megfogalmazni, de a végeredmény: mikor kézhez kaptam egy elutasító választ, egy kérvényemre, ami nekem nagyon fontos lett volna. Aki érti, érti. Aki nem, de érteni akarja, keressen meg személyesen.
9.    Ha lehetne, egy kívánságod mi lenne az? - Eredetileg mást írtam ide, de valójában az, hogy az Úr mutassa meg, mi az én utam... kicsit bizonytalan vagyok. De ha megtalálom ezt az utat, akkor teljesen boldog életet élhetek.
10.   Mikor van a névnapod? - Február 14.
11.   Jól tanulsz? - Jelenleg nem tanulok, de anno nem tanultam annyira jól, amennyire képes lettem volna.
12.   Tudsz pókerezni? - Több féle szabályt is ismerek, de nem vagyok igazán jó játékos.
13.   Vallásod? - Görögkatolikus. De jobb szeretem a keleti katolikus kifejezést, mert jobban illik rám.
14.   Szereted a meséket? - A jó meséket nagyon!
15.   Voltál már kirándulni tengernél? - Nem kirándulni voltam, de jártam már tengernél.
16.   Van házi állatod? - Konkrétan nekem nincs, de a családban hemzsegnek a háziállatok.
17.   Kivel élsz együtt? - A szüleimmel és az öcsémmel.
18.   Panel vagy családi ház? - Meglepő leszek, de ameddig egyedülállóként élek, nekem jó a panel. Ha lenne család, persze jobb lenne a ház.
19.   Hol voltál utoljára? - Templomba.
20.   Mit ettél utoljára? - Brassóit.
21.   Kihívott fel utoljára mobilon? - Alister.
22.   Horoszkópod? - Mérleg, de nem hiszek a horoszkópban.
23.   Mitől félsz? - Több dologtól is.
24.   Játszol valamilyen hangszeren? - Sajnos nem. Elkezdtem párszor gitározni tanulni, de se szorgalmam, se tehetségem, se kitartásom hozzá.
25.   Nézel valamilyen sorozatot? - Trónok harca 2. évad.
26.   Édes vagy sós? - Édes!
27.   Van saját szobád? - Most már van.
28.   Milyen színű a szobád? - Fehér fal, rajta zöld virágmotívumokkal.
29.   Van poszter a faladon? - Még van, de már nem sokáig.
30.   Hordasz valamilyen ékszert? - Ékszert nem, viszont szinte mindig viselek egy fából faragott keresztet a nyakamba, és egy imafüzért a kezemen.
31.   Mi a csengő hangod? - Bergendytől a "Mindig ugyanúgy".
32.   Voltál már egy híresség koncertjén? - Többön is, már amennyiben a magyar rock és heavy metál élő legendák is hírességnek számítanak.
33.   Láttál már szellemet? - Nem, és nem is fogok, nem hiszek benne.
34.   Jártál már Amerikában? - Nem. Nem is hiszem, hogy fogok.
35.   Hova jársz szilveszterezni? - Sokáig mindig máshova jártam, de szerintem már nem nagyon fogok bulizni szilveszterkor.
36.   A legviccesebb ember, akit ismersz? - Sok vicces embert ismerek. :)
37.   Tanulsz idegen nyelvet? - Már nem.
38.   Szeretsz olvasni? - Nagyon! Csak egyre kevesebb időm/energiám van rá.
39.   Van rossz szokásod? - Nem is egy.
40.   Háton alszol? - Forgolódom.
41.   Ültél már repülőn? - Nem, de szeretnék.
42.   Voltál már kórházban komolyabb baj végett? - Kétszer is. Egyszer, még csecsemőként, valami gégeproblémával, ami kis hijján megölt, egyszer meg kamaszként, mikor 40 fokos lázzal kimentem koncertre, majd másnap kiderült, hogy kiszáradtam, és az állapotom kezd veszélyesbe fordulni.
43.   Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? - Ezt a kérdést rábíztam az Istenre. Amit Ő kijelöl nekem, azzal.
44.   Nyár vagy tél? - Hm... mindkettőben megtalálom a szépségét. Amíg tanuló voltam, addig a nyárra szavaztam volna, de most jelenleg tök mindegy. :)
45.   Plüssel alszol? - Nem.
46.   Félsz a sötétben? - Már nem, sok-sok évvel ezelőtt még féltem.
47.   Van örök ellenséged? - Nincs.
48.   Nyomulós vagy? - Nem, legalábbis nagyon remélem.
49.   Fent vagy Facebookon? - Nem.
50.   Eltörted már valaha valamidet? - Nem, szerencsére.
51.   Űzöl valamilyen sportot rendszeresen? - Megint elkezdtem testépíteni, meglátjuk mennyire lesz hosszú életű.
52.   Szoktál reggelizni? - Szinte mindig.
53.   Késtél már el suliból? - Suliból igen, melóból még soha.

Kedvencek:
54.   Melyek a kedvenc napjaid? - Hétvége.
55.   Mi a kedvenc színed? - Nincs.
56.   Mi a kedvenc elfoglaltságod? - Több is van.
57.   Mi a kedvenc tantárgyad? - Anno a töri és az irodalom voltak azok.
58.   Kedvenc országod? - Magyarország.
59.   Kedvenc nyelved? - Magyar.
60.   Kedvenc helyed? - Hm... több is van. Bizonyos templomok, bizonyos vízpartok, stb.
61.   Kedvenc énekeseid? - Nincs kedvencem, több énekest is szeretek.
62.   Kedvenc színészed? - Arnold Schwarzenegger.
63.   Kedvenc filmed? - Több is van, pl. Legyetek jók, ha tudtok, vagy a Pió atya, a csodák embere, de ha nem lelki film, akkor Amerikai Piték (az eredeti színészekkel, tehát csak 4 db), és a Star Wars-ok, stb.
64.   Kedvenc éttermed? - Nincs, de én, (szégyen, nem szégyen) szeretem a gyorséttermeket (Burger King, McDonalds.)
65.   Kedvenc dalod? - "Minden mi él..."
66.   Kedvenc kajád? - Hideg gyümölcs leves, és rántott sajt, de ritkán találok valóban finomat.
67.   Kedvenc italod? - Jelenleg nincs.
68.   Kedvenc meséd? - Aranyhaj, és a nagy gubanc, Bűbáj, Szépség és a szörny.
69.   Kedvenc zenei stílus? - Hard rock. Mármint az igazi, hamisíthatatlan magyar Hard rock. (Bikini, Beatrice, Lord, Edda, P. Box, P. Mobil. - de csak a régiek (1990-es évek közepéig bezárólag.)
70.   Kedvenc Idézeted? - Sok van. "De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kijelentse Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között...", "Szeretlek téged Uram!", "Szeretni a bűnöst, noha bűnét utálom, és végkép szeretni azt, kiben még hit sem él." De van még sok, nekem kedves idézet.
71.   Kedvenc viseleted? - A bőrdzsekim.
72.   Kedvenc oldalak? - Néhány blog, lfg.hu, youtube :)

