XINAF - Az én világom

Kedves olvasók, ez a megfogalmazás zseniális! A híres-hírhedt napiszar.com egyik bejegyzésében találtam egy hozzászólást, amely egy pusztulat123 nicknevű kommentelőre reagál. Az alapszituáció jelen esetben teljesen mindegy, de úgy vélem, a kommentet megéri elétek tárni, érdemes elolvasni, én megszakadtam rajta! Arról nem is beszélve, hogy ez annyi más fórumozóra igaz lehetne az internet gonosz birodalmában...

"Ismét körünkben pusztulat123 kollégánk.Az oldal egyik legőszintébb “személyisége”, aki azon a néven regisztrált, melyen édesanyja is szólítja. A 123 szám az általa ismert, nem trágár, magyar szavak mennyiségére utal…Ennyit a nevéről. A múltkor én, a balga, megkérdeztem, hogy vajon mi lehet az oka annak a különös ténynek, hogy bár intellektusa magasan az oldal átlaga fölé emeli őt, mégis az itt előfordulók zöme oly gyakran biztatja az édesanyjával való anális, orális, illetve vaginális együttlétre. Voltak akik a hímnemű rokonaival való fajtalankodást is megemlítették. Erre megkaptam az oly egyszerű választ. Irigyek vagyunk rá. Megnyílt a szemem, mint Szent Pálnak a damaszkuszi úton. Hát itt van a kiskutya sírhantja! Pusztulat kollégát üldözi az intoleráns, gonosz, művelet-len világ. Már az óvodában kezdődött, mikor
az ostoba óvónők megbuktatták rajzból és gyurmából. Nem fogva fel azon egyszerű tényt, hogy az ő kifejezésmódja a naiv népi művészet ábrázolásmódját emelte géniuszi magasságokba. Aztán e zseni kirekesztése folytatódott az általános iskola dogmatikus, poroszos rendszerű, diktatórikus világában. Zaklatván őt olyan ocsmány követelményekkel, hogy tanuljon meg
írni-olvasni-számolni.Beláthatjuk, hogy ez nem neki való feladat! Egyetlen szórakozása az általános iskola 6. osz-tályáig ott eltöltött 12 éve alatt az volt, hogy a piszoárból fanszőrzetet gyűjtött, majd tisztára nyalva azokat, albumba rendezte. Gyűjtőszenvedélye a kamaszkorba érve is megmaradt. Csak akkor áttért a használt óvszerek gyűjtésére. Ezeket eredetileg táplálkozási céllal szedegette össze, illetve kérte el az édesanyjánál naponta megforduló 10-12
fizetővendégtől. Bár némelyik vendég ragaszkodott hozzá, hogy szájjal távolítsa el róla, de ez egy igazi gyűjtő számára ez nem akadály. Aztán kívül belül tisztára nyalva, ízük, színük, évjáratuk alapján tematikus rendszerbe gyűjti őket.A kedvencei, amelyeken kívül kisebb nagyobb barna-fekete-sárga elszíneződés is található. Ezeket régebben csokíííííííííííííí üvöltéssel üdvözölte. De miután anyja párszor ostorral a csökött farkára csapott érte, leszokott az
ordítozásról és csendesen örül a zsákmányának.Ezek után gondolom egyikőtök sem csodálkozik- e különc zseni szokatlan megnyilvánulásain és csendes, áhítattal továbbá rosszul leplezett irigységgel figyelitek tovább az evolúció mellékvágányán bukdácsoló szerencsétlen lángészt."

Ez megint egy személyesebb írás. Ahogy telnek az évek, vagy ne is szaladjunk ennyire el... ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, és végül az évek, sok ember megfordult az életemben. Ebből valamennyi szilárdan gyökeret ver, és marad, mások pedig elszakadnak.

Most egy tőlem elszakadottnak küldenék egy számot. Sose rajongtam Ákosért, irónikusnak találom, hogy pont az ő egyik dala fogalmazza meg legjobban az érzéseimet. Ennél csak az irónikusabb, hogy ezt a számot is te, az a bizonyos elszakadott mutattad nekem...

Fogalmam sincs, mivel tudtalak úgy felhúzni, ahogyan, nem tudom mikor és mit hibáztam el ennyire nagyon. De legyen ahogy akarod. Ez a szám most konkrétan rengeteg mindent elmond, ami bennem van. Ákostól szokatlanul konkrét, kevésbé filozófikus.

A kommentelést letiltom. Akinek véleménye van, az e-mailen, telefonon, msn-en, iwiw-en, és személyesen közölheti.

És íme, itt a dalszöveg:

Ákos - Hello

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

De hogyan?

Könyörgöm, mint minden nap, ma is felmentem a legnagyobb álláskereső oldalra, amit most pont nem fogok reklámozni. Mit látok?
Mivel biztonsági őr szakmával is bírok, és a médiába jutni egyelőre nekem lehetetlen, ezen a szakmán belül keresgélek elsősorban.
A hírdetések háromnegyede alapvetően állás keresés. Nem kínálat. Oké. A másik fele, amit állást kínál, valahogy így fest:

A - Remek munkalehetőség, versenyképes fizetés, kiváló munkakörülmény. Jelentkezni lehet honlapunkon, a www.XYAKÁRMI.hu-n.
Én pedig felmegyek, és kidob egy kereső oldalra, ahol van vagy ezer állás, néha a legfrisebb is 2009-es, mindenféle szakmában. Láttam már lakatost, autótesztelőt, stb. Vagyomőri vagy van, vagy nincs. Sok esetben még össze sem gyűjtik, hanem sima google álláslinkeket villogtat az oldal. Hát a kurva anyjukat!