Kapcsolatok:
73.   Összetartó családod van? - Igen, hála Istennek!
74.   Van testvéred? - Négy édes testvérem, egy lelki húgom, és sok-sok cserkésztestvérem.
75.   Hány barátod van? - Kevés, és ez nem is baj. Egy kezemen meg tudnám őket számolni. Haverom az sok van :)
76.   Elmondasz nekik mindent? - Nem mindent, de szinte mindent.
77.   Könnyen barátkozol? - Nem. Kifejezetten nehezen.
78.   Van egy olyan barátod, aki külföldön lakik? - Barátom nincs, ismerősöm több is.
79.   Szeretsz új emberrel megismerkedni/új barátokat találni? - Nem, kifejezetten utálok ismerkedni.
80.   Jól kijössz a tanárokkal? - A nagy részükkel anno elég jól elvoltam, persze nem mindenkivel.
81.   Voltál már szerelmes? - Igen.

Külső:
82.   Hajszíned? - Sötét barna.
83.   Rövid vagy hosszú? - Rövid.
84.   Szemszíned? - Változó. Kék, zöld... hangulattól is függ, fényviszonytól is függ.
85.   Fogszabályzó? - Kellett volna.
86.   Szemüveges vagy? - Igen.
87.   Magasságod? 172 cm.
88.   Súly? - Már csak 82 kg. :)
89.   Tetkó? - Nincs, és nem is lesz!
90.   Piercing? - Nincs és nem is lesz!

Belső:
91.   Pesszimista vagy optimista? - Optimista. Az ember boldogsága nem a családján, ismerőseim, anyagi helyzetén múlik nagyrészt, hanem a saját mentalitásán.
92.   Magabiztos vagy félénkebb? - Egyre magabiztosabb :)
93.   Elégedett vagy magaddal? - Egyre inkább. Rám fért!
94.   Legrosszabb tulajdonságod? - Néha nagyon bántó tudok lenni, és hajlamom van ítélkezni mások fölött.
95.   Legjobb tulajdonságod? - Nem akarom magam sztárolni, így idézek több ismerőstől is: "Lehet rám számítani."
96.   Mi számít jobban a külső vagy a belső? - Az ember a kettő egysége. De a belsőt fontosabbnak érzem, és ez most nem egy közhely, hanem tény. Nekem még nő ideállom sincs :)
97.   Általában milyen a kedved? - Változó. Talán a "merengős" a legpontosabb.
98.   Könnyedén kijössz az emberekkel? - A legtöbbekkel igen.
99.   Könnyen zavarba lehet hozni? - Nem, de ha egyszer zavarba jövök, akkor nagyon :)
100. Hogyan jellemeznéd magad? - Olyan ember, aki próbálkozik keresztényként élni, próbálkozik átadni a volánt az élete autójában Jézusnak, és nem igazán megy neki. De nem adja fel, próbálkozik tovább.

Remélem okosabbak lettetek rólam :)

Amikor eleven, lelki lámpásként világítok más emberek életébe, akkor sem szabad elfelejteni, hogy én pusztán a gyertyatartó vagyok. A fény, a meleg, és minden lényeges dolog az Úrtól jön.

Félek, sok keresztény beleesik abba a hibába, hogy túlértékeli a saját (akár hitben elért!!!!!!) teljesítményét. Pedig a mi Istenünk nem az erősek Istene. Az erőseknek nincs szüksége segítségre. Mi mind gyengék vagyunk az Úr nélkül. Az első lépés a siker felé, hogy ezt felmérjük.

Nem azt mondom, hogy ne legyünk büszkék a teljesítményeinkre! Én magam is büszke vagyok rá, ha valamit jól csinálok (akár melóban, akár lelkizésben, akár valamiféle versenyen). Úgy gondolom, a sikereinkkel is lehet dicsérni az Istent!

"A Te kezeid alkottak engem!"

Az szülő is büszke a gyerekei által elért dolgokra. (Nézzétek csak meg a sok könnyes szemű szülőt, nagyszülőt egy iskolai ballagáson, vagy szalagavatón...) Az Úr is örül, ha eredményesek vagyunk. Mi értékesítettük a talentumot, és igen! Jól csináltuk!

Nehéz dolog az egyensúly, hiszen az álszerénység nem kevéssé nagy hiba, mint a gőg. De azért, többé-kevésbé meglelhető az arany középút. Csak azt kell megtalálni, mi a mi szerepünk a történetben, és mi az Istené. Ahogy a gyertyatartó, és a többi dolog esetén!

A dohányzás öl...
Egy éve nem dohányzom. Nemrég hívták fel a figyelmemet, hogy óvatosan mondjak olyasmit, hogy "leszoktam", mert nemrég szokott vissza valaki másfél év után. Szóval, ismét: egy éve nem szívok :)

Nemrég elgondolkodtam azon, hogy maga a cigarettázás voltaképpen a sátán munkálkodásának az egyik kézzelfogható megjelenése.
Tudom, ez most nagyon vallási fanatikusnak hangzik. De nézzük, miért mondom ezt.