B - Álláslehetőség Bikalikapusztai bevásárló központunkba.
Ez nem érint a távolság miatt.

C - Fegyveres biztonsági őrt keresünk/Kutyás biztonsági őrt keresünk...
Kár, hogy nincs se fegyvervizsgám, se kutyám...

D - Vagyonőri állásajánlat, jelentkezni a 06-X-sokfurcsaszám telefonszámon.
Oké, felhívom. Ekkor:
1. Nem veszik fel soha, és nem is hívnak vissza.
2. Felveszik, de sajnos már nem aktuális.
3. Felveszik, és megmondják, hogy fáradjak be az irodájukba. Nem, nem ám azonnal az irodájuk címét írták volna le... és szerencsés esetben létezik a cím, mert fordult már elő, hogy nem is létezett a megadott utca, de még hasonló sem!

E - Vagyonőrt keresnek, legaláb 3 nyelvtudással, minimum középfokon, sok éves tapasztalattal, referenciával.
Jó, hogy egyetemi tanári végzettséget nem kérnek.

Azt hittem, mi sem könyebb, mint vagyonőrként elhelyezkedni. Nos, csak ne az interneten próbálja az ember...

Itt ülök, csendesen a nővéremnél, és az egyetlen ami megzavarja a csendet, a televízió a másik szobából.
Hamarosan november. Tavaly ilyenkor még iskolába jártam. Életem egyik legsikeresebb időszaka volt. Szókratész, másodév.
Jaj, de szép is volt... most megrohantak az emlékek arról a bizonyos másodévről. Hogy Villon mestert idézzem:
"De hova tűnt a tavalyi hó?"
Hát igen, valami nagyon megváltozott. Ez egy ilyen idézetes írás lesz:
"Ki régen elment, rég nincs már..."
És nincs már... én is csak úgy vagyok... 
Kedves olvasók, nem vagyok szent, és nem vagyok bűnösebb, mint az átlag! Csak igyekszem jó ember lenni, vagy jó emberré válni! Én nem akarok, és nem akartam rosszat! Én csak segíteni akarok, és segíteni akartam!
Elrontottam sok mindent, de a legtöbbnél legalább tudom, hogy mit és mikor és hogyan! De van egy olyan dolog is, aminél nem értem, hol és mit hibáztam...
Vége a siránkozásnak. Próbálkozom nem hiába élni, és hiszem, hogy menni fog.
 Veled Uram! Csak veled! Legyen akaratod szerint!

Most egy régen halogatott írás következik. Igazából már régen meg akartam írni, csak időm sose volt rá. De most pótoljuk.

Kruppa Levente atya mondta hittanon a címben szereplő mondatot: AZ EMBER TÖBB, MINT A BŰNE!

Ezt elemezgetném egy kicsit.
Nem véletlen írja azt a Szentírás, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess"! Mi emberek, mindig csak valakinek a jelenét tudjuk vizsgálni, rosszabb esetben a múltjának egy szeletét. A teljes, komplex embert csak Isten látja.
Ez veszélyes gondolatmenet, tudom. Nehéz arra gondolni, hogy vajon miért lett olyan amilyen, amikor valaki kést fog ránk. Vagy megcsal. Vagy lop tőlünk. és sorolhatnám. Így, emberi lehetőségeink és korlátjaink miatt mi a jó cselekedetek és a rosszak alapján döntünk. Ez alapvetően normális, de elég tökéletlen dolog.

Aki ismer, tudja: vannak rossz pillanataim, amikor nagyon bunkó, vagy nagyon bántó tudok lenni. Néha pedig kifejezetten idegesítő vagyok. Ha valaki egy ilyen időszakban találkozik velem, az nem igazán fog nagyra tartani. Miért tenné? És itt jön be megint, amiről írok:

Az ember több, mint a bűne!

Mondták már nekem, hogy, hogy néhányakkal még csak találkozni sem akarok, ha mégis összefutunk, kedvetlen vagyok. Jó pár ismerősöm kisodródott az életemből, és a tény az tény marad: nem tettem semmit, hogy visszasodródjanak. Kegytelenül mondva: nem voltak elég fontosak.
Feltették nekem a kérdést: de ha valamelyik közüllük felhívna hajnali kettőkor, hogy segítség kell, segítenék neki? Azt válaszoltam, ha tényleg kell, és meg tudom adni, akkor igen.
Ismét kérdeztek: és ha közben simán hülyének néz? Ha nem értékeli segítségemet?

Nos, erre is a már unt mondat a válasz. Nekem az emberen kell segítenem, nem a bűneit osztályoznom.
Persze a jószívüség és a lúzerség nem ugyanaz. Ha úgy érzem, visszaél a segítségemmel, vagy szimplán csak hülyített, akkor elveszítheti a segítségemet egy életre.

Minden emberi sorsnak több oka van. Megvan az oka, amiért engem jó embernek könyvelnek el. Megvan annak is az oka, hogy sokan szeretnek. Nem én vagyok az a nagyon remek csávó, aki ezt így elérte önerőből. Születhettem volna egy rosszabb családba, lehettem volna árva, nőhettem volna fel szeretet nélkül. Lehettek volna olyan barátaim, akik mellett betörök, másokat kirabolok, drogozom. Valójában sok esetben a közvetlen és nem annyira közvetlen környezetünkön múlnak a dolgok. Ezért is több az ember a bűnénél!
Most leírom: ha nem találom meg Istent, ha nincs a sokat szidott Egyház, akkor sokkal, de sokkal rosszabb lennék, mint aki vagyok. Én úgy hiszem, Isten mindenkit hív. Aki nem érzi, de szükségét érezné, érezni akarja, annak talán tudok segíteni én is. Ha nem, annyit mindenkép megtehet, hogy nyit Isten felé.