- A cigaretta függőséget okoz. Megfosztja az embert a szabadságától és a méltóságától. Egyetlen függő sem teljesen szabad , uralja őt függőségének a tárgya. A méltóság pedig addig tart ki egy dohányosnál, ameddig a cigarettája és/vagy a pénze. Egy idő után, ha huzamosabban nem tud rágyújtani, fel fogja adni büszkeségét, és kérni, rosszabb esetben könyörögni fog. Arról nem is beszélve, hogy el kell viselni az egyre szigorúbb és megalázóbb "nem dohányzók védelmében" született rendelkezéseket.
- Jó tulajdonságai valójában nincsenek. (Persze, megnyugtat... mégis nagyon sok az ideges dohányos.)
- Rossz ellenben annál több. Amellett, hogy egészségtelen (tüdőrák, szájrák, gégerák esély növelés. Szűkíti az ereket, csökkenti a tüdő kapacitását és az oxigén felvételt.) még sárgítja a bőrt és a fogakat is. Büdös. Rontja a szaglást. Ráadásul drága. Árt a spermiumoknak és a magzatnak is. És mindezt elő tudja idézni akkor is, ha más szívja a környezetünkben.
- És az egésznek a csúcsa: ragaszkodunk hozzá.

Maga a cigarettázás nagyon hasonlít a bűnre. Alapvetően, aki csinálja, az élvezi. Jó érzése lesz tőle. ("Szeretek dohányozni" - hányszor hallottuk, sőt, hányszor mondtam és éreztem én ezt...) De közben ártunk vele magunknak, és a környezetünknek, és csak rossz lesz tőle minden, jó soha.

Félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy a dohányosok a sátán játékszerei. Csak azt, hogy a cigaretta és a cigarettázás sok mindenben párhuzamba állítható a sátánnal, és a sátán tevékenységével. Nagyon örülök neki, hogy sikerült megszabadulnom ettől a szokástól, és remélem, soha nem is tér vissza az életembe!

2007.05.13

Ekkor született meg az első bejegyzés. Ekkor léptem be a bloggerek világába.

Tehát, mivel 8 napon belül érvényes, ezúton is kívánok boldog születésnapot, kedves Xinaf - Az én világom!

Betöltötted az 5. életévedet. Ez, beláthatjuk, nem kis teljesítmény! Átvészeltél rengeteg csapást. Jártak itt sátánisták, idióták, nemzetben túlbuzgók, szélső liberális baromállatok, és ki tudja, mennyi féle-fajta szerzett...

És immáron, ez lesz a 755. bejegyzés.

Hogy feledésbe ne merüljenek ezek a már fenn említett gyöngyszemek: Íme, itt vannak legemlékezetesebb írásaim! Érdemes átnyálazni, néha jókat lehet nevetni, vagy simán el lehet borzadni az emberek tettein és hozzáállásán.

Bele se megyek részletesen, mi változott ezalatt az öt év alatt. Végzős gimnazistából dolgozó felnőtté váltam. Erős, de bolyongó hitű fiatalemberből egy szintén erős, de szilárd hitű emberré lettem.
Leszoktam a piálásról. Leszoktam a dohányzásról.

Kis érdekességek:
- Összesen 6 db írásom nem olvasható jelenleg. Ebből 2 db azért nem, mert nagyon személyes jellegű, szerelmi, vagy szerelmi csalódásról szóló írás. Másik 2 db egyszerűen nem lett soha sem befejezve, mert egyszerűen megfeledkeztem róluk. 1 db-ot levettem, cserébe, hogy levegyenek egy írást egy másik blogról. Azóta ez a bizonyos "másik írás" már ismét olvasható. Én a magamét nem tettem vissza, és mindenki számoljon el a saját lelkével. 1 db írás pedig azért nem került ki, mert hosszas mérlegelés után, mégsem mertem felvállalni. Egy diktafonra vett beszélgetést gépeltem le, amit hajnali öt fele rögzítettünk, fáradtan, sörrel feltankolva, valami nagyon ordenáré stílusban.

- Egyetlen bejegyzést írtam rendelésre, a címe "Keserűség Szentesen", és Keserű Imre elbocsátásáról szólt. Én magam nem ismertem a tanár urat, de annyi jót hallottam róla, hogy felkeltette a figyelmemet.

- A blogon a legtöbb látogató egy nap 977 db volt.

- Kettő db kommentet moderáltam ki összesen, egyet a szerző saját kérésére, mert véletlen kétszer küldte el, a másik az én, át nem gondolt kommentem volt.

- Eddig 2 db blogtalálkozó volt, és tervben van a harmadik is, de szigorúan az érettségi időszak után.

- 5 emberről tudom biztosan, hogy az én blogom miatt (is) kapott kedvet a blogoláshoz :) 

- Alister a legtöbbet kommentelő olvasóm, és ő írta az első, regisztrált felhasználó névvel megírt kommentet. Ő volt a harmadik ember aki kommentelt hozzám, de az őt megelőző kettő nem volt regisztrált.

- Készülő félben volt egy új, saját sablon a blogomhoz, amit az egykori "Lázas Bogos Moly" néven kommentelő olvasóm készítette volna el, mint vizsgafeladatát a saját sulijába. El is készült az alap, de volt vele némi probléma (konkrétan, minden bejegyzés alá rakott egy kb. 100 enter nagyságú üres teret). Közben a kapcsolat megszakadt közöttünk, így a kész sablon sosem készült el így a kész sablon, ami azóta elkészült, nem került ki a blogomra. (Pedig pofás, fekete, király sablon volt, de mindegy.)
Akit érdekel, egy merőben más személetű nézőpont, mint az enyém, a kommentek között elolvashatja Lázas Bogos Moly pár hozzászólását.

- Feltett szándékom volt videó blogot is indítani, de nem tudtam szerzeni kamerát. Mára átgondoltam, és rájöttem, hogy ez lehet, nem is lenne akkora ötlet.