Szóval, kedves olvasók, mostanság ilyesmi gondolataim vannak. Ha valaki bunkó velem, vagy árt nekem, akkor is ez jut eszembe. Biztosan oka volt rá, hogy tette, amit tett.
Talán ezért 8is) nem érzek már gyűlöletet, vagy akár haragot.

Valahogy felidegesít, ha valaki csökönyösen elfogult egy oldal felé, és a másik oldalt meg sem kisérli megérteni...
Ez a fő bajom a radikális jobboldalal, vagy más szóval "erősen nemzeti érzelműekkel" is.
Tökéletes példa:
Egy-egy videó megnézése után, ahol Jobbikos politikusok beszélnek, ellenálhatattlan vágyta érzek rá, hogy egy vörös csillaggal díszített zászlóval a kezembe, a "Commandante Che Guevara" dalt énekelve, sarló kalapácsos polóban felvonuljak.
Én úgy vélem, erősen nemzeti érzelmű emberke vagyok, és kommunista nézettel vádolni elég nevetséges lenne. De amikor valami átalakul, és lesz belőle a sátán, az kiváltja, hogy azért is szimpatizálni kezdek vele...
És ma ugye október 23.-a van. Ami sok-sok megmozdulást és megemlékezést jelent. Mivel a Jobbik a parlamentben csücsül, idén a kukagyújtogatás elmarad. Ez is olyan álszent... hiszen akármelyik Jobbik szavazót megkérdezzük, megmondja, hogy a Fidesz és az MSZP ugyanolyan rosszak. Mégis, amikor még Parlamenten kívüliek voltak, akkor mentek megdönteni a szerintük illegitim, de teljesen törvényesen megválasztott kormányt, most viszont, hogy megvan a zsíros állás, már nem is olyan fontos a haza sorsa...
Idén nálam beütött az a jelenség, hogy nem tudtam kire szavazni. Viszont most azt is látom, hogy bár magát a leghitelesebb erőnek tartja, a Jobbik a legálszentebb az egész bandából.
Hol van Demszky Gábor, akit éveken át börtönbe dugtak október 22-23. napjain, nehogy lázítson? Jah, már emlékszem! A nemzet ifjú megmentői tojással megdobálták az elmúlt néhány évben. Pedig ha valaki, ő sokat tűrt és szenvedett a haza miatt, 56 emlékére!

Hogy miért is írom most ezt le, azon túl, hogy felidegesítsem a nagyon jobboldalhoz tartozó felebarátaimat?
Láttam vala nemrég, pár perce egy plakátot. Tessék nézzétek meg:

Vélemény: He? Felszólal Potyka bácsi? És felszólal Hegedűs atya? Komolyan, ez lett október 23.-ának az ünnepéből? Ismeretlen akárkik szónokolnak a gonosz kommunistákról, annak a tömegnek, aki megdobálta Demszky Gábort? Csak én érzem ezt röhejjesnek? (Mielött félreértés születne: Nem, én nem kedvelem Demszkyt. Kimondottan nem. De aki egykor nagyott cselekedett, azt el kell ismerni. Ilyen szempontból tök mindegy, milyen ember ma...)
Hát köszönjük!

Nővérkém megihletett a saját blogján, mikor álmai pasijáról írt. Akár én is írhatnék bejegyzést az ideális nőről, aki mellesleg a Nagy Ő.

Igazság szerint eddig bejött minden kivánságom. Elöszőr is azt akartam, hogy legyen barátnőm. Lett. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ennél muszáj igényesebben választani. (A hölgyről annyi elég, hogy el akarta adni a lelkét a sátánnak. Van még kérdésetek? Jah, hogy miért? Hogy fehér legyen a haja. Na, ennyit erről.)

Később azt mondtam, legyen keresztény barátnőm. Okulva az előző példámból. És lett. Az egészen más miatt nem működött. Akkor arra kezdtem el vágyni, hogy olyan lányt sodorjon elém az élet, akit ugyanaz érdekel, mint engem. Mert ugye az a bizonyos keresztény lány hobbi terén, és úgy érdeklődési kör terén nagyon messze állt tőlem.
Ez utobbi kívánságom is teljesült, hát, nem működött sokáig.

Egy ideig, érthető okokból szerintem nem is akartam barátnőt. Amikor néha úgy éreztem, szükségem lenne valakire, akkor egy komoly lányt képzeltem magam mellé. És ez is teljesült. Arról nem írok, miért nem működött, de higyjétek el: nem működött.

Volt még ezeken kívül is dolgom lányokkal, komolyabban, kevésbé komolyan. Nem az eddigi barátnőim felsorolása a dolgom most.

Milyen lányt akarok? Milyen lányt keresek? Oh, én már nem adok meg tulajdonságokat. Ezekben úgy csalódtam, hogy minden kívánságom teljesült. Mégsem volt az igazi. Nem mondom, hogy legyen szép, okos, kedves, stb. Nem. Egyetlen összetett dolgot szeretnék, és ha az megfelel, akkor én boldog vagyok:

Tudjam szeretni, és ő ugyanannyira szeressen engem, mint én őt!

Valójában mindig itt bukott meg életem nagy szerelmi története. Vagy én szerettem jobban a párom, mint ő engem, vagy fordítva. Az esetek 90%-ban én voltam az, aki jobban szeretett.

Szóval, kedves hölgy olvasók, akik esetleg szertenétek a barátnőim lenni: hozzám egyszerű a recept. Ha eléred, hogy szeresselek (ez a dologban a legnehezebb: az én szívem nem ingyenkonyha, nem jut belőle mindenkinek), akkor ezt az érzést csak viszonoznod kell. Hát nem nagyszerű?
Eddigi életem folyamán nem rohantak meg a női rajongók milliói. Most sem tartok ettől. De miért pont a blogomat hagynám ki, mint esetleges párszerző lehetőséget? Ismerek embert, aki így találta meg a társát...

Ha meg nem, hát nem. Én nem rohanok, a szerelem nem versenyfutás, ahol minél hamarabb célba kell érni!

Ezt is megéltük, kedves olvasók, megihletet a saját írásom!
Az elöbb belinkeltem egy csomó olyan írást, amivel egykor szerintem nagyot alkottam. Most belinkelek egy csomó olyan zenét, amik szerintem elmehetnének kis túlzással könnyűzenének is, és játszhatnák koncerten, pedig Disney meseszámok:D

Egy új élmény - Nem a legjobb minőség, de kötelező darab. (Aladdin)

Ez nem lehet szerelem - Úgy érzem, örök kedvenc marad. (Hercules)

Erős légy! - Úgy érzem, cserkésztáborban állandó vendég dalocska lesz! (Mulan)

Ezer színnel kápráztat a szél - Mert szép és elgondolkodtató (Pocahontas)

Gyermekember - Aki látott már felnőni gyereket, átérzi! (tarzan)

Idegen érzés - Hát igen, az első szerelem... (Tarzan)

Így jössz majd rá - Nem klaszikus Disney, de nem hagyhattam ki... (Bűbáj)

Két vágy - "Abban higyj, amit a szíved diktál." Nagyon igaz. (Tarzan)

Készülj hát - Őszintén, ki nem érzett még így sosem? (Oroszlánkirály)

Nem vagyok senkiházi... - Nem találtam magyar címet, de nagyon jól leírja az érzéseimet. (Aladdin)

Messze hív a nagy folyó - Majdhogynem rocker életérzés, a szabadság után. (Pochahontas)

Szépség és a szörny - Mert szép. (Szépség és a szörnyeteg)

Úgy hiszem, ezek az én saját kedvenceim. Ezeknek még komoly mondanivalója van.

Kedves olvasók!

Mostanság sokan vagytok, akik csak nemrég kezdtetek el olvasni, 1-2 éve pl. De olyan is akad, aki csak pár hete. Úgy gondolom, volt az évek alatt néhány olyan írásom, amit célszerű lenne nektek is ismernetek. Azokra a bejegyzésekre gondolok, ami szabályos felháborodást keltett, indulatot szült, esetleg tombolt miatta a harag. Vagy csak sikerült egy jót nevetnünk, mert találtam valami röhejjeset.
Akkor most itt a pillanat: eddigi legbalhésabb, legemlékezetesebb írásaim összegyűjtve, egyetlen csokorba. Jó szórakozást! (A sorrend kronológiai!)

Első helyen egyértelműen a Nem vagyok holocaust tagadó című írásom áll. 34 kommenten keresztül folyt arról a vita, hogy megtörtént-e a holokauszt, avagy nem. Egyértelműen a legbalhésabb írásom, pedig nem ide érkezett a legtöbb komment.

Nagyon sokan találják meg még mindig a Könyvajánló! Szilvási Lajos - Egymás szemében kritkámat, amit az egyik kedvenc könyemről írtam. Az írást és a könyvet is mindenkinek csak ajánlani tudom!

Volt egyszer egy Botrány a Társulat alatt. Ide nem érkezett sok komment, de az olvasottságom pár napig ezer feletti volt miatta.

Személyes kedvenceim egyike az Árnyékmagyarország. Ez az írás azóta már jelent meg a nyomtatott sajtóban is!

A legtöbb nevetést egyértelműen Emese levele váltotta ki. Még ma is felkacagok néha, ha eszembe jut!

Valamiért nem kavart nagy port, de szerintem kiérdemelte volna a figyelmet: "Aki antiszemita, az keresztény ellenes is!" - XVI. Benedek pápa

Lakatos Attila, Borsodi cigányvajda híres-hírhedt beszéde hozta az olvasottságot.

Mindig lesznek olyanok, akik a könyebb utat keresik. Amikor bemásoltam egy poén írást a blogba, és publikáltam 2009-es emeltszintű matematikai érettségi címmel, több százan katintottak rám:D

Reagáltam egy ateista írásra is. Ma már nincs meg a blog, amin az igazi ereszd el a hajam ment, de maradjunk annyiban, hogy a csaj, aki szerint a "hívőkre vigyázni kell, mint a hímes tojásra", és aki szerint mi mindenen megsértődünk, stb. olyan nyávogást, hisztit és csapkodást rendezett a blogján, hogy gyakorlatilag megsajnáltam és megkegyelmeztem neki. Elötte írtam még erről ITT.

Büszke vagyok rá, hogy interjút készítettem Tomcattel! Azért ő mégis közszerpelő volt akkoriban!

A maga 25 kommentjével nagy vihart kavart az abortuszról írt szöszenetem. Érdekes, hogy minden keresztény velem értett egyet, nemtől független, a nem hívők pedig ellenem voltak. De volt egy ember, aki emiatt az írásom miatt lépett fel az abortusz ellen, amikor úgy nézett ki apa lesz 21 évesen. A barátnőjével szállt szembe ezért!

Oh, az Embernek lenni, és Embernek lenni 2 írásaim... Valamiért úgy rámszállt egy blogger, akinek kb. fél évente változott a neve, hogy csak pislogtam. Igazából nem értem azóta se, mi volt velem a srác baja.

Meglepően meg tudtak sértődni emberek, amikor arról írtam, hogy Nem vagyok gyertyatartó. Én a mai napig úgy vélem, nekem volt igazam ebben a vitában.