- Maga a "Xinaf" szó Nemes István, Jeffrey Stone álnéven írt regényében (Harc az éj kövéért) jelent meg először. Egy emberszerű faj megnevezése, akik nagy mentális erővel rendelkeznek.

- Először ezen a néven, 2003-ban regisztráltam egy fórumra. Azóta is mindenhova Xinaf néven regisztrálok :)

A célkitűzéseim a jövőben, a bloggal kapcsolatban:
Feltett szándékom ismét összehozni egy blogtalálkozót. Ha még mindig olvas 30 ember, és ennek eljön a fele, már nagy király vagyok :D
Szeretnék eljutni az 1000 bejegyzéshez, méghozzá 2013 végéig.
Egyszer, majd, soká, szeretnék Xinaf - Az én világom (www.xinaf,blog.hu) feliratú pólókat gyártatni, és nyereményjátékon belül kiosztani őket.

Köszönöm Nektek! Akik valaha olvastatok, mostanság is olvastok, vagy majd egyszer olvasni fogtok!

A katolikus és az ortodox egyházakban a püspökök Krisztus főpapjai. Ennél nincs nagyobb rendje a papságnak, még a pápa, vagy a pátriárkák is -technikailag- kiemelt szerepkört kapott püspökök.

Nemrég találtam egy képet Kocsis Fülöp püspökről. Ez úgy megihletett, hogy összeállítottam egy kis anyagot. Mert ki is az én püspököm?

Főpap: Ilyenkor süt belőle a hatalom. A hatalom, amivel Krisztus ruházta fel. Pásztora a népnek, az Isten Egyházának felszentelt vezetője, apostoli utód.

Szerzetes: Szegénység, tisztaság, engedelmesség. Ez a szerzetes. És ő, mielőtt püspök lett volna, megtestesítette ezt a hármasságot. Püspökként természetesen nem élheti meg tökéletesen a szerzetességet, és látszik rajta, mennyire vágyik vissza a régi, csendes életébe, a monostorba.

Vidám: Hisz az Úr mennyi örömöt ad az embernek! Fülöp püspök nem játssza meg a komor aszkétát, álszentség nélkül tud örülni, és jókedvű lenni! És ha a vidámság útjára Harley Davidsonnal lehet a legkönnyebben eljutni, őt az sem tartja vissza!

Tanító: Hallottam már jobb szónokokat is nála, és rosszabbakat is. De hitelesebbet soha. Amikor ő Istenről beszél, egy olyan ember szól, aki szereti és ismeri is az Istent, és vágyik rá, hogy a benne lévő fényt másokkal is megossza. Hogy ők is megismerhessék, és megszerethessék az Urat!

Atya: Sokszor hallom a kifejezést: "Püspök úr". Nem szeretem. Én Fülöp püspökre mindig "Püspök atya"-ként gondolok. Ha valaki találkozott már vele személyesen, és váltott vele pár szót, az megérti, miről beszélek. Az ő közvetlensége és szeretete olyan nagy, hogy szinte tapintható!

Persze az írásom elolvasásától még senki sem fog pontos képet kapni püspökatya személyéről. De az látszik, hogy nem begyepesedett, és nem egysíkú ember.

Minden olvasómnak, aki még nem találkozott vele személyesen, ajánlom, hogy tegye meg! Akár vele, akár a Miskolci Apostoli Exarchátus püspökével, Orosz Atanáz püspökkel. (Hasonló összeállítást valószínűleg Atanáz atyáról is tudnék készíteni. Ha igény van rá, írjatok kommentet, és akkor lesz olyan bejegyzés is.) Mindkettejükön látszik, hogy Krisztus része az életüknek, és hogy nagyon szeretik az Urat!

Fülöp püspök jelmondata kiválóan jellemzi személyét is:

Nem akármilyen nap volt!

Nem érzem késznek magam, hogy részleteibe menő beszámolót írjak a mai, görögkatolikus családi napról. De azért pár szót róla.

A csapatunk zseniálisan helytállt, gratulálok mindenkinek. Igen ám, mert a mi cserkészcsapatunk több feladatot is ellátott, egészségügyi biztosítástól a beléptetésen át, a kajakiosztásig. Nem kizárólagosan mi csináltuk ezeket (kivéve az egészségügyet), de derekasan kivettük a részünket.

Hatalmas élmény volt, amikor megszólítottak ismeretlen emberek, és a cserkészetről vagy a csapattól kérdeztek. Leírhatatlan milyen érzés, mikor a szintén a beléptetésben segédkező néni ilyet mond: "annyira örülök, hogy itt lehetek és segíthetek mellettetek!" Hogy lehetne szavakba önteni az érzést, mikor az emberek százszámra távoznak úgy, hogy hangoztatják, mennyire jól érezték magukat...

És persze a legnagyobb élmény a találkozás a püspökömmel, Kocsis Fülöppel. És utána a vecsernye.
Megint úgy éreztem, Isten mellettem áll, és a keze a vállamon van. "Itt vagyok veled, ne félj, én figyelek az életedre." Mit zavart az engem, hogy csepereg az eső? Hogy nem a legtökéletesebb a hangtechnika megoldása? Hogyan is zavarhatott volna bármi, amikor püspök atya kiáll keresztcsókoláshoz, és erőteljes hangján rákezd:
KELJEN FEL AZ ISTEN, ÉS SZÉLEDJENEK EL AZ Ő ELLENSÉGEI, ÉS FUSSANAK ORCÁJA ELŐL KIK ŐT GYŰLÖLIK!