Volt egy interjúm Kruppa Levente atyával, a Rózsáktere paróchusával. Szerintem minden egyházellenes ismerősömnek célszerű elolvasnia!

Meglepően nagy hullámot vert egy reakcióm egy idióta nyílt levélre. Konkrétan a torkomnak ugrottak páran, amiért leszarom, hogy mi meddig van nyitva, bezárnak-e a szórakozóhelyek.

Pályafutásom csúcsa: 2 gyökér sátánista nyílt levelet írt minden nagyobb egyházközségnek az országban. Nos, én reagáltam rá. Úgy látom, ők se nagyon viselték el, ha valaki ellent mond nekik. Külön érdekesség, hogy a nem igazán egyház barát Alister cimborám is kiállt az egyház védelmében, hála nekik. Ezúton is köszönjük!!!!!! :D

Egy sírva röhögős chat-beszélgetés. Még nem láttam olyat, aki nem röhögött volna olvasásakor!

A meleg büszkeség napjára írt kötelező írásomra még Pásztor Tibort is a blogomra tudtam csalni. Íme. Szerintük Jézusnak is 2 apja volt, és ez a szöveg nem buzizza le Istent.

ÉÉÉÉÉÉÉS ennyi! Szerintem már ehez is kell egy elszántság, hogy végig olvassátok, kommentestül...
Úgy vélem, az évek alatt sikerült néhányszor nyomott hagynom.

Kedves olvasók, Xinaf bácsi egy ritka nagy barom!
Kezdődött minden elég régen, amikor egy szerencsétlen pillanatban elrepedt az egyik fogam. Akinek volt már fogfájása, az tudja: ez kemény dolog. Nagyon kemény. Szóval, a fogam elrepedt, és fájt. Viszont gyerekkorom óta betegesen rettegtem a fogorvostól, így nem mentem el.
Mentségemre szóljon, hogy amikor még általános iskolába jártam, a körzeti fogorvos nem igen ismerte az érzéstelenítést, és minden egyes alkalommal brutálisan ment neki a fogamnak.
Szóval hónapok teltek el úgy, hogy néha nem is igen aludtam egy éjszaka, mert hasogatott a fájdalom. Ez azonban most hétvégén teljesedett ki. Szombatról vasárnapra 1 órát sikerült hunynom, vasárnapról hétfőre négyet.
Hétfőn (tegnap) egy hölgy ismerősömmel találkoztam, de akkor már folyamatosan vizet kellett a számba tartanom. Amikor ez elfogyott, akkor pedig szó szerint sírva fakadtam a fájdalomtól. Soha nem éreztem még ekkora kínt. A lány igen rendes volt, vett nekem egy adag ásványvizet a saját pénzén, majd elvitt egy sürgőségi fogászatra. Ezután négy órát várt velem, amíg elláttak.
Mint kiderült, szerencsém volt, hogy gyökérkezeléssel megúsztam az egészet. Ha nincs szerencsém, a gyökérben lévő gyulladás olyan erős, hogy húzni kell. De mázlim volt.
Szóval most már sokkal jobb, csupán egy ökölnyi lyuk van a fogamba, de ezt majd egyszer csak betömik...
Legyen ez tanulság mindenkinek: tényleg el kell menni a fogorvoshoz, ha baj van.
U.I.: Bár megfenyegetett, hogy ha mégegyszer köszönetet mondok, megüt, mégis szeretném kifejezni a hálámat!
(A nevet nem írtam ki. Nem azért, mert titok, hanem mert nem tudom, örülne-e neki az én segítőm. Szóval ha óhajtod, bármikor leírom, ki is vagy:) )
Zárszó:
Xinaf bácsi egy ritka nagy barom!

Valami magasztosat kellene írnom most, hivatalosan is 23 évesen. Hiszen tavaly pl. szerintem tök jó kis versátiratot kreáltam...
Idén ez elmarad. Maradjunk annyiban, hogy többet vesztettem el idén, mint egész életemben. Mert elvesztettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Volt ki meghalt, volt ki csalódott bennem, és olyan is, aki szimplán csak nem becsül és lenéz. Annyi rossz történt idén, hogy volt egy hosszabb időszak, amikor konkrétan nem akartam élni. Persze nem kell semmit belelátni ebbe, pl. nem lettem volna soha öngyilkos. De azt tutira nem bántam volna, ha elüt egy autó, vagy a fejemre esik egy virágcserép, esetleg diagnosztizálják a tüdőrákot. Ez nem egészséges gondolkodás egy ilyen fiatalembertől, mint én. Azonban szerencsére nagyon sok jó is történt, és végül is ezért érzem most, ténylegesen 23 évesen úgy, hogy élni akarok!
És persze nem szabad elfeledkeznem azokról az emberekről, akik akkor voltak mellettem, amikor egyedül már tutira nem bírtam volna ki. Így is közel jártam a teljes őrülethez. Név szerint köszönöm tehát a következő embereknek:
- Nyuszinak, aki sok gyakorlati jótanácsot adott.
- Endrének, aki miatt férfi akartam maradni, és nem lettem egy remegő kocsonyakocka.
- Máténak, aki csak simán megért.
- Kiss László atyának, aki új fejezetet nyitott a keresztény életemben.
- Alisternek, aki képes volt mindig figyelni rám, meghallgatott, és nem baszogatott soha.
- Akheronnak, aki figyelt, alámnyúlt, és támogatott.
- Gwyddone-nak, akihez mehettem akár ténylegesen sírni.
- Ancsinak, aki nagyra tartott, amikor én utolsó féregnek éreztem magam.
- Sacinak, aki csak szimplán szeret nagyon.
- Fecónak, aki ezer és ezer tanácsot adott, és sose fáradt el ebben.
Aki nem látja a nevét, ne sértődjön, bántódjon meg. Sokakat szeretek még a felsoroltakon kívül. Akiket most leírtam, nos... ha ők nem lettek volna ott mellettem, talán már ténylegesen nem élnék. Vagy csak simán megőrültem volna.
Rajtuk kívül indoklás nélkül is köszönök sok mindent Patríciának, Balázsnak és Hentesnek.