És még pár élmény, aminek örültem:
- A bámészkodó turistával szóba elegyedni, és látni, mikor kiejtem a számon a "greek chatolic" kifejezést, hogy felcsillan a szeme, majd közli, hogy "I'am a orthodox!" - és semmi ellenségeskedés, hanem még örült is nekünk, hogy keleti lelkületűekkel találkozott.
- Találkozni Sz. Erzsébet, ikonfestő nénivel, aki bár római katolikus, ismeri és szereti Fülöp püspököt, és ezért kijött a vecsernyére. Külön öröm volt bemutatni őt a többieknek!
- A sok ember. Kb. 750 fő körül lehettünk, ami egy ilyen típusú, keresztény rendezvényen nem is rossz. Főleg, hogy a görögkatolikusok kevesen vannak.
- Az áldozat, amit bevállaltak az emberek, hogy a szombatjukat feláldozva jöjjenek segíteni egy görögkatolikus programon! Pedig volt köztünk református, buddhista, és római katolikus is, aki egy fontos programot hagyott ki értünk!

És visszatérve: Fülöp püspök jósága és szeretete szinte tapintható. Pedig biztos fáradt ő is...
És ezúton írnék le valamit... valamit, ami mélységesen felháborított.
Nemrégiben a Parlament elismerésben részesítette a görögkatolikus egyházat. Sok mindenért járt az érdem, többek között azért a tevékenységért is, amit a cigánysággal és a cigányságért tesz. Püspökeim elhatározták, hogy külön figyelmet fordítanak a cigányságnak. Nálunk két településen (Hodász és Kántorjánosi) is van teljesen cigány nyelvű Szentliturgia. Roma szakkolégiumot alapított az egyházunk, és még rengeteg mindent.
Miért fontos ez.
Tegnap felmentem görögkatolikus egyházunk hivatalos honlapjára, és egy érdekes cikk fogadott. A címe: "Görögkatolikus egyház a vádlottak padján?" A cikket Fülöp püspök írta. A leadjében ez áll (a konkrét cikknek nem része, egy előharangozó):
"Álmomban sem gondoltam volna, hogy beperelnek azért, mert segíteni szeretnék. Azt tettem, amit elődeim, s amiért ők is, én is eddig csak elismerést kaptunk."
És igen. Én se hittem. De megtörtént. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány (CFCF) beperelte a magyarországi görögkatolikus egyházat. A vád, hogy egy direkt cigányoknak fenntartott (bezárt) iskolát vett át, és indított el újra.
Nonszensznek hangzik? Hihetetlen? Az. Nézzünk csak, mit ír erről a teljesen objektív Népszabadság:
"Miközben Nyíregyházán gazdaságosságra hivatkozva átszervezés címszó alatt sorra zárják be az általános iskolákat, egyet mégis újranyitnak. A cigány származású gyerekeknek. A Magyar Görögkatolikus Egyház ugyanis átveszi azt a 2007-ben bezárt iskolát, amelyet a város épp azért szüntetett meg, mert az szegregált, sértette a roma gyerekek esélyegyenlőséghez, oktatáshoz való jogát."
A hír 2011-es, a cikk maga itt elolvasható.
De ha valaki frissebbre vágyik, aktuálisabbra, annak ajánlom ezt a május 5.-én írt cikket, olvassa el bátran!

Szóval, egyrészről nagy öröm, és boldogság, hiszen lelkileg óriási, egyébként jó élmények értek. Másrészt pedig nagy a szomorúság bennem.
Kevesen tesznek annyit a cigányságért ma, Magyarországon, mint a görögkatolikus egyház. Talán senki. És a bölcs liberálisok, akik cigánytelepet még tv-ből sem láttak, nemhogy bementek volna közéjük, beperli azért, mert átvett és elindított egy olyan iskolát, ami egy Esélyt adna a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek.

Legmélyebb tiszteletem püspök atyának, aki ilyen dolgok mellett is képes egy szertartással az Istenhez emelni a lelkemet... vagy hogy egyáltalán képes mosolyogni.

Találtam egy nagyon érdekes videó részletet a youtube-on. Nem mondom, az első egy percet (igazából az első 20 másodpercet) végig kell "szenvedni" annak, aki nem különösebben vevő az ortodox dolgokra, mivel ez a rövidke részlet egy romániai ortodox kolostorról szól. Viszont már az "első percben" is történnek érdekes dolgok.
Ugyanis ez a kolostor egyrészt ad egy bepillantást a keleti szerzetesek hétköznapjaiba, és ami talán még érdekesebb: megmutatja, milyen árvaházat üzemeltetnek a testvérek. Vagyis, inkább szociális otthont. Mert van ott testi és szellemi fogyatékos gyerek, aids fertőzött gyerek, és olyan, akit magára hagytak szülei.

Mihail atya, a monostor elöljárója, ortodox szerzetespap nyakán fürtökben lógnak a gyerekek. 03:10-nél látszik, ahogy megérkezik az otthonba, milyen örömmel fogadják a kicsik... és mennyire örül nekik ő! A tiszteletreméltó atya széles mosollyal az arcán futkározik a visongó gyerekek után. Engem leginkább az optyinában meggyilkolt Trofim testvér leírására emlékeztet.

  Kedvcsinálónak két idézet. Az első, Mihail atyától:
"Néha az emberek ijesztgetnek: "Hogy képzeled, 140 gyerek? Mit fogsz velük csinálni? Nekünk csak 2-3 van, és annyi problémánk van..." Én egyszerűen csak Istenben reménykedem. Nem gondolok arra, nehéz vagy könnyű, mert Isten hordozza terheinket. Isten tudja, hogy kenyérre van szükségünk. Megkapjuk a kenyeret. Tudja, hogy a gyerekeket etetni, öltöztetni kell, gyógyszert kell venni... Isten mindent megadott, amire szükségünk van. Akkor hogy esne nehezemre hinni, miért féljek?"

És a második, a nevelésről, amit nem ártana, ha páran a mi nemzeti oldalunkról is az eszükbe vésnének:
"A legfontosabb, hogy jó, rendes embert neveljünk, csak ezután nevelhetünk jó állampolgárt, hazafit!"

Jöjjön maga a videó. A cc gomb megnyomásával elérhető a magyar felírat!