Ez volt az az évem, ami normálisnak indult, boldogan folytatódott, mélydepreszióval végződött, és normálisan fejeződött be. Pontosan ott vagyok, ahonnan indultam, csak több bennem az emlék. A jó és a rossz is.

Úgy érzem, ez a mai bejegyzés komoly hiánypótló lesz. Rengeteg konfliktus okozója egy jelenség, ami futótűzként terjed szét a nők körében, nagyjából 12-13 éves korban kezdődik, és olykor halálig tart.
Mielött félreértés születne: én nagyon szeretem és tisztelem a női nemet. Egy kicsivel jobban szeretem a női igent, de ez most mindegy :)

A probléma, amiről írni szeretnék, egyetlen frappáns mondatban összefoglalható:

LÁNYOK! MI PASIK NEM VAGYUNK GONDOLATOLVASÓK!

Most tutira hülyének néztek, vagy azt hiszitek, én nézlek titeket annak. Nos, nem. Szeretném kifejteni, mit is értek a fenti mondaton:

Ha annyiszor egy ezresem lenne, ahányszor azt a mondatot hallottam lányismerősömtől, hogy "tudnia kellett volna, hogy..." és tetszőleges folytatás, nem lennének gondjaim a napi cigarettám megvásárlásával. Rengeteg folytatás létezik.
Tudnia kellett volna hogy...:
- ... ez milyen rosszúl esik nekem, mennyire megbánt vele!
- ... milyen nehéz korszakon megyek keresztül!
- ... egy nő nem így gondolkodik!
- ... nem érzem ott jól magam, miért nem mentünk máshova?
- ... szomorú vagyok, és mégsem vigasztalt meg!
Stb. Szerintem mindenki érti, mire gondoltam az iménti példákkal. Hölgyeim! Tegyétek a kezeteket a szívetekre: melyikőtök nem mondott ilyesmit barátnőjének, barátjának, vagy melyikőtök nem gondolt ilyesmire?
Alapvetően persze igazatok van. Egyetlen dolgot nem vesztek ilyenkor számításba. Egy egyszerű kérdést:

HONNAN A FRANCBÓL KELLETT VOLNA TUDNIA, HOGY...?

És itt jönnek az eltérések, mert persze egészen más, ha már X ideje jártok, és a kedves párod tudja, hogy rosszul esik neked, ha az exbarátnőjéről beszél, mert már mondtad. A gond akkor van, amikor nem mondotok semmit, hanem valamiért tökre természetesnek veszitek, hogy szegény pasi azt érzi, amit ti.
Lányok, higyjetek nekem! Mi pasik teljesen máshogy gondolkodunk, mint ti!
Egyik legszembetünőbb példa, amikor lányok beszélik, hogy egy pasi úgy néz. Ez számomra kb. felfoghatatlan, hogy tud valaki így vagy úgy nézni. De ezen egy lány a mennybe tud menni, és rózsaszín ködben lebegni, vagy teljesen összetörni, és szakítást látni egy semmiben. És miért? Mert úgy nézett!
Akkor most csúnya és gonosz leszek: MI PASIK NEM NÉZÜNK ÚGY! Ugyanis nem tudjuk, hogyan kell, nem tudjuk, hogy mit jelent, nem tudjuk mit takar ez a bizonyos úgy.

Pár gyakorlati tanács. Ha ezt megfogadjátok, rengeteg kapcsolat végződhet sokkal szebben. Lehet, hogy szakítással, de szebben, mint ha nem fogadtátok volna meg Xinaf bácsi javaslatait: (Ha úgy érzed, ezt pasiknak is írhatnám, igazad van. Ezt sokszor férfiak is elkövetik. De most ugye rólatok van szó. Rólunk, hímekről pedig írjatok inkább ti!)

1. Ha valamivel megbántott, vagy valami csak simán nem jó, mond el neki. Ne három-négy hónap, vagy ne adj Isten, évekkel később! Mond meg neki akkor, öt perc múlva, de legkésőbb másnap! Ugyanis, ha önmagától nem kér bocsánatot, vagy nem változtat a srác, akkor:
- vagy nem szeret, és akkor dobd ki, nem érdemel meg,
- vagy nem tudja, hogy valami nem jó.
És gyanítom, zsigerből úgy érzitek, tudnia kellett volna. Kicsit fentebb írtam erről. Nos nem, nem kellett volna. Mert nem mondtad neki. És nem gondolatolvasó. Tehát: ha bajod van, szólj!

2. A férfiaknak is vannak érzései. Ez azt jelenti, hogy ha a környezeted cseszeget, az egész világ szar, eleged van, majd találkozol a kedveseddel, akkor ne rajta vezesd le az indulatod! Persze, csinálhatjuk, hogy ha szeret elvisel, de ennek van némi kockázata. Méghozzá, hogy bár szeret, de ezt te sikeresen leépíted benne. Ugyanis neki is lehet nehéz napja.

3. A pasiknak is szükségük lehet támaszra! Ez az előző pont unokatestvére. Van úgy, hogy nehéz napja volt, és másra sem vágyok, mint hogy a szerelmével legyen. Akár ne is csináljanak semmit, csak ott legyen. Vagy menjenek el együtt valahova. Csak együtt legyenek. És ha ilyenkor fáradt vagy, és bedobod, hogy "bocsi, most nincs kedvem", az kb. olyan, mintha egy páncéltörő rakétával madártojásra lőnél.

4. Mi férfiak is igényeljük a bókot. Nem úgy, mint ti. De elismerésre szükség van. Érzékeltesd már néha a kedves pároddal, hogy erős, férfias, biztonságba vagy mellette, stb!

Összefoglalás:
Ami nektek evidens, egyértelmű, természetes, stb., az nekünk nem az! Nem tudjuk magunktól, amit tudnunk kéne, nem érezzük amit szerintetek éreznünk kéne, és legfőképpen nem nézünk úgy! Ha valami nem jó,

M
O
N
D

E
L

N
E
K
I
!

Igen, mond el neki, mert szegény hülye, retardált, korlátolt emberi lény, olyasmi mint te, aki nem tudja, amit sose hallott. És ne sokkal később! Ne szakítás után! Mond el azonnal, nyíltan, és minden sokkal szebb lesz!
 

Bár minden napom ilyen lenne, mint a mai...

Kezdés: gyönyörű liturgián ministrálás, és ha csak másodpercekre is, találkozás püspök atyával.

Folytatás: jó hangulat otthon.

Folytatás: jó hangulatú szerepjáték.

Befejezés: jó dumálás, sörözés.

Gyakorlatilag csak akkor lehetett volna szebb ez a mai nap, ha hírtelen találok melót, és barátnőt.

Kedves olvasók!
Tudni kell rólam, hogy sose voltam igazán nagy költő. Persze írtam pár verset, és néhányat publikáltam is itt a blogomon, de ezek legjobb esetben is középszerűek. Mára elhagytam a verselést. Most azonban írtam... nem mondom, hogy verset. Talán szabadvers? Nem tudom mi is ez. Sok minden adta az ihletet, kezdve Villon Testamentumától egészen saját régebbi versemig. De most itt van, és vállalva, hogy megint csak megbántok másokat (vagy mások bántanak meg engem), publikálom. Aztán lesz ami lesz.

Én, Veszelszki Bálint, nem hallgatok tovább!
Színt vallok, s leírom hogy lettem
vicces bolondból komor férfiú,
kit korbáccsal vert az élet és a sors.
Nemrég még úgy hittem, boldog vagyok.
Mára olyan keresű lettem, mint az epe
minek íze még ott van a számban.

De hogy is kezdőtött? Volt egy jóbarátom,
ki kiskamasz koromban értem nyúlt.
Nekem ő volt a férfi minta akkor.
De úgy esett, hogy hites felesége
és én egy dologban értettünk egyet:
hogy nem állhatjuk egymást.
Egy baráttal kevesebb.

Ezt még kihevertem. Kaptam én ennél
nagyobb pofont is már. Azonban
nem is rég egy újabb barátom is
távozott mellőlem. Hét év barátság ért
hírtelen véget, mivel úgy vélte, hogy
álszent, bántó és agresszív vagyok.

És persze nem utolsó sorban,
ha eddig nem fájt volna eléggé,
szerelmem is volt! Vagy van?
Nem is tudom. De nem is számít.
Saját átkom meg nem tagadhatom:
Bár többet adtam neki, mint bárki,
engem választani nem tudott. Pedig figyeltem
rá, érdekelt a sorsa, és ha megbántottam,
gyűlöltem magam. Neki olyan kellett, aki
sokszor figyelmetlen, sokszor bántó...
Viszont lakása van!

Persze ennél azért többről van szó,
de igenis számít, hogy szegény vagyok,
se munkám, se jövőm, és a sorsom
sajnos nagyon bizonytalan.

Utószó:
Most lelkileg vénen, két térdemre hullva
Köszönöm neked Uram sorsomat.
Hogy aki végül mellettem maradt, az engem szeret,
nem állarcomat.
Köszönöm neked kevés barátomat, kik bármikor kitartottak velem!
Köszönöm százszor, akár ezerszer a családom,
kiket Te rendeltél nekem!
És el ne feledjem megköszönni azt sem
Hogy jutott nekem tető, meleg étel,
és nagykabát a télre.

Zárásképpen még egy utolsót kérek
Ha időm lejár, és e földi létem
végére érek, ifjún vagy vénen...

Ha megbocsátod bűneim
végy magadhoz kérlek!

Vedd majd magadhoz megfáradt lelkem,
mit annyiszor megtört a világ.
Lássam majd, hogy megérte nem aljasúl,
hanem becsülettel szenvedni tovább.

Versnek elég gyenge. Sose voltam nagy költő, ahogy írtam is. De legalább kiírhattam magamból pár dolgot. Így egy picit könyebb.

Ez a levél a nacikhaza.blogspot.com-ról van. Kiváncsi lennék, vajon ez paródia, vagy komoly? Linkek a bejegyzésben...

Róma értelmíségi mr1 cigány a Náci Sertés Kórcs Keverék Magyaróknak!!!! (Link 1)

Faszclub!! Nem tudom te mi a faszt keresel még mindig itt 1 cigány portálon,mikor a múltkor leírtad hogy utálod a cigányokat,és csak azért vagy itt hogy kifejezd a "felsőbbrendűségedet" Nem akarlak minősíteni de elmehetnél a jó k... any....a te bunkó, sötét,szarházi, taknyosszájú csicska!!! TAKARODJ!!!! oda ahova való vagy!!!

Fenyegetsz féreg! Remélem találkozunk de akkor keményen megleszel b.....va csicska kis magyar vagy a sok közül!! Gyere el Dujvárosba aztán beszélgethetünk!! Szarházi vagy PARASZT!!!