- Ha lesznek gyerekeid, megérted!
- Már ha lesznek.
- Miért, csak nem akarsz szerzetes lenni?
- Azt nem mondtam.
- De nem áll tőled távol!
- Nem, nem áll tőlem távol, de nem akarok kifejezetten az lenni.
- Túlságosan szereted ahhoz a nőket, nem neked való szakma az!

Bár fogalmam sincs, pontosan mit szeretnék kezdeni az életemmel, bízom abban, hogy az Isten majd megmutatja az utamat.
És ha az Isten valamire elvezet, ott már nincs alkalmatlanság. Ő majd megadja az esetleges hiányosságaimat, legyen szó akár papságról, szerzetességről, tűzoltóságról, pilótaságról, adatrögzítésről, családapaságról, stb. Bármiről.
És most játszom az élettel. És megpróbálom azt játszani, hogy az életem elemeit belerakom egy dobozba. Erényeimet és bűneimet, jó és rossz tulajdonságaimat, mindenemet. És átadom az Úrnak!
Vagy más példával, mikor életem sztrádáján hajtok az autómmal, és Jézus stoppol. (Köszi, Newsee!) Akkor először is megállok. Utána felismerem hogy ő Jézus Krisztus, a világ üdvözítője és királya. Majd végül átadom a helyem.
Eddig megpróbáltam okosabb lenni, talán még nála is. Bölcsen felmérni, mire vagyok jó, mire tesznek alkalmassá a képességeim. Kárba veszett ügy volt.
Ahogy a dal mondja, amit már kétszer is kitettem a blogomra: (ITT és ITT)
"Én mennék, ha bárhová hívsz!"
Hiszen mennyire mindegy valójában, hogy papként, szociális munkásként, vagy éppen adatrögzítőként végzem-e be a pályát, nem? Ameddig az Isten törvényei szerint próbáltam élni, és az Ő akaratát kerestem, addig értékes életem volt!

Majdnem 13 éve (1999. június. 13.-án, vasárnap) áldoztam és gyóntam először. Én akkor léptem be a Katolikus Egyházba. Azóta történtek apró változtatások, pl. egy püspök helyett már kettőnk van.

De a lényeg nem változott sem az Egyházban, sem az én életemben: Isten nélkül az egész kártyavárként dőlne össze.

"Álmodtál, ébredtél,
Vártál rá, hogy felnőtt légy.
Felnőttél, más lettél,
Minden álmod elmúlt rég

Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már

Rossz voltál, jó lettél,
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt régesrég,
Volt mi volt, továbbmentél

Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már
Menj az úton menj tovább
Ne nézz, ne nézz vissza már"

(P. Mobil - Menj tovább)

Mostanában nem szoktam politizálni, de ma kedvem van egy gyors, és lehetőleg rövid politikai jellegű íráshoz.
Elsősorban a jelenlegi politikai pártokról írnék pár szót, szigorúan saját, személyes véleményem szerint.

Fidesz-KDNP
A KDNP nyilvánvalóan kamu párt, ezzel nincs mit foglalkozni. A Fidesz pedig vezeti az országot.
Nézzük indulat mentesen:
A Fidesz úgy döntött, hogy új útra lép, és szakít a tömeggel, nem a bevett irányt választja, hanem új gazdasági stratégiát alkalmaz, és az utókor majd igazolni fogja.
Mi ezzel a bajom?
Emlékszem, nagyon emlékszem, hogy mikor a vizitdíj-korházi napidíj-tandíj hármas idején az "elnyomó, kizsákmányoló" kormányról beszéltünk. Félre ne értse senki, én is ellene voltam (vagyok) ezeknek az intézkedéseknek, csakhogy ha Gyurcsányék "elnyomóak" és "kizsákmányolóak" voltak, akkor mik Viktorék?
Az adójóváírás eltörlése, és a tengernyi új adó hatására sokkal, de sokkal rosszabb az életszínvonal, mint a Gyurcsány kormány idején.
Persze, tudom, ők "keresztények" és "nemzetiek". Szerintem pedig egyik sem.
Az, hogy több tízezer ember lakhatása került veszélybe, nem egyedül a bankok hibája. Az, hogy soha nem látott közelségbe kerültünk az államcsődhöz, az kifejezetten a kormány hibája. Az, hogy a nyomor sose látott méreteket ölt, szintén a kormány hibája. Érdekes ráadásul, hogy akik ezeket a törvényeket hozták, valahogy mind jól jártak vele...
Bebetonozott főügyész, jogellenesen érvénybe léptetett új alaptörvény (az alkotmány átírásához kőkeményen 4/5 kell, ehhez kevés a 2/3), igazságtalan, kizsákmányoló adók, teljesen álomvilágba élő miniszterek, ez jellemzi jelenleg a Fideszt.
Persze, van nemzeti köntös, hogy "a magyar boltokban érvényes étkezési utalványt csináljunk", érdekes módon, Fidesz közeli cég segítségével. Ez persze teljes bukás volt, már a mélyen nemzeti Tesco is szerződésben áll velük, és azt mondom: szerencsére! Mert ennek is mi ittuk volna meg a levét...
Ráadásul idióta, de rengeteg pénzbe kerülő döntéseket hoznak, amitől egy grammal nem lesz jobb. A Moszkva térből Széll Kálmán tér lett, sok millióért, és senki a világon nem örült neki. A Magyar Köztársaságból Magyarország lett, tehát már köztársaság SEM vagyunk.
A Fidesz-KDNP kormány elérte, hogy ismét szavazzak majd 2014-ben (ha még lesz szavazás), csak fogalmam sincs, kire. Azt tudom, hogy nem rájuk.

MSZP
Összefoglalva: impotens, használhatatlan, nevetséges, hiteltelen, gyengekezű, teljesen felesleges ellenzék. Lassan, lassan törpepárttá változnak, és még ebben a helyzetben is belső viszályaik vannak. Előbb szavaznék ismét a Fideszre, mint rájuk, ha nem tudnak értelmesen átalakulni. De feloszlani szerintem bölcsebb lenne.

JOBBIK
Ez a kis mikropárt már nem is olyan kicsi... a népszerűsége egyre nő, és sokan elfelejtik, hogy a híveiknek kb. a fele 2010-ben még nem rendelkezett szavazati joggal. De 2014-ben elérhetik akár a 20-25%-ot is. Amikor arról beszélt Vona Gábor, hogy ők lesznek a Fidesz váltó pártja, én rendre nagyokat röhögtem, de ma már én is erre látom a legtöbb esélyt.
Vannak ezen kívül olyan vonásaik, amik kétségtelenül pozitívak, és vonzóvá teszik őket az átlag lakosság körében is. Pl. a cigánybűnözés fogalma, amiről ugye tudjuk, hogy nincs, de a lakosság nagy százaléka mégis úgy érzi, hogy van. Hogy értelmesen, és magyarul kommunikálnak, tehát én is megértem a mondataikat. Hogy időnként döbbenetesen vagány húzásaik vannak (Novák Előd hangosbeszélőjét ki kell emelnem, 4:45-től érdemes nézni). Azonban vannak olyan döbbenetes javaslataik, és ötleteik, amik rendkívül negatívvá teszik őket. Pl. az Unio nem egy leányálom, de a kilépést mélységesen ellenzem, amennyiben nem akarunk államcsődöt nyílvánítani - de segélyezés esélye nélkül, vagy a multik kiűzése egy olyan ötlet, ami szerintem 3-4 millióval növelné a munkanélküliek számát...
És ugye ott van az egyetlen dolog, ami összetartja a Jobbik bázisát: a rasszizmus. Én ezt nem érzem megoldásnak, így valószínűleg soha nem fogok a Jobbikra szavazni, de el kell ismernem, igazán lenyűgözően lovagolják meg a többi párt idiótaságát és sznobságát. Talán már 2014-be, de legkésőbb 2018-ban kormányra kerülnek, ha nem változik valami gyökeresen a politikai közéletben.

LMP
Az LMP egy nagy nulla. Tőlük sosem lesz más a politika, remélem többé nem is hallunk majd róluk. Szar, hulladék párt.

DK
Gyurcsány új pártjáról egyelőre még keveset tudni. Egyelőre még bizonyítaniuk kell. Én nem hiszem, hogy a "Gyurcsány Ferenc" név már előre rosszat kell jelentsen. Sőt, igazából, nem hittem volna, de én bennük látom az egyetlen esélyt, hogy a Fidesz elveszítse az ország vezetését, és ne a Jobbik nyerje. Már amennyiben hajlandóak villantani valami tényleg használhatót.

Amióta én foglalkozom politikával, azóta a legmagasabb életszínvonalon egyértelműen a Bajnai kormányzás alatt éltem. Ráadásul, mikor mindenhol csökkenés történt, itt Magyarországon növekedtünk. Én nem mondom, hogy Bajnai Gordon jó ember, de hogy az országnak jót tett az alatt a rövid időszak alatt, amíg kormányon volt, az biztos.

Tudom, most sokan, ha egyáltalán végig olvasták ezt a hosszú írásomat, megbántódnak. Én mégis azt mondom: Emberek, ezzel a témával foglalkozni kell! A politika határozza meg az életünket, és a gyermekeink jövőjét! Kurvára nem mindegy, kire fogsz szavazni, és nagyon meg tudok rémülni, mikor azért szavaz valaki egy pártra, "mert Fidesz", "mert Jobbik", s6tb.. Ez nem érv! Arra kell szavazni, akinek a döntései képviselik a te, a szeretteid, és a gyermekeid érdekeit. Semmiképpen sem arra, akit sztárol apukád, anyukád, a barátaid, a papod, a főnököd, vagy a szomszéd!

Remélem, kevés olyan olvasóm van, (vagy nincs is olyan), aki annyira kiábrándult, mint én, és csak azért akar szavazni, hogy a Fideszt megbuktassa, vagy legalább 2/3-a ne legyen. Mert rengeteget ártottak az országnak, és a lakosoknak. Remélem, nektek van valódi politikai képviseletetek, nekem sajnos nincs, jelenleg megint úgy érzem, nincs kire szavaznom.

Ajánlom ezt a két dalt a kormányunknak, és tessék kicsit gondolkodni!

Mióta nem volt ennyire jó hétvégém? Magam sem tudom... megkockáztatom, hogy hónapok óta biztos, de tán évek óta.