Szerintem annyira gyáva hogy még azt se meri megmondani hogy hova valósi mert fél hogy meglenne verve!BLACKC szerinted tényleg ilyen kemény a faszclub vagy csak szájhős szerintem utóbbi.Tipikus Buta Paraszt!

Faszclub! sajnálom édesanyádat hogy gyereket várt oszt te jöttél!Olyan sötét vagy, hogy a néger farka hozzád képest neoncső!!

Az lehet tényleg erre nem is gondoltam biztos valami vén rányi!PFFF!

Először is te anyáztál faszclub! de ha gondolod találkozhatunk!Itt hiába írogatsz szart se érsz vele!

Ábra! Nem a magyarok jellemzője a gyávaság? Dehogynem! hát azt csinálnak veletek amit csak akarnak majdnem a szátokba szarnak és kussba vagytok. Saját hazátokat nemsoká izrael fogja irányítani Itt a gép előtt könnyű írogatni ezt azt de mikor ki kell állni az igazatokért akkor jön a blokkolás, hát mi ez ha nem gyávaság??? A munkatársaimról is látszik hogy csak megy a szöveg de mikor valakinek szemébe kell mondani valamit, akkor valahogy mindig fék van!!Olyan mintha valamitől félnétek!!

Faszclub! Akkor is gyávák vagytok tapasztalatból mondom senkiházi!! Jellemtelen csótány vagy!!! eltaposnálak mint egy férget!! A jobbik próbálja megállítani?? de attól még a szátokba lehet szarni!!!!!!!!

Fórás: http://portal.c-press.hu/201009137206/kulfold/nott-sarkozy-tamogatottsaga.html#comments (Link2)

Nem tudom hol rontottam el. Csak azt tudom, hogy fél éve még én voltam a legboldogabb ember ezen a sárgolyón.
Persze, ha megkérdezik, én ma is azt mondom: boldog életem van. Van családom, van tető a fejem felett, szertetben élek, mindig van mit ennem, néha van mit innom, és vannak barátaim.
De a legboldogabb ember kb. fél éve voltam.
Azóta egy barátom (nem nevezem nevén) úgy döntött, hogy álszent vagyok, és ő nem vállal fel álszentekkel barátságot. Én pedig félkarú óriásnak érzem magam, kicsinek, gyengének és jelentéktelennek. Egy barátot nem lehet más barátokkal sem pótolni.

Akit szerettem, engem nem tudott úgy szeretni.
Úgy látszik, hiányzik belőlem az a fajta karizma, ami másokból a feltétlen szertetet váltja ki. Akit én megszeretek, és akit közel engedek magamhoz, annak ezer hibáját is megbocsátom. Akármennyire idegesítsen. Hiszen ilyennek ismertem meg! Nem változott, tehát egyszer már elfogadtam.

Az elmúlt másfél év alatt elvesztettem két barátot, és egy szerelmet. Ez azért nem rossz teljesítmény!

Biztos vagyok benne, hogy az Úrnak valami nagy terve van velem. Nem lehet másképp. De térden állva kérlek, vezess rá az útra amit kijelöltél nekem! Valaha nagyon erősnek éreztem magam, de egyre csak gyengülök...

"Kisfiam, azt hittem ember vagyok!
De azt már nem, hogy az is maradok...
Fogad hát úgy majd ezt a levelet
Mint egy még ember írt üzenetet.
Kérlek, ne ítélj könnyelmán felettem,
és őriz meg gyönyörű szívedben!

Lehettem volna, vadász vagy hajtó...
Én a kiátkozott, megrögzött csavargó
Ki azt hitte, ha úton van, szabad!
Eltapos a világ, ha útjában vagy!
Így lettem bolond. Élni kell, és lehet!
Bocsáss meg nekem... Isten veled!"
(Hobo - A bolond levele a kisfiúhoz)
 

"Engedjétek meg, hogy egy gyáva ember balladáját eljátszuk nektek. Aki nem született erősnek, nem is tagadja... és rájött, hogy mi vár rá, és élni szertetett volna!"
Földes László

Ez gyönyörű... ez aktuális... magával ragadó... én vagyok! Ez a zene valahol én vagyok!

Aki lát valami különbséget, az szégyelje magát! Ejnye bejnye, miért nem lehet csukott szemmel hinni a reklámoknak?

Tisztelt olvasók!

Elég nehéz időszak van, de úgy vélem, ez a bejegyzés felvidítja majd a szíveket...

Aki az én korosztályomba tartozik, emlékszik rájuk. Aki a 30-as korosztályt képviseli, az megélte! Jöjjön az én gyermekkorom-kezdeti kamaszkorom retro zenei válogatása!

"Álmod, hogy vakít a fény, tombol a nyár e földtekén..." Carpe Diem - Álomhajó

"Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit hoztam el az útra..." 4F Club - Balatoni Láz

"Gyere el Tarzan, kérlek mentsd meg a szívem..." UFO - Tarzan

"Kérek egy kulcsot a szívedhez" Happy Gang - Kérek egy kulcsot

"Titkos üzenet, szál a szélben" TNT - Titkos üzenet

"Különös szilveszter, táncol a hóember" Cserháti Zsuzsa - Különös szilveszter

És az utolsó, ami nekem még ide tartozik, bár már ekkora bőven beértem a kamaszkorba:

"Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal..." - Groovehouse - Hajnal

Aki szerint valami meghatározó lemaradt, az írja be kommentbe!

És ezután mit tehetnék? Jó nosztalgiázást azokhoz a számokhoz, amiket akkor nem szerettem, de nagy poén most évekkel később újra meghalgatni!