De hogy is kezdődött?
Még a hét elején, hétfőn említette Morvin elvtárs, hogy ő és Malkáv lemennek majd szombaton (tegnap) Szegedre, ahol Kocsis Fülöp püspök tart vecsernyét, majd előadást a keleti szerzetességről, és lesz ikon kiállítás is. Én is nézegettem előtte ezt a hírt, de gyorsan rálegyintettem. Szeged... messze is van, meg nem is ismerek onnan senkit.
De így, hogy nem lennék egyedül? Engem is meglepett a lelkesedés, ami elkapott, mikor rávágtam, "persze, hogy megyek"!
Nem igen aggódtunk azon, hol fogunk aludni. Vittünk polifomot és hálózsákot, ha valahol csöveznünk kell, de alapból abból indultunk ki: majd az Úr biztosít szállást azoknak, akik rá bízzák magukat. Eddig kétszer vágtam bele így utazásba, és mind a kétszer volt hol aludnom. (Az egyik esetben a csillagos ég alatt, de eső nem esett, hideg nem volt, szóval arra sem volt panaszom.)
Cserkészfoglalkozás után mentünk is a vonathoz. A leutazás vidáman telt, a szegedi turistáskodás még inkább, mivel Morvin azt mondta, menjünk le korán, így majdnem 3 óránk volt még lent nézelődni.
Ki is használtuk! Megnéztük kívül-belül a szegedi Dóm épületét, ami csodálatosan szép. Ha már arra jártunk, végigjártuk a Dóm teret, ahol megtekinthettük nemzetünk és Szeged város nagyjainak állított domborműveket. Nézelődtünk, és még kényelmesen meg is ebédeltünk.
Utána megkerestük a Szent Miklós tiszteletére szentelt Minorita templomot, az esemény helyszínét. Ott gyorsan megismerkedtünk Aranyosi-Vitéz Gellérttel, az egyházközség kántorával, és az est szervezőjével. Gellért igen profin vezette le a dolgot egyébként, szívélyes, mosolygós ember, aki gondoskodott arról, hogy mindenkinek jusson kinyomtatott vecsernyés füzet a szertartásra, hogy legyenek ülőhelyek az előadáson, hogy senki ne tévedjen el.
Maga a vecsernye szép volt, ahogy láttam, római katolikus testvéreink is egészen érdeklődtek, és többé-kevésbé be is kapcsolódtak a szertartásba.
A szertartás végén átvonultunk a plébániára, ahol láthatóan nem készültek ekkora érdeklődésre, de utólagosan behordtak még pár tucat széket, így csak páran nem tudtunk leülni, de csak fiatalok, így ez nem volt tragédia.
Maga az előadás érdekes volt, de tartalmáról nem számolnék be itt a blogon, ha valakit érdekel, majd személyesen megkérdezi.
Utána jött az ikonkiállítás, melynek megnyitó beszédén Fülöp püspök szólt bár szót az ikonokról.
Viszonylag gyorsan meg lehetett tekinteni a kiállított ikonokat, és szerencsére sikerült pár szót váltani püspökatyával is, aki széles mosollyal lépett oda hozzánk, és nagy szeretettel üdvözölt. Láthatóan örült neki, hogy lejöttünk Budapestről ilyen messzire. Rövid beszélgetés után bemutatott egy nagyon különleges embernek... egy olyan római katolikus papnak, akihez fiatalon ő maga is gyakran járt. Leültetett, hogy kicsit beszélgessünk vele.
Kardos Mihály atya olyan ember, aki mellett az ember csak hallgat. Nem azért, mert az atya nem hagyná szóhoz jutni! Hanem mert nem szívesen szakítaná meg a gondolat menetét a saját hülyeségeivel.
Az atya elmúlt már 60 éves. A lábát amputálni kellett, járókerettel jár. Szociális otthonban lakik, de minden szombaton elhozzák a plébániára, és misét tart, illetve gyóntat, szombat este, és vasárnap reggel.
Amikor annyi életerős fiatalt lát az ember búskomorságban, szomorkodva, akkor csak ül, és bámulja ezt az idős embert. Mert, megkockáztatom, nála boldogabb emberrel én még sosem találkoztam!
A külseje kicsit olyan, mint Pio atyáé. A száján mindig mosoly. Rengeteget nevet fel szívből. Képes rácsodálkozni egyetlen fűszál láttán: "Hát nem csodálatos az Isten?" Ránézek, és tudom, elhiszem, hogy ő őszintén megleli az Istent a világ legapróbb dolgaiban is. Ezért olyan boldog ember.
Mikor megkérdeztem, ő is szerzetes-e, azt mondta: "Nem, én egyházmegyei pap vagyok. De remélem, úgy élek, mint egy szerzetes... Szegénység, az mindig volt, hála Istennek! Engedelmesség, és tisztaság... nagy küzdelmek!"
Megértettem, miért akarta Fülöp püspök, hogy beszélgessünk Mihály atyával. Ember, aki ennyire szereti az Istent...
Sokat kell még tanulnom és tapasztalnom Istenről és Istenből, hogy képes legyek én is ennyire boldognak lenni. Ennyire felismerni, hogy akár egy tojás, amiből kikel a kiscsibe, milyen fantasztikus alkotása Istennek. Hogy a világunk rendszere mennyire összetett, és mennyire nincs benne hiba.
Azt mondta nekünk: "Merjetek kérni! Merjetek konkrétat kérni! Ismertem egy embert, aki így imádkozott: "Istenem, adj meg nekem egy körülbelül 150 centis, lehetőleg kék szemű lányt!" Megadta neki."
Már elbúcsúztunk az atyától, és szedtük fel a hátizsákjainkat, hogy alkalmas fekhelyet keressünk, mikor megállított az ajtóban Mihály atya: "És hol fogtok aludni?"
Azt feleltük: amit az Isten ad.
Erre pillanatok alatt intézkedett, és a már fent említett Aranyosi-Vitéz Gellérttel együtt kerítettek nekünk egy három ágyas szobát. Gellértnek még arra is volt gondja, hogy reggel értünk jöjjön, és kiengedjen a kapun (háromnegyed hatkor!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!), hogy kényelmesen elérhessük a reggeli vonatot. Az, hogy mindezt ingyen kaptuk, természetes volt.
Hát nem csodálatos tényleg az Úr? Biztosított számunkra szállást!

Lelkileg nagyon feltöltődve érkeztem haza, ahol amúgy is ünnep volt: nővérem, sógorom és a kislányuk (az unokahúgom) névnapját ünnepeltük. A köszöntés után még elmentem Malkávval és Morvinnal, és megnéztem az új Amerikai Pitét (A találkozó), ami jobb volt, mint vártam.

Nagy lelki élmény, majd utána egy lazább, világi szórakozás... elmondhatatlanul csodálatos volt, hogy megélhettem ezt!

Köszönet Morvinnak a társaságért, és az ötletért, hogy lemenjünk, Malkávnak a társaságért, Kocsis Fülöp püspök atyának a szép szertartásért, az előadásért, és a kedvességéért, Aranyosi-Vitéz Gellértnek kedvességéért, és a szállásért, és Kardos Mihály atyának az életöröméért!
Zárásképpen pedig álljon itt egy olyan felvétel, amin elhangzik az az áldás, amit Mihály atya énekelt nekünk, mikor áldást kértünk tőle (utána persze meg is áldott)!

ÁRONI ÁLDÁS

Áldjon meg téged az Úr!
Áldjon meg téged az Úr,
és őrizzen meg tégedet!

Világosítsa meg az Úr
az Ő orcáját terajtad,
és könyörüljön terajtad!

Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád!
Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád,
és adjon békét tenéked!